magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Vincze Zoltán: Zsigmond Ilka laudációja


Felelősségteljes döntésre vállalkozott az EMKE-díj kuratóriuma, amikor a honismeret kategóriában a Kolozsváros. Milyen város? műemlék-pedagógiai sorozatot útjára indító Zsigmond Ilkának és az irányításával dolgozó szerkesztő bizottságnak ítélte a pálmát. Felelősségteljes, kockázatos, mert a honismereti és a szorosan kötődő helytörténeti irodalom, hála Istennek reneszánszát éli, és jóformán nem telik el hét, hogy e témában a könyvesboltok ne szolgálnának valamely újdonsággal.

Keresem a választás indoklását, a kuratórium érvei után kutatok. És bármilyen sorrendjüket állítom fel, megkerülhetetlenül a megcélzott olvasóközönségnél lyukadok ki. Mert az Erdély fővárosának megismertetésére vállalkozó füzetek nem a vájt fülű, elfogult lokálpatriótának ismételik el sokadikszor a jól ismert adatokat, nem is az útikönyveket faló turista előtt akarják fellebbenteni a függönyt az először látott város nem sejtett arcai, szépségei elől. Ebben a tárgyban ritkán megszólított olvasóhoz: a kincses város alig eszmélő fiatal polgáraihoz, a serdülő korosztályhoz szólnak a szerzők. Ahhoz a réteghez, amelytől – ellentétben a mindjobban megismert világegyetemmel – a Gutenberg-galaxis egyre inkább távolodik, és amely, rabjául esve a globalizálódó, a terjeszkedő idegen világnak, hajlamos arra, hogy saját kisközössége helyi jelentőségűnek, tehát alsóbbrendűnek vélt értékeiről ne vegyen tudomást.

A szerzők, szerkesztők bevallottan e korosztály sajátos szükségleteinek, elvárásainak rendelték alá munkájukat. Mérsékelt terjedelem, vonzó, színes kiállítás, szöveg és kép elfogadható aránya: csupa olyan vonás, amely elegendő ahhoz, hogy a reménybeli olvasó e füzeteket egyáltalán kézbe vegye. És ha már kézbe vette, a szerzők gondoskodtak arról, hogy egyhamar le ne tegye. Közismert helyekkel, történetekkel – például a Szent Mihály-templom merész íveivel, Mátyás király és a kolozsvári bíró esetével – találkozik, de nincs ideje rájuk unni, mert ismerős sorukat rejtőzködő szépségek, ritkán említett emberek teszik újból érdekessé: Kolozsvári Tamás és a garamszentbenedeki szárnyas oltár, Lorántffy Zsuzsanna és a Farkas utcai templom úrasztali terítői. Játszi könnyedséggel megfejthető keresztrejtvények, játékos fejtörők, a közös felfedezés örömét nyújtó társasjátékok, elbújtatott műemléki részletek rekonstruálására szólító feladatok megoldása közben a befogadó félként beskatulyázott diák egykor élt építészek, művészek társalkotójává válik. Az egykor elhangzott, leírt szövegek felidézése a mai pedagógus-szerzők oktató-nevelő mondataira is átháramló hitelesség pecsétjét nyomja a kiadvány egészére. Külön köszönet a szerkesztőknek amiért az új évezredben útjára induló fiatal nemzedék batyujába kötötték az aesopusi erkölcsi intelem – hamuba sült pogácsa – Heltai Gáspár-i megfogalmazását: „Azért mostan jobbnak ismerem, hogy valaki nyugadalomban bátorsággal megmaradjon az övéinél kevés dücsőséggel, hogynem mint félelemmel nagy dücsőségben az idegeneknél.”

A Kolozsváros. Milyen város? sorozat első két füzete a honismeret, a szülőföld iránti szeretet, ragaszkodás léleképítő téglája. Bizton reméljük, hogy a folytatás hozzá méltó lesz. Köszönet érette mindazoknak, akik megszületésénél szorgoskodtak. Hiszem, hogy jótékony hatása könyvkiadásunkon is lemérhető lesz. Jövendő tankönyvszerzők figyelmeztetője: úgy lehet, a jó, a hatékony tankönyv valahol itt kezdődik.

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-DÍJAK 2012 rovat összes cikke

© Művelődés 2008