magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Elbe István: Kossuth és az EMKE


„Erdély jobb keze hazánknak. Minden talpalatnyi térrel, mit ott a magyarság elveszít, hazánk ezeréves magyar állami jellegének biztonsága csorbul. Hazafiúi irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a magyarságot, visszaszerezni az elvesztett tért, fejleszteni a magyar közmûvelõdést – oly önvédelem, melyet minden magyarnak támogatni kellene. Levélben intézkedem, hogy alapító tagsági díjul 100 frt a közmûvelõdési egyletnek befizettessék. Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit...”1 – hangzott Kossuth távirata, amelyet az Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület 1885. április 12-én, a kolozsvári Redutban tartott alakuló közgyûlésére küldött. Ebbõl a rövid szövegbõl is kitûnik, hogy az „Appennineken bolygó vén kárpáti sas”2 – miként Sándor József nevezte – élénk érdeklõdéssel és aggodalommal figyelte a Magyarországon zajló politikai eseményeket, a magyarság és a nemzetiségek helyzetének alakulását a Kárpát-medencében. Idejekorán felismerte, hogy a krími háború nyomán, az Osztrák–Magyar Monarchia bábáskodása mellett létrejövõ új nemzetállam, Románia azonnal aspirálni fog Erdélyre. Az újonnan alakult kis ország lényegében bel- és külpolitikája tekintetében is nagyon ügyesen ki tudta használni és a maga hasznára fordítani az orosz és osztrák–magyar nagyhatalmi érdekek egymásnak feszülését. A magyar politikai elit jóformán csak 1916. augusztus 27-ének éjjelén ocsúdott fel, hogy nemzetiségi politikája és nemzetstratégiája tekintetében téves úton haladt. Kossuth e tárgyban Herman Ottóval két levelet váltott.3 Habár okfejtésének voltak politikailag téves következtetései, azonban Erdély elvesztésének reális veszélyét már 1877 kora tavaszán, az orosz–török háború elõestéjén felismerte.4 A levélváltás közvetlen elõidézõje, a Szathmáry György által egy évvel korábban elindított Hunyadi-mozgalom volt, amely helyi szinten – Hunyad megyében – próbálta a közmûvelõdés eszközével megállítani az elrománosodás folyamatát.5 Kossuth Szathmáryék törekvésével elviekben egyetértett, de a gyakorlati kivitelezését gyengének és szervezetlennek találta. Mindenképpen egy átfogó – egész országrészre kiterjedõ – jól megszervezett mozgalmat képzelt el. Ezért fogadta örömmel, és sietett üdvözölni az EMKE megalakulását. Ruttkayné Kossuth Lujza erre így emlékezett vissza Kossuth halála után egy évvel: „Turini komoly magányunkban ritkán jutott el kedves elhunyt bátyámhoz és hozzám egy oly fényes sugár a hazából, mely lelkünk borújába derût öntött volna. Egy ilyen ritka örömsugár volt az EMKE megalakulásának híre.”6

Az öröm kölcsönös volt, és az EMKE alapítói részérõl is kifejezésre jutott. Sándor József, az egyesület alapító titkára, az EMKE elsõ rendes közgyûlésérõl írt jelentésében ezt így fogalmazta meg: „Szabadjon közben elmondani, hogy Kossuth Lajos, ki – mint tudomásunk van róla – erdélyi látogatóitól csak egyesületünkrõl akar hallani, 10 évvel elõbb 2 levelet intézett Herman Ottóhoz, a magyar társadalom cultur törekvései, s Erdély sorsa felõl. E leveleket Herman Ottó Kossuth fölhatalmazása alapján egyesületünknek ajándékozá. Mi mint elolvastuk, meglepetve s kimondhatatlan öröm közt vettük észre, hogy egy csodálatos összetalálkozás áll elõttünk. Egyesületünk ugyanis ösztönszerûleg anélkül, hogy csak sejtelemmel is bírt volna Kossuth e levelei felõl, pontról-pontra azokat a kikötéseket, elveket, elrendezéseket tette tervévé s valósítja meg, melyeket õ, a legintuitívebb lángelme kijelentett. Ki az Erdélyben soha nem járt, õsz próféta leveleit olvassa, egyesületünk crédoját, munkatervét, évi jelentését olvassa el.”7 Az EMKE titkára az alapítás pillanatától kezdve igyekezett Kossuthot az egyesületet érintõ ügyekrõl tájékoztatni. Az 1885. augusztus 31-én tartott szervezõdõ közgyûlést követõen a volt kormányzónak mint az egyesület hazájától távol élõ alapító tagjának hivatalos tájékoztatót küldött:

Nagy hazánkfia!

Az Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület kegyeletes és hálás szívvel tartván maga elõtt, mivel tartozik õ is a nagy Alapítónak, a legmélyebb tisztelettel bátorkodik eddigi összes nyomtatványait idezárva megküldeni azon esdeklõ kérés mellett, hogy az ügyet nagy lelke pártolásában továbbra megtartani kegyeskedjék és azon óhaj mellett, hogy a mindenható Isten legdrágább életét mindannyiunk számára erõben és épségben hosszú-hoszszú évekig védje és tartsa meg!

Kolozsvár 1885. nov. 19.

Maradtunk hazafias tisztelettel

 

Sándor József titkár

Dr. Haller Károly alelnök8

 

Sándor a levél bal felsõ sarkába, az egyesület bélyegzõje alá, egy nemzetiszínû szalagcsokorba kötött virágot tûzött, és a nyomaték kedvéért odaíratta: „Erdélyi gyopár (Az egyesület jelvénye)”.9 Az egyesület titkárának precizitására vallott a csatolt mellékletekhez küldött kísérõjegyzék is, amelyben röviden, pontokba szedve vázolta az EMKE addig elért eredményeit, felsorolva a már megalakult és az alakulóban lévõ fiókszervezeteket.

Mély hódolatunk mellett idecsatolt nyomtatványaink a következõk:

I. Alapszabályaink, megerõsítve 885. május 21-én.

II. Tájékoztató, az egyesület kezdete és célja felõl; leírása a 885. ápril 12-én Kolozsvárt tartott alakuló nagygyûlésnek; beszédek, üdvözletek.

III. Leírása az augusztus 30-án tartott közgyûlési elõértekezletnek; az elsõ alapítók névsora.

IV. Leírása az augusztus 31-én tartott közgyûlésnek.

V. A közgyûlésen felolvasott története az egyesület megalakulásának.

VI. Ügyrend.

VII. Pénztárkezelési szabályzat.

VIII. Munkaprogram-javaslat, mely a jövõ rendes havi gyûlésben december 12-én tárgyaltatik az igazgatóválasztmány által.10

Az ez iratokban foglalt adatokon kívül bátorkodunk tiszteletteljesen néhány újabb vonást fölemlíteni:

Az egyesület készpénz-alapja e pillanatig 80 000 frt.

Az aláírt összeg, mely hat év alatt esedékes körülbelöl 300 000 frt.

Legnagyobb áldozatkészséget eddig a hivatalnoki osztály mutatott.

Az erdélyi részekben rendkívüli lelkesedés mutatkozik az áldozaton kívül a szervezkedésben is. Naponta alakulnak fiókjaink és választmányaink. Megyék szerint alakultak már:

1. Alsó-Fehérmegyében választmány, mely 11 kört alakitand a vidékek szerint; 3-at már szervezett u. m. a nagyenyedit, balázsfalvit és igenit. E megye területén városi választmány van 3. u. m. Nagyenyed, Gyulafehérvár és Felvinc városi.

2. Beszterce-Naszód megyékben körünk nincs; támaszpontunk az óradnai bányahivatal hazafias tisztikara.

3. Brassó megyében Brassó központtal van választmányunk.

4. Csík megyében megyei választmányt most szervez egy hazafias rom. kath. esperesünk.  Fiókunk már van Gyergyóvidéken; kilátásban van Gyergyóditróban s talán Csíkszeredában is.

5. Fogarasmegyében Fogarast van egy kicsinyke plejádunk.

6. Háromszékmegyében a lelkes fõispán Potsa József néhány nap múlva választmányt alakít; Kézdivásárhelyt már rég van.

7. Hunyadmegyében Gr. Kuun Kocsárd ritka tevékenységet fejt ki: 7 kört alakít.

8. Kis-Küküllõmegyében Dicsõszentmárton központtal van választmányunk. E megye törvényhatósága szándékozik f. hó 26-án 10 000 frtot szavazni meg.

9. Kolozsmegye területén 4 alakulás történt már u. m. Kolozson, Gyaluban, Tekevidéken és Türe-Kapusvidéken. Egeresvidékén rövid idõ múlva fiók lesz. Kolozsmegye és Kolozsvár városa még külön területi választmányokat is szervezend.

10. Maros-Tordamegyei választmány központja Marosvásárhely.

11. Nagy-Küküllõmegyében, melynek fõispánja elnökünk, Gr. Bethlen Gábor, van 5 választmányunk: a megyei (központ Segesvár), az Erzsébetvárosi, Kõhalom vidéki, Medgyes városi és bürkösi.

12. Szebenmegyében Szeben derék magyarsága közelebbrõl alakult meg.

13. Szilágymegye „Wesselényi egylet”-e mint választmány szándékszik csatlakozni.

14. Szolnok-Doboka alakított megyei választmányt, azon kívül Deés városit és Szamosújvár városit.

15. Torda-Aranyosmegyében éppen e pillanatban kérnek instrukciót a megalakulásra. Fiók van Ludason.

16. Udvarhelymegyében Székelyudvarhelyen városi választmányunk és erdõvidéki fiókunk van s lesz egy sóvidéki is.

A magas rom. kath. klérus eddig mintha várakozó állást foglalt volna el munkaprogramunkra, azonban hisszük, hogy bizalmára egészen méltóvá leszünk elõtte.

 Izraelita polgártársaink kezdetben tartózkodók voltak.

Kolozsvár, 1885. november hó 19-én

Sándor József

titkár

 

A hivatalos felsorolást érdekfeszítõ olvasmánnyá alakítja az egyesületi titkár lendületes stílusa. Kiérzõdik a tenni vágyás és ügybuzgalom, amely Sándor József munkásságát az EMKE-nél betöltött tisztségei során mindig is jellemezte. Ugyanezzel a lendülettel fogalmazta meg néhány hónappal késõbb az Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület felhívását A nemzethez. Ez a kiáltvány a kész programot és a cselekvési tervet is tartalmazta. A nyolcoldalas felhívásban, a levélben felsorolt tizenhat pontot már jelentõsen kibõvítve találjuk. Az elsõ oldalon Kép az erõrõl és a feladatokról címmel olvashatjuk a titkári jelentést, amely az egyesület 1886. augusztus 29-én tartott elsõ rendes közgyûlésén hangzott el. Itt Sándor József Kossuthra hivatkozva üzent a kétkedõknek és türelmetlenkedõknek: „És éppen ez szolgáltat igazságot nekünk, mélyen tisztelt közgyûlés, hogy [egy] évvel elõbb épp e teremben kimondók, miképp a mai napig csak gyûjteni fogunk, csak a haditerv részeit szerkesztjük egybe, csak organismusokat teremtünk, miként Kossuth Lajosnak általunk kiadott s [egy] évvel elõbb részünkrõl nem ismert leveleiben is az ily [meg]elõzõ munka a lehetõ siker egyetlen föltételének állíttatik.”11

Kossuthnak az elrománosodás tárgyában írt két levelét Herman Ottó az EMKE megalakulását követõen szerkesztett változatban megjelentette. A természettudós még 1877-es levélváltásuk során (második levelében) kérte Kossuth engedélyét, hogy az ügy fontosságára való tekintettel, leveleibõl legalább néhány részletet hadd tehessen közzé. Kossuth akkor ehhez hozzájárult és feltételezhetõ, hogy számított is sorainak megjelentetésére, mert Herman Ottó hozzá írt második levelének a végére feljegyezte, hogy természettudományi nézetkülönbségük miatt Herman mégsem jelentette meg a leveleit.12 Eltelt több mint 8 év, és Herman, a korábbi hozzájárulás birtokában, az egyesület ügyének fontosságára tekintettel nyilvánosságra hozta Kossuth e tárgyban írt nézeteit. A Kossuth és Erdély ügye cím alatt megjelenõ kis könyvhöz elõszót írt, és a teljes bevételt az EMKE javára ajánlotta fel.13 Késõbbi levélváltásukból következtethetõ, hogy Kossuth Helfy Ignác útján értesült a kiadásról és levélben nehezményezte, hogy Herman a megjelentetésrõl nem szólt, sõt példányt sem küldött neki. A természettudós 1886. március 30-án kelt levelében védekezésképpen Kossuth korábbi hozzájáruló mondatait idézte.14 A levélhez mellékelte a megjelent könyvet, melynek késedelmes postára adását a díszkötés elkészítésének elhúzódásával indokolta. Herman Ottó következõ, április 14-én kelt levelébõl kiderült, hogy Kossuth nem haragudott meg rá.15

A könyvek nagyon gyorsan elfogyhattak, mert még ugyanabban az évben, változatlan formában újra kiadták.16 Szintén Sándor Józseftõl tudjuk, hogy „Választmányunk iparkodott e leveleket, mint eszménk igazolóit s terjesztõit 3000 példányban a nyomdai kiállítás árán terjeszteni el. Mindazonáltal a felülfizetések kb. 400 frt tiszta jövedelmet hoztak s így az alapítói frt-tal Kossuth-alap címen egy 500 frt-os örökös tagság jegyeztetik föl.”17 Kossuth örökös tagságát az 1700/88. III. 15. iktatószámú hivatalos levélben is megerõsítették, mellékelve az 500 forint bevételezésérõl szóló elismervényt.

 

Nagy Hazánkfia!

A „Kossuth és Erdély ügye” címû füzetek tiszta jövedelmében befolyt 500 frt-ról – a 100 frt-os alapítványhoz – legmélyebb tisztelettel küldjük ez örökítõ tagsági nyugtát.

Húsz krajcáronként jött be s maradt fönn elszámoltatás után ez az összeg.

A két kiadást ért, díszesen nyomtatott, de fölöttébb olcsó füzetekkel a választmány határozatából csak az eszme terjesztésére törekedtünk, nem pénzszerzésre, s ha íme mégis fillérenként gyûlt többlet gyanánt 500 frttal örökíthetjük meg évkönyveinkben is Kossuth Lajos nagy nevét, oly öröm nekünk, minek – a választmány nevében, melytõl erre megbízatást nyertünk – kifejezést adni nem bírunk.

A mindenható Isten tartsa meg változatlan ép erõben nemzetünk tûzoszlopát s Emkénknek is példája, izenete, áldozata által bölcsõnknél erkölcsi s szellemi megalapítóját!

Kolozsvár, 1888. március 15.

Honfiúi üdvözlettel

Sándor József titkár

Dr. Haller Károly alelnök

 

Az EMKE fáradhatatlan titkára a hivatalos mellett saját kezû hódolatteljes levelet is írt Kossuth-hoz.

 

Kormányzó Úr!

Bocsánatért esedezem, ha a hivatalos irat szárnya alatt alázatos kéréssel vakmerõsködöm.

Mellékelt kép az E. M. K. E., most már új bûvös nemzeti jelszó gyanánt: Emke, megalakulását, a megalakulásra bevonulást tünteti föl.

Egyesületünknek eleven, látogatott helyiségében a képkeretben kifüggesztve áll.

Csak nyomtatásban állhat kifüggesztve az a távirat, melyet a megalakuláskor Turinból vettünk, s melyet azóta kívülrõl tud minden igaz magyar.

Ha mi kéziratban talán újra leírva bírnánk amaz evangéliumi sorokat! Ha ezt tehetnõk keretbe a mózesi érctáblák hasonlósága gyanánt!

Az erdélyi magyarság centrumaként nézett s keresett irodánkban, a kapott koszorúk, a haladást föltüntetõ táblák s gondos nagy levéltárunk közepette e sürgöny kézírása lenne az Alpha, a szegeletkõ.

Édes reménnyel nézem már régóta a helyét, míg íme buzgó hittel az esedezést megkockáztatni mertem.

Kolozsvár, 1888, márcz. 15.

Legmélyebb tisztelettel

Sándor József Emke titkára18

 

A levél nyomán egy kis betekintést nyerhetünk Sándor József birodalmába, az EMKE-székház irodájába. Az egyesület hivatalos helyiségét a levélben említett képen kívül Kossuthnak Sikó Ferenc által olajba festett portréja díszítette, azonban a kifüggesztett Kossuth-kéziratról nincs biztos adat. Mivel az EMKE-irattár jelenleg Kolozsváron – hivatalos álláspont szerint – rendezés alatt áll, és nem kutatható, ezért nem tudható, hogy Kossuth eleget tett-e az egyesületi titkár kérésének. Feltételezhetõ viszont, hogy az EMKE irodájának falára kikerülhetett egy saját kezûleg írt Kossuth-idézet, melyet ugyanaz év június 10-én az egyesület üdvözlésére küldött a turini remete:

„Magyarországot Magyarországnak írta be a nemzetek aranykönyvébe a történelem. Mint ilyen lett többféle nemzetiségnek közös hazájává. A haza melynek mindannyian fiai, Magyar haza Õrködjék a Magyar hazafiság a Magyar nemzet ez egysége, a Magyar haza e történelmi jelvénye felett, mely fennmaradásának feltétele.

Turin, Június 10. 1888.

Kossuth Lajos”19

 

A levelek mellett Sándor József az EMKE második rendes közgyûlésérõl készült jelentést is elküldte.20 Kossuth valószínûleg alaposan áttanulmányozta a beszámoló pénzügyi részét: erre utal az is, hogy az egyesület együttes összvagyonának számadatát aláhúzta, és ezzel függhet össze a küldemények borítékjára írt sommás megjegyzése is: „A szebeni takarékpénztár (1888-ban) 16 274 forintot tudott szász kulturális és közgazdászati célokra fordítani – egymaga többet mint az EMKE magyar célokra.”21

Az EMKE fennállásának 10-ik évében Székelyudvarhelyen tartott díszközgyûlés alkalmából kiadott emléklapban, a szerkesztõ Vajda Emil elevenítette fel találkozását Kossuthtal. Vajdát földije, Orbán Balázs ajánlotta be az agg kormányzónak. Rövid beszélgetésük során Kossuth kifejezte aggodalmát a székelyek, fõként Romániába történõ, egyre erõsödõ kivándorlásáról. A találkozó végén a következõ szavakkal búcsúzott: „Vigye a székelyeknek legforróbb üdvözletemet, Székelyföld legerõsebb védbástyája Magyarországnak, melyet úgy anyagilag, mint szellemileg támogatni s emelni, minden magyarnak legfõbb kötelessége.”22 Az EMKE már 1885-ös munkaprogramjába felvette a székely kivándorlás ügyét, megváltoztatni kívánva annak irányát. A magyarság erõsítését látták ugyanis abban, ha a székelyek az Alföldre vándorolnak, vagy legalábbis Szolnok-Doboka, Szilágy és Kolozs megye szórvány magyarságát gyarapítják. Azt vallották „holt erõ [az] mely a Romániában kivándorolt elemben hever, mert ott politikai hatalmat, tényezõt nem képezve, egyelõre reánk nézve elveszett, míg itthon, hol a politikai hatalom a miénk, nyomatékkal esnék latba.”23

  Az EMKE székelyudvarhelyi elsõ jubileumi ünnepségét Kossuth már nem érhette meg. Az egyesület – miként az 1893/94. évi X. jelentésébõl kitûnik – Kossuth haláláról is méltóképpen emlékezett meg. Az igazgató választmány 1894. április 12-én határozatot hozott, hogy az 500 forintos örökös tagsági alaphoz az egyesület pénzébõl 4500 forintot hozzácsatolva egy Kossuth-alapítványt létesítenek, melynek kamatait késõbb egy Kossuth-népiskola javára fogják fordítani.

Az EMKE választmánya Kossuth „temetésére Horváth Gyula alelnök vezetése alatt 24 tagú küldöttséget küldött, mely az egyesület gyopárvirágjából készült díszes koszorút helyezett a ravatalra, és a temetési menetben az EMKE lobogója alatt, közvetlenül a gyászkíséret élén, az ország-gyûlési képviselõkkel együtt, a koporsó után haladott.”24

Ahol az egyesület neve Kossuthtal kapcsolódott, ott majd minden esetben pákéi Sándor József nevével is találkozhattunk, hiszen a fáradhatatlan ügyvivõ hat évtizeden át szimbiózisban élt az EMKE-vel. Az alapító-szervezõ titkár, késõbb fõtitkár, tiszteletbeli alelnök, majd elnök „azok közé tartozott, akik egész életüket egy eszme, s az eszmét megtestesítõ egyesület szolgálatába állították”.25 Sándor József számára pedig a szellemi vezetõ megtestesítõje maga Kossuth volt. A nagy államférfi alkotása és személye iránti elkötelezettsége megmutatkozott egy elõadásában is, amelyet 1892. augusztus 12-én, a kormányzó névnapján rendezett ünnepségen, Kossuth Lajos történelmi küldetése címmel olvasott fel a kolozsvári Iparosegylet fõtéri helyiségében.26 Felolvasásában megvédte Kossuth 48-as mûvét az aktuális politikai támadásoktól, tanúnak idézve Széchenyit, Deákot és az 1861-es országgyûlés Ferenc Józsefnek küldött válaszfeliratát. Ha tényként kezeljük, hogy Sándor József volt az egyesület lelke és mozgató rugója, akkor azt is kijelenthetjük, hogy Kossuth volt az ügy lelki patrónusa, az EMKE védelmezõ szellemi atyja.

 

 

 

1EMKE Szervezõdõ közgyûlés. Aug. 31., Kolozsvárt 1885. 9.

2Uo.

31. Kossuth Lajos levele Herman Ottóhoz, Collegno al Baraccone, 1877. márc. 22., OSZK Kézirattár;  2. Kossuth Lajos levele Herman Ottóhoz, Collegno al Baraccone, 1877. máj. 30., OSZK Kézirattár

4Elbe István: „Erdélyt elõbb-utóbb aligha el nem vesztjük” Herman Ottó és Kossuth levélváltása az elrománosodásról = Emlékkönyv Lisztóczky László hetvenedik születésnapjára, Gyöngyös, Konturs-Pallas, 2011. 70.

5Szathmáry György, A hunyadmegyei magyar kulturmozgalom = EMKE emlékkönyv. Az EMKE dévai közgyûlése alkalmából. 1890. szeptember 7–8. Szerk. Radnóti Dezsõ, Kolozsvárt, 1890. 58–65.

6Emléklap az EMKE-nek Székelyföld anyavárosában Székelyudvarhelyt 1895. június hó 4-én tartott jubiláris díszközgyûlése alkalmából. Szerk. Vajda Emil, Székelyudvarhelyt, 1895.

7EMKE Elsõ rendes közgyûlés. Aug XXIX. Kolozsvárt, 1886. 30.

8Sándor József levele Kossuth Lajoshoz, Kolozsvár 1885. november 19., MOL Kossuth levéltár R 90.

9A levél nem Sándor József kézírása, valószínû, hogy a hivatalos forma betartása és az olvashatóság miatt az egyesületi írnokkal íratta.

10A Kossuth-hagyaték 1894-ben több részben került a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába. A levelek és a nyomtatványok szakszerû elkülönítése nem történt meg. Jelenleg a levelek jelentõs része a Magyar Országos Levéltárban (MOL), míg a nyomtatványok (könyvek, hírlapok, kisnyomtatványok) az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) találhatók. Kossuth könyvhagyatékában jelentõs számban találhatók levelek, és a levéltári Kossuth-fondban is szép számmal fedezhetõk fel nyomtatványok. Az itt felsorolt 8 db. kisnyomtatvány I-gyel jelölt darabja, az EMKE elsõ alapszabálya, a levelek mellett maradt a Kossuth-fondban. A II–IV. tételszám alatt felsorolt nyomtatványok sem a MOL-ban, sem az OSZK-ban nem lelhetõk fel. Az V-VIII. szám alatt felsoroltak az OSZK-ban a Kossuth 1242. tételszám alatt találhatók, és az V. tételszámú nyomtatvány kivételével a könyvtárnak ezek az egyetlen példányai.

11Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület a nemzethez, Kolozsvárt, Stein J., 1886. 8 l., 45 cm

12Herman Ottó levele Kossuth Lajoshoz, Bp. 1877. ápr. 10., MOL Kossuth levéltár R 90.

13Kossuth és Erdély ügye, bevezetõvel ellátta Herman Ottó, Bp., Franklin, 1886.

14Herman Ottó levele Kossuth Lajoshoz, Bp., 1886. márc. 30., MOL Kossuth levéltár R 90.

15Herman Ottó levele Kossuth Lajoshoz, Bp., 1886. ápr. 14., MOL Kossuth levéltár R 90.

16Az OSZK Kossuth-könyvtárban az elsõ kiadás 737., a második 1109. tételszám alatt található. Mindkettõ Herman Ottó által dedikált példány.

17EMKE Elsõ rendes közgyûlés. Aug. XXIX. Kolozsvárt, 1886., 30.

18Sándor József levele Kossuth Lajoshoz, Kolozsvár, 1888. márc. MOL Kossuth levéltár R 90. A mellékelt kép Sárdi István festõmûvész rajza alapján készült korabeli reprodukció.

19Az eredeti kézirat kõnyomatos másolatát leközölték az Emléklap az EMKE 1888. augusztus hó 19–20-án Brassóban tartott közgyûlésére címû kiadványban (3. l.)

20EMKE Második rendes közgyûlés. Aug XXVIII. Sepsiszentgyörgyön, 1887. (OSZK Kossuth-könyvtár 1337.)

21Sándor József levele Kossuth Lajoshoz, Kolozsvár, 1888. márc. 15., MOL Kossuth levéltár R 90.

22Vajda Emil: Kossuth a székelyekrõl = Emléklap az EMKE-nek Székelyföld anyavárosában Székely-Udvarhelyt 1895. június hó 4-én tartott jubiláris díszközgyûlése alkalmából. Szerk. Vajda Emil, Székely-Udvarhelyt, 1895. 57–59.

23Az Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egylet munkaprogramjának vázlata. [1885]

24EMKE értesítõ, I. évf. 6. sz. (1894. máj. 20.) 103.

25Gaal György: Sándor József, az EMKE alapítója. = Mûvelõdés, LXIII. évf., 2010. július.

26Sándor József: Kossuth Lajos küldetése, Kolozsvár, Horatsik J., 1892. 15 l.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008