magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Dezső László: Az Erdélyi Kárpát egyesület üdvözlete


Tisztelt Elnök Úr! Ünneplõ Közgyûlés! Hölgyeim és Uraim!

A polgári demokratikus forradalmak után, nemzetállamok létrejöttének korában, az ipari fellendülés, a romantika és realizmus idején az erdélyi ember felismerte, hogy a legújabb technikai vívmányok, a legmodernebb politikai berendezkedések sem tudják pótolni a természet nyújtotta örömöket lelkében. Miután Orbán Balázs turistaként bejárta, majd hat kötetben kiadta a Székelyföld leírását, amikor a vasútépítések egyre inkább megkönnyítették a barangolást, s egyre többen hódoltak e szenvedélynek, igény formálódott a turistaság kedvelõinek összefogására is.

Negyed évszázaddal késõbb ébredt e vágy Erdélyben, hisz Magyarországon már 1873-ban megalakult az elsõ turistaegyesület, Magyarországi Kárpát Egyesület néven. Volt, ahonnan mintát venni, hisz a nyugat ekkor már nagy hagyománnyal rendelkezett e téren: Londonban 1857-ben alakult meg az elsõ ilyen egyesülés, az Alpine Club. Öt év múlva, ezt követte az Österreichischer Alpenverein, majd 1863-ban a Schweizer Alpen Verein és a Club Alpino Italiano...

Az Erdélyrészi Kárpát Egyesület (EKE) az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület (EMKE) javaslatára jött létre, ennek kebelébõl nõtt ki. Az EKE megalakításának szükségessége már 1889-ben felvetõdött. A gondolat megfogalmazója Sándor József (1858–1945) író volt, az EMKE akkori alelnöke és fõtitkára. Annak érdekében, hogy megfelelõen elõ lehessen készíteni a turista egyesület megalapítását, hogy dönteni tudjanak a szervezeti felépítés és a feladatkörök kérdésében, az EMKE vezetõsége Sándor Józsefet egy hónapos tanulmányútra küldte a Magas-Tátrába, a Magyarországi Kárpát Egyesület létesítményeinek és szervezeti kérdéseinek a tanulmányozására...

A látottak alapján, valamint a turistalétesítmények szervezésének és mûködtetésének egyedi jellege miatt Sándor József arra a meggyõzõdésre jutott, hogy a megalakítandó EKE önálló, független egyesület kell hogy legyen. Így Sándor Józsefet tekinthetjük az EKE alapítójának, akit az EKE alakuló gyûlésén az új egyesület alelnökévé és elsõ örökös tiszteletbeli tagjává választottak.

1891-et írtak eleink, mikor elsõ hívásra 300 tag jelentkezett az EKE létrehozására, s a tagok száma még ebben az évben megkétszerezõdött. A krónikák szerint az egyesület taggyûjtõ lajstromainak leg-elején a neveléstan egyetemi tanára, Felméri Lajos neve volt, méltán jelezve a turistaság megszerettetésének fontosságát a felnövõ generációval.

A turistaságért született egyesület 1891. május 12-én kezdte el tevékenységét. Illõ hát, hogy e napról megemlékezzünk. Az ünnepek fontosak, hisz míg a túrák izmainkat erõsítik, az együttlétek lelkünkben nem hagyják kialudni az összefogás igényét...

Az EMKE 1894/5. évi jelentésében a következõket olvashatjuk: „Közgazdasági intézkedés, hogy 1891. január 12-én megalakul az EMKE szervezésével és védnöksége alatt az Erdélyrészi Kárpát Egyesület, mely ma 5-ik évi fennállása után az ország legnagyobb ilyen nemû egyesülete. Osztályokkal – párhuzamosan haladva az anyaegyesülettel – behálózta ugyanazt a területet, hol EMKE fiókok vannak. Tagjai száma meghaladja a 3000-et; évi költségvetése 20 000 forint; van kiadványa, Erdély cím alatt saját folyóirata, maga kezelte fürdõje az északkeleti határszélen, Radnaborbereken és Dombháton; nagyszabású módon készül részt venni az ezredéves kiállításon. Tiszteleti elnök: Bethlen András gróf; elnök: Bethlen Bálint gróf; ügyvezetõ elnök: Feilitzsch Artúr báró; titkár: Radnóti Dezsõ; pénztáros: Merza Gyula.

A Kárpát-Egyesület megalakulásával egyidejûleg, készítjük el az Erdélyrész elsõ Baedecker-szerû részletes leírását, az EMKE útikalauzt, és adjuk ki 34 sûrûn nyomtatott oldalon július 31-én. A 2000 példányban elfogyott mûvet most a Kárpát Egyesület készíti második kiadásra.”

...Az ekések családja sok mindent megélt már, volt nagy fellendülés a családalapításkor, aztán lett vagyon is, számos EKE-menedékház jelentett biztonságot a turisták számára, szembe kellett nézni a háborúk tizedelõ kegyetlenségeivel, majd a nincstelenséggel. Bármily nehéz idõk is jártak, vigaszt a természetben kerestek az ekés elõdök, örömöt pedig az együttlétekben... Az EKE létrehozóihoz képest a mi feladataink megsokszorozódtak: ha azt mondjuk, hogy a 19. század végén a technikai ragyogás elcsavarta az ember fejét, elfordult a természettõl, akkor ma azzal kell szembenéznünk, hogy az ember egyenesen hátat fordított a hegyeknek, domboknak, folyóvizeknek. Ma minden pedagógusnak Felméri Lajosnak kell lennie, aki sietve írja alá az egyesület életének támogatását, s ezzel felelõsséget vállal, hogy a rábízott fiatalság is ott lesz a turistalajstromban...

Ma, amikor az EMKE fennállásának 126. évfordulóját ünnepeljük, és az EKE 120 éves jubileumi ünnepségére készülünk, ki kell mondanunk, hogy akárcsak a múltban, úgy a jelenben is szükségszerûvé vált az összefogás, az együttmûködés.

Az EKE gyámatyjára tekint az EMKE-ben. Nem kisgyerekként vagy kamaszként, de nem is pályaválasztó ifjoncként, hanem célokkal, feladatokkal jól ellátva, életerõvel megáldott férfiúként.

Kívánom, hogy mindannyian, akik jelen vagyunk e kettõs ünnepen, büszkén tekinthessük magunkénak mindkét egyesületet. Legyen büszke Erdély népe, mint egykoron, ezen egyesületek létére, mely folyton azon munkálkodik, hogy lélekben gazdagodjunk.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008