magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Orbán István: Rajztanárok szalonja Kolozsváron


Kolozs megye művészpedagógusai, középiskolai rajztanárai immár több mint két évtizede rendszeresen kiállítanak áprilisban. A tavaszi szalonként ismert seregszemlék többnyire nem nagy hírveréssel megrendezett kiállítások voltak, csendben is múltak el. A média eddig nem sok figyelmet szentelt az eseményeknek, elemző tanulmány, reflexió nem foglalkozott velük. A gazdag és igényes rendezvényeknek stílusosan mindig is a Romul Ladea Képzőművészeti Szakközépiskola galériája adott otthont. A kezdetekkor a kiállító-helyiség még csak egy földszinti, fehérre meszelt terem volt. Mára a galéria Kolozsvár egyik színvonalasan megtervezett, felszerelt, kivilágított, szóval korszerű és igényes, tágas kiállítótérré alakult az iskola manzárdján. Méreteit tekintve 70-80 nagyobb alkotást is be tud fogadni. Egyik hátránya, hogy kissé távolabb esik a városközponttól. Rövid ideig a tavaszi szalon mellett volt egy őszi, októberi szalon is, végül a kettőből maradt a megerősödött áprilisi. Színes plakát hirdeti a kiállításokat, sőt már igényes, színes katalógus is született. A részvétel a kezdeti 10-15 kiállító művészről az utóbbi években 20-30 alkotó tanárra gyarapodott. Sajnos még vannak különböző okokból távol maradottak is. A kiállítók összetétele nagyon vegyes – fiatalok, idősebbek, aktív tanárok, nyugdíjasok, festők, grafikusok, szobrászok, keramikusok, textilesek, körülbelül fele tagja a Képzőművészek Országos Szövetségének, ugyanakkor mindannyian pedagógusok, rajztanárok, egy-egy tanintézetet képviselve, hiszen a rajz egyszemélyes katedra az iskolák legtöbbjében. A tavaszi szalonok kapcsán ki kell hangsúlyozni még az összefogást, azt a csökönyös, makacs kitartást, mellyel egyre nehezebb körülmények között, évente egyre nagyobb erőfeszítéssel sikerül megszervezni a rendezvényt, hisz tudjuk, hogy kár lenne megszűnnie a több évtizedes hagyománynak.

Tekintsük át röviden a tárlat 40 kiállított munkáját és 20 kiállító művészét. Az idei tárlat jellemzője volt a változatos anyagfelhasználás, a stílusbeli sokszínűség, a sokféle művészi világ, a gazdagság és igényesség.


Kocsis Ildikó, a Brassai Sámuel Gimnázium rajztanára kollázs- és olajtechnikát ötvöző festményén kedvenc témáját dolgozta fel sokadik sikerült variánsban, az univerzum kozmikus tereit és képződményeit, spirális, örvénylő, centrális komponálásban. Rendszeres részvevője az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) kiállításainak és egyéb tárlatoknak is.


Farkas Melinda, a Református Kollégium rajztanára, két, vegyes technikával, közte fotó és számítógépes eljárással készült, kisebb méretű munkával szerepelt. A szinte monokróm, vöröses-barna mikroszkopikus, csipkés, fodros vegetáció szerkezetek gondos összhangban voltak a paszpartuval és a rámával is, így az egész egységes hatást keltett. Farkas Melinda tagja a Képzőművészek Országos Szövetségének és részt vett számos itthoni és külföldi tárlaton és több alkotótáborban is.

Szintén szövetségi tag, ezúttal a keramikusok csoportjában, Koncz Münich András, a hallássérültek iskolájának rajztanára. Térben megfogalmazott kompozíciós szerkezete, akár hangulatos tenger alatti korall vegetáció benyomását kelti, de ugyanúgy a másik végleten, lebegő űrszerkezet is lehet, dagadó körkörös hullámok a térben. Vagy talán hallótölcsérek konglomerátuma, trombita-struktúra? A terrakotta természetes színe váltakozik vöröses, fehéres mázzal.


Két érdekes, négyzet alakú, rámát is nélkülöző olajvászonnal szerepelt Claudia László. Ezek urbánus, építészeti zsúfoltság benyomását keltették. A kékes, majd rózsaszín fényekben úszó, függőleges és vízszintes mértani konstrukciók, szinte egy építész tervrajzával voltak társíthatók.

Gheorghe Feneşan triptichonba elhelyezett olajvásznaival remekelt. A Torony I., II., III. címek alatt született kompozíciói monumentális hatást keltenek, szimmetrikusan biztos, tömör szerkezeteikkel, magasba törő, egyszerű formáikkal. Mindahány harmonikus, színes szürkék összhangjában. Feneºan kolléga, a festőművészek csoportjából szintén szövetségi tag, számos kiállítás részvevője volt itthon és külföldön, Franciaországban díjat is kapott. Több hazai városban őrzik monumentális freskóit. Neves kiadók bízták meg könyvillusztrálással. Részt vesz híres külföldi alkotótáborokban. Jelenleg a kolozsvári Nicolae Titulescu iskola rajzkatedráját vezeti.

Az idősebb generáció festőnői közé tartozik Dorina Scridonesi, a nyugállományba vonult egykori rajztanár, a képzőművész szövetség tagja. E sorok írója is nála tette le rajztanári fokozati vizsgáit. Négy kiállított olajfestménye egy nagyobb ciklus darabjai. Stilizált, népművészeti, fafaragási elemeket idéző részletei ősi hagyományok, díszítő motívumok formavilágát vonultatják fel, drámai színekben, egybeszőve az ajtó és az ablak motívum szimbólumával. Munkáit a népies, archaizáló formák nemes egyszerűsége, tömörsége jellemzi. A Bukarestben szerzett muzeológusi végzettségéből adódóan is, hosszú ideig ő volt a tavaszi szalonok fő szervezője. Rendszeresen jelen van az év végi megyei tárlatokon, de voltak kiállításai Magyarországon, az egykori Szovjetunióban is. Sokáig a nagybányai szövetség tagja volt.

Meglepő újdonsággal rukkolt elő Felicia Ilie, aki ezúttal egy vegyes technikával készült képet állított ki, szinte dombormű hatását keltve, a vastag, pasztás festékrétegbe ágyazott kagylók, fadarabok és kavicsok térképszerű együttesével, mindez igen gazdag színfoltok kavalkádjában.

A realista, impresszionista vonalat is többen képviselték hangulatos erdélyi tájképekkel, virágcsendéletekkel. Ide sorolhatjuk Eliza Coroşa Bohăţel három míves tájképét, Corina Sidonia Rus szénakazlas mezejét, domboldalát és mezeivirág-csendéletét, úgyszintén Mariana Picovici és Alex Picovici olajképeit is. Grafikával jelentkezett Dana Solovãstru, egy líraian megkomponált dombos táj kisméretű tus tollrajzával, mely kitűnő rajzkészségről árulkodik. Szintén tájképpel, de ezúttal Torda város látképével szerepelt Alin Bâlcu festőművész, szövetségi tag, a tordai Teodor Murăşanu iskola rajztanára. A neves tordai képzőművész munkáit a hazaiak mellett magyar, német, francia, olasz, finn, amerikai, kanadai és japán műgyűjteményekben is őrzik. Nagyobb méretű olajvászna ezúttal is alapos mesterségbeli tudásáról árulkodik.

Szürrealisztikus hangulatot tükröznek a Cristina Marian madarakat ábrázoló vásznai, lendületes ecsetkezeléssel, a helyenként spatulával felkent vastagabb festékrétegekkel, visszafogott színvilágukkal.

A textil szakot végzett Monica Popoviciu, a kolozsvári George Coşbuc kollégium rajztanára, szintén szövetségi tag, igen gazdag művészi tevékenységgel is dicsekedhet a pedagógia mellett. Textilkreációival, ruhakollekcióival a franciaországi Nantes-ban is szerepelt nemzetközi vásáron, a kolozsvári Operabálon, majd a Transilvania fashion mode-on nagydíjat nyert. A tavaszi szalonon nagyobb méretű vászonnal, akril képpel szerepelt, mely biztos kompozíciós szerkezetével, színeinek zeneiségével, csöndes meditációra késztette a nézőt.

Ludmila Frãtescu nagyobb méretű munkája a dekorativitásra építkező, montírozott kompozíció, modern vonalú textil kollázs, míves faliszőnyeg.

Dan Cicios két elegáns, kecsesen megformált, matt üvegedényével hívta fel magára a figyelmet.

A tárlaton szereplő másik keramikus, Elena Amariei, színesen dekorált, multifunkcionális porcelán és fajansz szervizeket mutatott be. Ő is szövetségi tag, aki 1992-től kezdve a hazai kiállítások mellett számos külföldi rendezvényen is bemutatkozott.














Az aranyosgyéresi Viorel Mircea szobrászművész két szobrát hozta el, az egyik kőbe faragva, a másik fa és fém kombinációjából készült. Kisebb méretűk ellenére is monumentális hatást váltottak ki. Ő is szövetségi tag, több alkotótábor részvevője, számos kiállítása volt itthon és külföldön.


Végül, e sorok írója, a Báthory István Gimnázium rajztanára, két, vegyes technikával készült nagyobb méretű grafikát állított ki. Ezek kilenc kisebb alapegységből voltak montírozva, címük Oszlopsor és Kutatóárkok. Ritmikusan ismétlődő modulegységek, a legváltozatosabb szerkezetekkel, faktúrákkal. Egység és sokféleség ötvözetei. Alulírott is szövetségi tag, több mint 150 egyéni és közös tárlattal, számos alkotótábor résztvevője, több kötete és szakírása jelent meg. 2012-ben a Magyar Pedagógusok Országos Szövetsége emlékérmével és oklevéllel tüntette ki pedagógusi munkásságát és megmaradásunkért, a közösség érdekében kifejtett tevékenységét.

Az idei szalont Margareta Catrinu, ismert festőművész, a Romul Ladea Képzőművészeti Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója nyitotta meg, hozzáértő műelemzésével. A kiállítást két hétig lehetett megtekinteni.

Hadd említsem meg azt is, hogy rajztanárok szalonján először 1976-ban szerepeltem Szatmárnémetiben, mint frissen kihelyezett fiatal tanár. Az év végi megyei tárlat mellett rangsorban a szalon következett, a főúton elhelyezkedő művészeti galéria termeiben rendezték meg, népes tárlatmegnyitókkal, alapos műkritikákkal a megyei lapokban. Ma is birtokomban vannak az akkor évente kiadott színes katalógusok, plakátok, újságkivágások és Petkes József festőművész, szatmári rajztanfelügyelő felhívásai, körlevelei. Sajnos ez a kolozsvári hasonló rendezvényekről már nem mondható el. A megnyitók sablonossá váltak, többen lemondtak a részvételről, a média megfeledkezik róluk. Nincs információm arról, hogy hasonló rendezvények működnek-e más megyékben. Végezetül említenem kell a kolozsvári Apáczai Galériában rendezett és az EMME által patronált tárlatokat is. Ezeket évente többször is megrendezik, s vitathatatlan, hogy népes, kitűnően megszervezett kiállítások. Erdély egész területéről küldenek munkákat, sőt az utóbbi időben számos magyarországi, szerbiai művész is kiállít itt, de képzőművészeti egyetemisták és nem aktív tanárok is, ahol általában a kiállított munkák egy-egy előre meghirdetett téma köré csoportosulnak. Reménykedjünk, hogy a rendszeres rajztanári kiállítások továbbra is gazdagítani fogják kulturális rendezvényeink palettáját, s ezentúl több figyelmet is kapnak.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008