magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Dáné Tibor Kálmán: Both Zsuzsa és Both József laudációja


Egy házaspár, aki nem csak a jelennek él, de bízik a jövőben, bízik, mert úgy érzi, küldetése van. Küldetésük az erdélyi magyar népi kultúra áthagyományozása az utánuk jövő nemzedéknek. És bíznak abban, hogy a hagyományos népi kultúra elemeiből magas művészi színvonalú alkotások születhetnek. Amihez nemcsak tehetség, de sok-sok munka is kell. Kányádi Sándor verssoraival kérdem: „Honnan járják, honnan hozták? / Honnan e mozdulat ország?”.  S nagy erdélyi költőnkkel válaszolok: „Még a nyelv előtti ködből / teremti újra az ösztön”.  Mert amikor a Both házaspár összekapaszkodik, tánclejtésükben ösztönösen benne van a harmónia, de benne van a tánc iránti mélységes tisztelet, alázat és szeretet is. Talán ezzel tudják megfogni azokat a fiatalokat, akik tőlük néptáncot akarnak tanulni. Csak ilyen empátiával lehet megnyerni valódi népi értékeink megmentése érdekében ifjainkat, még azokat is, akik inkább a világháló különböző virtuális közösségeiben akarják jól érezni magukat. Mert Bothék számára a néptánc tanítása nemcsak tánctechnika és művészet átadása, hanem közösségformálás is. Vagyis ne csak a színpadon, a taps, a siker mámorában érezzék jól magukat a fiatalok egymás között, ne csak ezért járjanak táncot tanulni, hanem azért is, hogy odafigyeljenek egymásra a néha nagyon kegyetlen hétköznapok forgatagában is. Én ebben látom az immár 13 éve a Both házaspár által közösen alapított Ördögtérgye néptáncegyüttes rendkívüli sikereit. És ebben látom azt, hogy Zsuzsa és Jocó hívó szavára közel évtizede minden évben összesereglenek a Kárpát-medencéből zenészek és táncosok a Kolozsvári Népzene és Néptánc Találkozóra.

Bothék pedig mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk. Megtapasztalhattam, hogy Zsuzsa egyetemi szintű néprajzi végzettségét, népi kézműves felkészültségét, csodálatos énekhangját, jó humorát és pedagógiai érzékét hogyan tudja kamatoztatni az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában havonta megrendezett gyermekprogramon, a JelesNapTáron. Amelynek Jocó is gyakori vendége, különösen, ha az apróságoknak gyermek-táncházat kell szervezni. De volt alkalmam megcsodálni kiállításon is azokat a nemezből készült használati tárgyakat, melyeknek díszítő motívumaival Zsuzsa elém tudta varázsolni a turáni őshaza hangulatát, színpompáját, ízét, zamatát, illatát. Jocó a mérnöki karriert hagyta fel a népművészetért. És nem hiába. Hisz máris több együttes sikeres megalapítása áll a háta mögött, mint például a csíkszeredai Zsigora, a bánffyhunyadi Suhanc. Az Ördögtérgye pedig egy új színt hozott nemcsak a kolozsvári, de az erdélyi néptáncművészet világába is. Fáradhatatlan gyűjtője és archiválója erdélyi falvaink népi értékeinek, miközben rendületlenül tanít néptáncot, nemcsak a kincses városban, hanem számtalan vidéki településen vagy nyári táborokban.

Kedves Bothék! Fogadjátok közösségi munkátok iránti őszinte tiszteletünk és elismerésünk jeléül is az EMKE Kacsó András-díját.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-DÍJAK 2012 rovat összes cikke

© Művelődés 2008