magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szabó Zsolt: Hatvanöt éves a Művelődés


Nem lenne jó, ha a Ked­ves Ol­va­só nyugdíjba zavarná a Mû­velõdést, mint ahogyan ez egyáltalán nem ritka tájainkon a kultúra más területein. Jó esetben megkapja az obsitot, és várhatja ölbe tett kézzel, amíg leszáll érte a halál angyala. Vagy netán sír­ba hessentené „szent öre­gként”, mint egy­kor tet­te Sza­bó Dezsõ a Ta­má­si Áron elsõ re­gé­nyé­nek vé­del­mé­re har­co­san ki­ál­ló Be­ne­dek Elek­kel. Esetleg megvárja, míg valamelyik ifjú kommunikátor lélekharangot húzna temetésén a kivénült és önmaga számára is teherré vált cselédnek. Sokszor és sokféleképpen megjósolták már a nyomtatott sajtó halálát, de valahogy egyelõre sikerült túlélnie a legsúlyosabb válságokat is, bár kétségtelenül súlya, az információáradatban az aránya megváltozott, csökkent. Ezért is gyor­san osszuk leg­alább két­fe­lé ezt az amúgy nem szé­gyell­ni va­ló élet­kort: te­kint­het­jük 24. élet­é-v­ében já­ró, életerõs ifjúnak, aki­nek azért a há­ta mö­gött elõzõ életébõl csak ott áll nem is akár­mi­lyen 41 éves ta­pasz­ta­lat.

Az 1948-as in­du­lá­sá­tól (ak­kor még két for­rás­ból táp­lál­koz­va Mûvelõdési Út­mu­ta­tó­ként és Népmûvelõdésként meg­élt em­lé­ke­ze­te­sebb és könnyen felejthetõ kor­sza­ko­kat, 1956 de­re­ká­tól Mû­ve­lõ­désként szol­gál­ta a ha­zai ma­gyar közmûvelõdés ügyét. Vol­tak köz­ben pe­ri­ó­du­sok, ami­kor da­lol­va vagy kény­te­len-kel­let­len, de ki­szol­gál­ta a ha­tal­mat. Mi in­kább azo­kra az idõszakokra em­lékszünk szívesebben, ami­kor az elõttünk já­rók a na­pi komp­ro­misszu­mok árán ugyan, de meg­te­rem­tet­ték a lehetõségét (oly­kor az egyet­lent) nép­raj­zi, hely-, mûvelõdés- és nem­ze­ti­ség­tör­té­ne­ti, képzõmûvészeti, könyv­tár- és ter­mé­szet­tu­do­má­nyi ta­nul­má­nyok, színda­ra­bok, kórusmûvek köz­lé­sé­nek.

Kis túlzással talán azt is állíthatjuk, hogy a Kriterion Könyv­ki­adó és a Mû­ve­lõ­dés mû­he­lye nél­kül alig­ha él­te vol­na túl a dik­ta­tú­ra megpróbáltatása­it az er­dé­lyi ma­gyar tu­do­má­nyos­ság, nem, vagy leg­alább ­is sok­kal ne­he­zeb­ben tu­dott vol­na megújulni, poraiból fõnixmadárként megelevenedni, élni azok­kal a lehetõségekkel, ame­lyek tájainkon a 89-es váltás után fo­ko­za­to­san ki­bon­ta­koz­tak.

A Mûvelõdés is 1990-tõl – rö­vid bu­ka­res­ti vergõ­dést követõen 1991-tõl im­már ter­mé­sze­tes éltetõ kö­ze­gé­ben, Ko­lozs­várt – fo­ko­za­to­san meg­ta­lál­ta he­lyét a ma­gyar, közelebbrõl az er­dé­lyi ma­gyar kul­tú­rá­ban: se­gí­te­ni pró­bál ol­va­só­i­nak, hogy tér­ben és idõben meg tud­ják ha­tá­roz­ni ma­gu­kat az ál­lan­dó­an vál­to­zó vi­lág­ban, el tud­ja­nak iga­zod­ni olyan sa­já­tos kér­dé­sek­ben is, ame­lyek szû­kebb és tá­gabb élet­te­rünk­ben fog­lal­koz­tat­ják a gon­dol­ko­dó, töprengõ, oly­kor na­pi gon­dok­kal vi­as­ko­dó em­be­rtársainkat. Ho­gyan, mi­lyen ha­gyo­má­nyos és új esz­kö­zök­kel tu­dunk egyén­ként és kö­zös­ség­ként is vá­la­szol­ni azok­ra a ki­hí­vá­sok­ra, ame­lyek a vég­te­len­re tá­gult és ugyan­ak­kor mér­he­tet­le­nül le­szû­kült vi­lá­gunkban napi rendsze­res­séggel körülvesznek.

Mit te(hete)tt, mit tesz, mit te­het egy 65 éves köz­mû­velõdési ha­vi lap, a Mûvelõdés, hogy az er­dé­lyi ma­gyar­ság meg tud­ja ha­tá­roz­ni ön­ma­gát, kul­tu­rá­lis kap­cso­la­ta­i­ban az el­vá­lasz­tó és az összekötõ ele­mek fel­tá­rá­sá­val és tu­da­to­sí­tá­sá­val meg­pró­bál­ja erõsíteni azt a helyi, sajátos kul­tú­rát, amely az elszürkülés, az arctalanná válás veszélyét is magában hordozó világméretû kiegyenlítõdéssel egyi­de­jû­leg, akár vele pár­hu­za­mo­san túl­élé­si al­ter­na­tí­vát je­lent­(het) még legalább ennyi ideig?

A központi, mûvelõdési minisztériumi források fokozatos beszûkülésével 1997-ben elõbb csak félig eresztették el  kezünket állami támogatóink, majd 2004-tõl jószerével csak a különbözõ pályázati lehetõségekbõl tartottuk fenn magunkat. Végre 2009-tõl félig-meddig, s aztán egy év múlva egészen szárnyai alá vett a Kolozs megyei önkormányzat, valahogyan belegyömöszöltek a válságköltségvetésébe. Talán ha egyszer kilábal az ország, a világ ebbõl a kátyúból, meg fognak majd valósulni vágyaink. Addig is olvasóink kitartásában bízunk, reméljük, hogy egyre többen kattintanak rá honlapunkra is. Szabófalvától San Franciscóig mindenünnen, ahol a magyar betûre éhes olvasóink élnek. Reméljük, hogy önkéntes és hivatásos terjesztõinktõl is rendszeresen befutnak a kintlevõségek. Nekünk is igazolnunk kell, hogy az adófizetõk pénzébõl visszaforgatott talentumokkal jól sáfárkodunk, érdemes kezekbe jutnak el lapszámaink, kiadványaink.

Mert  úgy érezzük, van amire jogosan büszkék lehetünk: a túlélési stratégiákat keresve, kicsit muszáj-Herkulesként is, tizenöt esztendeje kezdtük el könyvkiadói programun­kat, és azóta több-kevesebb sikerrel évi 3–8 könyv­cím­mel – eddig összesen 104 kiadvánnyal – próbáljuk azokat a hiányokat pótolni, amelyekkel bizonyos fokig a Mûvelõdésben elkezdett mun­kát folytatják szerzõink, a nagyobb közönséghez is eljutathatják kutatásaik eredményét. (Csak emlékeztetõképpen: a Debreczeni László-, a Herepei János- vagy a Balas­kó Nándor-életmûvet közzé tevõ so­ro­za­taink, a lassan tucatnyi Mûve­lõ­dés- illetve Kalotaszeg-an­to­ló­gi­a, a Mezõség, vagy a Kriterionnal közösen ki­a­dott Szilágysági magyarok, illetve az Aranyos vidéki magyarok tes­tes monográfiája.) És akkor még nem is szóltunk az erdélyi tájvédelmi, táj­tör­té­neti, kertmûvészeti könyveinkrõl, a Szentimrei Alapítvánnyal kö­zö­sen istápolt tucatnyi Sztánai Füzetrõl vagy a több mint kétszázötven kiállításról, amelyet a Mûvelõdés Galéria-prog­ramunk kere­té­ben szerveztünk határainkon innen és túl Budapesttõl Bukarestig, Nagybányától Kassán, Pápán és Pécsen keresztül Te­mes­várig.

Reméljük, hogy továbbra sem leszünk tétlenségre kárhoztatva, hiszen maradt még bõven tennivaló akár újabb hatvanöt esztendeig!

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008