magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Takács Gábor: Néhány nap Isztambulban


Ha a világ egyetlen ország volna, Isztambul lenne a fővárosa.”

(Bonaparte Napóleon)


Az International Federation of Ex-libris Societies (FISAE) két évenként megrendezett ex libris kongresszusa kiváló alkalom arra, hogy a mûfaj iránt érdeklõdõk találkozzanak, véleményt és lapot cseréljenek valamint más országokkal, városokkal, földrészekkel és hasonló érdeklõdésû emberekkel ismer-kedjenek meg. 2008-ban Peking adott otthont a 32. Nemzetközi Ex Libris Kongresszusnak, 2010-ben Isztambulban tartották meg a 33. találkozót, 2012-ben pedig a finnországi Naantali lesz a házigazda. A kongresszus általában 4-5 napos, de a külföldi részvevõk többsége 8-10 naposra nyújtja, hogy múzeumok, mûemlékek, közeli kiránduló-helyek, valamint temetõk látogatásával közelebb kerüljön a vendéglátó nemzet/ország kultú-rájához. Ez alkalommal  dióhéjban Törökor-szágról, Isztambulról és mûemlékeirõl lesz szó.

Az Oszmán Birodalom egykoron három földrészre terjedt ki, és magába foglalta a Balkán-félsziget egy részét, Kis-Ázsiát, Örményország és Kurdisztán egyes részeit, Mezopotámiát, Szíriát, Palesztinát, Tripoliszt valamint Arábia nyugati partszegélyét. Napjainkban az ország egyik része Európában, a másik része Ázsia délnyugati részén fekszik. A két földrészt elválasztó Boszporusz, ez a festõi tengerszoros mintegy 30 kilométer hosszú. Törökország államformája 1923. október 29-e óta köztársaság. Az ország kultúrája nagyon változatos, szerencsésen ötvözi a keleti és nyugati hagyományokat. Lakossága a 2008-as népszámláláskor 71 517 100 fõ volt.

Az ország legnagyobb városa Isztambul. Metropolis, amely a Boszporusz és a Márvány-tenger partja mentén terül el, körbeölelve az Aranyszarv-öbölt, ami valójában egy természetes kikötõ. Területének nagyobb része az ázsiai oldalon fekszik, mégis inkább európai városként emlegetik. Mindkét oldalról sûrûn beépített terület, szép polgári villákkal, templomokkal, mecsetekkel. Az ország fõvárosa Ankara, de Isztambul a legnagyobb városa, kulturális és gazdasági központ. Idegenforgalma rendkívül nagy és mozgalmas, a turisták kedvelt úti célja, mindenekelõtt annak köszönhetõen, hogy római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékekben, valamint múzeumaiban és palotáiban látható mûvészi alkotásokban igen gazdag, nem utolsósorban pedig különleges fekvése is vonzó. Isztambul kozmopolita város, sokféle nemzetiségû és vallású emberek élnek itt együtt.

A várost a megarai görögök alapították Kr. e. 667-ben, majd Kr. e. 64-ben római uralom alá került, és nevét Byzantiumra latinosították. A késõbbiekben Konstantinápoly néven vált ismertté. A törökök 1453-ban elfoglalták a várost, eredeti nevét Konsztantinije alakban vették át, valamint a görög Sztambulin elnevezést Isztambolként használták. 1923-ig, az Oszmán Birodalom összeomlásáig mindkét névváltozatot használták a hivatalos iratokban. Isztambul 1923-ig, a köztársaság kikiáltásáig volt Törökország fõvárosa.

Isztambul a bizánci idõkben keresztény város volt, ennek emlékét a Hagia Sophia székesegyház õrzi. Ugyanakkor a városban több keresztény templom található, mint például a Szent Heléna kápolna, az Anglikán-templom, az Aya Triada, vagy a Szent György-templom. 2010-ben Isztambul Európa kulturális fõvárosa volt Pécs és Essen mellett. Mint érdekesség említeném meg, hogy Európai Uniós támogatásból mintegy 150 millió eurós költségvetésbõl gazdálkodva szervezte meg a város a 2010. év kulturális programjait. Számos épületet újítottak fel, így a Hagia Sophiát, a Topkapi palotát, a Szulejmán mecsetet, a Taksim téren álló Atatürk Kulturális Központot és másokat.

Az isztambuli városképre a hely történelmének és etnikumainak sokszínûsége jellemzõ. A városban rengeteg templomot, zsinagógát, mecsetet, várat és tornyot tekinthet meg a látogató. Ezek közül csak néhány kiemelkedõ mûemléket mutatok be az olvasónak. A Hagia Sophia (A Szent Bölcsesség temploma) impozáns épületegyüttes a Gülhane park, a Régészeti Múzeum és a Kék mecset szomszédságában a város európai részén helyezkedik el. A bizánci építésû egykori ortodox bazilikát a török hódítás után mecsetként használták, ma pedig múzeumként látogatható. A Justinianus császár által felszentelt épületegyüttes 537-ben épült, de az évszázadok során átvészelt sok háborúval és földrengéssel dacolva ma is szilárdan áll. Az akkori általános közvélemény szerint nem volt hozzá hasonló méretû templom az egész korabeli keresztény világban. A Hagia Sophia épületegyüttes a késõ ókori építészet utolsó jelentõs alkotása.

Ha építészetileg jellemezni akarnánk a Hagia Sophiát, úgy fogalmazhatnánk, hogy a bazilika az összes akkor ismert építészeti elem tökéletes szintézise. Érdekessége domináns eleme: a kupola. Ennek méretei óriásiak: átmérõje 31 méter, a kupola magassága 55,6 méter. Összehasonlításképpen: a magyar Országház kupolacsarnoka belül 27 méter magas, a Hagia Sophia kupolája pedig a toronnyal együtt 96 méter, szembetûnõ tehát a különbség. Az impozáns Hagia Sophia belsejét negyven félköríves ablak árasztja el fénnyel. A belsõ tér 81,8 méter hosszú. A középhajó zöld márványoszlopai theszszáliai eredetûek, míg a hat vörös porfíroszlop a libanoni Baalbekbõl származik. A padló szürke és fehér erezetû zöld márvány, vörös porfír borítja. Rendkívül míves és látványos a templom bejáratául szolgáló, 880-ban készült bronzkapu. A templom oldalánál egy különleges kövekbõl kirakott padlódarab látható. A monda szerint ez a „világ köldöke”, amelyen a bizánci császárokat koronázták. A templom jelentõs zarándokhely is volt. A fennmaradt dokumentumok szerint itt õrizték a Krisztust megsebzõ lándzsa hegyét, Mária leplét, valamint szilánkokat Krisztus keresztjébõl. A kegytárgyak nagy része az évszázadok során elveszett.

1934-ben Kemal Atatürk idejében az épületet szekularizálták, 1935 óta pedig Ayasofya Múzeumként használják. Az épület 1985 óta az UNESCO Világörökség része. Mára az 1993 óta tartó felújítási munkálatok befejezõdtek, a csarnok monumentális szépsége és architektúrája pedig teljes egészében látható.

A Kék Mecset a világ leghíresebb épületeinek egyike. Hat karcsú minaret teszi különlegessé az épületegyüttest. Az egész építményt azúrkék csempedíszítés fedi. Az Ahmed Szultán mecsetje néven is ismert templom a város róla elnevezett negyedében található, a Hagia Sophia székesegyház közelében. Isztambul egyik legnépszerûbb látványossága, és az oszmán építészet remekeként tartják számon. Építése 1609-ben kezdõdött, de csak 1617-ben avatták fel, bár teljes egészében az épület csak a késõbbiekben, I. Musztafa szultán uralkodása alatt készült el. Az imaház négylevelû lóhere alakú, kupolák fedik. A központi kupola átmérõje 23,5 méter, magassága 43 méter. A kupolákat négy hatalmas oszlop tartja. Az oszlopok alja masszív márványtömbökbõl készült.

Az épületegyüttes különlegessége a hat minaret, melybõl négy az épület négy sarkán áll, mindegyiken három-három erkély található. A másik két minaret kissé hátrább kapott helyet és két-két erkéllyel rendelkezik. Az imára szólító müezzin hangja, akárcsak a Kék Mecsetbõl az ima ma már hangszórókból száll az Óvárosra.

A belsõ tér különlegessége, hogy mintegy 20 000, kézzel készített izniki csempe díszíti, ötven különbözõ motívummal. A belsõ tér felsõ szintjeit kék csempe borítja, közel 200 üvegablakon árad be a fény. Gyönyörû, míves csillárok függenek a magasban. A drágakövekkel, kristálygömbökkel és arannyal díszített eredetieket késõbb kicserélték, és nagy részük múzeumokba került. A falakon látható hatalmas táblákon kalifák neveit és Korán-idézeteket láthatunk. A belsõ teret díszítõ izniki csempék gyártása már a bizánci korban elkezdõdött. Ezek a csempék eleinte kínai modellek alapján készültek, majd teret kaptak az arab motívumok Sak Kulunak, az I. Szelim (1512–1520) által megbízott tabrizi mûvésznek köszönhetõen. Eleinte kék-fehér színösszetételeket, majd az 1530-as években türkizkék, bíbor, zöld és korallpiros színt használtak.

Rövid sétánk utolsó állomása a Galata-torony. Az egykori õrtoronyból kiváló lehetõség nyílik a város panorámájának megtekintésére. A torony kihagyhatatlan látnivaló. 1348-ban építették, 62 méter magas, átmérõje 8,95 méter, falainak vastagsága 3,75 méter. Lenyûgözõ látvány a magasból az Aranyszarv-öböl és a hatalmas város színes panorámája.

Az eredeti torony 528-ban épült, de 1204-ben megsemmisült, a genovaiak pedig 1348-ban építették újjá. Az Oszmán birodalom alatt több ízben átépítették, 1990-ben felújították, azóta látogatható. A torony tetején kávézó-étterem, valamint éjszakai klub mûködik. A körbeszaladó teraszról gyönyörû kilátás nyílik a városra és a Boszporuszra.

Isztambul nevezetességeinek, sajátos fekvésének, mûemlékeinek feltérképezése sokkal nagyobb teret igényelne. Ez a rövid írás mindössze néhány jellegzetes mûemléket mutat be, természetesen a teljesség igénye nélkül.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008