magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Fekete Miklós: Fórika Balázs laudációja


Az élet­út ze­nit­jé­re ér­ke­zett marosfői szü­le­té­sű Fórika Ba­lázs szé­kely atyám­fi­át én is né­pünk vi­se­le­té­ben sze­ret­ném kö­szön­te­ni a Da­los­szö­vet­ség mai díj­áta­dó ün­nep­sé­gén.

Wass Al­bert bölcs meg­lá­tá­sa sze­rint há­rom­faj­ta em­ber van: ron­tó, gyűjtő és lá­tó. Idén jú­li­us 19-én, 48. szü­le­tés­nap­ján én is lá­tó em­ber­ként kö­szön­töt­tem, kí­ván­va ne­ki, hogy to­vább­ra is né­pünk, nem­ze­tünk igaz-lá­tó em­be­re ma­rad­jon, és az első kettő kí­sér­té­se ne ve­gyen erőt raj­ta.

Ő, aki két hó­nap­pal ezelőtt a kézdivásárhelyi Bod Pé­ter Tanítóképző ze­nei ne­ve­lé­sét ke­zé­be vet­te, tud­ja, hogy mi­lyen fon­tos az óvó- és ta­ní­tó pe­da­gó­gus ze­nei fel­ké­szült­sé­gé­nek ma­xi­má­lis szint­re eme­lé­se. Ő ma­ga is há­lás a há­rom marosfői ta­ní­tó né­ni­nek, akik buz­dí­tot­ták az ak­ko­ri kis­is­ko­lást a ze­nei pá­lyá­ra. Az­tán a gondviselő Is­ten nagy­báty­já­ra, Fórika Já­nos feltorjai plé­bá­nos­ra is bí­zott egy sorsdöntő sze­re­pet, hogy ő ké­szít­se fel a te­het­sé­ges if­jút a ma­ros­vá­sár­he­lyi ze­nei is­ko­la V. osz­tá­lyá­ba, ahol négy éven ke­resz­tül a fa­gott és zon­go­ra szak fe­gyel­me­zett és szor­gal­mas ta­nu­ló­ja lett. A nagy tu­dá­sú, bá­tor plé­bá­nos rend­sze­re­sen ellenőrizte tu­dás­be­li gya­ra­po­dá­sát, bá­to­rí­tot­ta a ki­tar­tó ta­nu­lás­ban és rend­sze­res gya­kor­lás­ban, sőt ma­gá­hoz vet­te kán­tor­nak 1980. szep­tem­ber elsejétől a 18 éves if­jú Fórika Ba­lázst. Ezért nem vé­let­len, hogy úgy ér­zi, Is­ten és szü­lei után nagy­báty­já­nak tar­to­zik na­gyon sok kö­szö­net­tel. Felnőtt élet­út­ján az Apor bá­rók szülőhelye, Tor­ja lett a na­gyon fon­tos ál­lo­más: 1983-ban a plé­bá­ni­án ének­kart és szín­ját­szó cso­por­tot ver­bu­vált és ve­ze­tett, ka­ma­ra­ze­ne­kart ho­zott lét­re, rá egy év­re, 22 éve­sen kitűnő minősítéssel tet­te le a kán­tor­vizs­gát. Ugyan­ek­kor ala­pí­tó­ja lett a kézdivásárhelyi To­bor­zó ré­gi­ze­ne-együt­tes­nek, amely re­ne­szánsz és ba­rokk mű­ve­ket szó­lal­ta­tott meg. 1991-től még Tor­ján be­kap­cso­ló­dik a köz­élet­be, az ér­dek­vé­del­mi szer­ve­zet el­nö­ke lesz, 93-tól tag­ja a Ma­gyar Egy­há­zi Tár­sa­ság­nak, 94-től már Felsőháromszék köz­pont­ja lesz éle­té­nek szín­te­re: el­nye­ri a kézdivásárhelyi Szent­há­rom­ság temp­lom kán­to­ri ál­lá­sát, ahol nyom­ban új­já­szer­ve­zi az egy­há­zi ének­kart. Szin­tén ek­kor ve­szi át Felsőháromszék leg­jobb ve­gyes ka­rá­nak, a Cantus ka­ma­ra­kó­rus­nak az irá­nyí­tá­sát, mellyel na­gyon sok al­ka­lom­mal, sok hely­szí­nen állt a kö­zön­ség elé: Kézdivásárhelyen, Há­rom­szé­ken, Er­dély­ben, az anya­or­szág­ban, a tá­gabb Kár­pát-me­den­cé­ben, Ola­szor­szág­ban meg­szó­lal­tat­va gaz­dag re­per­to­ár­juk (kb. 140 mű) szí­nét-ja­vát. 1995-től a Seprődi Já­nos Kó­rus­szö­vet­ség né­hai el­nö­ke fel­ké­ré­sé­re 16 al­ka­lom­mal szer­vez­te meg a ma már ha­gyo­má­nyos kan­tai kó­rus­ta­lál­ko­zó­kat két­na­pos fel­lé­pés­sel: első nap hí­res felnőtt kó­ru­sok és di­ák­kó­ru­sok, a má­so­dik na­pon, min­dig szom­ba­ton, a felsőháromszéki ka­to­li­kus egy­há­zi kó­ru­sok ta­lál­ko­zó­ját, mely­re min­dig meg­hív­ta az RMD-tag Re­for­má­tus Da­lár­dát is

A köz­élet­ben is na­gyon te­vé­keny: a kézdivásárhelyi Polyp té­vé mun­ka­tár­sa, tár­lat­meg­nyi­tók és könyv­be­mu­ta­tók ze­nei mű­so­rá­nak be­ta­ní­tó­ja, vezetője, nagy ün­ne­pek részvevője, a vá­ro­si ön­kor­mány­zat ta­ná­cso­sa, sőt 2008-tól a Vi­té­zi Rend bir­to­ko­sa, amit a rá jellemző sze­rény­ség­gel min­de­nütt el­hall­gat. Vi­szont én nem hall­ga­tom el, hogy­ha nagy ké­sés­sel is, sok rá­be­szé­lés után is, 2009-ben vég­re be­irat­ko­zott a ko­lozs­vá­ri Ze­ne­aka­dé­mia ze­ne­pe­da­gó­gia sza­ká­ra

Hát igen, ez így he­lyes, mert mind­ket­ten vall­juk Ko­dállyal, hogy „Aki­ben van te­het­ség, kö­te­les azt ki­mű­vel­ni a legfelsőbb fo­kig, hogy em­ber­tár­sa­i­nak men­nél na­gyobb hasz­ná­ra le­hes­sen. Mert min­den em­ber annyit ér – mond­ja to­vább Ko­dály –, amennyit em­ber­tár­sa­i­nak hasz­nál­ni, ha­zá­já­nak szol­gál­ni tud.”

Kí­vá­nom, kí­ván­juk, hogy ez a Zsizsmann Rezső-díj is bol­do­gab­bá te­gyen, úgy aho­gyan Kö­rö­si Csor­na Sán­dor tu­dós atyánk­fia mondá: „Ami bol­dog­ság van a vi­lá­gon, az mind a má­sok­nak nyúj­tott szol­gá­lat­ból ered, s ami szo­mo­rú­ság van a vi­lá­gon, az mind önzésünkből szár­ma­zik.”

Légy to­vább­ra is bol­dog!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008