magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Könyves karaván Nagyenyedtől Zilahig


Az elmúlt hetekben sok-sok könyvvel, köztük újdonságokkal, Wagner Péter budapesti építész rajzaiból válogatott kiállítással, vetítettképes előadásokkal, ezen belül Szentimrei Jenő-megemlékezéssel vándorolt a Művelődés, valamint a Kriterion Könyvkiadó csapata Nagyenyedtől Zilahig. A körúton elsősorban azokat a könyvújdonságokat ajánlottuk az olvasók figyelmébe, amelyek a két kiadó gondozásában az adventi várakozás idején jelentek meg, és kívánkoztak a karácsonyfák alá.
Nagyenyeden a 2010. esztendő utolsó Áprily-estjén telt ház várt ránk a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Az estet az enyedi református egyházközség és a székelykocsárdiak összevont kórusa karácsonyi dalokkal vezette fel Fodor László és Basáné Zudor Anikó vezényletével. A házigazda, Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy az Áprily-estek lényege a Nagyenyeden született, vagy pályájuk révén a városhoz kötődő jeles emberekre való emlékezés, márpedig Szentimrei Jenő éppen ezek sorába tartozik. Mint mondta, a 120 évvel ezelőtt, 1891. december 14-én Aradon született író, költő, újságíró enyedi kötődése kicsi gyermekkorától eredeztethető, s felelevenítette azokat az időket is, amikor a Bethlen-kollégista Szentimrei – akkor még Kovács – az enyedi ódon vár tövében, a Széna téren játszadozott pajtásaival. Szentimrei Jenő életpályáját az esten jelen levő két unoka, a Művelődés főszerkesztője, Szabó Zsolt, valamint a Kriterion Kiadó igazgatója, a társrendező Helikon–Kemény János Alapítvány elnöke, H. Szabó Gyula vázolták fel. A rövid, de tartalmas vetítettképes előadásból egyebek mellett megtudhatta a hallgatóság, hogy Szentimrei Jenő hathetes korában került édesanyjával és két nővérével Nagyenyedre, ahol a nagyszülőknél laktak. A Maros-parti városból indult pályája során Új Erdély címmel 1918-ban Kolozsváron hetilapot szerkesztett, majd a Keleti Újság, a Napkelet, a Vasárnap, a Vasárnapi Újság, az Újság, az Ellenzék valamint a Brassói Lapok szerkesztőségé-ben dolgozott. Mindemellett cselekvő részese több művelődési intézmény szervezésének, így például a Cimborának, a Kalákának, a Haladásnak, az 1941-ben megszervezett kolozsvári Ünnepi Könyvhétnek, a kolozsvári magyar színháznak, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetnek. 1926-ban vált a helikoni írótársaság tagjává, amikor Kemény János már a legelső marosvécsi találkozóra meghívta őt. Ebből a munkásságból nyújtott ízelítőt a Szentimrei-leszármazott, Szabó Dániel, aki dédapja Reményik Sándornak ajánlott, Az ár felel a gátnak, valamint a Benedek Eleknek ajánlott, Eljöttem eddig című verseit olvasta fel. Ennél is nagyobb meglepetés volt, amikor Szabó Zsolt vezényletével a közönség elénekelte a Hajlik a jegenye című dalt, amelynek zeneszerzője Várady Aladár, szövegírója pedig Szentimrei Jenő. És még nem volt vége, hiszen Szántó Zsuzsa, valamint Portik Hilda Csilla marosvásárhelyi művészeti középiskolás diákok Szentimrei fordításában tolmácsolt Rimszkij-Korszakov dalokkal idézték fel a húszas-harmincas évek író-olvasó találkozóinak hangulatát.
Az Áprily-est másik fénypontja Wagner Péter budapesti építész-grafikus Mezőségi útirajzok című kiállításának megnyitója volt. A Művelődés gondozásában nemrég megjelent és az enyedi találkozón is kínált Mezőség. Történelem, örökség, társadalom című könyv borítójának képe egyik ama sok Wagner-rajz közül, amelyeknek pazar válogatását megcsodálhatta a közönség. Az otthonról, azaz Budapestről haza, azaz Erdélybe érkező Wagner Péter azok közé tartozik, akik az 1960-70-es években hátizsákosan barangolták be Erdély egy-egy vidékét, s ő maga lévén építész-hallgató, amerre járt, mindenütt rajzolt és jegyzetelt. Az apai ágon Zsombolya vidékéről származó Wagner Péter így gyűjtögette össze azt a hatalmas dokumentációs anyagot, amely révén az általa a világ legszebb vidékének nevezett Gyimesek, valamint a Mezőség, a Nyárád-mente, Szék és a Szilágyság épített kultúrájának remekeit örökítette meg. „Nem fényképezőgéppel dokumentálódom, hanem rajzokkal, így a rögzített épületeknek, épületrészeknek, templombelsőknek kiemelhetem egy-egy részletét. Ugyanis sokkal jobban meg lehet mutatni rajzban azt a lelkiséget, amelyet fényképeken nem lehet” – osztotta meg munkája néhány kulisszatitkát Wagner Péter. Hozzátette, hogy számára élmény volt felfedezni azt a nemzetiségi és vallási szempontból, tehát a népi kultúra tekintetében is sokszínű Mezőséget, ahol lépten-nyomon fellelhetők a magyar épített emlékek, és amelyek sajnálatos módon pusztulnak. Dvorácsek Ágoston, a Bethlen-kollégium tanára, mind a Wagner-kiállításról, mind a Mezőséget bemutató kötetről elismerően szólt, hozzátéve, hogy mindkettő vitathatatlanul hozzájárul a tájegység alapos megismeréséhez.
Szilágysomlyón a Magyar Házban Széman Péter házigazda azzal vezette fel a közönségtalálkozót, hogy „zenét hallgatni jó”. Következésképpen Kővári László zongorán, lánya, Kővári Aranka pedig furulyán adott elő néhány lélekgyógyító gyergyói népdalfeldolgozást Bartók Bélától, valamint Antonio Caldara és William Crofft-szonátát. Ilyen felvezetés után következett az est várva várt pillanata, amikor is Wagner Péter és H. Szabó Gyula kibonthatták azt a csomagot, amelyből előkerültek a Kriterion Kiadó által gondozott és a zilahi Colorprint nyomdából éppen megérkezett Szilágysági útirajzok című albumok. „Széman Péter 2007-ben ösztönözött arra, hogy hozzunk össze egy Szilágyság-kiállítást. Munkához láttunk, a tárlat megnyílt, a teljes anyagot most e könyv lapjain is elhoztuk. Az egykori Szilágy megye hatvanhat helyszínén, három városban és hatvanhárom faluban rajzoltam. Ajánlom és köszönöm ezt az albumot Széman Péternek és mindazoknak, akik a létrejöttében segítettek” – fogalmazott Wagner Péter. Hozzátette: ha Isten is úgy akarja, Fehér és Hunyad megye következik. H. Szabó Gyula közölte, hogy a Szilágysági útirajzokból ötven vászonkötésű példány is készül könyvgyűjtők számára.
Tövishát központjában, Szilágycsehben a Gyulaffy László Általános Iskola diákjai, Mészáros Lilla, Mészáros Ferenc és Tóth Heléna adventi versekkel, Vida Katalin tanár pedig meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket és a hallgatóságot. H. Szabó Gyula az adventi várakozásban megszületett adventi ajándéknak nevezte Wagner Péter Szilágysági útirajzok című albumát, de emellett a kiadó más termékeit is a közönség figyelmébe ajánlotta. Ezek közé sorolta John Paget Magyarország és Erdély című könyvét, amelyben a Skóciából báró Wesselényi Polyxénával kötött házassága révén Erdélybe származott és ma is Paget Jánosként ismert, 1892-ben Aranyosgyéresen elhunyt orvos, mezőgazdász és író vetette papírra élményeit. Az első kiadásban angol nyelven 1839-ben megjelent munka azóta több kiadást megért, a Kriterion gondozásában megjelent második magyar kiadás adalékai közé tartozik az a Paget-napló is, amelyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc erdélyi eseményeinek eddig ismeretlen részletei kerülnek napvilágra. E kötet mellett a Wagner-album, valamint a Művelődés kiadásában megjelent újabb könyvek is felkeltették a közönség érdeklődését.   
Zilahon Kővári László és Kővári Aranka újabb zenei gyöngyszemekkel lepte meg a közönséget. Szabó Zsolt a Művelődés kiadványai közül Bíró Vencel: A Kolozsvári Római Katolikus Főgimnázium története című, még nyomdafesték illatú kötetet ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Wagner Péter nagy megtiszteltetésként értékelte, hogy a Szilágy megyei múzeum Ioan Sima Képtárában mutathatja be albumát. Elhangzott: az album minden gyökérszálával a Szilágysághoz kötődik, hiszen megszületésének ötlete Szilágysomlyón fogant, anyagának első része Szilágycsehben volt látható, az album pedig Zilahon, a Major István vezette Colorprint nyomdában öltött testet. Wagner Péter hídépítésnek nevezte az album román és angol nyelvre is lefordított ismertetőjét. „Az album valamennyi rajza a helyszínen készült, a román vonatkozások az anyag egyharmadát teszik ki. Művelődéstörténeti barangolásra és meditálásra készteti az olvasót ez az album, éppen ezért fontos, hogy a román vagy angol nyelven olvasó számára is legyen világos, értse meg, hogy ez az örökség egy másik, sajátos kultúra” – magyarázta Wagner Péter.  




vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008