magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szatmári László: Tallózás Kecset és Kisfalud múltjában (2.)


mater és filia • Szokolay István protokolluma • kilenc kalongyán alól fél bér jár • a prédikátor és mester házához járandó földek • Kánási Pataka, Által, Habarica, Csepegő, Szék, Mező uttya, Rez alatt, Nagy Kert • két ökörrel nem művelhető föld • colonusok és inquilinusok • fatornyot építő Csíkfalvi Csók János • Gyallay Domokos felfedezése • Siménfalvi Györke János ácsmester

A Nyikó vize egyik jobb oldali mellékvölgyében, a Gada-patak felső és középső szakasza menti Kecset és Kisfalud római katolikus és unitárius falvak között fekvő református települések, az első a mater, anyaegyház, a másik a filia, leányegyház. Orbán Balázs helyszíni kutatása szerint Kecseten „a két csermely közti dombot régi templom koronázta, melynek lebontott anyagával építék a mostani új templomot”. A tudós báró közemlékezetre támaszkodó állítását több, időközben előkerült kőfaragvány erősíti meg, az 1838 és 1842 között épült új templom alapozásakor egy kőből faragott szenteltvíztartót fedeztek fel, az 1978-as renoválás alkalmával pedig az épület belsejében levert vakolat alatt négy darab vályúzattal faragott kőtömböt találtak. Ezek a faragványok minden bizonnyal egy korábbi templom kövei lehetnek, ám középkori eredetük csupán feltételezhető.
Az udvarhelyi református egyházmegye legrégibb protokollumában, 1695-ben Kecset már szerepel egyházközségként. Az 1660–1690 közötti időből kelt első egyházi leltár a javak összeírásakor említi a templomot: „Vagjon az Templumhoz 2 Abrosz. [...] Miklós Gergely hagyott egy földet Templum számára.”
Az egyházmegye 1715-ös, Szokolay István által összeállított jegyzőkönyv (Liber Ecclesiarum secundum Helveticam Confesionem Reformatarum in Dioccesi Udvarhellyiensi exsistentium) több adatot is tartalmaz Kecsetről. Leltárba vannak véve a „sacramentumokhoz való eszközök”, „az Ecclesiához való bonumok”, a predicatornak és mesternek járó földek és fizetségeik. A kecseti klenódiumok jegyzéke rövid, a gyülekezet anyagi erejét is mutatja: „1. Vagyon az Ur asztalára két abrosz, a harmadikat és negyediket akkor hozzák be mikor Ur Vacsoráját osztogatják; 2. Egy vereses kendő; 3. Kivül belől arannyas kehely; 4. Egy ezüst tángyér. 5. Keresztelő kanna. 6. Kendő. 7. Egy kis ruha; 8. Ugron Jánosné Aszszony adott egy Háromszéken szőtt feketével tarkázott szőnyeget, egj kendőt is, de el veszett Csibi Istvánnén; 9. Ders Ferenczné adott egy vereses kendőt. 10. Vagyon egy vereses fejtős gyolcs keszkenő. Pap Mihályné adta. Item Csizmadia Ferencz Mester csináltatott egy szép Persely ládát az Ecclának. 11. Vagyon egy kék fejtős abrosz mellyet Berzenczei Péterné Asz. adott. 12. Vagyon egy igen szép jó féle gyolcsból való arannyal varrott keszkenő. T. Nzetes Ugron Tamás Úr Collatioja. Szép János Uram adott (az előbbi el romolván) egy perselyt az Eklesiának. Elekes Györgyné adott egy festékest az Ur Asztalára.”
A pap és mester bére részletbe menően meg van állapítva: „1. A ki szántó vető ember egész bért adjon Papnak, mesternek, elrendeltük. 2. Ha kik 9 kalongján alol lészen fél bért adjon. 3. Ha kik nem szántat, hanem csepivel [= csépléssel] keresik 3 vékát adjanak mindazáltal az idők mivoltához és az búza árához képest Istenesen cselekedjék a Papok, zabot az illjen s fát ne adjon tartozásképen. 4. A szegény özvegjek a kik nem szánthatnak s vethetnek 3 sing kender vásznat adjonak, edjike a mesteré. Fát egy egy szekérrel is a Kecsetiek a Papnak, a Kis Faludiak a Mesternek. Szántással tartoznak a Predikátornak ugarláskor két ekével, forgatáskor is kettővel; a Mesternek pedig edgyel edgyel.”
A prédikátor és mester „házához járandó” földek is nyomon követhetők a protokollumban: „1. Felső Benczéd felé fordulóba öt földek, egjik vagyon a Kánási Patakánál vic ab una Ketseti Sigmond Ur földe, Fellül Pálfi Ferencz jobbágja Balázs István. 2. Az Általl nevű hellybe vagyon vic Csur Péter ab alia Veres Péter udjan azon két földnek Vicinusa Ketsedi Sigmond jobbágja Por Bálint ab alia Gáfi Margith. 3. A negjedik a falu mellett mellynek mind alol fellyül vic Elekes Ferencz. Nb. El tserélték Habaricza nevű hellybe való földdel. 4. Ötödik föld vagyon a Ketsedi Sigmond Tanorokjánál Csepegőbe vic ab una Ketsedi Ur jobbagja Tot János földe. 5. Vagjon egj kert a Pap számára való a falu közt Vic ab una az ország utya ab alia Tarcsafalvi Albert öröksége, harmadik felől Elekes Gergely öröksége. 6. Farkaslaka felé fordulóba vagyon egj föld a Falun kívül Vic ab una Csiki István ab alia Mihály Déák. NB. Eltserélték (...) 7. A Felső Benczéd felé fordulóba a Mesternek két hold földe Habaricza nevű hellybe, edjik vic Tot Györgj ab alia Orbe (?) Péter jobbágya Veress György. A másik van Szék nevű hellybe vic ab una Gálfi Margit ab al Csiki István. NB. ezt el tserélték (...) 8. Farkaslaka felé fordulóba egj föld vic mind alol fellyül Tot György 9. Csiki István hagjot Széna Mező uttya mellett a Rez alatt egj szántó földet. Biró Ferencz is edjet. (...) 10. Miklós Gergely Templom számára hagjott egy földet Benczéd felé forduloba a rez határán túl vic ab una Gyöngjös István, más felöl Miklós Gergely. (…) Vagyon a mester számára egy föld Várallja felé forduló határban Kánási nevű helyben vic ab una Bak Mihálly ab alia Fábjan Samuel. Elekes János conferalt egy szénafüvecskét Farkaslaka fele forduló Határban, egy felöl vicinussa Pálfi Sigmond szántó földe, más felöl az Elekes Illyés földe bütüje. Széna mezőben, Benczéd felé fordulóban vagyon a Mester számára egy szénafű (…) Vicinussa a Falu felöl Kisfaludi mester, másfelöl a Nagy Kert nevű hely nyilainak bütüje.”
Száz esztendő elteltével sem változott sokat a Kecsetiek és Kisfaludiak élete, a földért és földből élők mindennapjai, az 1819–1820-as erdélyi úrbérrendezési kísérletet megelőző felmérés ad eléggé árnyalt képet az egy sorsot élő két település viszonyairól. Kecset és Kisfalud „egyesült falukban” 1820. május 24-én jártak a kirendelt összeírók, Dakó Sándor és Simó Ferenc, és aláírásukkal hitelesítették a vallomástevők feleleteit. A faluközösség nevében ekkor az alábbiak tettek vallomást: „Kisfaludi István, agilis Kiss Moyses, agilis, falusbíró Bak János, agilis Páll Ferentz, agilis Szász István, agilis Páll Moyses, agilis Bak Elek, Szász Ferentz, Szász Márton, Varga Sigmond, üdősb Szász György, Berze János, Bak Sándor, ifjabb Szász György”.
A vallomásokból a székely faluközösség hétköznapjai elevenednek meg, a két falu szántóföldjeinek két része közönséges trágyázás által művelhető („az hegyek magossága miatt” bajosan trágyázhatók), rozst, tiszta és elegybúzát terem. A szántóföld harmadik része sovány természetű, agyagos, köves, vizes, zabnál egyebet nem terem, ráadásul „a hegyekről lefolyó sebes zápornak is ki vagyon tétetve”. A határ két forduló alá való, „két ökörrel nem mívelhető”. „Közönséges termés idején egy véka búzavetés után lészen három kalongya, s abból szemül lészen három véka.” A falvak határaiban nincsenek kaszálók, a marhatenyésztők a havasi legelőkre vannak utalva, bár „a szántóföldek között termik egy kevés széna, az is csak egyszer kaszálható”. A legelőhelyek, a havasiakkal együtt jók és elégségesek, „az marhatartásra közönséges füvet termő”, „itatóhely a barmok számára jó, és elégséges vagyon”. Tűzifa és épületfa sincs a közvetlen szomszédságban, „vagyon az határon is egy kevés erdő, de az tilalmos a makkolásra nézve, hanem a tűzifa az havason egynapi járóhelyen, az épületre vala pedig kétnapi járóhelyen vagyon, s alkalmatlan úton hordatik”. A földművelés és állattartás mellett, a kecsetkisfaludiak sókereskedéssel foglalkoznak, de a kádárságnak is nagy keletje van, „folytattatik a kádármesterség, melyből pénzkeresés haszon vagyon, de az arravaló matéria is pénzzel vétetik más havasokról, mivel a magunkén nem találtatik arra alkalmatos fa”. Ennek ellenére az összeírók a két település mesteremberei között 44 kádárt találtak (továbbá egy szűcsöt, egy kovácsot, egy szabót). Székely közösséghez illően „ruházattyokot, posztót, vásznat magok mívelik”, s a térség általános jellemzőjeként egyetlen ácsot sem vettek lajstromba, hiszen a famegmunkáláshoz, faragómesterséghez minden épkézláb ember értett.
A felmérés legfőbb célja a szolgálónépek, colonusok és inquilinusok, jobbágyok és zsellérek terheinek részletezése (egyúttal a települések nagygazdáinak kilétére is fény derül): „Itten a szokás szerént való szolgálatokat jármas marhákkal is, tenyérrel is teszik a colonusok, de hogy mennyit szolgálnak jármos marhákkal, s mennyit tenyérrel, azt külön meg nem tudjuk mondani, mivel egyszer tenyérrel, máskor pedig ökörrel parancsollyák a földesurak colonussaikot. Egyátallyában pedig szolgálnak esztendőnként: A báró Györffi úr colonussai – haton – 624 napokat, és fonnak haton 18 font kendert, és annyi gyapjat. A tekintetes Orbán Ferentz úr colonussai szolgálnak hárman 234 napokot, a negyedik fizet 25 m[agyar] forint taxát. A tekintetes Székely Ferentz úr egy colonussa szolgál 78. A tekintetes Jaáloki Joseff (!) úr öt colonussai 260 napokat. A méltóságos Ugron István úr egy colonussa szolgál 104 napokat. A méltóságos Ugron János úr colonussa szolgál 52 napokat. A tekintetes Pakot Elek úr két colonussai szolgálnak 48 napokat. A Nagy Mojses úr egy colonusa fizet 14 m[agyar] forint taxát. A Somodi Benián úr két colonussai fizetnek 50 r[énes] f[orint] taxát, az inquilinussa pedig a szolgálatért ád egy juhot egy esztendőre. A Veres János úr inquilinussa 20 napokat szolgál, azt is megjegyezvén, hogy mikor tenyérrel szolgálnak is, annyiba vetetődik, mint mikor marhával. Akinek pedig marhája nincs, mindenkor csak tenyérrel szolgál. Egy summában pedig ezen helységnek colonussai és inquilinussai szolgálnak egy esztendőben 1524 napokat, és fonnak 18 font kendert, 18 font gyapjat. Taxát fizetnek 82 r[énes] f[orinto]kat, 30 kr[ajcáro]kat és egy juhot. Ökörrel szolgálnak 1322 napokat, tenyérrel 202 napokat.” (A teljes kecsetkisfaludi felmérést lásd Udvarhelyszék parasztvallomásai 1820-ból.)
A keletelt, sokszögzáródású református kecseti templom a falu melletti dombon emelkedik, mellette az 1795-ből való fatorony. A templom nyugati és déli oldalán portikusokkal védett bejáratok nyílnak a lapos mennyezettel fedett, két fakarzattal ellátott templomba. Dávid László adatgyűjtése és összefoglaló munkája (A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei) alaposan dokumentálja az 1838–1842 között épült templomot.
A kecseti fatorony azon kevés számú erdélyi monumentális népi építkezési emlék közé tartozik, melyet pontosan adatolni tudunk; a megrendelők és a mesterek nevét az egyik ereszgerenda hordozza, a felirat szerint: „EZ FA TORNYOT ÉPITÖTTE CSIKFALVI CSOK JÁNOS A LÉCZEZÉSIG EGY SZEME S EGY KEZE LÉVÉN. / A PLÉHEZÉST, ZSINDELYEZÉST, DECKÁZÁST TARCSAFALVI SYLVESZTER GYÖRGY VÉGEZTE / A KECSETI REFORMÁTUS ECCLEZIÁNAK BENCZÉDI GYÖRGY CURATOR, FELESÉGE BAKK ERZSÉBET, EGYHÁZFIAK: / SZÁSZ GERGELY ÉS PÁL JÁNOS FORGOLÓDÁSOKBAN. IN ANNO 1795.” Csíkfalvi Csók János tevékenységének feltárása a művészettörténészek feladatai közé tartozik még, tudjuk róla, hogy a nagykendi templomnak és fatoronynak építőmestere volt, 1784-ben készítette a siklódi fatornyot és a nyárádszeredai egykori „erős faharanglábat” 1794-ben.
A templom mellett dél felől álló fatorony egy másik, újabb feliratot is hordoz, mely szerint „ÚJRA FEDVE 1972-BEN A HÍVEK ADOMÁNYÁBÓL GYÖRGYDEÁK JÁNOS / GYÖRGYDEÁK ANDRÁS, HEGYI FERENC, KISFALUDI MIKLÓS, SZENTLÉLEKI / MESTEREK ÁLTAL – ELEKES GY. SÁNDOR – GONDNOKSÁGA ALATT”.
A fatorony kilencoszlopos, szoknyás, árkádos. A talpgerendázat a másutt is megszokott rendszerben, egy síkba lapoltan fekszik a talajszinten. A szoknyát tizenhat darab, a főoszlopoknál rövidebb oszlop képezi; helyzetük követi a főoszlopokat. Az oszlopokat a talpgerendákhoz ferde támaszok rögzítik. A szoknyaoszlopok felső végét koszorúgerenda-keret tartja egybe. A harangház feletti tető több elemből tevődik össze: az alsó, négyzetes ereszvonalú, lapos és alacsony vízcsendesítő részből és az ebből kinövő nyolcszögű magas, a csúcsban már kör keresztmetszetűre váló (ez már bádog borítású) hegyes gúlaidomból áll. A harangház mellvédje függőlegesen deszkázott, a deszkák felső végei vízszintes lécszegélyezéssel záródnak. A széles ereszkiállású, meredek hajlású, éltelenített szoknyatető és a süveg zsindelyfedésű. A lécezésre szegzett zsindelylapok egyszerű téglalap alakúak, viszonylag rövidek, aminek következtében a képzett sorok sűrűk, de arányosak, mozgalmas raszterűek.
Dávid László által felemlített egyházi hagyomány szerint Kisfaludon a mait megelőző templom a falutól északra, a régi temető Kápolna nevű helyén állott. A jelenlegi, észak–déli tájolású, kis méretű templom az egyszerű vidéki istenházák mintáját mutatja, a nyugati oldalon egy kiváló ácstechnikával szerkesztett faportikussal védett bejárat található. A templombelsőt egy 1697-ből való festett kazettás mennyezet és a belső tér két végén elhelyezett két, festett mellvédű karzat uralja. A nyugati oldal reneszánsz díszítésű szószékének vonalában egy kazettasor későbbi készítésű és 1815-ös évszámot visel. A mennyezet feliratai a templom építéséről és javításáról is hírt adnak; a régebbi mennyezet feliratának első három sora bizonytalanul olvasható, évszámát 1620-nak is nézték. Szövege: AZ SZENTHÁROMSÁG TISZTESSÉGÉRE [?] ÉPÜLT ÉS ERŐSITTET [?] SZENT HÁZ AZ 1697 SZENT JÁNOS HOVÁBAN. NEMZETES TS. FERENCZ ISTVÁN SEGEDELMÉBŐL ÉS AZ KÖRÜL VALÓ PATRÓNUSOK SEGIT-CSÉGEKBŐL KIVÁLT KÉPPEN AZ NEMZETES KISS FALUSI BOLDIZSÁR UR Ő KEGYELME SZORGALMATOS FÁRADOZÁSA ÁLTAL ÉS NEMES KIS FALUDI MIHÁLY ÁLTAL, UTOLSZOR KISFALUDI SZÁSZ ISTVÁN ÁLTAL. Az 1815-ből való kazettasornak két feliratos táblája van, csillag motívumokkal. Egyiken: Ezen Tsillag Jel / enti a Küs Falu / di Szent Eklésiát. / A Templom Uji / tása Let Szász István / Megye / Bírósága / Idejébe. A másikon: Tsilag Jelenti / az Isten Házára / Adakazo jo Sege / tőket Anno / 1815 / Let Ezen Szép Építés”.
A mennyezetfestményekre 1926-ban Gyallay Domokos hívta fel Kelemen Lajos figyelmét, aki csak 1938-ban tudta a helyszínen megvizsgálni a díszes kazettákat. Útján elkísérte Fekete László is, a kolozsvári Fotofilm vállalat tulajdonosa, aki akkor a táblák nagy részét lefényképezte. Kelemen Lajos az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyvében (1945) közölt elemzést a kisfaludi mennyezetfestményekről, megállapítván, hogy a kazetták lécezése, térhálózata, de alapszínezésük és néhány motívum is a felsőboldogasszonyfalvi templom 1670-i és a székely-udvarhelyi Jézus-kápolna 1677-i mennyezetéhez áll legközelebb, a minták és a színezés Szombatfalvi Asztalos András és János iskolája és stílusköre felé tájékoztatnak.
A kis templom nyugati oldala mellett karcsú fatorony magaslik. A megnyújtott, nyurga arányú építmény Balogh Ilona figyelmét is felkeltette, aki a magyar fatornyokról írt hézagpótló kötetében (1935) így ír Kisfalud nevezetességéről: „A magassági kiterjedés, a toronytörzs és a sisak kapnak jelentőséget, az alsó tetőzet, az eresz összehúzódik. Ezek a sajátságok megkapó és lendületes formában nyilvánulnak meg a kecsetkisfaludi sudár tornyon, melynek feltűnően egységes stílusa, kiegyensúlyozott formái a kecseti tornyon is meglévő, hasonló törekvéseknek tökéletes művészi megvalósítását jelentik.” Egy másik tanulmányában (1944) a Maros- székre jellemző régi típus eltérő változatát fedezi fel az udvarhelyszéki haranglábakban, és éppen Kecset és Kisfalud (meg Küsmöd) fatornyaival példázza állítását: „Arányaik ugyanis nyurgábbak és könnyedebbek, a torony törzse, de különösen a sisak erősen megnyúlik. A kiszélesedő ereszt azonban megtartják.”
A fatorony ereszgerendájára szegzett (feltehetően másodlagos elhelyezésű) fosznideszkán felirat számol be a torony építéséről: „ISTEN SEGEDELME ÁLTAL A KISFALUDI REFORMÁTUS FILIÁLIS EKLÉSIA KÖLTSÉGÉNN / ÉPÜLT EZ A HARANGLÁB. KEZDŐDÖTT 1825-BE SZÁSZ / MÓZES KURÁTORSÁGÁBA, BEVÉGZŐDÖTT 1827-BE SZÁSZ MÓZES / MEGYEBIRÓSÁGÁBA. ÁTS MESTERE PEDIG VOLT A SIMÉNFALVI / GYÖRKE JÁNOS IFJU LEGÉNY M. P.”
A magas süvegű, talpas, magas törzsű, árkádos fatorony mindössze ötoszlopú, belső közbeeső padlószinttel, beépített lajtorjával rendelkezik. Az országos műemléki listán szereplő fakonstrukció négy főoszlopos + császárfás, talpgerendás, négyszögű, félig zárt szoknyával rendelkező félházas jellegű építmény. A szoknyának négy sarokoszlopa van és oldalanként két közbenső oszlopa, mindenik szépen faragott. A szoknya oszlopait felül koszorúgerendák kötik össze, ezekre támaszkodik a szoknya tetőszerkezetének alsó része. A szoknyatető meredek hajlású, csüngőeresze átlagos kiállású. Fedése lécezésen zsindely. A szoknyatetőből kiemelkedő harangház alsó része deszkaoldalú; a főoszlopok külső síkjában fekvő, függőleges fenyődeszkázat, takaróléc nélkül. A négy sarokoszlop közé helyezett közoszlopokkal a hangvetőnyílások oldalanként két-két oszlopközűvé alakultak. A harangházat fedő, kettős idomú zsindelyezett tetősüveg vízcsendesítős része négyzetes ereszvonalú, így négyoldalú csonka kúp forma, a belőle felnövő magas, vékony süvegcsúcs alul alig láthatóan nyolcszögű, feljebb már kúpos, kör keresztmetszettel végződik. A császárfa kiálló végén bádogból kúpelem és ráfűzött gömb.
A fatorony jó állapotban van, ami sajnos nem mondható el a kicsiny templomról, melynek már statikai problémái vannak. A vízszivárgások, beázások is már a remek kazettás mennyezet létét fenyegetik. A népi építészet és művészet e kiváló együttesét csupán megértő pártfogással, szakemberek, közintézmények és magáncégek munkájával és támogatásával lehet az elkövetkező nemzedékek számára is megőrizni, hiszen mindez az alig 70 lelket számláló gyülekezet erejét meghaladja.




IRODALOM
Balogh Ilona: Magyar fatornyok. II. kiadás. Néprajzi Füzetek 1., a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete, Bp., 1935, 60, 183, 184
Balogh Ilona: Az erdélyi fatemplomok kutatásának mai állása. In Magyarok és románok. Szerk. Deér József és Gáldi László. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve. II. Bp., 1944, 506
Darkó Ákos: Templomaink. Református Szemle, XLVI. évf. 1953, 209
Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 178–181
Debreczeni László: Kecsesség, derű, ősi komolyság. Monumentális népi építészet Erdélyben. Művelődés, Kolozsvár, 2007, 116, 117
Debreczeni László: Száz rajz. Az előszót írta Szatmári László. Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 1995, 39
Debreczeni László vázlatfüzetei. 1930. Darkó–Debreczeni gyűjtemény. Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár
Juhász István: A székelyföldi református egyházmegyék. Erdélyi Tudományos Füzetek. 201. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1947, 43
Kelemen Lajos: Erdélyi magyar templomi karzat- és mennyezetfestmények a XVII. századból. Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1944. Minerva, Kolozsvár, 1945, 201–204 • Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. I. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977, 70–72, 247
Kováts J. István (főszerk.): Magyar református templomok. II. Athenaeum, Bp., 1942, 706
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Második bővített kiadás. A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, 2000
Nagy Lajos: Az Udvarhelyi Református Egyházmegye múltja és jelene. Kiadja az Udvarhelyi Egyházmegye, Székelyudvarhely, 1942, 12
Szabóky Zsolt: Nézd elméjöket az ács embereknek. Az előszót írta Szilágyi István. Artunion, Bp., 1987
Szatmári László: Egy kézzel készült: kecseti fatorony. Hargita Népe, XXII. évf. 45. (5704.) szám, 2010. március 5.
Szatmári László: Pártfogásra várva: kisfaludi fatorony. Hargita Népe, XXII. évf. 55. (5714.) szám, 2010. március 19.
Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV–XIX. századból. Akadémiai Kiadó, Bp., 1968, 89, 146
Voit Pál: Adatok a magyar festő-asztalosok munkásságának bibliográfiájához. Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének 60-ik évfordulójára. Franklin-Társulat, Bp., 1942, 120, 125, 130, 129
Udvarhelyszék parasztvallomásai 1820-ból. A forrásokat sajtó alá rendezte és kiadja Takács Péter. Források Erdély Történetéhez 1., Debrecen, 2001, 219–222



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008