magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benczédi Sándor: A csillagszemű juhász


Személyek

Király, Királyné, Királylány, Csillagszemû juhász, Hoppmester, Két testõr, Három udvarhölgy, Táncosok, énekesek

 

Szín

Szépen díszített szoba, jobb hátsó sarkában trónus­sal. A király mellett a trónon a királyné ül, másik oldalán valamivel alacsonyabb széken a királykisasszony. Szemben alacsony zsámolyokon ülnek (ha nem foglalatoskodnak) az udvarhölgyek. A hoppmester a szoba másik sarkában, az ajtó mellett áll, arccal a trónus felé fordulva. Jobb kezében hosszú bot, felsõ végén kis gömbbel; ezzel koppant hármat, amikor jelt ad a belépõnek.

Az udvarhölgyek a királykisasszonyt csinosítják, fésülik, tükröt tartanak arca elé, ruháját, cipõjét igaz­gatják, simítgatják. A király ölében szita, vágott do­hánnyal. Éppen a pipáját tömködi.

KIRÁLY (Az udvarhölgyekhez) Úgy kiszépítsétek az én egyetlen lányomat, hogy olyan legyen, mint egy tubarózsa.

UDVARHÖLGYEK (A király felé fordulva mindhár­man egyszerre pukedlit csinálnak.) Parancsára, felséges királyom. (Folytatják a munkát.)

KIRÁLY (A hoppmesterhez) Hoppmester úr! Hogy állunk a mûsorral? Mindjárt itt lesz a fekete herceg, s nem szeretném, ha rosszul sikerülne a fogadtatás.

HOPPMESTER Már mindenki tudja a szerepét, fel­séges királyom, csak még a fõpróba van hátra. (A király az orrát felfelé tartva kezd szipogtatni, majd egy jó nagyot tüsszent. Erre

MIND (Félbehagyják a munkát, mélyen meghajolnak.) Adj Isten egészségére! (Valahányszor tüsszent a király, ugyanez megismétlõdik.)

KIRÁLY Hoppmester úr! A fõpróbát szeretném meg­tekinteni, és ezért azt kívánom, hogy itt a saját színem elõtt legyen megtartva. (Megint tüsszent, megtörli az orrát, majd az udvarhölgyekhez.) Na, készen vagytok már?

UDVARHÖLGYEK (Pukedlit csinálnak.) Igenis, fel­séges királyom.

KIRÁLY Na, gyere csak ide lányom, hadd lássuk, milyen szép vagy... (A dohányt és a pipát a lába elé, a földre helyezi.)

KIRÁLYLÁNY (Szipogva a király elé megy, szemeit zsebkendõvel törülgeti s körbe forog a király elõtt, hogy minden oldalról látszódjék.)

KIRÁLYNÉ A ruhája egyik felõl hosszabb. (Az udvarhölgyekhez) Hogy nem látjátok meg az ilyesmit? (Az udvarhölgyek a ruhát megigazítják.)

KIRÁLY (A királynéhoz) Miért szipog mindég ez a lány? Az utóbbi idõben örökké csak kisírt sze­mekkel látom.

KIRÁLYNÉ Nem tetszik neki a fekete herceg, ennyi az egész.

KIRÁLYLÁNY (Kitörve) Nem leszek én a fekete herceg felesége! Én a csillagszemû juhászt sze­retem.

KIRÁLY Mi az, hogy nem szeretem a fekete herceget? Hogy beszélhet így egy királylány? Ha én egy­szer azt parancsolom, hogy hozzámenj, hát hozzá­mész s kész! (A többiekhez) Aki pedig még egy­szer említeni meri azt a szemtelen juhászt, tüstént halál fia. Nem elég, hogy elcsábította a lányomat, még tiszteletlenül is viselkedik a leghatalmasabb királlyal szemben. Na, de majd megtanítom becsü­letre azt a szemtelen vad haramiát! Hoppmester úr! Rendelje tüstént elém a juhászt!

HOPPMESTER (Az ajtó felé fordul, hármat koppant.) A csillagszemû juhászt elõkeríteni! (Messzebb egy hang elismétli ugyanezt, esetleg még messzebb egy harmadik, mintha szájról szájra adnák a király parancsát.)

KIRÁLY (Dühöngve) Rettenetes! Borzasztó!... Így felizgatni a leghatalmasabb királyt. (Tüsszent.) Na, de nem baj, ma töltött káposztát eszünk s az le­csillapítja szörnyû haragomat.

KIRÁLYLÁNY (A mérges király elé merészkedik.) Ha felséges atyám megengedi, elmondok egy régi szép történetet, hogy csillapítsa mérgét.

KIRÁLY (Duzzogva hallgat.)

KIRÁLYNÉ Mondjad lányom, mondjad!...

KIRÁLYLÁNY (Monoton, nyújtott hangon, ünnepélyesen énekel. Amint belekezd, a király azonnal megenyhül, szeretett lányát hallva megengesztelõ­dik, a dohány után nyúl és megint tömködni kezdi a pipát.)



Azt meglátá pogány király,

Megfogatá szép éfiút,

Feltéteté a várfokra.

Ott fuvata hideg széllel,

Ott vereté az esõvel.

 

Odamene kis Lilia,

Szépen termett kis viola:

„Mit csinálsz itt szép éfiú?”

–Én bizony csak mint egy árva,

Ki társától meg van válva.

 

Hazamene kis Lilia,

Szépen termett kis viola:

„Atyám király, egyet szólnék,

Ha nehezen nem is esnék:

 

Azt izente szép éfiú,

Vétesse le a várfokról,

Ne fúvassa hideg széllel,

Ne veresse az esõvel.”

 

Megfordula pogány király

S úgy megrugá az õ leányát:

Piros szoknya elhasada,

Piros vére elindula

S ahajt szörnyû halált hala.

 

Húzni kezdék hírharangot.

Meghallá a szép éfiú:

– Jaj, de szépen harangoznak,

Talán az én Liliámnak?

 

Jaj, ha õ megholt érettem,

Én is meghalok õ érte.

Lefordula a várfokról

S ahajt szörnyû halált hala.

 

KIRÁLY (Zsebkendõvel törülgeti a szemét.) Nahát, lányom, ez igazán szép volt. De hogy is lehetett olyan kegyetlen az a pogány király?

KIRÁLYLÁNY Õ is király volt, mint felséges atyám. (Kívülrõl dörömbölés, lárma, csoszogás.)

KIRÁLY Miféle zaj van odakünn?

VALAKI (Kívülrõl) Elhozták a csillagszemû juhászt.

HOPPMESTER (Jelenti) Elhozták a csillagszemû juhászt.

KIRÁLY No, azonnal jöjjön elém!

HOPPMESTER (Kifelé) No, azonnal jöjjön a felséges király elé! (Háromszor koppant.)

JUHÁSZ (Bátran bejön s megáll a király elõtt. Két oldalán két testõr, akik az ajtóban megállanak.) Adjon Isten jó napot, felséges királyuram!

KIRÁLY (Tüsszent, mindenki meghajlik s egészségére kívánja, csak a juhász nem.) Te vagy az a csillag­szemû juhász?

JUHÁSZ Én vagyok, felséges királyom.

KIRÁLY Hát ha én tüsszentek, te miért nem mondod: adj Isten egészségemre? Na, mondd azonnal: adj Isten egészségemre.

JUHÁSZ Adj Isten egészségemre.

KIRÁLY Nekem, nekem, te korhely betyár, te!

JUHÁSZ Nekem, nekem, felséges királyom!

KIRÁLY (Veri a mellit s dühösen ordítja.) De nékem, énnékem!

JUHÁSZ (Õ is veri a mellit.) Nékem hát, persze hogy énnékem.

HOPPMESTER Mondd azt te, de tüstént: adj Isten egészségére, felséges királyom, mert ha nem mondod, mindjárt halál fia vagy.

JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. (Mindenki el­képed s lesik, hogy mit csinál a király.)

KIRÁLY (Magából kikelve) Jaj a szemtelen! (Tes­tõrökhöz) Fogjátok meg tüstént, s vessétek a fehér medve tömlöcébe. (A testõrök megfogják kétfelõl, s elviszik; a juhász húzatja magát.) Remélem, ott majd megtanulsz egy kis tisztességet.

KIRÁLYLÁNY (Zsebkendõvel eltakarja a szemét.) Óh atyám, szegény juhász...

KIRÁLY Csend, te szemérmetlen hajadon!

HOPPMESTER (Rövid szünet után) Felséges kirá­lyom, ha megengedi, megkezdjük a fõpróbát.

KIRÁLY Na, rajta hát! (Rágyújt a pipára.)

HOPPMESTER (Hármat koppant, mire szép rendben bejönnek az énekesek. Felállnak úgy, hogy a kö­zönségnek is, a királynak is énekeljenek.)

 


Korond felett nincs már homály,

A rózsám édes csókra vár.

Gyere rózsám az ölembe,

Hadd öleljelek keblemre.

(Az ének befejeztével kivonulnak. A juhász rá­kezdi kívül a furulyával:)

 

 

KIRÁLY Mi az? Mit hallok, hoppmester úr?

HOPPMESTER Alighanem a juhász, felséges királyom.

KIRÁLY No, ha a juhász, akkor tüstént hozasd elém!

HOPPMESTER (Hármat koppant.) A csillagszemû juhász lépjen be!  (Kívül egy hang elismétli a parancsot s kis idõ múlva megjelenik a juhász, két oldalán a testõrökkel.)

JUHÁSZ Adjon Isten jó napot, felséges királyom.

KIRÁLY Na, te juhász, megszabadultál a haláltól, mondod-e most már, adj Isten egészségemre?

JUHÁSZ Nem félek én a tíz haláltól sem. Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Indulatosan) Eredj hát akkor a tíz halálba (Testõrökhöz) Fogjátok meg és vigyétek az óriás sündisznók tömlöcébe! (A testõrök hozzálépnek, kétfelõl megragadják s elviszik.)

KIRÁLY (Tüsszent, egymás után kettõt is, aztán für­készve szétnéz.) Itt valahol huzat van, hoppmester úr. Nem érzed, anyjukom?

KIRÁLYNÉ Én is mintha olyasmit éreznék. Nem érzi­tek, hölgyek?

UDVARHÖLGYEK Valóban, mintha mi is éreznõk. (Szétnéznek a szobában, majd az egyik) Megvan! (A nyitott ablakhoz megy és beteszi.)

KIRÁLY Ugye... ugye ? Nem ok nélkül szoktam én tüsszenteni... Na hoppmester úr! Lehet folytatni a fõpróbát.

HOPPMESTER (Hármat koppant, mire szép rendben bejönnek a táncos legények. A tánc befejeztével kimennek s a juhász ismét rákezdi az éneket.)

KIRÁLY Tán csak nem a juhász énekel megint, hopp­mester úr?

HOPPMESTER Abbiza lehet, hogy az, felséges királyom.

KIRÁLY No, ha a juhász, akkor rendeld tüstént elém.

HOPPMESTER  (Hármat koppant.) A csillagszemû juhász lépjen be! (Kívül egy hang elismétli a parancsot.)

JUHÁSZ (Belép, kétoldalt a testõrökkel.) Adjon Isten jó napot, felséges királyuram.

KIRÁLY Na te juhász! Megszabadultál a tíz haláltól is, mondod-e most már, adj Isten egészségemre?

JUHÁSZ Nem félek én a száz haláltól sem. Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Indulatosan) Eredj hát akkor a száz ha­lálba! (Testõrökhöz) Fogjátok meg s vigyétek a kaszás verembe.

TESTÕRÖK (Elviszik)

KIRÁLY Úgy kell neked, ha ingerelni mered a leg­hatalmasabb királyt. (Tüsszent hármat is.) Azt hiszem, valahol megfáztam. Gyere anyjuk, dör­göld meg a hátam.

KIRÁLYNÉ (Feláll, a király háta mögé megy s kezdi súrolni a hátát. Ezalatt a király int a hoppmesternek, mire az hármat koppant. A jelre bejönnek a táncos lányok, vagy fiúk-lányok. Páros népi tán­cot táncolnak. Utána kimennek, mire a juhász újra elkezdi az éneket.)

KIRÁLY De most már ejsze csak nem a juhász énekel, hoppmester úr?

HOPPMESTER De bizony csak az, felséges királyom.

KIRÁLY No, akkor rendeld tüstént elém.

HOPPMESTER (Hármat koppant.) A csillagszemû juhász lépjen be! (Kívül egy hang elismétli a parancsot.)

JUHÁSZ (Belép, kétoldalt a testõrökkel.) Adjon Isten jó napot, felséges királyuram.

KIRÁLY Na te juhász! Megszabadultál a száz haláltól is, mondod-e most már: adj Isten egészségemre?

JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Leszáll a trónról, odamegy a juhászhoz, vál­lára teszi a kezét s a másikkal egy irányba a messzeségbe mutat.) Látod amott azt az ezüst erdõt? Neked adom, ha mondod, adj Isten egész­ségemre.

JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Tovább vezeti) Látod amott azt az arany várat? Azt is neked adom, ha mondod, adj Isten egészségemre.

JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykis­asszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Gondokba merülve sétál, majd hirtelen) Látod amott azt a gyémánt hegyet? Azt is neked adom, ha mondod, adj Isten egészségemre.

JUHÁSZ (Határozottan) Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY Na hát, Isten neki! (Tenyerébe csap a ju­hásznak.) Neked adom a lányomat, de aztán mon­dod-e, adj Isten egészségemre?

JUHÁSZ Mondom hát, hogyne mondanám? Éppen, hogy akkor mondom.

KIRÁLY Na lányom, gyere, öleljétek meg egymást. (A királylány és a juhász összeölelkeznek.)

KIRÁLYNÉ De hát most mi lesz a fekete herceggel?

KIRÁLY Na lám, róla egészen megfeledkeztem. Hopp­mester úr keresse elé a konyhából a kis venyige kosarat s küldje el neki. Most pedig hirdessen ki az országban háromnapos ünnepet, mert a király­kisasszony feleségül megy a csillagszemû ju­hászhoz.

HOPPMESTER (Hármat koppant, majd kikiáltja) Az egész országban három napig ünnep, mert a királykisasszony feleségül megy a csillagszemû juhászhoz. (Kívül egy hang elismétli.)

KIRÁLY (Tüsszent, mind egészségére kívánják.)

JUHÁSZ (Hangosan) Adj Isten egészségére, felséges királyuram!

KIRÁLY (Örömmel) Menjünk hát a lakodalomba! (Valamennyien  rákezdenek a juhásznótára,  mi­közben szép sorban tánclépésben elvonulnak.)

 

Függöny

(1946)

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
JÁTÉKSZÍN rovat összes cikke

© Művelődés 2008