magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Könyvek, képek és emlékek a somlyói és csehi könyves napokon


Képzõmûvészeti kiállítás, könyv­­­­­­­­­­­bemutató és -vásár, valamint népdal színesítette-fûszerezte a Szilágysomlyón és Szilágycsehben május 20-21-én tartott Szentimrei Jenõ-megemlékezést. Az eseményen Szentimrei Jenõ unokái, Szabó Zsolt, a Mûvelõdés fõszerkesztõje, valamint H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója foglalták össze a Szentimrei család krónikáját.

 

A családtörténeti elõadás ötlete Vida Katalin szilágycsehi tanártól származott, mégpedig abból a megfontolásból, hogy Szentimrei Jenõ leánya, Szentimrei Judit néprajzkutató május 19-én töltötte be 90. életévét. Mivel a könyves találkozók terén a csehiek és a somlyóiak évek óta együttmûködnek, s a mindenkori somlyói Báthory István-tékanaphoz, valamint a karácsonyi könyvvásárhoz mindig hozzátartozik egy-egy csehi párhuzamos esemény, a Szentimrei-megemlékezés elsõ mozzanata Szilágysomlyón zajlott. Menet közben kiderült, hogy a kéthelyszínes eseményhez más, kerek évfordulók is kapcsolódnak, a jó hangulatot mindenesetre az est házigazdája, Széman Péter, a Báthory István Alapítvány elnöke által találóan pacsirtáknak nevezett Szõke Henrietta és Pernes Alíz fiatal és tehetséges énekesek alapozták meg néhány ízig-vérig magyar népdallal. S hogy teljes legyen a szépre és a jóra vágyó közönséget csalogató körítés, mindkét helyszínen megnyílt Wagner Péter magyarországi építész, grafikus Holttenger – Mezõségi útirajzok címû kiállítása. Wagner Péter még fiatal egyetemi hallgatóként, az 1970-es években kezdte járni Erdélyt, hátizsákjában pedig egyre több rajzot és vázlatot vitt – és visz haza azóta is – magával erdélyi házakról, templomokról, tájakról. Ezekbõl hozott most vissza egy-egy, közel 150 rajzból álló és a Mezõséget bemutató tárlatra valót.

„Wagner Pétert az a hátizsákos hullám hozta Erdélybe az 1960-70-es években, amely nagyon sok fiatalt vonzott erre Magyarországról. Csakhogy míg sokan nem is jöttek többé errefelé, Wagner Péter tarisznyájában ennél sokkal több volt: õ ugyanis tanulni jött ide, és úgy láttatja velünk szülõföldünket, ahogyan sokszor a rohanó autóból mi sem látjuk. Wagner Péter ugyanis faluról falura, városról városra járva felmegy egy-egy dombtetõre, ahonnan úgy szemléli a tájat, hogy tudja: szépet talál” – így méltatta az idén 60. életévét betöltött H. Szabó Gyula azt a korábban gyimesi, kalotaszegi, szászföldi  illetve széki tárlattal is elõrukkoló Wagner Pétert, akirõl mellesleg kiderült: õ is minap, május elsején töltötte be életének 60. évét. H. Szabó Gyula ennek kapcsán is megjegyezte: a mostanában a Nyárádmentét kutató Wagner Pétert tartsa meg egészsége, õ pedig tartsa meg Erdély iránti szerelmét, mert „biztosan vannak még rajzban megénekelhetõ vidékek”. Wagner Péter az általa a legszomorúbb szórványvidéknek nevezett Mezõség magyar építészeti hagyatékát hihetetlenül szépnek, majdnem érintetlennek, de tünékenynek nevezte, mint mondta: igen valószínû, hogy a mezõségi magyar parókiák, templomok elenyésznek, de legalább rajzain megmaradnak. Hozzátette: Szilágysomlyónak és Szilágycsehnek is adományoz egy-egy, a házigazdák által kiválasztott rajzot. Wagner Péter illusztrálta a Mûvelõdés gondozásában 2010-ben megjelent a 27 kutató 29 tanulmányát egybeölelõ Mezõség címû tanulmánykötetet, Szabó Zsolt – aki május 29-én töltötte be 65. életévét – a kulturális folyóirat több más kiadványa mellett ezt a könyvet is a közönség figyelmébe ajánlotta.

A Szentimrei család eddigi krónikája az 1918 utáni Erdély történetének leképezése – ezt vázolták fel Szentimrei Jenõ (1891–1959) unokái. Szabó Zsolt és H. Szabó Gyula a családtörténeti barangolás során egyebek mellett elmondták: nagyapjuk osztálytársa volt – az öt legjobb magyar dermato-venerologusként számon tartott – Berde Károlynak, valamint iskolatársa nõvéreinek, Berde Mária író-költõnek, illetve Berde Amál festõmûvésznek, mûvészeti és néprajzi írónak. Szent-imrei Jenõ azokhoz az erdélyi tollforgatókhoz tartozott, akik a Keleti Újság szerzõcsapatának tagjaként a Trianon utáni ocsúdásban a Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád nevével fémjelzett Kiáltó szó címû kiáltványban is megfogalmazott politikai cselekvés felvállalását szorgalmazták. Szabó Zsolt hozzátette: Szentimrei Jenõ eredeti neve Kovács Jenõ, de ahhoz, hogy katonatisztként felettesei engedélyezése nélkül közölhessen, anyai nagyapja, Medgyes Bálint családjának faluja, Nyárádszent-imre nevébõl vette fel írói névként a Szentimreit. Õ indította el 1922-ben a Cimbora címû képes gyermekújságot, amelyet a Magyarországról hazatérõ és székely írótársaival 1928-ban Szilágysomlyóra is ellátogató Benedek Elek szerkesztett 1929 augusztusában bekövetkezett haláláig. Kós Károly és Szentimrei Jenõ együttmûködésének termékeiként a közönség megszemlélhette az 1920-as évek patinás köteteit, a Szabó-fiúk édesanyja, Szentimrei Judit, a népmûvészet tárgyi részét vizsgáló kutató és nõvére, Kovács Ágnes (1919–1990) folklorista, mesegyûjtõ, végül, de nem utolsósorban Kovács Ágnes férje, a Benedek Elek-unoka Lengyel Dénes köteteit. A közönség olyan köteteket láthatott testközelben, mint például a Kós és Szentimrei által Sztánán 1924-ben szerkesztett Kaláka Kalendárium az 1925. esztendõre, valamint Szentimrei Jenõ Verses magyar krónika (1928, 1991), Nyersmérleg (1942) címû versesköteteit, az általa szerkesztett Versekben tündöklõ Erdély (1941, 1996) címû antológiát, a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenõ által szerkesztett Szilágysági magyar népmûvészet (1974), végül Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (I–II., 1943) címû könyveit. A Nyersmérleg címû kötet érdekessége, hogy a borítójához használt vásznat a költõ leánya, Szentimrei Judit szõtte. Lengyel Dénes (1910–1987) nemrég megjelent emlékiratában beszámol gyermek- és ifjúkoráról, munkaszolgálatos éve­irõl és ukrajnai fogságáról.

Szovjet, román és nyugati fogságot taglal az a könyv is, amelyet Benkõ Levente (szerzõtársa Papp Annamária) mutatott be a közönségnek. A Magyar fogolysors a második világháborúban címû kétkötetes munka ismertetése nyomán mind Somlyón, mind Csehben többen jelezték: a Szilágyságban élnek még túlélõk, érdemes tehát faggatóra venni õket és a családi irattárakban, valamint levéltárakban õrzött dokumentumokat.




vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008