magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Főhajtás zsidómentő magyarok előtt


„Járosi Andor Erdély Raoul Wallenbergje” – hangzott el azon a kolozsvári megemlékezésen, amelyet Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház és a kolozsvári Zsidó Hitközség szervezett. A magyar kormány Wallenberg-évvé nyilvánította 2012-t, így tisztelegve a második világháborúban zsidókat mentő, és ezért életével fizető Raoul Wallenberg svéd diplomata emléke előtt.

A kolozsvári megemlékezésen a résztvevőket köszöntő Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul egyebek mellett elmondta: a rendezvénysorozat főhajtás a holokauszt áldozatai és túlélői előtt, és egyben tisztelgés azok előtt is, akik emberek tudtak maradni az ún. vészkorszak embertelenségében. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár beszédében azt emelte ki, hogy a magyar kormány nagy figyelmet szentel a második világégésben embertársaik mellett kiállók példájának a felmutatására, ezért tizenkét embermentőről nevezte el Budapesten a dunai alsó rakpartot. A szónok elmondta: Járosi Andor (1897–1944), a felvidéki Esterházy János (1901–1957), valamint Raoul Wallenberg (1912–1947?) sorsa abban azonos, hogy mindhárman a nácik ellen harcoltak, illetve szembeszálltak az embertelenséggel, de mindhárman a szovjet kommunizmusnak estek áldozatául. Németh Zsolt leszögezte: e három mártír sorsa világosan bizonyítja, hogy a nemzeti szocializmus és a szovjet típusú szocializmus lényege azonos.

Az embermentők sorába tartozik az a néhai Sztehló Gábor (1909–1974) budapesti evangélikus lelkész is, akiről Prőhle Gergely magyar külügyi helyettes államtitkár beszélt. Elmondta: Sztehló – akinek tiszteletére és emlékére a magyarországi evangélikus egyház Sztehló-évvé nyilvánította 2009-et – legalább 1600 zsidó gyermeket mentett meg a vészkorszak idején. A néhai budavári és nagytarcsai fiatal lelkészt Raffay Sándor püspök bízta meg a gyermekmentés feladatával. Magánházakban, pincékben, rejtett helyeken 32 gyermekmentő otthont hozott létre, azokban óvta azokat a kicsiket, akiknek a szüleit a náci lágerekbe hurcolták; a szovjet megszállás első szakaszában pedig sok olyan magyar gyermeknek a mentését is vállalta, akiknek a szüleit hadifogságba vagy internáló táborokba hurcolták. „Milyen a Gondviselés: egy helyen óvták mindkét diktatúra áldozatainak a gyermekeit, a Sztehló Gábor menhelyein egyformán oltalmat talált náci lágerekbe hurcolt zsidó szülők gyermeke és szovjet lágerekbe hurcolt magyar ember, például Horthy-tiszt gyermeke is. Tisztességes keresztény ember semmilyen körülmények között nem lehet antiszemita” – mondta Prőhle Gergely. Hozzátette: a Sztehló által létrehozott Pax otthont 1950-ben a kommunisták államosították, a továbbra is oltalomra szoruló gyermekeket különféle állami otthonokban helyezték el, gyakorlatilag szétszakították a kialakult baráti szálakat. Sztehló Gábor 1974-ben hunyt el Svájcban.  


A megemlékezésen dokumentumfilm segítségével mutatták be Raoul Wallenberg zsidómentő munkáját és háború utáni, máig tisztázatlan tragikus sorsát. Ez alkalommal bemutatták az Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához című kötetet. Ennek kapcsán Szilágyi Júlia irodalomkritikus sérelmezte, hogy Kolozsváron a mai napig nem állítottak köztéri emlékművet a holokauszt áldozatainak. A kincses város egyébiránt nem csak ezzel, hanem a szovjetek által 1944. október 12-e és 15-e között elhurcolt mintegy 5000 kolozsvári magyar férfi emlékművével is adós.

A megemlékezésen Nussbaum László nyugalmazott közgazdász, a tizenöt évesen elhurcolt holokauszt-túlélő a gettóban, valamint az auschwitzi és buchenwaldi lágerben megélt tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Külön kiemelte, hogy nem lehet és nem szabad népeket, hanem a történtek miatt néven nevezhető embereket és ideológiákat kell elítélni. Ezt saját tapasztalatával is alátámasztotta, amikor elmondta, hogy tizenévesen még maga is gyűlölte az őt megverő diáktársakat, ma már nem haragszik rájuk, hiszen nem téveszthető szem elől, hogy a zsidókkal szembeni ellenszenvért mindenekelőtt az akkori ideológusok a felelősek, nem pedig a kevésbé tájékozott keresztény diáktársak. Elmondta: a buchenwaldi lágerben Otto Hermann német lágerparancsnok úgy mentette meg az életét, hogy az appelplatzon agyba-főbe verte, de kiszedte őt egy német katona kezei közül. A parancsnok másnap megkereste, és azt mondta: „Azért vertelek meg, hogy vért lássanak, mert ezek vért akarnak látni, így mentettem meg az életedet. Ennem adott, és néhány nap szabadot kaptam, életben maradtam. Ettől a naptól másképpen látom és értelmezem a világot: egy nemzet nem azonos a gyilkosokkal és a gyilkos ideológiával” – fogalmazott Nussbaum László, hozzátéve, hogy minden szélsőségesség lényege ugyanaz: a másság megsemmisítése.

Erdély Wallenbergjéről, Járosi Andorról unokája, Antal Margit, valamint Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi evangélikus-lutheránus püspök értekezett. Az elhangzottak hozzájárulnak a Járosiról alkotott kép kiegészítéséhez, a tragikus sorsú lelkész életének megismeréséhez, ezért a két előadás szerkesztett változatát teljes terjedelmében közöljük.

A megemlékezés záró mozzanataként Adorjáni Dezső Zoltán püspök, majd Kallós Miklós kolozsvári főrabbi, nyugalmazott egyetemi tanár mondott imát a halottak emlékére.

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008