magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Buzás Pál: Kalotaszeg 1890–1891


Kezdetektől testvérlapunknak éreztük a Bánffyhunyadon megjelent Kalotaszeget. Sőt, ha jól belegondolunk, az 1990-es újraindulás lendülete a Sebes-Körös partján tovább tartott, mint a Dimbovica mentén, mi 1991 végéig igencsak bukdácsoltunk, amíg Kolozsvárra kerülve a Művelődés végre legalább pontosan megjelent. A jó kapcsolatunk megmaradt mindmáig, az újraindult Kalotaszeg antológiájának két kötetét is mi gondoztuk. Megpályáztuk a Communitas Alapítvány idei könyvpályázatán a névadó előd, az 1890–1891-ben megjelent lap antológiáját is, de valamilyen nehezen megmagyarázható okból: „kerethiány miatt” nem nyerte meg a bíráló bizottság tetszését. Próbálkozunk más forrásokat is felderíteni, reményeink szerint nem a szerkesztő Buzás Pál tanári nyugdíjából megtakarított pénzből fizetjük ki a nyomdaszámlát.  Az antológia szerkesztőjének előszava és a volt mindenesének, Herrmann Antalnak, a kolozsvári egyetem néprajz tanszéke professzorának bevezetőjével és a Jegenye történetének érdekes adalékával szeretnők felhívni olvasóink figyelmét a kiadványra, hátha többen kedvet kapnak hozzá, szeretnék megvásárolni. A kb. 360 lap terjedelmű, 21x29 cm-es keménytáblás könyv ára előjegyzésben 25 lej, bolti ára 45 lej lesz. Előjegyezhető a szerkesztőség címén és telefonszámán. (SZZS) 

 

Előszó

„Csakhamar beláttam én is azt, ami az­előtt már régen köztudott volt: hogy Kalota­szegnek szüksége van a sajtóban külön képvise­lőre. Megbeszéltem a dolgot azokkal, akik Kalo­taszegen minden üdvös közügy kezdeménye­zői: Gyarmathyékkal… Tudván, hogy közhasz­nú dolgot művelünk, el voltunk szánva az áldo­zatra” – írja Herrmann Antal néprajztudós, irodalomtörténész, tanár, miután bérbe vette a jegenyefürdői üdülőtelepet (esténként gyakran sikerült táncmulatság van Eötvös Berci nagyalmási derék cigánybandája mellett). A fenti idézet lehetne a Kalotaszeg hetilap meg­alapításának az előzménye (A Kalotaszeg jö­vőjéről, I. – 7., 1890. szeptember 21., 82. l.).

Folytatom az idézetsort: „Végre elérke­zett az idő, hogy az érdeklődés, a feszült vára­kozás villamosságából illő alkalommal kipat­tanjon a megvalósítás, a tett alkotó szikrája. A bánffyhunyadi intelligenciának 1890. július hó 22-én Gyarmathy Zsigmond királyi tanácsos el­nöklete mellett (…) tartott értekezlete egyértel­műen elhatározta, hogy Kalotaszeg címmel Bánffyhunyadon hetilap indíttassék meg (…) A lap tiszta és őszinte tükre akar lenni a vidék közéletének, gyűjtőtára történelmi múltja ada­tainak, ismertetője népünk életének, iparának, megőrzője hagyományainak” – olvassuk a lap szerkesztősége és kiadóhivatala 1890. au­gusztus 1-jén keltezett felhívásában. A felhívás nyomán már augusztus 10-én megje­lent a lap első száma. Ezt az időpontot tekint­hetjük az indulásnak tájegységünk sajtótörténe­tében. A szerkesztés nemes és nehéz feladatát Bölöni László ügyvéd vállalta; támaszai, kora­beli megfogalmazás szerint „fődolgozótársai” Gyarmathy Zsigáné, Kalotaszeg nagyasszonya és Herrmann Antal. A szerkesztőség tevékeny­ségét leginkább segítő munkatársak: Gyarmathy Zsigmond, Czucza János, Koleszár Lajos, Szentgyörgyi Lajos, Zilahi György, Jankó János, Wlislocki Henrik. Azon melegében tegyük is hozzá Gyarmathy Zsigáné nagyasszony útravalóját: „Nőj eléggé nagyra betölteni helyed” (Üdvözlet az új Kalo­taszeghez, I. 1., 1890. augusztus 10.).

E sugalmazott gondolatokkal felvértezve fogtam hozzá jelen antológia összeállításához. Voltaképpen a már eddig kiadott antológiák so­rában – mint alig hozzáférhető és legkorábbi sajtótermék – ezzel kellett volna kezdenem. Mégsem tettem: előbb erőt, tapasztalatot kellett szereznem az „ős” tüzetes tanulmányozásához.

A húszoldalas kezdő szám után, vasárnaponkénti mintaszerű rend­szerességgel következtek a további számok, 1890-ben összesen 21 alkalommal. Az 1891-es második évfolyamban au­gusztus 23-ig 34 alkalommal jelent meg óramű pontossággal, majd közel két hónapi szünet után, az október 11-i, 35. számával befejező­dött a lap pályafutása.

Kellő tisztelettel és megilletődéssel vesszük kézbe a több mint 120 éves iratcsomót. Neve: Kalotaszeg, Bánffyhunyad és vidéke közműve­lődési, közgazdasági és társadalmi érdekeit képviselő hetilap, egyúttal Jegenyefürdő Érte­sítője. Szerkesztősége és kiadóhivatala Bánffy­hunyadon, Bölöni László ügyvéd házában, Al utca 282. szám alatt. A kolozsvári Közműve­lődés irodalmi és műnyomdai részvénytársaság kivitelezi, kiadótulajdonos Jegenyefürdő igaz­gatósága. A hetilap olvasása közben minduntalan megakad a szemünk a korabeli helyesíráson, amelyet a lehetőség szerint a mai helyesíráshoz igazítottam, de csak a legszükségesebb módosí­tásokat eszközöltem. Például a c betű korabeli cz-s írásmódját kiigazítottam, és a város korabe­li Bánffy-Hunyad írásmódját is a ma használa­tos Bánffyhunyadra írtam át. Mai szí­nes lapokhoz szokott szemünk meg kellene ba­rátkozzon a csak fekete-fehér Kalotaszeggel, il­letve illusztráció gyanánt mindössze a cikkeket néhol elválasztó, kis méretű madárkészlettel, amely bizonyára a hetilap csivitelését, szárnyalását hi­vatott jelképezni. A szemléltető anyag hiányát (részben) a lapban található korabeli hirdeté­sekkel helyettesítettem. Feltűnően sok a szerző aláírása nélküli vagy álnéven (Kalo­taszegi, Tatár, Aliquis, Csikarás Máté, Pofa De­zső) aláírt cikk; ezek nagy részében – különösen a joggal, törvénykezéssel kapcsolatos közleményekben – a főszerkesztő Bölöni László ügyvéd keze nyo­mát sejtjük.

A vezércikk többnyire időszerű kalotaszegi ügyekkel, közérdekű közleményekkel foglalko­zik, ám találunk közte más tematikájú írásokat is. A laptestben bő választék kínálkozik – a Tárca és az 1891. február 1-jén újonnan induló, A Hétről című rovatot is  figyelembe véve –, ol­vashatunk helyi és országos ügyekről: falutör­ténetről, mezőgazdaságról, néphagyományok­ról, egyházi ügyekről, irodalomról, oktatásügy­ről, egészségügyről, erdélyi nemzetiségekről és még sok másról. Kiemelt helyet kap a lap hasábjain a gyógy- és kirándulóhelyként közis­mert Jegenyefürdő. A bérlő, Herrmann Antal több anyaországi és helyi írót, költőt, népraj­zost, tudóst és tanárt hívott meg, ezáltal a gyógyfürdőt egyfajta tudományos megfigyelő állomássá alakította. A fürdőidényben a helyi gyorssajtón naponta megjelent a Kalotaszeg he­tilap melléklapja, a mókás, szórakoztató hang­vételű Jegenyefürdő Értesítője, amely ingyen járt a Kalotaszeg valamennyi előfizetőjének. A lap iránti érdeklődést, rokonszenvet fokozandó, alighanem elismerő szándékkal, többször is le­közlik az előfizetők és megrendelők névsorát. Ebben a névjegyzékben a mai kalotaszegiek (és nemcsak ők, hanem más vidékekről valók is) felfedezhetik művelődéspártoló őseiket. A szer­kesztők a hetilap végére helyezték a minden­napok apró híreit magába foglaló Vegyesek cí­mű rovatot. Az apró hírek egyike-másika né­melykor felduzzadt, ezekből részletet közlök, il­letőleg áthelyezem más rovatba (fejezetbe). En­nél fogva a Jegenyefürdővel kapcsolatos „ve­gyeseket” az odaillő fejezetbe illesztettem. Ki­egészítésnek szánt szerkesztői üzenetekkel, piaci árakkal, vasúti menetrend­del, hirdetésekkel és árverési hirdetményekkel, végül tartalomjegyzékkel zárul minden lap­szám.

Azt hiszem, felismerhető, hogy a lehetősé­gekhez képest igen tartalmas, sokrétű és jelenté­keny kiadványt adunk közre (habár a kora­beli megállapítások némelyikével ma már nem érthetünk egyet). A két évfolyamra osztott, gya­korlatilag alig több mint egy év – 1890. augusz­tus 10-től 1891. augusztus 23-ig, illetve a kis szünetet követően október 11-ig terjedő időszak – anyagát foglalom össze ebben az antológiá­ban. A könnyebb áttekinthetőség érde-kében tárgykörök szerint csoportosítot­tam a kötetbe beválogatott szövegeket. Némi fogódzót jelentett – feltehetőleg a szerkesztőség által készített – a csupán az első évfolyamra ki­terjedő Tartalomjegyzék (a második évfolyamé, ha létezett, nem került birtokomba). A folytatá­sos, több lapszámon átvonuló írásokat egy feje­zetbe helyeztem. Hasonlóképpen egybe tömörí­tettem a hetilapban és mellékletében Jegenye­fürdőről szóló írásokat, híradásokat, mivelhogy azok összefonódnak. A csekély mennyiségű, ro­mán témájú cikkekben, népdalokban a korabeli névhasználat nem egyértelmű: az oláh változat mellett a román, sőt a rumén is gyakran előfor­dul, így az eredeti alakot követem.

Herrmann Antal 1891. október 11-i bejelenté­se alapján, bár az értekezlet szóvivői közül so­kan a lap fennmaradása mellett érveltek, az 1890–91-es Kalotaszeg megszűnt. Hanem A Ka­lotaszeg T. olvasóihoz és Kalotaszeg közönsé­géhez című cikkében a leköszönő kiadó megfo­galmazza a lap megmaradásának az esélyét: „Biztosan reménylem, hogy a lap nem szűnt meg végképp, hogy bármely alakban új életre fog támadni…”. Mennyire igaza volt! Mert hosszabb szünet után bár, de rögzítettük az újabb hagyományfolytató lapalapításokat, a Kós Károly által szerkesztett Kalotaszeget (1912), majd a Vasas Samu kezdeményezéséből 1990-ben alakot öltött, napjainkban is megjelenő Kalotaszeg új sorozatát.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008