magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Németh Júlia: Köllő Margit laudációja


„… tudom Uram / tudom / jól tudom / Jól tudom Uram, hogy munkára / teremtettél, és hivatást / rendeltél számomra, amit / be kell töltenem // Add, hogy híven megfeleljek / a rámbízott feladatnak, és / soha ne felejtsem, hogy minden / munka nagyszerű és szent lehet, / ha egész odaadással és a te nevedben végzem... Ámen.”

A műalkotás címe: Imádság jó munka kegyelméért – írta, rajzolta, festette, nemesen archaizáló, de mindazonáltal a legkorszerűbb képi beszédbe fogalmazta Köllő Margit. A képírott imádság meghallgatásra talált: Köllő Margit a lehető legteljesebb mértékben megfelelt a rábízott feladatnak, annak a nagyszerű és szent munkának, amelynek neve: művészi alkotás.

Tette pedig mindezt – a papírlapot nemesítve – ceruzával, szénnel, tussal, vízfestékkel, pasztellkrétával, és tette a hozzá engedelmesen simuló, hajlékony fonal megannyi szőtt, hímzett, nemezelt alakváltozatának felhasználásával. Kitűnő rajzkészségét, színérzékét, manualitását grafikában, textilben egyaránt sikerrel gyümölcsöztette.

A kezdet kezdetén is éppen ezeknek a nem mindennapi adottságainak köszönhetően jutott el a kis székelyföldi településről, szülőfalujából, Gyergyócsomafalváról a marosvásárhelyi művészeti középiskolába, ahol olyan neves tanárok holdudvarában nevelkedett, mint Nagy Pál, Barabás István, Izsák Márton, Piskolti Gábor. Az érettségit követően tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola Textil szakán folytatta Ciupe Mária, Szervátiusz Jenő és Szentimrei Judit irányításával. 1969-ben diplomázott, és egyévi tervezői munka után, 1970-től két évtizeden keresztül a brassói Zene- és Képzőművészeti Középiskolában, majd 1990-től nyugdíjazásáig a sepsiszentgyörgyi Művészeti Középiskolában tanított. Lelkiismeretes és eredményes művészpedagógusi munkája mellett, amelyet a Romániai Magyar Pedagógusok Kovászna megyei Szervezete 2007-ben életmű-díjjal jutalmazott, szívvel-lélekkel az alkotásnak élt. Csendben, szerényen, de kitartó következetességgel haladt a maga választotta úton.

Amint arra monográfiaírója, Gazda József is utal, a textil szakot végzett művész számára – a körülmények szorításában – eleinte a szerényebb befektetést és teret igénylő grafika jelentette a kiutat, biztosította a művészi önkifejezés lehetőségét. S hogy eme rajzos kiruccanás mennyire nem számított elvesztett időnek, bizonyítják akkor keletkezett, különleges térlátásról, sejtelmesen könnyed, az árnyalatok gazdag skáláját felvonultató, precíz vonalvezetésről, sajátosan mély érzelmi és gondolati háttérről árulkodó rajzai, pasztelljei, de bizonyítja textillel kiteljesedett sajátos életműve is.

Esetében pedig a sajátos jelző különleges hangsúlyt kap. Hiszen grafika és textil nála valósággal szimbiózist alkot. Olyannyira szerves a kettő közötti kapcsolat, hogy a művész különleges rajzkészsége, leheletfinom könnyed fogalmazásmódja nem csupán a papíron hagy sejtelmesen suttogó jeleket, hanem ugyanezt valósítja meg a technikailag immár sokkal bonyolultabb kivitelezést igénylő textilben is. A lelke legmélyéből fakadó, áttételesen is sokatmondó, gondolatgazdag, a kor és a hely szellemét sugárzó művészi megnyilatkozásai a grafikusra és a textilművészre egyaránt jellemzőek. E kettős adottság jegyében fejlődött ki az a sajátos, a látvány és a látvány mögötti gondolati szféra ötvözetéből összeállt, a conceptual art lehetőségeit is magába olvasztó életmű, amely úgy korszerű és jövőbe mutató, hogy magán viseli annak a közösségnek a sajátos jegyeit, kulturális örökségét, amelyből vétetett.

Természeti motívumokkal gazdagon átszőtt alkotásai a figurativitástól, a valóságelemek következetes alkalmazásától jutnak el a geometriai formákat is magába olvasztó, többlépcsős művészi elvonatkoztatásig. A ritmikusan ismétlődő formavariációk, párhuzamos szerkesztési eljárások, a kompozíciós elemek tudatos alkalmazása sem nélkülözi azt a feszültséggel teli, belső érzelmi motivációt, amely minden munkájának sajátja, s amely olykor drámai felhangokkal is rendelkező, de különleges líraisággal megkomponált alkotásainak már-már szinte zeneiségbe hajló, egyedi varázst kölcsönöz.

Múlt és jelen, hagyomány és modernitás nyújt kezet egymásnak grafikában és textilben, megtartva azt a törékeny egyensúlyt, amely csak avatott kezeknek adatik meg. Korunk felszínesen harsogó, olykor primitíven szájbarágó múlt-szimbolisztikájával ellentétben, Köllő Margit úgy merít a magyar történelmi valóságból, úgy használja fel a magyarságunkat meghatározó jelrendszert, hogy az éppen visszafogottságában válik meggyőzővé, mélységesen igazzá.

Tematikai gazdagság – a fák, az ágak sajátos összefonódása, a madarak, a fészek motívum gyakori szerepeltetése – és egyfajta sajátos puritánság jellemzi biztos és árnyalt vonalvezetéssel, korlátlan művészi képzelőerővel megalkotott, különleges eleganciájú munkáit. Az otthonkeresés, a határokon túl nyúló egy közös haza óhaja jut kifejezésre Valahol benne című, még a kilencvenes években (!) keletkezett, páratlan szépségű és kifejezőerejű alkotásában.

És Köllő Margit a majdhogynem lehetetlent is könnyeden megvalósítja: formát ad a Csendnek, a múló Pillanatnak, az Osonó időnek, a legősibb anyagba, nemezbe fogalmazza a Suhanást, azaz a múltból merítve nyit ablakot a jövőbe.

Szolnay Sándor-díjához szívből gratulálunk, és további sikeres munkát kívánunk!

 




vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-DÍJAK 2012 rovat összes cikke

© Művelődés 2008