magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Farkas Zoltán: Antal Dániel emlékezete


Születésének 110. évfordulóján Antal Dániel mezõgazdasági szakíróra, a Kolozsvári Mezõgazdasági Fõiskola egykori tanárára emlékeztek az Erdélyi Múzeum-Egyesület agrártudományi szakosztályának legutóbbi ülésszakán.


Antal Dániel Szatmárnémetiben született 1901. június 20-án. Apai nagyanyja, Bogdánffy Rozália örmény származású volt, nagyapja, Antal Dániel szintén. Szülei: Antal Sándor ügyvéd és Bikfalvy Lenke. Elemi és gimnáziumi tanulmányait szülõvárosában végezte. 1919-ben érettségizett, és beiratkozott a debreceni gazdasági akadémiára, ahol 1922-ben végzett. Szatmárnémetibe visszakerülve azzal szembesült, hogy a földbirtokreform miatt nem alkalmaznak intézõket, ilyen körülmények között pedig tisztviselõi állást keresett, és a Szatmári Takarékpénztár Egyesületnél alkalmazták. 1923-ban feleségül vette Bendiner Krisztina Margit Augusztát, 1924-ben azonban elváltak. 1927-ben elõbb a szatmári 87-es gyalogezrednél teljesített katonai szolgálatot, majd áthelyezték a nagykárolyi ezredhez. Innen visszavezényelték Szatmárra, aztán a dési 81. gyalogezredhez irányították. Itt ismerkedett meg második feleségével, Gogomán Katussal, aki szintén túl volt egy sikertelen házasságon. 1929. január 6-án házasodtak össze. Ezt követõen Antal Dániel Szilágy megyében és a Mezõség több birtokán – Farkasmezõn, Esztényben, Szatmárhegyen, Berkenyesen – dolgozott, és a megélhetés érdekében erdõõri állást is elvállalt.

1938-tól Gogomán Ferenccel az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) vándoroktatója volt Mezõkeszüben, Érszakácsiban és Tasnádon. 1939-ben elõadóként dolgozott egy nagyenyedi négyhetes tanfolyamon, majd Paul Kamillal tanfolyamokat tartott Bálványosváralján, Jobbágytelkén, Dedrádszéplakon, a Nyárád menti falvakban. A következõ évben Korponay Kornéllal tartott elõadásokat. Az 1940. évi, második bécsi döntést követõen megjelent Dedrádszéplak helyzetképe címû munkája, decemberben pedig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület felkérésére Erdély északi részének állattenyésztésérõl tartott elõadást, 12 pontban ismertetve javaslatait. Kinevezték az EMGE központi felügyelõjének és felsõházi póttagnak, jelen volt a Sztójay-kormány beiktatásánál.


A szovjet csapatok bevonulása után kinevezték Szamos megye fõnökévé, de javaslatára csak helyettesi megbízatást kapott, amelyrõl 1945 augusztusában lemondott. 1946-tól a Magyar Népi Szövetség egyik országos alelnökévé választották, 1949-ben pedig kinevezték a növénytermesztés elõadótanárává. 1949 õszén a szocialista törvényesség megsértésének vádjával bebörtönözték. 1952-ben szabadult, visszatért katedrájára, ahonnan 1961-ben nyugdíjazták. Gyakorlati kézikönyveket írt a növény- és gyümölcstermesztés kérdéskörében, ezek közül feltétlenül említést érdemel a László Gáborral közösen írt Mezõgazdasági termények és termékek tárolása (1955, második, bõvített kiadás 1961), valamint a több társszerzõvel közösen írt A cukorrépa termesztése és magtermesztése (1957, második, bõvített kiadás 1959), valamint a Szántóföldi növénytermesztés (1957) címû munkája. 1971-ben a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, Balogh Edgár bevezetõjével jelent meg Család és szolgálat címû emlékirata. A család múltjából ihletett történelmi elbeszélését halála után Kassay Miklós rendezte sajtó alá Antal Márton indulása címen 1976-ban.


Antal Dániel édesapámmal katonáskodott Désen. Édesapám, id. Farkas Zoltán, mielõtt berukkolt, nagyapám barátja, a tordai földbirtokos Gogomán János arra biztatta, hogy keresse fel dési rokonait. Egy ilyen alkalommal magával vitte Antal Dánielt is, aki ekkor ismerte meg leendõ, második feleségét, Gogomán Katust. Amikor 1955-ben felvételiztem a kolozsvári mezõgazdasági fõiskolára, meglátogattuk az Antal családot. Ahányszor találkoztunk, mindig érdeklõdött a tordaiak felõl, néha behívott az irodájába. 1971-ben örömmel értesültem Család és szolgálat címû önéletrajzi könyvének megjelenésérõl. Megvettem, elolvastam, és arra gondoltam, hogy felkeresem volt tanáromat, hadd dedikálja a kötetet. Abban az idõszakban a torockói mezõgazdasági termelõszövetkezetben voltam fõmérnök, és meglehetõsen nehezen tudtam eljutni Kolozsvárra. Így csak 1972 februárjában látogathattam meg Antal Dánielt, s miután dedikálta a könyvét, még elbeszélgettünk egy kicsit, és megkért, hogy postázzam egy írását a téli gazdasági tanfolyamokról a Falvak Dolgozó Népe szerkesztõségének. Mikor visszavittem a feladói igazolást, Katus néni megkért, hogy ne zavarjuk Dani bácsit, mert kissé rosszul érezte magát és lepihent. Négy nap múlva telefonált Katus néni, hogy Dani bácsi meghalt. Mi, diákok nagyon tiszteltük Antal tanár urat. Kellemes modoruk és elegáns megjelenésük alapján tanáraink közül négyet igazi úriemberként emlegetünk ma is: Antal Dánielt, Dankanits Lászlót, Lazányi Endrét és Nyárádi Antalt. Már egyikük sem él. Nyugodjanak békében!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008