magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Guttman Mihály: Fennállásának 90. évfordulóját ünnepelte a Romániai Magyar Dalosszövetség


A trianoni szerződés után a romániai magyar énekkarok kikerültek az Országos Dalosszövetségből, amelyet 1867-ben mint Daláregyletet alapítottak Aradon. Első vezetőségi tagja volt Ábrányi Kornél, Engesszer Mihály, Erkel Ferenc, Felsmann József, Mosonyi Mihály, Reményi Ede, Till Sándor, akiket 1867. július 10-én választottak meg. Országos karnagynak Erkel Ferencet jelölték ki. Érdekes adatra bukkantunk az Alföld című lapban. Arról írtak, hogy a Dal varázsa című Szász Károly-költeményt Liszt Ferencnek küldték megzenésítés végett.
Az Országos Dalosszövetségből leszakadt kórusok vezetői közül harmincan 1921. november 13-án gyűltek össze Brassóban, és létrehozták a Romániai Magyar Dalosszövetséget, elnökévé választva Szemlér Ferenc költő-tanárt, a brassói Római Katolikus Főgimnázium igazgatótanárát. 1922-ben a Dalosszövetség áthelyezte székhelyét Kolozsvárra, új vezetőséget választva Inczédy-Joksman Ödön elnök, Tárcza Bertalan főtitkár, a kolozsvári Református Kollégium zenetanára, valamint Csákány Béla személyében.
Alapszabályzata és célkitűzése azonos volt az Országos Dalosszövetségével, csak kisebb hatáskörben. Kerületi, országos, később nemzetközi versenyeket, kórustalálkozókat szervezett. 1938-ig hat országos versenyt szervezett Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Szászrégenben, kerületit pedig Bánffyhunyadon, Désen, Tordán, Nagyenyeden, Szatmárnémetiben és Dicsőszentmártonban. A felnőtt kórusok mellett az ifjúsági iskolai énekkarok versenyét is megszervezték Kolozsváron és Marosvásárhelyen. 1922 és 1936 között szaklapot szerkesztettek Magyar Dal címmel, 1929 és 1931 között pedig három évig Dalos Naptárt is megjelentettek. Miután a cenzúra letiltotta a nyomtatványokat, Értesítővel fordultak a dalosokhoz és a pártoló tagokhoz.
1927-től karnagyképzést és továbbképzést tartottak, amelyeken olyan kivételes előadók oktattak mint Domokos Pál Péter, Gokler Antal, Nemes Elemér, Rezik Károly, Szeghő Ferenc, Veress Gábor és Zsizsmann Rezső. A 30 tagkórussal indult szövetség 1938-ban 228 kórust tartott nyilván és jegyezte működésüket.
Szövetségünknek voltak sötétebb és örvendetesebb napjai is. A második világháború elmúltával azt hittük, hogy vége a sötétebb napoknak. A kettészakított Erdélyben a háború ideje alatt a múzsák nem énekeltek, Dél-Erdélyben valósággal szüneteltek az énekkarok. A háború után 1947-ben a Szövetség meghirdette őszi találkozóját, amelyre sajnos csak 1948 februárjában került sor, ahol új vezetőséget választottak. A gyűlést a megjelent legidősebb karnagy, Fövényesi Bertalan tanár vezette. A közgyűlés elnöknek Nagy István karnagy-hegedűművész főiskolai tanárt, alelnöknek Jagamas János népzenetudóst, főtitkárnak Kostyák Imre zenetanárt, titkárnak Benkő András zenetörténészt választotta. Javasolták, hogy a szövetséget Bartók Béla Kórus-szövetségnek nevezzék, amit el is fogadtak. Az alig két évet működő Bartók Béla Dalosszövetséget, akárcsak a Magyar Népi Szövetséget 1949. augusztus 1-jén beszüntette a kommunista hatalom. Ezután énekkaraink az egyház keretében, vagy mint szakszervezeti, üzemi kórusok igyekeztek magukat fenntartani.
Közgyűlésünk a 90. évforduló alkalmából a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében több mint száz küldött jelenlété-ben zajlott. Tóth Guttman Emese elnökasszony idézve a nagy zeneszerző-zongoraművész Liszt Ferenc írását: „Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutasson rám” – mi is büszkén mutatunk és emlékezünk rá, valamint büszkén mutatunk szövetségünk elődeire, akiknek munkásságára támaszkodva dolgozunk kitűzött céljainkért.
A zene sorsa az iskolában dől el. Hatalmas nevelői eszköz a zene, mellyel a lélek formálására törekednek a pedagógusok. „Zenénk nemzeti kincsünk. A zene művelése és minden egyénhez, gyermekhez való eljuttatása, a nevelőin felül hazafias kötelesség – írja Kodály Zoltán –, ebben sohasem szabad kevesebbet tenni a szükségesnél. Sajnos iskoláinkban már alig-alig engedik énekelni a gyermekeinket, mert a közfelfogás nem jutott el a zene nevelő erejének felismeréséig.” Ezt a munkát vállalta fel 1994. szeptember 17-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), amikor a Kolozsvári Báthory István Gimnázium dísztermében újra életre hívta a Romániai Magyar Dalosszövetséget. Elnöknek a sepsiszentgyörgyi László Attilát választották, aki hat évet vezette a szövetséget, utána Major László székelyudvarhelyi zenetanár következett, akinek lemondása után a következő vezetőség vette át a szövetség irányítását: elnök Tóth Guttman Emese, alelnökök Péter Éva, Kállay M. Tünde, elnökségi tagok Fórika Éva, Major László, Kelemen Antal, tiszteletbeli elnök Guttman Mihály.
Földrajzi régiók szerinti felelősök: Arad és Temes megyében Horvát Tünde, a Partiumban Fejér Kálmán, Székelyföldön Kovács András, a szakosztályok vezetői: iskolai énekoktatás Székely Árpád, egyházzene Jakabffy Tamás és Sógor Magda, énekkarok Guttman Mihály, fúvószenekarok felelőse Kelemen Antal.
A kórustalálkozók szervezése egyike a legfontosabb céljainknak. A gyermekkórusok találkozóját Kodály Zoltán szellemében már négyszer szerveztük meg, mindig más erdélyi városban: Kolozsváron, Temesváron, Kézdivásárhelyen és Szilágysomlyón. 2012-ben Aradon fogjuk megrendezni, mindig virágvasárnap előtti szombat délután, majd vasárnap a város templomaiban énekelnek a gyermekkarok. Középiskolásaink minden decemberben Kolozsváron karácsonyt várva énekelnek.
Felnőtt énekkaraink megrendezik a testvéri kórusok találkozóját: a tordaszentlászlói vegyeskórus már a huszonkettediket tartotta 2011-ben, Marosvásárhelyen a Bárdos Lajos–Nagy István találkozó teremt alkalmat az együtténeklésre, Székelyudvarhelyen a Szent Miklós templom Musica Sacra énekkara a házigazda, valamint a Nádas menti, szovátai, alcsíki, felcsíki, máramarosi szórványtelepülések és a háromszéki énekkarok is jelentős hagyományápoló találkozókat szerveznek évente.
Népdaléneklési versenyeink közül a legfontosabb a Szatmárnémetiben évente rendezett Hajnal akar lenni elnevezésű, határokon átívelő vetélkedő, Csirák Csaba és Fejér Kálmán munkájának köszönhetően. Ide küldik a régiókban – a Homoród mentén Szentegyházán, a Bánságban Újszentesen, Udvarhelyszéken Farkaslakán, a Szilágyságban Szilágysomlyón, Kalotaszegen pedig Mérában – kitűnt fiatal énekeseket.
Zenei táboraink közül a legfontosabb a háromszéki Rétyen évente megrendezett fúvós hangszeresek tábora, Kelemen Antal immáron néhai igazgató karnagynak köszönhetően. Az idén 20. alkalommal több mint kétszáz fiatal tanult két héten keresztül, szaktanárok irányításával.
Terveink: a 2012-es évet Kodály Zoltán szellemében óhajtjuk megélni születésének 130., halálának 30. évére emlékezve. A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én és 23-án Déván és Kolozsváron rendezünk ünnepi hangversenyeket.
Köszönetet mondtunk támogatóinknak: a Communitas Alapítványnak, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, a Bethlen Gábor Alapnak, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének és a Magyar Egyházzenei Társaságnak.
A Dalosszövetség fennállásának 90. évfordulóján tartott közgyűlés végén átadtuk a 2011. évi díjakat. Márkos Albert-díjban Nagy Lajos szatmárnémeti hegedűművész, kórusszervező és poszt mortem Benkő Enikő sepsiszentgyörgyi karnagy érdemesült. Jagamas János-díjban részesült Dénes Ildikó népdalénekes, az újszentesi népdaléneklési verseny szervezője, Zsizsmann Rezső-díjat kapott Adorjáni Katalin kolozsvári karnagy, Seprődi János-díjat Demeter József szászrégeni református lelkész, a kórustalálkozók szervezője, a Rónai Antal-díjat pedig Biczó János újtusnádi zenekarvezető és Sándor Árpád, Csíkszentsimon és Újtusnád fúvósainak karnagya vehette át.
A közgyűlés után a Kolozsvári Állami Magyar Operában ünnepi hangversenyt rendeztünk. Fellépett a szatmárnémeti székesegyház énekkara (karnagy Varga Péter), a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Cantus Firmus vegyes kara (László Attila), a marosvásárhelyi református Vártemplom énekkara és a Nagy István Ifjúsági Kamarakórus (Kovács András), a kolozsvári magyar pedagógusok kamarakórusa (Bedő Ágnes), a Kolozsvári Református Kollégium vegyes kara (Székely Árpád) és a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium vegyes kara (Szabadi Ildikó).




vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008