magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Lezsák Sándor: Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni!


Merjünk megszólalni, merjük megfontolt és hiteles szavainkat, gondolatainkat, a kétharmados történelmi felhatalmazást tettekre váltani!

Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! Ne engedjünk az ármánykodó kísértésnek, álljunk ellen a gonoszoknak, hazaárulóknak, a hazugságnak, a politikai bûnözõk tudatos rágalmazásának, szégyenteljes akadémiai dolgozatokat védelmezõ hamisítóknak!

Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! Legyen bátorságunk példázattá emelni rendíthetetlen keresztény hitét, nemzeti elkötelezettségét, erkölcsét. Legyen erõnk és bátorságunk, hogy a nemzet önismeretében méltó helyre emelkedjen gróf Teleki Pál, a miniszterelnök, az akadémikus, a nemzetnevelõ fõcserkész.

Több évtizednyi történelemhamisítást és rágalmazást követõen merjünk a nemzet nagyjairól beszélni, merjük õket példának és iránytûnek tekinteni, és ne csak a tudatunkban, de a városok és falvak közterein is merjünk számukra emlékmûvet emelni!

Legyen bátorságunk szólni és cselekedni a történelmi hazáért, a mártírok vérébõl születõ jövendõrõl, merjünk beszélni Isten szolgájáról, Mindszenty bíborosról mint nemzeti – és nem csupán katolikus – példaképrõl! Merjünk beszélni gróf Teleki Pál munkásságáról, életútjáról, aki nemzedékével együtt a Lenin-fiúk által megkínzott, Trianonban megcsonkított ország megmaradása érdekében rendkívüli erõfeszítésre volt képes! Merjük idézni Prohászka Ottokár püspök intelmeit, szociális tanításait! Legyen bátorságunk újra és újra a nemzeti jövendõ szolgálatába állítani a két világháború közötti népi írók gondolatait!

Merjünk emlékezni és beszélni, mert vakmerõ – a nemzetre nézve káros következményekkel járó – gyávaság lesz, ha elszalasztanánk a korszakváltó történelmi esélyünket!

Igen, végzetes és vakmerõ gyávaság, ha igazunk és lehetõségünk tudatában nem leszünk képesek az országleltárral párhuzamosan hiteles történelmi leltárt is készíteni, ha nem leszünk képesek a fiatal kutatóknak, történészeknek lehetõséget biztosítani az elmúlt évszázad történéseinek tudományos elemzésére, feltárására. Vakmerõ gyávaság, ha igazunk és lehetõségünk tudatában nem mondjuk, nem képviseljük azt, ami közjó, ami nemzeti érték és minõség.

Igazunk és lehetõségünk tudatában merjünk szobrot állítani Tóth Ilonkának, Wass Albertnek, és még mennyi történelmi adósságunk van! Merjünk Budapesten, köztéren szobrot állítani gróf Teleki Pálnak! Merjünk elõtte egyenes derékkal megállni és lengyel barátainkkal együtt fõhajtással megköszönni, hogy a barna és a vörös ordas eszmék világot hipnotizáló erõterében tízezrek életét mentette meg, és millióknak ad a jövõben is keresztény és magyar példázatot.

Az iskola és a közélet megújhodásával, a nemzeti reneszánsz reményével merjünk magyarok és európaiak lenni gróf Teleki Pál életének, sorsának példázatával is, akirõl Illyés Gyula 1941-ben a ma is érvényes versmondatában így írt: „Fölfelé futva példát így mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat.”



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008