magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Sas Péter: Az egykori kolozsvári minorita templom örmény síremlékei


Az író Kolozsvári Grandpierre Emil édesapja, a Nagy Péter álnéven publikáló egykori törvényszéki bíró, az Erdélyi Magyar Párt elnöke Ó, kedves Kolozsvár címû, a csillapíthatatlan honvágy, a kincses város iránti nosztalgia szülte emlékfüzérében „a szépek temploma” fogalmával azonosította a Deák Ferenc utcában álló minorita templomot. A jelzõs szerkezet eredetére azzal adott magyarázatot, hogy a vasárnapi mise után a férfiak a templomból kivonuló lányok és asszonyok lelket melengetõ látványában gyönyörködtek.

A minorita rend kolozsvári jelenlétérõl meglehetõsen szegényesek az ismereteink. Ezért fontos adalékot, kõbe vésett forrást jelentenek sírkövei. A templombelsõnek már csak Kelemen Lajos leírásában és Tóth István tollrajzaiban fennmaradt emlékezetkövei az erdélyi síremlékszobrászat míves alkotásai voltak.

A síremlékek megõrizték a szamosújvárnémeti és az erzsébetvárosi eredetû örmény kereskedõcsaládok címereit is. Ezek ábrázolása annyira ritka, hogy bizonyára leírásuk is újdonságként hat. A szamosújvárnémeti Dániel család címere: vörös mezõben hármas zöld halomból kinövõ és egymást keresztezõ két pálmaág között egyenlõ szárú arany kereszt; sisakdísz és takarók nincsenek. Az erzsébetvárosi Csíki család címere: négyelt pajzs, az elsõ és a negyedik, vörös mezõben befelé fordult koronás oroszlán, az elsõben lévõ ragyogó napot, a negyedikben lévõ növekvõ holdat tart; a második, kék mezõben sziklahegyen hármastornyú vár emelkedik; a harmadik, ezüst mezõben zöldhalmon befelé vágtató vörös ruhás vitéz pejlovon, jobbjában kardot tart; a sisakdísze fiait vérével tápláló fészekben ülõ pelikán; takarók: vörös–arany, kék–ezüst. A nemes Bogdánfy család címere: vágott pajzs; a felsõ kék mezõben röpülõ fehér galamb csõrében arany pálmaágat tart; az alsó ezüst mezõben három vörös gyûrû; a sisakdísze összecsukott szárnyú galamb, amely arany pálmaágat tart; takarók: kék–ezüst, vörös–ezüst. A nemes Vikol család címere: a habokon ringó Noé bárkája, felette csõrében olajágat tartó, széttárt szárnyú fehér galamb; a sisakdísze csõrében olajágat tartó, széttárt szárnyú fehér galamb.

A templombelsõ egykori síremlékei már nem láthatók, de a kripta megõrizte az odatemetettek emléktábláit. A kripta kiképzése, megépítése teljesen megegyezik az egykori jezsuita, majd piarista temploméval. A téglából épített, boltozatos, háromszintes sírüregekbe betolták a koporsót, és befalazása után a friss habarcsba karcolták az elhunyt legfontosabb adatait, vagy az üreg szájára illesztett kõre vésték fel az utódoknak és az utókornak emlékezetül szánt üzenetet. A régen elhalt minorita szerzetes atyákon kívül olyan nemesi családok leszármazottai, illetve módos örmény kereskedõk nyugszanak itt, akik nemcsak egyszerûen a katolikus egyház oszlopai közé tartoztak, hanem a minorita renddel is szoros kapcsolatban álltak. Néhány kiragadott példa: a Kapdebó, Torma, Miháltz, Matskási, Csíki, Szentpéteri, Szõts és Pattantyús család tagjai. Az utóbbi família tagjai közül itt alussza örök álmát danczkai Pattantyús Antal, a „kolozsvári kiváltságos kereskedõ társaság” rendes tagja, „singes a szarvasnál”. A helyi polgártársadalom önérzetét és a „kolozsvári” jelzõ akkori rangját érzékelteti Bogdánfy Antal „kolosvari polgár és kereskedõ”, Másvilági Antal „kolosvári kereskedõ”, Bogdánfy Gábor „kolozsvári királyi postamester” sírköve.

A kripta azonosítható örmény síremlékei: Kápdebo Simonnak itt van gyenge teste / Kinek Mind Szent Hava tiz s Negy Napján este / Történt Ezer Hét Száz Kilentzven hatodban / Két észtendõt élvén, ez árnyék világban / Kápdebo Mihály volt Attya ki Nemzette / Hánkovits Mária e világra tette / Attya a ki õtet Most ide tétette / Tsak Esztendeje hogy Párját eltemette.

IHS / I[TT NYUGS]ZIK AZ URBAN / KAPDEBÓ ER’SÉBETH / A[SSZ]ONY. / SZÜLETETT. 1765be / MEG-HOLT. 1833ba.

IT NYUGOSZNAK  PORAI KOLOS, / VÁRI POLGÁR ÉS KERESKEDÕ N[AGYSÁGO]S / BOGDÁNFI ANTALNAK / KI MEGHOLT ÉLETÉNEK 83dik ÉVÉ[BEN] / DECEM[BER] 27= 1841.

IHS / KOLOSVÁRI KERESKEDÕ / MÁSVILÁGI ANTALNAK / HAMVAI ITT NYUGOSZNAK / KIIS SZÜLETET 1811ben MEGHALT / 1843 ESZ[TENDÕ] SZEP[TEMBER] 16kán.

ITT NYUKSZIK / LÁSZLÓ MÁRTONNAK / SZERETETT NEJE / VIKOL KATALIN / KIIS MEGHALT / 1849DIK ESZT AUGUSZTUS 29KÉN.

ITT NYUGSZIK KOLOZSVÁRI / KIRÁLYI POSTAMESTER / BOGDÁNFI GÁBOR / SZÛLETETT 1791-BE MÁJUS-HO: 17-KÉN / MEG-HALT 1850 BE JANUÁRIUS HO: 31.KÉN.

A kriptában leltek végsõ nyugalomra Szábel Boldizsár – sírfelirata alapján – „kolosvári polgár és kereskedõ” földi maradványai: ITT NYUGSZIK AZ URBAN KOLOS / VÁRI POLGÁR ÉS KERESKEDÕ / SZÁBEL BOLDIZSÁR KI IS SZÜ / LETETT EZER HÉTSZÁZ ÖTVENEDIK / ESZTENDÕBEN FELSÕ ARMENIÁNAK / TOKÁT NEVÛ VÁROSSÁBAN ÉS / MEG HOLT EZER NYOLTZ SZÁZ TIZEN / ÖTÖDIK ESZTENDÖBEN MÁRTZIUS / HOLNAPJÁNAK HATADIK NAPJÁN. Nem kell messzire mennünk a minorita templomtól, hogy rátaláljunk emberbaráti jócselekedetének emlékére. A piarista templommal szemben szalad az egykori várfalnak a Búza utca, amelynek az elsõ keresztezõdésében, a Vár utcában ma is áll az 1815-ben alapított aggmenház kicsiny, földszintes épülete. Homlokzatán tábla emlékeztet egykori rendeltetésére és az alapító személyére. SZÁBEL BOLDIZSÁR / ISTENES ALAPÍTVÁNYI VÉG RENDELÉSE SZERINT / MARADIKAI ÁLTAL HAT SZEGÉNY EL AGGOT / FÉRFIAK ÁPOLÁSÁRA 1815be LÉTRE / HOZATATT / KORHÁZ / UJBOL ÉPITTETETT FIA SZÁBEL MENYHÁRD / GYÁMNOKSAGA ALATT ÉS KÖLTSÉGÉN / 1844ben.

A magyarörmény kereskedõk tiszteletreméltó tagjai voltak Kolozsvár társadalmának, és megbecsült helyet vívtak ki a város „kiváltságos kereskedõ társaság”-ában. A 19. század elsõ felében nemcsak a boltosok, kereskedõk neve, hanem gyakran azok cégtáblája szerint igazodtak el a vásárlók. Ezért hirdette üzletét a singes (szövetes) Vikol és fia „az aranykeresztnél”, a fûszerkereskedõ és áruszállító Vikol Gergely és társa „a kígyónál”.

Az egykori „szépek temploma” emlékeztessen az egyházfenntartó és a kriptában nyugvó örményekre, idõsebb Grandpi-erre Emil, alias Nagy Péter jelzõjének parafrazálásával a kolozsvári szép örmények templomára.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008