magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: A kincses város legszebb táblája. A II. Kolozsvári Magyar Napokról


Könyv, zene, kiállítások, városnézések, elõadások, kirakóvásár minden mûfajban és mennyiségben, de mindahány csak kiváló minõségben, és ami legalább ennyire fontos: minden korosztálynak. Ezek voltak az augusztus 15–21. között második alkalommal megrendezett Kolozsvári Magyar Napok legfõbb, kiemelten gyermek- és családközpontú tartozékai, a kínálat pedig annyira bõséges, sokszínû és szerteágazó volt, hogy felsorolásuk majdhogynem lehetetlen.

Az alaphangot a szentegyházi Gyermekfilharmónia, közismert nevén a Gyermekfili adta meg, felemelõ hangulatot varázsolva a Magyar Opera teltházas nagytermébe. Az idõsebb Haáz Sándor vezette, szeptember derekán nyugat-európai körúton fellépõ százhatvan fõs kórus és zenekar székely népviseletben tündökölt, de mert a hangulatot fokozni is lehet, a gyermekek meg is tették ezt azzal, hogy játékos és kedves gyermekdaloktól magyar, román, török, német, spanyol és francia énekekig igazi ízelítõt, de inkább leckét adtak abból, amit úgy hívnak, hogy igazi nyelvi és kulturális sokszínûség és tisztelete. Mindezek láttán-hallatán a közönség egyáltalán nem fukarkodott a jutalommal.

Legalább ilyen élményt jelentett a magyar napok mûsorába illesztett, idén tizenharmadik Szent István-napi Néptánc-találkozó. A Kárpát-medencei szórású eseményre idén nyolc országból – Magyar-, Lengyel-, Horvát-, Görög- és Olaszországból, valamint Ukrajnából, Szlovákiából és Szerbiából – 350 táncos érkezett, akikhez közel kétszáz, Szilágy, valamint Kolozs megyei és csíki táncos és hagyományõrzõ csatlakozott. Utóbbiak között volt a kolozsvári Ördögtérgye, Bogáncs, Zurboló, Szarkaláb, a kalotaszegi táncosokból verbuválódó Kalotaszeg, valamint a csíkkozmási Bojzás. Pillich Balázsék elképzelése – miszerint a Kárpát-medence valamennyi térségébõl érkezzenek magyarok – csak részben vált valóra, hiszen a Mura- és az Õrvidékrõl a korábbi tervektõl eltérõen mégsem érkeztek magyar hagyományõrzõk – egyelõre. A népes táncos tábornak ez nem szegte kedvét, aminek következtében amerre jártak – Bánffyhunyadon, Gyaluban, Magyarfenesen, Mákóban, Zsobokon – mindenütt nagy tetszést arattak, a kolozsvári ódon Farkas utcában rögtönzött bemutatójukon pedig a vásáros nép sem sokat teketóriázott, s bizony volt, aki a szereplõkkel együtt perdült táncra. A Gyermekfiliéhez hasonló lecke volt ez Európa nemzeti, kulturális és nyelvi sokszínûségébõl, az elismerésbõl pedig bõven jutott magyarnak, románnak, lengyelnek, ukránnak, görögnek, olasznak és másnak egyaránt. Ez a lényege annak a kolozsvári néptánc-találkozónak, amely mára az európai kisebbségi és regionális kultúrák egyik magasan jegyzett találkahelyévé, egyben a Kárpát-medencei Szent István-napi rendezvények egyik kiemelkedõ eseményévé vált.

A zenés-táncos mûsoroknak ezzel korántsem volt vége. Hiszen a fõtéri nagyszínpadon a kolozsvári Magyar Opera és a Transilvania Filharmónia mûvészei mellett olyan elõadók léptek a deszkákra, mint a fiatalabbakhoz szóló Rúzsa Magdi, valamint a Kistehén együttes, az egykori lázadó tizenévesek, ma negyvenes-ötvenes nemzedék legszebb emlékeit megelevenítõ Deák Bill Gyula és együttese, a minden korosztály egyformán kedvelte Horváth Károly Charlie, valamint a húszas-harmincas évek hangulatát felidézõ Benkó Dixieland Band. Igazi erdélyi hangokban sem volt hiány, hiszen a fõtéri színpadon Kolozsvár közkedvelt magyar rockzenekara, a Knock Out, a Farkas utcai deszkákon pedig a magyar népdalfeldolgozásokkal jeleskedõ baróti – tulajdonképpen székelyföldi-szegedi vegyes – TransylMania etno-rock zenekar, örökzöld operettslágerekkel pedig a kolozsvári Magyar Opera mûvészei derítették jókedvre a népes közönséget. Na és természetesen az egyhetes eseménysorozat záróakkordjaként színpadra lépõ és a Fõtérre legalább húszezer nézõt kicsalogató Száztagú cigányzenekar, akiknek pazar muzsikáját – általános közvélekedés szerint – még olyan körülmények között is kár volt különféle beszédekkel meg-megszakítani, hogy a felszólalók azért egytõl egyig megszívlelendõ üzeneteket fogalmaztak meg.


A csendesebb mûsorok kedvelõi a levél- és könyvtár, valamint temetõ- és templomlátogatásnak hódolhattak. Az Állami Levéltárak Kolozs megyei Szolgálata székházának elõcsarnokában régi kolozsvári okmányokból és iratokból nyílt kiállítás, amelyen Flóra Ágnes levéltáros, a Romániai Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke kalauzolta végig az érdeklõdõket. Egyebek mellett olyan középkori iratok másolatai tárultak fel, amelyek megmentésére az egyesület éppen a magyar napok elõestéjén indított kampányt Fogadd örökbe a múltad címmel. A kezdeményezés révén a szakemberek arra a történelmi értékre próbálják ráirányítani mind a szakma, mind a közönség figyelmét, mely hagyatékról manapság alig esik szó. Márpedig csak a kolozsvári levéltárban az elmúlt évszázadok során közel hatszáz folyóméternyi iratanyag gyûlt össze, az iratok mindenikében ott van az erdélyi magyarság múltja. Ezen belül a kolozsvári levéltár olyan rendkívül értékes oklevélgyûjteményt is õriz, amelynek korszerû tárolását kívánnák megoldani a kampány révén. Eszerint a mára korszerûtlenné vált, savas papírból készült dobozokat és palliumokat jó minõségû és méretre szabott tárolóeszközökre cserélnék. „Kolozsvár város levéltárának oklevélgyûjteménye közel 500, értékesebbnél értékesebb iratot tartalmaz, papír és pergamen irathordozón egyaránt, az 1224-tõl 1820-ig terjedõ idõszakra. Ez csupán egy töredéke a teljes városi anyagnak, de ha összefogással sikerül ezek tárolásán javítani, az teljes sikerként értékelhetõ. S a kolozsváriak, a történelem, a múlt iránt érdeklõdõk és mindazok, akik a cél érde-kében adományoztak, büszkén mesélhetik unokáiknak a múltjuk örökbefogadásának történetét” – magyarázta kezdeményezésük lényegét Flóra Ágnes. Hozzátette: egy korszerû, pergamen tárolására alkalmas doboz és pallium legtöbb húsz euróba kerül, ugyanakkor minden adományozó az örökbefogadói oklevél mellé Mátyás király azon oklevelének másolatát is megkapja ajándékba, amelyben királyunk büszkén utalt arra, hogy Isten kegyelmébõl a kincses városban született. A levéltár-látogatással társított kampánynak volt keletje, hiszen pár nap alatt több mint 4000 lejt dobtak össze a Mátyás oklevelének másolatát és az örökbefogadói oklevelet büszkén szorongató fogadószülõk.


A levéltárosokhoz hasonlóan a könyves emberek is igyekeztek felkelteni az olvasók Gutenberg-galaxis iránti érdeklõdését. Ehhez az Akadémiai Könyvtárban 15–18. századi könyvritkaságból állítottak ki néhányat. A szervezõk, Sipos Gábor levéltáros, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, valamint Bogdan Crãciun könyvtáros nem a tematikát, hanem a különféle mûfajok bemutatását tartották fontosnak, amikor a tárlókba elhelyezték az említett évszázadokban Magyarországon mûködõ nyomdák, ezen belül egyes tudományágak igen ritka termékeit. A Heltai Gáspár, Misztótfalusi Kis Miklós, Johannes Honterus nyomdáiban született munkák, továbbá Thuróczy János Augsburgban, valamint Brünnben kiadott Chronica Hungaroruma, az 1590-ben nyomtatott Vizsolyi Biblia, Temesvári Pelbárt szentek életérõl írt prédikációs kötete, Káldi György katolikus bibliafordítása, Werbõczy István Tripartitumának 1698-ban Kolozsváron Misztótfalusi Kis Miklós által nyomtatott példánya, Heltai Gáspár szintén Kolozsváron, 1566-ban megjelent Száz Fabulája, a nyomtatásban megjelent legelsõ magyar nyelvû orvosi könyv, Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisa, Jannus Pannonius, Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István munkái a kolozsvári római katolikus, református és unitárius kollégiumokból, a ferences zárdából, illetve a szatmári római katolikus püspökségtõl kerültek az akadémiai tékába. Ugyanakkor egy 1699-ben kiadott cirill betûs román ábécéskönyv, valamint az Újszövetség 1648-ban nyomtatott, szintén cirill betûs fordítása a balázsfalvi görög katolikus püspökségtõl származik. A Kolozsvár Társaság székhelyén a két világháború közötti kolozsvári magyar könyvek és lapok bõ termésébõl nyílt kiállítás a Szent-imrei Alapítvány gyûjteményébõl, amelyen egyebek mellett az Erdélyi Szépmíves Céh, valamint a Minerva Részvénytársaság kiadványait mutatták be a közönségnek.


A legújabb kötetekrõl erdélyi, ezen belül kolozsvári és székelyföldi, valamint magyarországi kiadók és forgalmazók – köztük a Mûvelõdés – kínáltak bõ termést az érdeklõdõknek. Tucatnyi könyvstandon megannyi mûfajban és korosztálynak szólóan sorjáztak a kötetek, érdekes és hasznos kezdeményezésnek bizonyult az is, hogy például a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum is elhozta a régiót és annak tudományos életét megismerni szándékozók számára a külcsínjában és belbecsében egyaránt figyelemre méltó eszköztárat. Bár fogyogatott a portéka, a vásárlók-nézelõdõk véleményét összegezve, nem a felhozatallal, nem az árakkal és nem is a vásárlási igénnyel, hanem a pénztárcák vékonyságával volt a baj.

S mielõtt még a Száztagú cigányzenekar megtartotta volna a hangpróbát ahhoz, hogy a záró nap estéjén közel húszezer nézõ elõtt feltegye a II. Kolozsvári Magyar Napokra a koronát, a legcsendesebb mûfajok kedvelõi az immár nyolcadik alkalommal megtartott Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrán vehettek részt az Erdélyi Kárpát Egyesület–Kolozsvár 1891 és a Szentimrei Alapítvány szervezésében. Az 50, 25 és 10 kilométeres távnak összesen huszonkilencen vágtak neki ahhoz, hogy órák múlva a Riszeg-tetõ, az Almási vár, végül a Varjúvár érintésével a sztánai Szentimrei villánál Szabó Zsolt célbíró emléklappal, kitûzõvel és az elmaradhatatlan túrós puliszkával várja õket.

A zárónapon nem hivatalos látogatásra Kolozsvárra érkezõ Schmitt Pál magyar köztársasági elnök szavaival élve: gyönyörû hét  állt a kincses város mögött. Gergely Balázs fõszervezõ ennek kapcsán, egyben a hol elcsituló, hol újra hevesedõ kolozsvári táblaháborúkra is utalva ajánlotta az államfõ és értelemszerûen mindenki figyelmébe: a legtermészetesebb csoda a világon, hogy virtuóz cigánymuzsikusok soha nem látott számban csalogattak ki magyarokat és románokat Mátyás szobra elé, „az az igazi kolozsvári tábla, amit mi az elmúlt egy hétben tártunk a világ elé”.

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008