magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


K. Kovács István: „Tulajdonképpen egyszemélyes színházi intézmény vagyok...” Színészportré Zorkóczy Zenóbiáról


– Több mint egy évtizede szabadúszó elõadómûvész vagy, ami nagy mûvészi szabadságot és ugyanakkor egyfajta bizonytalanságot, sehova sem tartózást, valamint rengeteg munkát és utazást jelent. Felcserélnéd ezt a státust egy kõszínházi állásért? Mi volna az, amiért feladnád a mûvészi és anyagi függetlenségedet? Szerinted mi tart vissza több tucat pályakezdõ, kis szerepeken és minimálbéren tengõdõ színészt attól, hogy megpróbáljon önmaga menedzsere lenni?

– Tíz év… észre sem vettem, hogy így eltelt az idõ! Ezt meg kell ünnepelnem… és illene összegeznem is az eseményeket… Rengeteg érvem van, hogy miért csinálom azt, amit, és úgy, ahogyan. Nem tudnám mind felsorolni. A leglényegesebb talán az, hogy azért, mert szeretem, amit csinálok, és így szeretem, ahogy van. Ezt az utat én tapostam ki magamnak és nem cserélném el semmiért, mert az enyém és én így érzem jól magam biztonságban. A biztonság érzése fokozatosan alakult ki, a bizonyosságnak azzal az érzésével, hogy a saját utamat járom, hogy nem kell megtagadnom magamat. Azzal, hogy elfogadják azt, amit csinálok, hogy szeretik az elõadásaimat és örülnek nekem az emberek. Ennél nagyobb kegyelem nem is kell. Sokrétû, szerteágazó munkát végzek, tulajdonképpen egyszemélyes színházi intézmény vagyok, alkalmanként zenei munkatársakkal. Szeretem megtervezni az elõadásokat, kitalálni, felépíteni, minden kis részecskét a helyére tenni. Ez olyan munka, mint mondjuk a felfedezõké. Mint amikor valaki kitalál egy új gépet, amin sokat dolgozott és akkor izgul, hogy hogyan fog mûködni. Addig bütykölök egy-egy elõadásomon, amíg mûködõképes lesz. Vagy ha sehogy sem akar beindulni, elvetem, mert ehhez is van szabadságom: mindig újrakezdeni, vagy kitalálni egyebet. Szóval nagyon izgalmas… Azt hiszem, hogy a természetem ezt a munkaritmust és ezt a határtalan szabadságot követeli meg. Ilyen vagyok… Szeretek egyedül dolgozni. Persze, nem mindenki ilyen. Van, aki jobban tud teljesíteni, ha csapatban dolgozik, vagy ha nem kell törõdnie a menedzsmenttel. Engem sem tanítottak a szabadúszó életmódra, hanem magam jöttem rá. Egy biztos, ha valakit valami nagyon érdekel, annak utánajár és beleássa magát. A hit hiányzik leginkább, hogy a fiatalok merjenek nagyot álmodni, és legyen hitük az akadályokat legyõzni. Hit nélkül pedig semmi sem megy.

– Kisvárosból, Székelyudvarhelyrõl származol, Zenóbia királynõn és rajtad kívül nem ismerek más ilyen nevû személyt. A családneved is történelmi név. Hogy lehet egy kisvárosban, Kovásznán Zorkó-czy Zenóbia színmûvésznõként élni, érvényesülni?

– Én sem találkoztam még más Zenóbiával. Mikor bemutatkozom a teljes nevemmel, nemcsak a kis, de a nagyvárosokban is elcsodálkoznak, rendszerint azt hiszik, hogy viccelek. Azt hiszem hozzánõttem a nevemhez, jólesik hallani, mert nagyon egyedi. Számomra ez a kisváros elõnyös, olyan szempontból, hogy zavartalanul tudok dolgozni itt, elvonultan, magányban, ami az alkotás egyik alapfeltétele. Miután elkészítem a produkcióimat, járom velük Erdélyt, Magyarországot és a nyugatra szakadt magyar diaszpórát. Dióhéjban ilyen egyszerû az életem, csendes és ugyanakkor roppant változatos.

– Számos elõadás képezi a változatos repertoárodat: gyermekelõadások, verses összeállítások, monodrámák. Hogyan jöttek/jönnek létre ezek, és milyen a fogadtatásuk?

– Eddig 14 különbözõ tematikájú pódiummûsort szerkesztettem. Abból a megfontolásból, hogy mint egyszemélyes, könnyen mozgó színház, mindenféle igényt kielégítsek, fõleg vidéken, ahova a színházak nem jutnak el. Ez egy egyszemélyes kulturális vidékfejlesztõ program, amely esélyegyenlõséget ad a falusi embereknek is, a szórványnak is a magyar kultúra és irodalom mélyebb, alaposabb megismerésére. Hiszen „nyelvében él a nemzet”! Célom, hogy a vidéki ember is újra felfedezze anyanyelve szépségeit, gazdagságát és büszke legyen rá. Bízom abban, hogy az egyének és a magyar közösség öntudata ezáltal is erõsödik. Idõszerû repertoáromban van két interaktív gyerekelõadás, Ady-est, magyar szerelmi líra versben és dalban, egyszemélyes kabaré (dalokkal), adventi összeállítás, 1848-as forradalmi líra, október 6-ára emlékezõ produkció, székelységrõl szóló irodalmi mûsor, a szülõföld elvesztésének fájdalmáról és a hazavágyódásról szóló elõadás, istenes mûsor… Ezeket a produkciókat játszom felváltva, párhuzamosan Erdély-szerte és idõnként eleget téve külföldi meghívásoknak is. Szeretem Erdélyt és ismerem, mint a tenyeremet, a pici falvait, a szórványokat, de a nagyvárosait is. Természetesen turnékban gondolkodom, mert hosszú utat megtenni egyetlen elõadásért, a rendszerint az autó javítását kimerítõ minimális költségvetéssel, nem lehet. A turnészervezés pedig a legbonyolultabb dolog. Mindenki mindig valami mást akar. Ezt összehozni, nohát, ez is egyfajta mûvészet és ugyanakkor türelemjáték. Támogatást  eddig nem kaptam mûködésemre, meg a szórványprogramomra sem, pedig néha csupán 10–20 gyermeknek játszom, s ezt a munkát saját lelkiismeretem miatt végzem, szóval magam kell boldoguljak mindennel. Néha érzem, hogy több ember kellene belõlem, mert mind a szervezés, mind a mûsorok kitalálása, szerkesztése, megtanulása, játszása nagyon idõigényes dolog. Tulajdonképpen folyamatosan dolgozom, még éjjel is tervezek. Évente egy-két új, friss mûsorral jelentkezem. Egy mûsorhoz való anyaggyûjtés évekbe telhet, amíg annyi témába vágó irodalmat elolvasok, amelybõl kikerekedhet az elõadás. Amikor épp nem játszom vagy nem szervezek, akkor szöveget tanulok… Az ilyen szabadúszó elõadómûvésznek piacképesnek is lennie kell, ami azt jelenti, hogy minden alkalomra tudnia kell mûsort ajánlani. Én most körülbelül ötszáz verset tudok. Jancsó Adrienne, egyik példaképem, ezer verset tudott idõskorára. És ezeket ismételni kell, hogy ne felejtse el az ember, és érlelni, mint a jó bort, hogy egyre tökéletesebbé váljék mind érzelmileg, mind gondolatilag és technikailag. Ez egy életforma, amely már az idõhiány miatt is sok más ambíció feladását jelenti. Mûsorterveimet ezer próbának vetem alá. Szerencsére, rengeteg ötletem van. De azt is tudomásul kell vennem, hogy nem mindenik kivitelezhetõ. Ezért ezerszer megfontolok mindent. A mai gyerekek, még falun is, hozzászoktak az erõteljes ingerekhez. Az agresszív tévé- és számítógépes játékok dinamikusságával nehéz felvenni a versenyt. A gyermekek esetében a Túl az Óperencián gyermekelõadásban, bár értékes irodalmi forrásokból dolgoztam, nagyon erõteljes, látványos, izgalmas mûsorral próbálkoztam. Az egzotikus, félelmetes állatok a fõszereplõk, a kerettörténet pedig egy hajóutazás. Vízi bálba megyünk, hajózunk, kikötünk, és a szigeteken találkozunk a félelmetes állatokkal, természetesen verseken keresztül. Félünk, izgulunk, de mindig megmenekülünk, s a végén haza is jutunk. Sajátos vers-elõadásmódot mûvelek: az állatok hanganyagából ihletõdtem, tehát minden állatot másképp mutatok be mind hangilag, mind mozgásban. A Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni címû produkcióm is nagyon dinamikus elõadás. A témája viszont jóval filozofikusabb. Kicsit talán a tékozló fiú története felé mutat. Rosszcsont Zénó elégedetlen a szüleivel és az iskolával, mert mindig szidják rossz tulajdonságai miatt, ezért világgá megy. Találkozik a gyerekekkel, vagyis a közönséggel, és elpanaszolja, hogy mi is az õ baja, kiadja minden fájdalmát, majd amikor rádöbben, hogy éhes, fázik és fél, mert nemsokára sötét lesz, tanácsot kér a gyerekektõl, hogy mit csináljon, hová legyen, mit egyen és mit tegyen. Ez a legszebb pillanat, mikor a kis nézõk jóindulattal, csillogó szemekkel mondják, hogy otthon kérjen bocsánatot és javuljon meg. Azért alakítottam így a történetet, hogy ne kelljen felnõttként moralizálnom. A gyerekeknek maguktól kell megtalálniuk a helyes utat, átélve a Rosszcsont testi-lelki fájdalmait. Ebben a mûsorban a tulajdonságok bemutatásához többnyire Hervay Gizella Kobak könyvét és László Noémi verseit használtam fel. A felnõtt mûsoraimat is sokáig tervezem. A mûsor felépítésére, megszerkesztésére nagyon odafigyelek, mert manapság nem könnyû egy órán keresztül, ráadásul tartalmasan lekötni a nézõk figyelmét. Olyan mûsorokat hozok létre, amelyek hiánypótlóak és szükségesek a mindennapi életünk megértéséhez, feldolgozásához, a mûveltségünk, szép- és igazságérzékünk fejlesztéséhez. Többnyire a nagy témák érdekelnek: az élet, a halál, Isten, a szerelem, vagyis az önazonosságunkat feszegetõ kérdések… Így született meg az Istenkeresõ címû mûsorom, a magyar szerelmi lírát feldolgozó összeállításom, A székelyek címû elõadásom, valamint az Ady-produkció is. Természetesen mindig a legértékesebb irodalmi anyagból válogatok, mert a megértésen túl  tudást és szárnyalást is kell hogy adjak a nézõknek. Azt, hogy legalább megérezzék: más világ is van azon kívül, mint amit a mindennapi gondjaikban megtapasztalnak. Rá kell döbbentenem õket arra, hogy ez a világ sokkal tágabb, gazdagabb, érzékenyebb vagy fájdalmasabb akár, semhogy ne vegyenek tudomást róla…

– Rengeteget utazol, szinte állandóan úton vagy. Mesélj el egy emlékezetes „úti kalandot”, hogy érzékelhessük, milyen nehézségei, illetve szépségei vannak ennek az életformának.

– A legújabb kaland: meghívtak Brassóba a Költészet Napja alkalmából az Ady-verses elõadásommal. A mûsorom elõtt 1956-os megemlékezés volt bõ két és fél órán át. Már mindenki meg volt ijedve – fõleg a szervezõk, de a legjobban talán magam is –, hogy miként fogja végigülni és figyelni a többnyire 50 év feletti közönség az én mûsoromat is. Az egyórás elõadásom után a kezemet szorongatva mondták: az lenne az igazi, ha most azonnal, még egyszer végignézhetnék elõadásomat. Ez volt talán életem egyik legszebb élménye, munkám legnagyobb dicsérete. Más: gyermekelõadásaim után a kicsik néha tízen, húszan átölelnek, és nem akarnak elengedni, ígéreteket várnak tõlem, hogy holnap, holnapután, valamikor, de visszajövök majd hozzájuk. Megígérem nekik, mert biztosan tudom, hogy ezt az ígéretet be fogom tartani.

– Terveid? Hogyan és hol látod magad 10–15 év múlva?

– Amennyiben kis családommal együtt egészséges leszek, ha megkapom ezt a kegyelmet, és nem jön közbe valami kiszámíthatatlan, elõre nem látható katasztrófa, akkor dolgozni fogok, mert egyre érdekesebb számomra ez a munka, egyre több dologra jövök rá, egyre több tervem van, amelyek egyre izgalmasabbak.

 

 

 

 

Névjegy

Zorkóczy Zenóbia 1971. december 19-én született Székelyudvarhelyen. 1989–1990 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, 1990–1992 között a gyergyószentmiklósi Figura Színház munkatársa, 1992–1994 között a budapesti Hangár Hangszíni Tanoda hallgatója, 1994–1995-ben a Temesvári Állami Magyar Színház mûvésze volt. 1995 és 1999 között elvégezte a kolozsvári egyetem színmûvészeti szakát. 2000–2001-ben a Temesvári Állami Magyar Színházban dolgozott. 1999-tõl önálló mûsorokkal, monodrámákkal lép fel magyar közösség elõtt Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában.

 

Egyéni műsorok

1. Jean Cocteau: Emberi hang (monodráma). Bemutató: 1999. november 2., Temesvári Állami Magyar Színház;

2. Föltámadott a tenger… Bemutató: 2001. október 6., Millenáris Központ, Budapest;

3. Sanzonok hangján. A magyar sanzon és a korabeli Budapest. Bemutató: 2001. november 30., Müncheni Magyar Katolikus Misszió;

4. Heute ist Morgen – Ein Abend in Transilvanien mit Zenóbia Zorkóczy. Bemutató: 2002. január 28., Heppel und Ettlich Theater, München;

5. Menjünk Betlehembe. Adventi mûsor zene- és irodalomkedvelõknek. Bemutató: 2004. december 1., Hannover;

6. Kiálts Arad felé… Ünnepi megemlékezés a vértanúk emlékére. Bemutató: 2005. október 3., Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest;

7. Dalol a honvágy. Wass Albert-est. Bemutató: 2006. augusztus 27., Kovászna, református templom;

8. Mosolyra biztató dal. Gyermekmûsor 3–7 éveseknek. Bemutató: 2007. január 29., Kézdivásárhely, Vackor Óvoda;

9. A székelyek. Irodalmi összeállítás a mindenkori székely emberrõl. Bemutató: 2007. augusztus 18., Sepsiszentgyörgy, Háromszéki Magyarok Világtalálkozója;

10. Kit szeretnek a nõk? Vidám zenés irodalmi est a szerelemrõl. Bemutató: 2008. szeptember 20., Barót, Mûvelõdési Ház;

11. Szeretném, ha szeretnének... Ady Endre-emlékest. Bemutató: 2009. január 31., Árkosi Mûvelõdési Központ;

12. Túl az Óperencián. Gyermekmûsor. Bemutató: 2009. június 1., Árkosi Mûvelõdési Központ;

13. Szívedet hallgatom… Magyar szerelmi líra dalban és versben. Bemutató: 2012. február 2., Árkosi Mûvelõdési Központ;

14. Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni. Interaktív gyermekmûsor. Bemutató: 2012. február 2., Árkosi Mûvelõdési Központ.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008