magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kövesdi István: Bányai Kelemen Barna laudációja


Ötödik éve vagyok a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti vezetője. Az első vásárhelyi évadunk végén tisztemnél fogva kiértékelőt tartottam a társulat művészeivel. Sorra beszéltem közösen létrehozott előadásainkról, kiemelve és dicsérve bennük a jót, bírálva az elégtelent. Székely János: Caligula helytartója című darabja kapcsán – sokak, köztük a főszerepeket alakítók meglepetésére – két fiatal színész epizód-alakítása volt számomra a legmeggyőzőbb, leghitelesebb. A két római katona egyikét, Luciust, Bányai Kelemen Barna alakította.

És – örömmel mondhatom – azóta sem okozott csalódást. Kisebb vagy nagyobb szerepekben nyújtott alakításait szemügyre véve nyugodt szívvel állíthatom: egyre érettebb, egyre sokrétűbb, összetettebb, egyre izgalmasabb élményt nyújt az általa megelevenített szereplők ábrázolásával. Nem véletlen tehát az sem, hogy mára egyik legfoglalkoztatottabb színészévé vált az amúgy meglehetősen népes marosvásárhelyi társulatnak. Legutóbb Lessing: Bölcs Náthán című darabjának premierjén láthattuk.

Kiderült erről a komoly, göndör barna hajú, fiatalemberről, hogy egyformán oda kell rá figyelni tragédiában és komédiában, hogy meglepő érzékenysége kiváló humorérzékkel párosulva egyike a legsokoldalúbbaknak. Fiatalságából – korosztályára nem feltétlenül jellemzően – komolyság és jólneveltség árad, eleganciát kölcsönözve megjelenésének. Mindig oda kell rá figyelni, ha színre lép.

Hatodik évadát tölti színházunkban, ahová közvetlenül diplomaosztás után került. Már diákként is eminense volt osztályának. A színpadhoz, a partne-rekhez, a színházhoz való viszonyát olyan tanártól tanulta, akinek keze alól korábban már annyi tehetséges pályatárs kerülhetett az erdélyi magyar színházak színpadára a marosvásárhelyi színiiskolából.Osztályvezető tanárát, Farkas Ibolyát dicséri indulása, őt magát pedig a folytatás teszi dicséretessé.

Kívánom neki, hogy lankadatlan játékkedvvel munkálkodjon azon, hogy pályája az előtte álló sok-sok év alatt íveljen olyan magasságokba, mint amilyennel a ma átadandó díj névadója, Kovács György dicsekedhetett. Fogja fel biztatásnak, ne csak elismerésnek ezt a jutalmat, és szerénységét, a színpadi alkotás iránti alázatát fel nem adva, maradjon meg továbbra is mostani önmaga.

Gratulálok, és sok sikert kívánok neki.

És gratulálok az EMKE-nek is, mert jó úton jár, amikor figyelmét és gondoskodását a jövő felé irányítva ilyen fiatal tehetségek útját igyekszik egyengetni. S általuk színjátszásunk jövőjét.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-DÍJAK 2012 rovat összes cikke

© Művelődés 2008