|
|||||||||
Orbán István:
Rajztanárok szalonja Kolozsváron
Tekintsük át röviden a tárlat 40 kiállított munkáját és 20 kiállító művészét. Az idei tárlat jellemzője volt a változatos anyagfelhasználás, a stílusbeli sokszínűség, a sokféle művészi világ, a gazdagság és igényesség. Kocsis Ildikó, a Brassai Sámuel Gimnázium rajztanára kollázs- és olajtechnikát ötvöző festményén kedvenc témáját dolgozta fel sokadik sikerült variánsban, az univerzum kozmikus tereit és képződményeit, spirális, örvénylő, centrális komponálásban. Rendszeres részvevője az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) kiállításainak és egyéb tárlatoknak is. Farkas Melinda, a Református Kollégium rajztanára, két, vegyes technikával, közte fotó és számítógépes eljárással készült, kisebb méretű munkával szerepelt. A szinte monokróm, vöröses-barna mikroszkopikus, csipkés, fodros vegetáció szerkezetek gondos összhangban voltak a paszpartuval és a rámával is, így az egész egységes hatást keltett. Farkas Melinda tagja a Képzőművészek Országos Szövetségének és részt vett számos itthoni és külföldi tárlaton és több alkotótáborban is. Szintén szövetségi tag,
ezúttal a keramikusok csoportjában, Koncz Münich András, a hallássérültek
iskolájának rajztanára. Térben megfogalmazott kompozíciós szerkezete, akár
hangulatos tenger alatti korall vegetáció benyomását kelti, de ugyanúgy a másik
végleten, lebegő űrszerkezet is lehet, dagadó körkörös hullámok a térben. Vagy
talán hallótölcsérek konglomerátuma, trombita-struktúra? A terrakotta
természetes színe váltakozik vöröses, fehéres mázzal. Két érdekes, négyzet alakú, rámát is nélkülöző olajvászonnal szerepelt Claudia László. Ezek urbánus, építészeti zsúfoltság benyomását keltették. A kékes, majd rózsaszín fényekben úszó, függőleges és vízszintes mértani konstrukciók, szinte egy építész tervrajzával voltak társíthatók.
Az idősebb generáció festőnői közé tartozik Dorina Scridonesi, a nyugállományba vonult egykori rajztanár, a képzőművész szövetség tagja. E sorok írója is nála tette le rajztanári fokozati vizsgáit. Négy kiállított olajfestménye egy nagyobb ciklus darabjai. Stilizált, népművészeti, fafaragási elemeket idéző részletei ősi hagyományok, díszítő motívumok formavilágát vonultatják fel, drámai színekben, egybeszőve az ajtó és az ablak motívum szimbólumával. Munkáit a népies, archaizáló formák nemes egyszerűsége, tömörsége jellemzi. A Bukarestben szerzett muzeológusi végzettségéből adódóan is, hosszú ideig ő volt a tavaszi szalonok fő szervezője. Rendszeresen jelen van az év végi megyei tárlatokon, de voltak kiállításai Magyarországon, az egykori Szovjetunióban is. Sokáig a nagybányai szövetség tagja volt. Meglepő újdonsággal rukkolt elő Felicia Ilie, aki ezúttal egy vegyes technikával készült képet állított ki, szinte dombormű hatását keltve, a vastag, pasztás festékrétegbe ágyazott kagylók, fadarabok és kavicsok térképszerű együttesével, mindez igen gazdag színfoltok kavalkádjában.
Szürrealisztikus hangulatot tükröznek a Cristina Marian madarakat ábrázoló vásznai, lendületes ecsetkezeléssel, a helyenként spatulával felkent vastagabb festékrétegekkel, visszafogott színvilágukkal. A textil szakot végzett Monica Popoviciu, a kolozsvári George Coşbuc kollégium rajztanára, szintén szövetségi tag, igen gazdag művészi tevékenységgel is dicsekedhet a pedagógia mellett. Textilkreációival, ruhakollekcióival a franciaországi Nantes-ban is szerepelt nemzetközi vásáron, a kolozsvári Operabálon, majd a Transilvania fashion mode-on nagydíjat nyert. A tavaszi szalonon nagyobb méretű vászonnal, akril képpel szerepelt, mely biztos kompozíciós szerkezetével, színeinek zeneiségével, csöndes meditációra késztette a nézőt. Ludmila Frãtescu nagyobb méretű munkája a dekorativitásra építkező, montírozott kompozíció, modern vonalú textil kollázs, míves faliszőnyeg. Dan Cicios két elegáns, kecsesen megformált, matt üvegedényével hívta fel magára a figyelmet. A tárlaton szereplő másik keramikus, Elena Amariei, színesen dekorált, multifunkcionális porcelán és fajansz szervizeket mutatott be. Ő is szövetségi tag, aki 1992-től kezdve a hazai kiállítások mellett számos külföldi rendezvényen is bemutatkozott. Az aranyosgyéresi Viorel Mircea szobrászművész két szobrát hozta el, az egyik kőbe faragva, a másik fa és fém kombinációjából készült. Kisebb méretűk ellenére is monumentális hatást váltottak ki. Ő is szövetségi tag, több alkotótábor részvevője, számos kiállítása volt itthon és külföldön. Végül, e sorok írója, a Báthory István Gimnázium rajztanára, két, vegyes technikával készült nagyobb méretű grafikát állított ki. Ezek kilenc kisebb alapegységből voltak montírozva, címük Oszlopsor és Kutatóárkok. Ritmikusan ismétlődő modulegységek, a legváltozatosabb szerkezetekkel, faktúrákkal. Egység és sokféleség ötvözetei. Alulírott is szövetségi tag, több mint 150 egyéni és közös tárlattal, számos alkotótábor résztvevője, több kötete és szakírása jelent meg. 2012-ben a Magyar Pedagógusok Országos Szövetsége emlékérmével és oklevéllel tüntette ki pedagógusi munkásságát és megmaradásunkért, a közösség érdekében kifejtett tevékenységét.
Hadd említsem meg azt is, hogy rajztanárok szalonján először 1976-ban szerepeltem Szatmárnémetiben, mint frissen kihelyezett fiatal tanár. Az év végi megyei tárlat mellett rangsorban a szalon következett, a főúton elhelyezkedő művészeti galéria termeiben rendezték meg, népes tárlatmegnyitókkal, alapos műkritikákkal a megyei lapokban. Ma is birtokomban vannak az akkor évente kiadott színes katalógusok, plakátok, újságkivágások és Petkes József festőművész, szatmári rajztanfelügyelő felhívásai, körlevelei. Sajnos ez a kolozsvári hasonló rendezvényekről már nem mondható el. A megnyitók sablonossá váltak, többen lemondtak a részvételről, a média megfeledkezik róluk. Nincs információm arról, hogy hasonló rendezvények működnek-e más megyékben. Végezetül említenem kell a kolozsvári Apáczai Galériában rendezett és az EMME által patronált tárlatokat is. Ezeket évente többször is megrendezik, s vitathatatlan, hogy népes, kitűnően megszervezett kiállítások. Erdély egész területéről küldenek munkákat, sőt az utóbbi időben számos magyarországi, szerbiai művész is kiállít itt, de képzőművészeti egyetemisták és nem aktív tanárok is, ahol általában a kiállított munkák egy-egy előre meghirdetett téma köré csoportosulnak. Reménykedjünk, hogy a rendszeres rajztanári kiállítások továbbra is gazdagítani fogják kulturális rendezvényeink palettáját, s ezentúl több figyelmet is kapnak. vissza a kiadáshoz minden cikke GALÉRIA rovat összes cikke |
|||||||||
|