magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Orbán István: Jóbarát (1925–1940) Egy katolikus ifjúsági folyóirat képanyaga


2013. január végén, a Kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nõszövetség dísztermében került bemutatásra Bodó Márta Jóbarát – Egy erdélyi katolikus ifjúsági lap a két világháború között (Verbum Kiadó, Kolozsvár, 2013) címû kötete. Elõtte, egy rövid beszélgetésünk során a szerzõ jelezte, hogy a kötetbõl kimaradt a lap képanyagának elemzése, mert erre õ nem vállalkozhatott. A könyvet dedikáló szövegében azt is leírta, hogy reméli, utólag majd pótoljuk. A történethez tartozik, hogy évekkel ezelõtt engem annyira megkapott az ifjúsági lap grafikai és fotóanyaga, hogy összegyûjtöttem a 15 évfolyamának teljes, 140 számát. A most kiadott kötetet mindenkinek ajánlom, alapos munka, részletesen elemzi a Jóbarát írott anyagát. De ugyanígy megér egy alapos elemzést a lap képi szerkesztése, grafikai arcéle is. Csak nagyon röviden és vázlatosan próbálok rámutatni ezekre az erényeire.

Mindjárt az elején azt is ki kell hangsúlyozni, hogy ez, a két világháború közti Jóbarát nem ugyanaz a kommunista korszak azonos címû Jóbarátjával. A katolikus lap elsõ száma 1925. szeptember 15-én jelent meg 24 oldalon, az utolsó 1940. június 15-én, mindig a hónap közepén, évente 10-szer, kivéve a vakációs július és augusztus hónapokat. Szükség volt rá a Trianon utáni dermedtség, letargia, kilátástalanság enyhítésére, leküzdésére. A szerkesztõség a Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnáziumban volt, ennek diákjai terjesztették. Kitûnõ szerkesztõgárdájában piarista és világi tanárokat, neves személyiségeket, tudósokat, egyházi méltóságokat találunk. Felelõs szerkesztõje, majd 1937-tõl a lap tulajdonosa a tusnádfürdõi születésû Rózsa József (1893–1968), a piari „vérbeli tanító és nevelõ” tanára volt. Mint a filozófia doktora közel negyedszázadon át tanított a fõgimnáziumban klasszika-filológiát, magyart, románt és filozófiát. 1935-tõl az iskola címzetes igazgatója, tagja volt a Római Katolikus Státusnak. 1948-ban nyugdíjazták, papírzacskó-ragasztással pótolta nyugdíját, mint bedolgozó szövetkezeti munkaerõ. Élete utolsó éveirõl egykori tanítványa, Kiss Jenõ költõ festett szomorú képet.

         

2013. január végén, a Kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nõszövetség dísztermében került bemutatásra Bodó Márta Jóbarát – Egy erdélyi katolikus ifjúsági lap a két világháború között (Verbum Kiadó, Kolozsvár, 2013) címû kötete. Elõtte, egy rövid beszélgetésünk során a szerzõ jelezte, hogy a kötetbõl kimaradt a lap képanyagának elemzése, mert erre õ nem vállalkozhatott. A könyvet dedikáló szövegében azt is leírta, hogy reméli, utólag majd pótoljuk. A történethez tartozik, hogy évekkel ezelõtt engem annyira megkapott az ifjúsági lap grafikai és fotóanyaga, hogy összegyûjtöttem a 15 évfolyamának teljes, 140 számát. A most kiadott kötetet mindenkinek ajánlom, alapos munka, részletesen elemzi a Jóbarát írott anyagát. De ugyanígy megér egy alapos elemzést a lap képi szerkesztése, grafikai arcéle is. Csak nagyon röviden és vázlatosan próbálok rámutatni ezekre az erényeire.

Mindjárt az elején azt is ki kell hangsúlyozni, hogy ez, a két világháború közti Jóbarát nem ugyanaz a kommunista korszak azonos címû Jóbarátjával. A katolikus lap elsõ száma 1925. szeptember 15-én jelent meg 24 oldalon, az utolsó 1940. június 15-én, mindig a hónap közepén, évente 10-szer, kivéve a vakációs július és augusztus hónapokat. Szükség volt rá a Trianon utáni dermedtség, letargia, kilátástalanság enyhítésére, leküzdésére. A szerkesztõség a Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnáziumban volt, ennek diákjai terjesztették. Kitûnõ szerkesztõgárdájában piarista és világi tanárokat, neves személyiségeket, tudósokat, egyházi méltóságokat találunk. Felelõs szerkesztõje, majd 1937-tõl a lap tulajdonosa a tusnádfürdõi születésû Rózsa József (1893–1968), a piari „vérbeli tanító és nevelõ” tanára volt. Mint a filozófia doktora közel negyedszázadon át tanított a fõgimnáziumban klasszika-filológiát, magyart, románt és filozófiát. 1935-tõl az iskola címzetes igazgatója, tagja volt a Római Katolikus Státusnak. 1948-ban nyugdíjazták, papírzacskó-ragasztással pótolta nyugdíját, mint bedolgozó szövetkezeti munkaerõ. Élete utolsó éveirõl egykori tanítványa, Kiss Jenõ költõ festett szomorú képet.

 A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon így ír Rózsa Józsefrõl és a Jóbarátról: „Vezércikkeiben kitartó munkára, a magyar nyelv tisztaságának megõrzésére, a szociális kérdések iránti érzékenységre nevelt, s visszautasított minden politikai szélsõséget. Irodalmi és történelmi portréi, nemzeti múltunk tanulságainak megfogalmazása, az egyházi ünnepek köszöntése, a mindennapi élet apró eseményeinek krónikás rögzítése az erkölcsi nevelés megannyi iskolapéldáját szolgáltatják”. Kuriózumként említjük meg, hogy az induló lap elsõ vezércikkét Hozzátok szólok címmel és Fiúk! Barátaim! megszólítással indítva, ennek elsõ fejlécét is õ maga rajzolta. A hosszúkás tusrajzon a jól ismert szimbólum, a feltépett mellû és kicsinyeit tápláló pelikán szerepel. További rajzai nem ismeretesek, ám annál több neves grafikust kért fel együttmûködésre.

A szerkesztõk pontosan tudták, hogy a lapot nem csak írott anyagában kell tartalmassá tenni, hanem vizuálisan is tetszetõs kell hogy legyen. Egy ifjúsági lap legyen részben képes lap is, hogy vonzza az ifjúságot. Fontos az elsõ benyomás, a címzett élvezettel forgassa lapját, tekintete megakadjon a rajzokon, képeken, a csinos betûkarakterekkel írt nyomtatott vagy rajzolt címeken, s mindezek aztán rávezessék az írások elolvasására. Szinte minden írásnak volt rajzolt fejléce, majd további illusztrációja tusrajz vagy fotó formájában. A képek, illusztrációk tehát az írott anyag kísérõi, kihangsúlyozói, figyelemfelkeltõi. Ezeken jelenik meg a lényeg egy-két képbe sûrítve. A grafikusoknak, illusztrátoroknak nem volt könnyû dolguk, mert amellett, hogy kitûnõ rajzolók voltak, bravúrosan kellett összpontosítsanak a lényegre, analizáló és szintetizáló képességükre is.












A lap A4-es méretben jelent meg (30x21 cm). Ezen a nagyobbacska felületen sok minden elfért, kép és írott anyag, s úgy egészében is az oldalak vonzóak voltak. De szóljunk a borítólapokról. A borítólap az évek során többször változott grafikailag is. Gyûjteményemben 8 változatát õrzöm. Ezek rajzolói ismert, neves képzõmûvészek voltak: Szopos Sándor, Reithofer Jenõ és Kollár Gusztáv. Érdekes, hogy az elsõ lapszámokon még külön, két szóban szerepel a név: Jó Barát – majd késõbbiekben: Jóbarát. A borítólap összes többi szövege is kalligrafikus kézírással íródott. Megjelölése elõbb Ifjúsági lap, utóbb Irodalmi és tudományos folyóirat az ifjúság számára. Ára 15 lej volt. A 24 oldal fekete-fehér kiadásban jelent meg, a borítólap néha barnás-téglavöröses színben készült. A fedõlap belsõ oldalán és a hátsó borító mindkét oldalán számos reklámhirdetést találunk. Ez körülbelül 45-50 kisebb-nagyobb cég, kisiparos stb. hirdetését jelentette, mely a lap anyagi hátterének biztosítására elengedhetetlen volt. Ezeket a kisméretû, címke formájú ajánlatokat ma is nagy élvezettel böngészem, figyelem a változatos formaterveket, betûkaraktereket. Szolgáltatásokat, a mindennapi élet kellékeit ajánlják, az Ebodont fogpasztától a Minerva tanszerekig.

Lapozás közben több állandó rovat hívja fel magára a figyelmet: Fakadó rügyek (tehetséges ifjú tollforgatóknak), Cserkészrovat, Ezermester, Bélyeg-gyûjtõ, Kálmánka naplója, Sport vagy Testedzés, Sakk, Iparos és kereskedõ ifjú, Fejtörõ, Halottaink, Szerkesztõi üzenetek, Vegyes stb. Mindegyik rovatnak jól ismert fejléce van, ezek valóságos kazettás rajzok, méreteik általában 3,5x11 cm, a kisebbeké 1,5x5,5 cm, vagyis kb. 1/4-es az arány. Ugyanakkor rendszeresen újratervezték és -rajzolták is ezeket, hogy elkerüljék az unalmassá, sablonossá válást. Új grafikus jött, újak lettek a fejlécek is. A rajzok teljesen realista, figurális alkotások, számos stilizált díszítõelemmel, díszítõ kerettel kombinálva. A vignettáknak sokszor egy vagy több központi portréja, büsztje, egészalakos figurája van, és ehhez komponáltak egy bal és jobb oldali aszimmetrikus kiegészítõ rajzot. A kompozíciókban szimmetria és aszimmetria egyaránt váltakozik. Megfigyelhetõ ezeken a rajzokon: a statikus vagy dinamikus szerkesztés, a nyugodt vagy lendületes vonalvezetés, hullámvonalak, ferdék, ritmikus, ütemes folthatások, gyakori szecessziós hangulatú növényi díszítõelemek.

Tematikailag is igen sokfélék a képek, de legtöbbször az ifjúságról szólnak, a gyerekévekrõl, az iskolás élet képei, a hétköznapi élet epizódjai. Hangsúlyos a nevelõ hatásuk, ráirányítanak a szépre, esztétikusra, a lelki, szellemi tisztaságra, a munka becsületére, az alkotás fennköltségére.

Technikailag nagy részük tollszárral, vékonyabb vagy vastagabb tollheggyel készített klasszikus fekete tusrajzok. Vonalasan, satírozva, sraffolásos árnyékolással dolgozott a grafikus. A rajzok készítõi vállalták szerzõségüket, olvashatóan vagy kikövetkeztethetõen jelezték alkotói kilétüket. Ám van néhány azonosíthatatlan aláírás is, vagy csak egyszerûen egy H. betû. Több igen szép aláíratlan rajz is szerepel, ezekrõl csak következtetni lehet a stílus alapján, hogy ki készítette. Mindez további kutatást igényel.

A bedolgozó grafikusok között vannak éveken át ismétlõdõ nevek. Ilyen a Kollár Gusztávé. Tõle közölték a legtöbb rajzot, és igen tetszetõs munkáival talán õ volt leginkább a lap grafikai arculatának kialakítója. A rajztechnikában is tovább ment a vonalas tusgrafikán. Más variánsokat is sikeresen alkalmaz. Az õ képein feltûnnek a nagy, egységes dekoratív fehér-fekete felületek, vagy az akvarellel készített szürke folthatások. A festõmûvész Nyíregyházán született 1879. március 29-én, és a Budapesti Mintarajziskolában tanult. Számos kiállítása volt, a jelentõsebbek Budapesten 1912-ben és Brassóban 1950-tõl évente 1956-ig. 1902-ben plakátterve díjat nyert egy pályázaton. 1970. november 17-én hunyt el Brassóban. A legtöbb rovat fejlécét Kollár készítette. De említsünk meg néhányat illusztrációiból is, melyeket különbözõ megemlékezõ írásokhoz készített. Ezek címei: Dürer Albert (1928. június); Krisztus szeme (1928. április); Virág Benedek. Halála 100. évfordulóján (1930. február); Mire határozzátok el magatokat? Kérdés Katona József halálának századik évfordulóján (1930. június); Kigyúlt tüzek (1928. október); Tolsztoj. A nagy muzsik centenáriumára (1928. október); Fehérek és vörösek. Történet az orosz forradalom idejébõl (1928. október); Beethoven. Száz éve pihen már a dal fejedelme (1928. november); Kikelet a hó alatt. Emlékezés Tompa Mihályra (1929. január); Ora et labora. Népek versenyében (1929. szeptember); A bencés rend jubilál (1929. november); A bölcs fejedelem. A haza atyja. Bethlen Gábor emlékezete (1930. január) stb.

Külön figyelmet érdemelnek Hankó János grafikus rajzai. A Jóbarát indulásakor, a kezdeti lapszámokban igen sok szép tollrajza jelent meg, majd hosszabb szünet után újra felbukkan. Csíkszentdomokoson született 1897. április 26-án. Csíkszeredában érettségizett 1915-ben, majd jogi doktorátust szerzett. Kolozsváron volt tisztviselõ, 1930-ban számos rajzát közölték a Római Katolikus Fõgimnázium emlékalbumában. Tájképeket rajzolt, festett a Székelyföldön, a Maros mentén, Kalotaszegen. Utóbb Budapesten élt és ott hunyt el 1969. július 9-én. A Jóbarátban közölt rajzaiból a következõket említjük: Németek pallója a Szamoson Kolozsvárt; Jósika Miklós sírja Kolozsvárt a Házsongárdi temetõben (1926. szeptember); A halni indult világ felfigyel (1933. április); Csodálatos este (1933. december); Üzent az erdõ (1934. április); A tettek nagy embere. Széchenyi Miklós (1934. április). A különbözõ rovatok fejléceinek elsõ variánsait szintén Hankó készítette.

A húszas évek lapszámaiban szerepel rajzaival Vámszer Géza grafikus, néprajzos, aki Nagyszebenben született 1896-ban, Budapesten tanult és Kolozsvárt hunyt el. Az államosítás után iskolánkban is tanárkodott. Rajzai közül megemlítjük a Fakadó rügyek (1926. április) fejlécet és Jávor Béla Az ágyú (1926. február) írásának illusztrációját.

Néhány cím Reithofer Jenõ rajzaiból, fejléceibõl is: Fakadó rügyek (1927. november); Bossnet; Jóbarát fedõlap (1927. december). A festõmûvész Sümegen született 1880-ban. A Budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan és Edvi Illés Aladár tanítványa volt. Gyulafehérváron rajztanárkodott, magániskolát vezetett, többek között Gy. Szabó Bélának is nyolc évig volt tanára. Gyulafehérvárt hunyt el 1952-ben. 1985-ben rendezték meg Emlékkiállítását Kolozsvárt.

Az 1932- és 1935-ben a lap néhány rajzán a Tóth aláírás is olvasható. Az ismert, neves grafikusmûvész, Tóth István Marosvásárhelyt született 1892. május 29-én. Tanulmányait Budapesten végezte, 1913–1930 között Nagybányán dolgozott és állított ki. 1919-tõl Kolozsváron volt rajztanár az unitárius kollégiumban. Értékes linóalbumai jelentek meg 1921-, 1923- és 1924-ben. Egyéni tárlatai voltak 1925, 1927, 1928 és 1929-ben. Kolozsvárt hunyt el 1964. május 24-én. Igen ismertek kis méretû, szinte miniatûr festményei. A Jóbarátban megjelent rajzai az Arany János halálának 50-ik évfordulója (1932. október) és a Négyszáz éves forduló (1935. március) címû írásokhoz készültek.

A rajzokon ritkábban ugyan, de Márton Lajos festõmûvész aláírására is rábukkanunk. Székelyudvarhelyen 1891. február 27-én született, Budapesten tanult az Iparmûvészeti Fõiskolán. Arcképeket, tájképeket festett, sokat illusztrált. 1920-tól állított ki Budapesten. A Jóbarátban ilyen címek mellett szerepelnek rajzai: Veni Sancte Spiritus... (1932. szeptember); Mese a csodaszarvas táboráról (1933. szeptember) stb.

Debreczeni László fiatalkori rajzai is helyet kaptak a Jóbarátban. 1903. december 13-án született Marosvásárhelyt és 1923-ban végzett középfokú technikumot Kolozsvárt. 1928 és 1944 között az Erdélyi Református Egyházkerület 512 mûemlékét írta össze. 1930-ban megtervezi Algyógy templomát. 1945-tõl 3 évig volt hadifogságban. 1949-tõl a Magyar Mûvészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskola mûszaki felelõse. Késõbb ennek lektora és a Bolyai Egyetem építészettörténet tanára. Népmûvészetet, ábrázoló mértant, távlattant adott elõ. Mûemlék-összeírást szervezett és irányított, 272 épületrõl készített felmérést. Munkái: Erdélyi református templomok és tornyok (1929); A mi mûvészetünk (1944); Kós Károly, templom-átalakítások (Nagyernye). 1978-ban egyéni tárlata volt Kolozsvárt. 1986. szeptember 25-én hunyt el a kincses városban. Az ifjúsági lapban nagyon szép fejlécet rajzolt a cserkészrovathoz, Légy Résen (1927. szeptember) címmel, de végig míves grafikákkal szerepel: Az ötvenéves Ady Endre (1927. november); Gyertyafényes sírok között (1927. október); Mese a beszédrészekrõl (1927. december); A hûség egzotikus példája (1928. január) stb.

A kor egyik legtekintélyesebb erdélyi képzõmûvésze volt Szopos Sándor. A lapnak több borító-változatot is tervezett. Csíkszeredában született 1881. szeptember 8-án. Budapesten a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, majd a Képzõmûvészeti Fõiskolán Révész Imre, Hegedûs László, Zemplényi Tivadar voltak a tanárai. 1913-ban a nagybányai festõkolónián is megfordult. Tanulmányúton Németországban és Itáliában járt. Désen festõiskolát vezetett, majd Kolozsváron volt rajztanár, hat évig a Római Katolikus Fõgimnáziumban is tanárkodott, elég gyakran kapott grafikusi megbízatást a Jóbarát szerkesztõitõl. Történelmi, népi életképeket, naturalista arcképeket festett, sokat illusztrált. Ismertebb alkotásai a Budai Nagy Antal, a Madéfalvi veszedelem és a Dávid Ferenc sorozatok. Kolozsvárt hunyt el 1954-ben. A Jóbarátban közölt rajzaiból megemlítjük: Öreg diák visszanéz (1926. május); Ne bántsd a fészket! (1929. október); Húsvét után (1936. április); Avete, Episcopi! (1936. május); Püspökszentelés a gyulafehérvári székesegyházban (1936. június).

A Jóbarátot illusztrálók névsorában Kiss Jenõ, a késõbbi neves költõ, mûfordító, ekkor még a piarista fõgimnázium diákjaként készítette rajzait a lap számára. Ezzel kapcsolatos emlékeit A régi Jóbarát cím alatt írta meg. 1912. szeptember 13-án Mocson látta meg a napvilágot. A piariban 1929-ben érettségizett, majd 1941-ben a Ferenc József Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Már 1934-tõl az Erdélyi Helikonnál dolgozott, majd az Egyetemi Diákasztal vezetõje és a Termés egyik szerkesztõje, 1944-tõl az EMKE fõtitkára. Késõbb az Utunk, az Állami Könyvkiadó, a Napsugár és az Igaz Szó szerkesztõje. 1990-tõl az újjászervezett Erdélyi Szépmíves Céh élén vállalt tisztséget. Az évek során számos verseskötete jelent meg, ezek közül sok a gyermekverskötet. 1926. október 15-én a Jóbarát szerkesztõi üzeneteiben K. J.-nek ez áll: „Fejléceidhez gratulálunk. Igen nagy kár, hogy késõn kaptuk. A Fakadó Rügyeket és a Szerkesztõi üzenetet okvetlen fel fogjuk használni.” Egy késõbbi üzenet: „Nagy örömmel olvastuk az elbeszéléseidet, mert a tehetség csalhatatlan jeleit látjuk bennük. Rajzaidat is félretettük.” Íme néhány cím Kiss Jenõ illusztrációiból: Kevély ember, miben kevélykedel. Petõfi (1926. november); Örvendezzünk! (1926. december); Egy diadalmas élet tanulságai. Pázmány Péter (1927. január); Emmaus felé (1927. április); Thomas Alva Edison (1931. november); Pályaválasztás (1933. május); Egy szomorú eset tanulságai. Titanic (1934. január) stb.

Aztán vannak csak ritkán, 3-4 rajzon szereplõ aláírások. Például az egyiken olvasható Tomcsa név felkelti bennem a kíváncsiságot, vajon az író-rajzoló Tomcsa Sándorról van-e szó? Sok rajzon szerepel a V. G. iniciálé. Ez lehetne a Vámszer Gézáé. Csakhogy Vámszer a lap kezdeti periódusában illusztrált, és mindig kiírta a teljes nevét. A V. G. pedig az utóbbi években szerepel. Akkor lehet talán a Vágó Gábor szobrászmûvész kézjegye, aki ekkor kapott számos szobormegrendelést az intézet és a piarista templom számára. A lapban rendszeresen jelentek meg rajzpályázati felhívások, és a szép összeggel díjazott munkákat meg is jelentették. Így találjuk az egyik lapszámban Miklóssy Gábor nagyváradi diák (késõbbi jeles festõmûvész) elsõ, diákkori önarcképét. Micsoda kuriózum! És az is furcsa, hogy nem találom nyomát a lapszámokban Diviaczky Rezsõnek, aki évtizedekig volt rajztanára az intézetnek, pont ezekben az években is. Hacsak nem a háttérbõl segített tanácsaival. Ki tudja ma már? Nézem a szép, régi lapszámokat. A borító jobb felsõ sarkában olvasom az apró szöveget: Cenzura: Suciu – hát igen, ez is volt.

És akkor még nem beszéltem az értékes, dokumentum jellegû fényképekrõl, amit a Jóbarátban közöltek. Olyan fotók, melyeket ma is szívesen átveszünk, mert kisegítenek múltidézõ írásaink illusztrálásához. Gazdag tematikát találunk: helyi hírességek, a világ nagyjai, egyházi ünnepek, rendezvények, a cserkészélet, táborok, a világban történt események, híres feltalálók és kuriózumok. Íme néhány képaláírás: Jósika Lajos, Szentimrei István tankerületi fõfelügyelõ, a KAC focicsapat, Márki Sándor, Baden-Powell, Sík Sándor, Majláth Gusztáv Károly püspök, Szentgyörgyi István, Márton Áron püspök, Szent-Györgyi Albert, Mécs László, piarista tanárfotók, a hidegszamosi vízmûvek, diákelõadások fotói. Mindezeket a Báthory Gimnázium Klubgalériájában mutattuk be az idei iskolanapokon.

 

2013. január végén, a Kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nõszövetség dísztermében került bemutatásra Bodó Márta Jóbarát – Egy erdélyi katolikus ifjúsági lap a két világháború között (Verbum Kiadó, Kolozsvár, 2013) címû kötete. Elõtte, egy rövid beszélgetésünk során a szerzõ jelezte, hogy a kötetbõl kimaradt a lap képanyagának elemzése, mert erre õ nem vállalkozhatott. A könyvet dedikáló szövegében azt is leírta, hogy reméli, utólag majd pótoljuk. A történethez tartozik, hogy évekkel ezelõtt engem annyira megkapott az ifjúsági lap grafikai és fotóanyaga, hogy összegyûjtöttem a 15 évfolyamának teljes, 140 számát. A most kiadott kötetet mindenkinek ajánlom, alapos munka, részletesen elemzi a Jóbarát írott anyagát. De ugyanígy megér egy alapos elemzést a lap képi szerkesztése, grafikai arcéle is. Csak nagyon röviden és vázlatosan próbálok rámutatni ezekre az erényeire.

Mindjárt az elején azt is ki kell hangsúlyozni, hogy ez, a két világháború közti Jóbarát nem ugyanaz a kommunista korszak azonos címû Jóbarátjával. A katolikus lap elsõ száma 1925. szeptember 15-én jelent meg 24 oldalon, az utolsó 1940. június 15-én, mindig a hónap közepén, évente 10-szer, kivéve a vakációs július és augusztus hónapokat. Szükség volt rá a Trianon utáni dermedtség, letargia, kilátástalanság enyhítésére, leküzdésére. A szerkesztõség a Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnáziumban volt, ennek diákjai terjesztették. Kitûnõ szerkesztõgárdájában piarista és világi tanárokat, neves személyiségeket, tudósokat, egyházi méltóságokat találunk. Felelõs szerkesztõje, majd 1937-tõl a lap tulajdonosa a tusnádfürdõi születésû Rózsa József (1893–1968), a piari „vérbeli tanító és nevelõ” tanára volt. Mint a filozófia doktora közel negyedszázadon át tanított a fõgimnáziumban klasszika-filológiát, magyart, románt és filozófiát. 1935-tõl az iskola címzetes igazgatója, tagja volt a Római Katolikus Státusnak. 1948-ban nyugdíjazták, papírzacskó-ragasztással pótolta nyugdíját, mint bedolgozó szövetkezeti munkaerõ. Élete utolsó éveirõl egykori tanítványa, Kiss Jenõ költõ festett szomorú képet.

 A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon így ír Rózsa Józsefrõl és a Jóbarátról: „Vezércikkeiben kitartó munkára, a magyar nyelv tisztaságának megõrzésére, a szociális kérdések iránti érzékenységre nevelt, s visszautasított minden politikai szélsõséget. Irodalmi és történelmi portréi, nemzeti múltunk tanulságainak megfogalmazása, az egyházi ünnepek köszöntése, a mindennapi élet apró eseményeinek krónikás rögzítése az erkölcsi nevelés megannyi iskolapéldáját szolgáltatják”. Kuriózumként említjük meg, hogy az induló lap elsõ vezércikkét Hozzátok szólok címmel és Fiúk! Barátaim! megszólítással indítva, ennek elsõ fejlécét is õ maga rajzolta. A hosszúkás tusrajzon a jól ismert szimbólum, a feltépett mellû és kicsinyeit tápláló pelikán szerepel. További rajzai nem ismeretesek, ám annál több neves grafikust kért fel együttmûködésre.

A szerkesztõk pontosan tudták, hogy a lapot nem csak írott anyagában kell tartalmassá tenni, hanem vizuálisan is tetszetõs kell hogy legyen. Egy ifjúsági lap legyen részben képes lap is, hogy vonzza az ifjúságot. Fontos az elsõ benyomás, a címzett élvezettel forgassa lapját, tekintete megakadjon a rajzokon, képeken, a csinos betûkarakterekkel írt nyomtatott vagy rajzolt címeken, s mindezek aztán rávezessék az írások elolvasására. Szinte minden írásnak volt rajzolt fejléce, majd további illusztrációja tusrajz vagy fotó formájában. A képek, illusztrációk tehát az írott anyag kísérõi, kihangsúlyozói, figyelemfelkeltõi. Ezeken jelenik meg a lényeg egy-két képbe sûrítve. A grafikusoknak, illusztrátoroknak nem volt könnyû dolguk, mert amellett, hogy kitûnõ rajzolók voltak, bravúrosan kellett összpontosítsanak a lényegre, analizáló és szintetizáló képességükre is.

A lap A4-es méretben jelent meg (30x21 cm). Ezen a nagyobbacska felületen sok minden elfért, kép és írott anyag, s úgy egészében is az oldalak vonzóak voltak. De szóljunk a borítólapokról. A borítólap az évek során többször változott grafikailag is. Gyûjteményemben 8 változatát õrzöm. Ezek rajzolói ismert, neves képzõmûvészek voltak: Szopos Sándor, Reithofer Jenõ és Kollár Gusztáv. Érdekes, hogy az elsõ lapszámokon még külön, két szóban szerepel a név: Jó Barát – majd késõbbiekben: Jóbarát. A borítólap összes többi szövege is kalligrafikus kézírással íródott. Megjelölése elõbb Ifjúsági lap, utóbb Irodalmi és tudományos folyóirat az ifjúság számára. Ára 15 lej volt. A 24 oldal fekete-fehér kiadásban jelent meg, a borítólap néha barnás-téglavöröses színben készült. A fedõlap belsõ oldalán és a hátsó borító mindkét oldalán számos reklámhirdetést találunk. Ez körülbelül 45-50 kisebb-nagyobb cég, kisiparos stb. hirdetését jelentette, mely a lap anyagi hátterének biztosítására elengedhetetlen volt. Ezeket a kisméretû, címke formájú ajánlatokat ma is nagy élvezettel böngészem, figyelem a változatos formaterveket, betûkaraktereket. Szolgáltatásokat, a mindennapi élet kellékeit ajánlják, az Ebodont fogpasztától a Minerva tanszerekig.

Lapozás közben több állandó rovat hívja fel magára a figyelmet: Fakadó rügyek (tehetséges ifjú tollforgatóknak), Cserkészrovat, Ezermester, Bélyeg-gyûjtõ, Kálmánka naplója, Sport vagy Testedzés, Sakk, Iparos és kereskedõ ifjú, Fejtörõ, Halottaink, Szerkesztõi üzenetek, Vegyes stb. Mindegyik rovatnak jól ismert fejléce van, ezek valóságos kazettás rajzok, méreteik általában 3,5x11 cm, a kisebbeké 1,5x5,5 cm, vagyis kb. 1/4-es az arány. Ugyanakkor rendszeresen újratervezték és -rajzolták is ezeket, hogy elkerüljék az unalmassá, sablonossá válást. Új grafikus jött, újak lettek a fejlécek is. A rajzok teljesen realista, figurális alkotások, számos stilizált díszítõelemmel, díszítõ kerettel kombinálva. A vignettáknak sokszor egy vagy több központi portréja, büsztje, egészalakos figurája van, és ehhez komponáltak egy bal és jobb oldali aszimmetrikus kiegészítõ rajzot. A kompozíciókban szimmetria és aszimmetria egyaránt váltakozik. Megfigyelhetõ ezeken a rajzokon: a statikus vagy dinamikus szerkesztés, a nyugodt vagy lendületes vonalvezetés, hullámvonalak, ferdék, ritmikus, ütemes folthatások, gyakori szecessziós hangulatú növényi díszítõelemek.

Tematikailag is igen sokfélék a képek, de legtöbbször az ifjúságról szólnak, a gyerekévekrõl, az iskolás élet képei, a hétköznapi élet epizódjai. Hangsúlyos a nevelõ hatásuk, ráirányítanak a szépre, esztétikusra, a lelki, szellemi tisztaságra, a munka becsületére, az alkotás fennköltségére.

Technikailag nagy részük tollszárral, vékonyabb vagy vastagabb tollheggyel készített klasszikus fekete tusrajzok. Vonalasan, satírozva, sraffolásos árnyékolással dolgozott a grafikus. A rajzok készítõi vállalták szerzõségüket, olvashatóan vagy kikövetkeztethetõen jelezték alkotói kilétüket. Ám van néhány azonosíthatatlan aláírás is, vagy csak egyszerûen egy H. betû. Több igen szép aláíratlan rajz is szerepel, ezekrõl csak következtetni lehet a stílus alapján, hogy ki készítette. Mindez további kutatást igényel.

A bedolgozó grafikusok között vannak éveken át ismétlõdõ nevek. Ilyen a Kollár Gusztávé. Tõle közölték a legtöbb rajzot, és igen tetszetõs munkáival talán õ volt leginkább a lap grafikai arculatának kialakítója. A rajztechnikában is tovább ment a vonalas tusgrafikán. Más variánsokat is sikeresen alkalmaz. Az õ képein feltûnnek a nagy, egységes dekoratív fehér-fekete felületek, vagy az akvarellel készített szürke folthatások. A festõmûvész Nyíregyházán született 1879. március 29-én, és a Budapesti Mintarajziskolában tanult. Számos kiállítása volt, a jelentõsebbek Budapesten 1912-ben és Brassóban 1950-tõl évente 1956-ig. 1902-ben plakátterve díjat nyert egy pályázaton. 1970. november 17-én hunyt el Brassóban. A legtöbb rovat fejlécét Kollár készítette. De említsünk meg néhányat illusztrációiból is, melyeket különbözõ megemlékezõ írásokhoz készített. Ezek címei: Dürer Albert (1928. június); Krisztus szeme (1928. április); Virág Benedek. Halála 100. évfordulóján (1930. február); Mire határozzátok el magatokat? Kérdés Katona József halálának századik évfordulóján (1930. június); Kigyúlt tüzek (1928. október); Tolsztoj. A nagy muzsik centenáriumára (1928. október); Fehérek és vörösek. Történet az orosz forradalom idejébõl (1928. október); Beethoven. Száz éve pihen már a dal fejedelme (1928. november); Kikelet a hó alatt. Emlékezés Tompa Mihályra (1929. január); Ora et labora. Népek versenyében (1929. szeptember); A bencés rend jubilál (1929. november); A bölcs fejedelem. A haza atyja. Bethlen Gábor emlékezete (1930. január) stb.

Külön figyelmet érdemelnek Hankó János grafikus rajzai. A Jóbarát indulásakor, a kezdeti lapszámokban igen sok szép tollrajza jelent meg, majd hosszabb szünet után újra felbukkan. Csíkszentdomokoson született 1897. április 26-án. Csíkszeredában érettségizett 1915-ben, majd jogi doktorátust szerzett. Kolozsváron volt tisztviselõ, 1930-ban számos rajzát közölték a Római Katolikus Fõgimnázium emlékalbumában. Tájképeket rajzolt, festett a Székelyföldön, a Maros mentén, Kalotaszegen. Utóbb Budapesten élt és ott hunyt el 1969. július 9-én. A Jóbarátban közölt rajzaiból a következõket említjük: Németek pallója a Szamoson Kolozsvárt; Jósika Miklós sírja Kolozsvárt a Házsongárdi temetõben (1926. szeptember); A halni indult világ felfigyel (1933. április); Csodálatos este (1933. december); Üzent az erdõ (1934. április); A tettek nagy embere. Széchenyi Miklós (1934. április). A különbözõ rovatok fejléceinek elsõ variánsait szintén Hankó készítette.

A húszas évek lapszámaiban szerepel rajzaival Vámszer Géza grafikus, néprajzos, aki Nagyszebenben született 1896-ban, Budapesten tanult és Kolozsvárt hunyt el. Az államosítás után iskolánkban is tanárkodott. Rajzai közül megemlítjük a Fakadó rügyek (1926. április) fejlécet és Jávor Béla Az ágyú (1926. február) írásának illusztrációját.

Néhány cím Reithofer Jenõ rajzaiból, fejléceibõl is: Fakadó rügyek (1927. november); Bossnet; Jóbarát fedõlap (1927. december). A festõmûvész Sümegen született 1880-ban. A Budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan és Edvi Illés Aladár tanítványa volt. Gyulafehérváron rajztanárkodott, magániskolát vezetett, többek között Gy. Szabó Bélának is nyolc évig volt tanára. Gyulafehérvárt hunyt el 1952-ben. 1985-ben rendezték meg Emlékkiállítását Kolozsvárt.

Az 1932- és 1935-ben a lap néhány rajzán a Tóth aláírás is olvasható. Az ismert, neves grafikusmûvész, Tóth István Marosvásárhelyt született 1892. május 29-én. Tanulmányait Budapesten végezte, 1913–1930 között Nagybányán dolgozott és állított ki. 1919-tõl Kolozsváron volt rajztanár az unitárius kollégiumban. Értékes linóalbumai jelentek meg 1921-, 1923- és 1924-ben. Egyéni tárlatai voltak 1925, 1927, 1928 és 1929-ben. Kolozsvárt hunyt el 1964. május 24-én. Igen ismertek kis méretû, szinte miniatûr festményei. A Jóbarátban megjelent rajzai az Arany János halálának 50-ik évfordulója (1932. október) és a Négyszáz éves forduló (1935. március) címû írásokhoz készültek.

A rajzokon ritkábban ugyan, de Márton Lajos festõmûvész aláírására is rábukkanunk. Székelyudvarhelyen 1891. február 27-én született, Budapesten tanult az Iparmûvészeti Fõiskolán. Arcképeket, tájképeket festett, sokat illusztrált. 1920-tól állított ki Budapesten. A Jóbarátban ilyen címek mellett szerepelnek rajzai: Veni Sancte Spiritus... (1932. szeptember); Mese a csodaszarvas táboráról (1933. szeptember) stb.

Debreczeni László fiatalkori rajzai is helyet kaptak a Jóbarátban. 1903. december 13-án született Marosvásárhelyt és 1923-ban végzett középfokú technikumot Kolozsvárt. 1928 és 1944 között az Erdélyi Református Egyházkerület 512 mûemlékét írta össze. 1930-ban megtervezi Algyógy templomát. 1945-tõl 3 évig volt hadifogságban. 1949-tõl a Magyar Mûvészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskola mûszaki felelõse. Késõbb ennek lektora és a Bolyai Egyetem építészettörténet tanára. Népmûvészetet, ábrázoló mértant, távlattant adott elõ. Mûemlék-összeírást szervezett és irányított, 272 épületrõl készített felmérést. Munkái: Erdélyi református templomok és tornyok (1929); A mi mûvészetünk (1944); Kós Károly, templom-átalakítások (Nagyernye). 1978-ban egyéni tárlata volt Kolozsvárt. 1986. szeptember 25-én hunyt el a kincses városban. Az ifjúsági lapban nagyon szép fejlécet rajzolt a cserkészrovathoz, Légy Résen (1927. szeptember) címmel, de végig míves grafikákkal szerepel: Az ötvenéves Ady Endre (1927. november); Gyertyafényes sírok között (1927. október); Mese a beszédrészekrõl (1927. december); A hûség egzotikus példája (1928. január) stb.

A kor egyik legtekintélyesebb erdélyi képzõmûvésze volt Szopos Sándor. A lapnak több borító-változatot is tervezett. Csíkszeredában született 1881. szeptember 8-án. Budapesten a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, majd a Képzõmûvészeti Fõiskolán Révész Imre, Hegedûs László, Zemplényi Tivadar voltak a tanárai. 1913-ban a nagybányai festõkolónián is megfordult. Tanulmányúton Németországban és Itáliában járt. Désen festõiskolát vezetett, majd Kolozsváron volt rajztanár, hat évig a Római Katolikus Fõgimnáziumban is tanárkodott, elég gyakran kapott grafikusi megbízatást a Jóbarát szerkesztõitõl. Történelmi, népi életképeket, naturalista arcképeket festett, sokat illusztrált. Ismertebb alkotásai a Budai Nagy Antal, a Madéfalvi veszedelem és a Dávid Ferenc sorozatok. Kolozsvárt hunyt el 1954-ben. A Jóbarátban közölt rajzaiból megemlítjük: Öreg diák visszanéz (1926. május); Ne bántsd a fészket! (1929. október); Húsvét után (1936. április); Avete, Episcopi! (1936. május); Püspökszentelés a gyulafehérvári székesegyházban (1936. június).

A Jóbarátot illusztrálók névsorában Kiss Jenõ, a késõbbi neves költõ, mûfordító, ekkor még a piarista fõgimnázium diákjaként készítette rajzait a lap számára. Ezzel kapcsolatos emlékeit A régi Jóbarát cím alatt írta meg. 1912. szeptember 13-án Mocson látta meg a napvilágot. A piariban 1929-ben érettségizett, majd 1941-ben a Ferenc József Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Már 1934-tõl az Erdélyi Helikonnál dolgozott, majd az Egyetemi Diákasztal vezetõje és a Termés egyik szerkesztõje, 1944-tõl az EMKE fõtitkára. Késõbb az Utunk, az Állami Könyvkiadó, a Napsugár és az Igaz Szó szerkesztõje. 1990-tõl az újjászervezett Erdélyi Szépmíves Céh élén vállalt tisztséget. Az évek során számos verseskötete jelent meg, ezek közül sok a gyermekverskötet. 1926. október 15-én a Jóbarát szerkesztõi üzeneteiben K. J.-nek ez áll: „Fejléceidhez gratulálunk. Igen nagy kár, hogy késõn kaptuk. A Fakadó Rügyeket és a Szerkesztõi üzenetet okvetlen fel fogjuk használni.” Egy késõbbi üzenet: „Nagy örömmel olvastuk az elbeszéléseidet, mert a tehetség csalhatatlan jeleit látjuk bennük. Rajzaidat is félretettük.” Íme néhány cím Kiss Jenõ illusztrációiból: Kevély ember, miben kevélykedel. Petõfi (1926. november); Örvendezzünk! (1926. december); Egy diadalmas élet tanulságai. Pázmány Péter (1927. január); Emmaus felé (1927. április); Thomas Alva Edison (1931. november); Pályaválasztás (1933. május); Egy szomorú eset tanulságai. Titanic (1934. január) stb.

Aztán vannak csak ritkán, 3-4 rajzon szereplõ aláírások. Például az egyiken olvasható Tomcsa név felkelti bennem a kíváncsiságot, vajon az író-rajzoló Tomcsa Sándorról van-e szó? Sok rajzon szerepel a V. G. iniciálé. Ez lehetne a Vámszer Gézáé. Csakhogy Vámszer a lap kezdeti periódusában illusztrált, és mindig kiírta a teljes nevét. A V. G. pedig az utóbbi években szerepel. Akkor lehet talán a Vágó Gábor szobrászmûvész kézjegye, aki ekkor kapott számos szobormegrendelést az intézet és a piarista templom számára. A lapban rendszeresen jelentek meg rajzpályázati felhívások, és a szép összeggel díjazott munkákat meg is jelentették. Így találjuk az egyik lapszámban Miklóssy Gábor nagyváradi diák (késõbbi jeles festõmûvész) elsõ, diákkori önarcképét. Micsoda kuriózum! És az is furcsa, hogy nem találom nyomát a lapszámokban Diviaczky Rezsõnek, aki évtizedekig volt rajztanára az intézetnek, pont ezekben az években is. Hacsak nem a háttérbõl segített tanácsaival. Ki tudja ma már? Nézem a szép, régi lapszámokat. A borító jobb felsõ sarkában olvasom az apró szöveget: Cenzura: Suciu – hát igen, ez is volt.

És akkor még nem beszéltem az értékes, dokumentum jellegû fényképekrõl, amit a Jóbarátban közöltek. Olyan fotók, melyeket ma is szívesen átveszünk, mert kisegítenek múltidézõ írásaink illusztrálásához. Gazdag tematikát találunk: helyi hírességek, a világ nagyjai, egyházi ünnepek, rendezvények, a cserkészélet, táborok, a világban történt események, híres feltalálók és kuriózumok. Íme néhány képaláírás: Jósika Lajos, Szentimrei István tankerületi fõfelügyelõ, a KAC focicsapat, Márki Sándor, Baden-Powell, Sík Sándor, Majláth Gusztáv Károly püspök, Szentgyörgyi István, Márton Áron püspök, Szent-Györgyi Albert, Mécs László, piarista tanárfotók, a hidegszamosi vízmûvek, diákelõadások fotói. Mindezeket a Báthory Gimnázium Klubgalériájában mutattuk be az idei iskolanapokon.

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008