magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Intés a gyűlölet ellen. Az 1944. szeptember 26-i szárazajtai tragédiára emlékeztek


Az 1944. szeptember 26-i magyarellenes mészárlásra emlékeztek a tragédia évfordulóján Szárazajtán. Az erdővidéki faluban 67 évvel ezelőtt a Iuliu Maniu Erdélyi Önkéntes Ezred Gavril Olteanu vezette brassói különítménye tizenkét helybéli magyart végzett ki – közülük kettőt lefejezett –, egyet súlyosan megsebesített, néhányat pedig súlyosan bántalmazott.
„Van, aki megkérdezi, hogy mire való az emlékezés. Van, aki azt mondja, hogy ideje volna fátylat borítani a múltra, s ezzel együtt az 1944 szeptemberében Szárazajtán történtekre. Talán igazuk is lehet, de ne tévesszük szem elől, hogy ha az elődeinkkel történteket, ha népünk történelmét a feledés homályában hagyjuk, jövőnk sem lesz” – ezekkel a szavakkal fordult a szárazajtai református templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezethez Bartalis Szélyes Pál. Az egyházközség lelkésze az Apostolok cselekedeteiből idézve a Damaszkusz ellen gyűlölettel és a pusztítás szándékának dühével induló, a keresztényeket kíméletlenül üldöző Saulus történetéhez hasonlította az 1944. szeptember 25-26-án az erdővidéki falura törő Maniu-gárda tettét. Kiemelte azonban azt a lényeges különbséget, hogy míg a Damaszkusz felé igyekvő Saulusnak egy látomás hatására a szíve megenyhült, s megtérve immár Pál apostolként hirdette az új hitet, addig a Maniu-gárdát és vezetőjét, Gavril Olteanut elvakította a gyűlölet, az ő esetükben nem következett be a Bibliából ismert pálfordulás. „Ma sincs annál fontosabb, mint meghallani Krisztus szeretetet hirdető szavát, ezért úgy kell emlékezni, hogy ne gyűlölködjünk” – fogalmazott Bartalis tiszteletes. Gubcsi Lajos, a magyar Honvédelmi Minisztérium kommunikációs cégének (Zrínyi Média Kft.) nemrég lemondott vezetője felolvasta Hende Csaba honvédelmi miniszternek a szárazajtaiakhoz intézett levelét, amelyben a tárcavezető egyebek mellett megemlíti, hogy a Szárazajtán kiontott vér még drágábbá teszi a szülőföldet. Ezt követően Gubcsi átadta a szárazajtai Lármafa Kulturális és Sportegyesületnek az általa létrehozott, a Kárpát-medence történetéről szóló, hat díszkötetből álló Ex libris-díjat. Kovászna megye tanácsának elnöke, Tamás Sándor a régi megyezászlónak egy újonnan készült példányával ajándékozta meg a falut, összefogásra buzdítva a közösséget.

A megemlékezés az áldozatoknak a falu központjában álló emlékművénél folytatódott. Vargha Mihály Sepsiszentgyörgyön élő szobrászművész 1994-ben felállított, az áldozatokat jelképező alsórákosi bazaltoszlopokból álló alkotása előtt a szárazajtai fiatalok rövid műsorát követően Bacon község polgármestere, Bardocz Csaba békére intő szavakkal fordult a gyülekezethez. Az áldozatok leszármazottai, egyházi és világi intézmények, valamint magánszemélyek helyeztek el virágokat az emlékmű talapzatán.
A magyarok ellen az volt a mondvacsinált vád, hogy fegyveresen segítették a németeket a falu térségében 1944. szeptember 4-én kibontakozott román– német katonai összecsapásban. Ezt megelőzően Románia 1944. augusztus 23-i átállása nyomán a szovjet és a román csapatok gyors előrenyomulásba kezdtek, szeptember 2-án pedig román csapat fészkelte be magát Száraz-ajta térségében. Az egység két nap múlva egy visszavonuló kisebb német csoporttal tűzharcba keveredett, az összetűzés mindkét oldalról áldozatokat követelt, néhány szárazajtai román lakos pedig helybéli magyarokat tett felelőssé tizenhárom román katona életéért. Sepsiszentgyörgy szeptember 8-i elestét követően a román csapatok visszatértek, és a szovjetekkel közösen újra megszállták Szárazajtát, de nincs adat arról, hogy ezek a helyi magyarokat vétkeseknek találták volna az elesett román katonák ügyében. A magyarok vétkességét az 1954-ig elhúzódó ún. Szárazajta-per során meghallgatott román katonatisztek, illetve román katonai források sem tudták megerősíteni. A feltevések, a hallomásból szerzett információk, valamint a korábbi sérelmek viszont elegendőknek bizonyultak ahhoz, hogy a Gavril Olteanu vezette brassói Maniu-gárda néhány szárazajtai román lakos közreműködésével 1944. szeptember 25-én éjszaka megtervezze, majd másnap reggel végrehajtsa a vérengzést. Ennek során a gárdisták saját otthonában lőtték meg a 34 éves Gecse Bélát, a 35 éves Málnási Józsefet, az iskolaudvarba erőszakkal összeterelt falunépe szeme láttára lefejezték a Nagy-fivéreket, a 21 éves Sándort és a 25 éves Andrást. Ugyanott agyonlőtték a 49 éves Szép Albertet és feleségét, az 50 éves Málnási Reginát, a 38 éves Tamás Lászlót, a 38 éves Elekes Lajost, a 42 éves Szép Bélát, a 62 éves Németh Gyulát, a 62 éves Szabó Béniámot és az 51 éves Németh Izsákot. Sortüzet lőttek még a 39 éves Nagy D. Józsefre, akinek a lövések egyike csak a fogsorát roncsolta szét, sebeiből pedig felépült.
Ennek a tragédiának az előzményeit, körülményeit és következményeit tárgyalja a baróti Tortoma Kiadó gondozásában most megjelent Szárazajta című kötetem második, bővített kiadása. A visszaemlékezések mellett a nyomozati, illetve peranyagból is bőven merítő, terjedelmes levéltári forrásközléssel ellátott könyvet a megemlékezés zárásaként mutattuk be.







vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008