|
|||||||||
Herrmann Antal:
Új év
Ezzel az új évvel egy új évtized is született, előkészítője egy új századnak! A francia forradalom jellemezte a múlt század utolsó tizedét, amely előkészítette a 19. századot, amelyben érvényesült a negyedik rend, az egyén joga, a nemzeti eszme. A jövő században pedig érvényesülni fog az ötödik rend, a népegyéniség, az etnikum. Az emberiségnek, hogy életunt ne legyen, meg kell újhodnia, a blazírt kultúrának felfrissülésre lesz szüksége. És folyamodni fognak az örök ifjúság forrásához, az élet vizéhez: a népieshez! És a nép viszont belép a civilizáció körébe, megosztja hagyományait és míveltséget kap érte. És nyerni fognak mind a ketten, és az emberiség életerőben gyarapodva, egy nagy lépést tesz célja felé! Nálunk is a művelődés nagy haladást tett, kivált az utóbbi időben; felsőbb rétegeink műveltsége mondhatni egy színvonalú a nagy kultúrnemzetekével. De nálunk a nemzetnek kultúrája nem eléggé nemzeti kultúra. S a nemzeti kultúrának csak igen csekély mértékben részese a nép, amint a nemzet alsóbb rétegeit nevezik... Pedig a népnek fel kell emelkedni szintjére a nemzet kultúrájának és ennek le kell szállani a népieshez, hogy igazán egységes, általános, életerős, hatalmas nemzeti kultúra keletkezzék. Ez a folyamat eddig csak a költészetben ment véghez, és eredményezte Petőfit, Aranyt, akik mert népiesek, legnemzetibbek és mert igazán nemzetiek, azért világirodalmi jelentőségűek is. Ahol az a processzus megkezdődött, mint a zenében és festészetben, ott szintén a klasszicitás felé emelkednek művészeink; míg azon tereken, ahol az elvek nem érvényesültek (tudomány, ipar, társadalmi és állami institúciók) ott alig teszünk számot a nagy kultúrnemzetek sorában. Az önálló nemzeti lét utóbbi idejében nálunk arra törekedtek, hogy a még szerény mértékben létező anyagi és szellemi erőt összpontosítsák, a civilizációt centralizálják. Az ígyen sűrűsített míveltség azonban nem lehetett eléggé szerves, egészséges, nemzeti. Most arra kell törekedni, hogy a kultúra az egész nemzetre elterjedjék, ennek talajával minél több gyökérszállal függjön össze, igazán életerős, nemzeti legyen. E célból bizonyos decentralizáció szükséges. Meg kell adni az ország minden vidékének az alkalmat és eszközöket, hogy az általános kultúra alapján és ennek tőkéjével kifejthesse a maga kultúrájának sajátságait, fejlődésre képes különös irányait, s így becses, eredeti, őserejű elemekkel gyarapítsa a nemzeti kultúra közvagyonát és biztosítsa magának is az anyagi és erkölcsi haladás feltételeit. A mi vidékeink úgynevezett központjai inkább politikai, közigazgatási és közgazdasági kis centrumok, mint szellemi középpontok. Pedig ilyenekre is nagy szükség volna a nemzeti kultúra általánosítása céljából. A mi kis Kalotaszegünk olyan vidék, amelynek gyönyörű tájai sok természetes kinccsel vannak megáldva, amelynek népe sok értékes, előnyös sajátsággal bír, s amelynek minden feltétele megvan arra, hogy bizonyos tekintetben önálló eredeti kultúrát fejtsen ki és becses elemekkel járuljon a nemzeti kultúra gyarapításához. És mindezek számára igen alkalmas központja van Bánffyhunyad városában, amely arra van hivatva, hogy egyrészről terjesztője legyen Kalotaszegen az általános nemzeti kultúrának, s másfelől ennek számára közvetítse azt az értékes eredeti kultúranyagot, amit Kalotaszeg nyújthat. A mi vidékünkre nézve nagyfontosságú, de egyúttal nemzeti érdekű, ezen feladat teljesítésében akar közreműködni a mi kis lapunk is, és ebben a tudatban kívánunk olvasóinknak, Kalotaszeg lakosainak és az egész nemzetnek boldog új évet!
(II. évfolyam, 2. szám, 1891. január 11., 10.)
Jegenye határa ezelőtt ötszáz évvel
Lajos király 1360. Úr menny-bemenetele utáni vasárnap rendeletet bocsátott a nagyváradi káptalanhoz, s hivatkozva László kolozsmonostori apát jelentésére, mely szerint Egeres, Bogártelke és Monostor nevű klastromainak birtokai új határjárást igényelnek, meghagyja a káptalannak, hogy ez értelemben intézkedjék, és Both Jakabot, Szomordoki Lászlót vagy Nádasdi Lőrincet jelöli ki biztosul. A káptalan a következőkben tesz jelentést eljárásáról (Notitia Parochiae Jegenyensis, 65—69. l.): „Mi tehát a király írott parancsának, amint tartozunk, engedelmeskedni óhajtván, az ő emberén, a fentemlített Szomordoki Lászlón kívül, Kozma mestert, a Szent Kereszt egyházának plébánosát és kanonok társunkat, mint szerintünk megbízható embert tartottuk alkalmasnak mondott dolgok kivitelére. Akik is hozzánk visszatérvén s tőlünk megkérdeztetvén, egyetértőleg kijelentették nekünk, hogy Keresztelő Szent János minap elmúlt születése napja előtti pénteken, a Jegenye nevezetű birtokkal szemben, annak törvény szerint egybehívott s megjelent szomszédos és határos birtokosaival együtt azt újabb és régibb határai mentén az említett s a nyomban utána következő napokon bejárták s a fentnevezett apátúr birtokához és monostorához tartozónak ismérvén el, örökös tulajdonában maradónak jelentették ki, miután senki a jelenlévők közül ennek ellent nem mondott. Határokat pedig a szükséges pontokon oly módon állítottak, hogy egy Jegenye Bökő nevű halomhoz mentek és dél felől két régi határvonal mellett új határt emeltek, mint fő határt, mely dél felől a Jegenye nevezetű birtoktól, nyugati részről pedig Vásárhely uradalomtól választ el. Innen csekély távolságra haladván, a két régi határvonal mellett földből új határt állítottak. Ezután előrehaladva egy Ispánlese nevű hegyecskéig, ott e hegyecske csúcsán egy tölgyfa alatt egy régi határ mellett földhányásból állítottak határt, azután nyugati táj felé tartva ott három tölgyfa mellett a régi határokon kívül egy új határt vontak, mely elválaszt az apátúr Jegenye nevű birtokától és Babuctól, a Jakab és Gyerő fiak birtokától. Ezután ugyanazon irányban egy Bérc felé fordulva egy régi határ mellett más új határt állítottak fel. Ezután ugyanazon Bércen nyugatra haladva s leszállva bizonyos Bükkszakadás nevezetű földig, ott két régi határ mellett más irányt emeltek, mely fentebb nevezett határok ti. elválasztanak az apát-úrnak és conventusának birtokától egyfelől, másfelől pedig Jakab és Gyerő fiak Bedecs és Pányik nevű birtokaitól és állítólag ott határolódnak. Kelt Szent László király napja előtti pénteken az Úrnak 1360. esztendejében.”
(II. évfolyam, 34. szám, 1891. augusztus 23., 278.) vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|