magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Takács Gábor: Kőbe faragott Biblia a Mediterrán térségben


Turisztikai hivatalok statisztikái szerint a mediterrán-térség vonzza a legtöbb turistát Európába. A nyugat-mediterrán térségben az utazási irodák gyakran ajánlják a különbözõ szigeteket összekötõ hajóutakat: a mozgalmas, nyüzsgõ tengerpart kedvelõinek: Palma de Mallorca és Ibiza szigetét, a csendes és nyugodt tengerpartok kedvelõinek: Korzika, Szardínia, Szicília vagy Málta szigetét. A kelet mediterrán-térségben az adriai útvonalak Velence és Athén között az olasz, horvát, montenegrói és görög partokon található településeket ajánlják elõszeretettel. A görög szigeteket kisebb hajókkal érdemes megközelíteni. Rendkívül különlegesek az egyiptomi és izraeli kikötõket érintõ útvonalak, úgyszintén Törökország nyugati városai, no meg a Boszporuszon át Isztambulig vezetõ útvonalak. Nagyon sokan keresik fel a spanyol tájakat, ahol leglátogatottabb Katalónia, a Baleár-szigetek, Andalúzia és a Kanári-szigetek. Példának okáért Barcelonát évi átlagban  mintegy másfélmillió turista látogatja naponta, ami nem sokkal kevesebb mint a város lakóinak száma.

A mediterrán-térség egy sajátos, külön világ. Ezernyi különbözõséget foglal egy keretbe. Rendkívül változatos, sokszínû régió – népek, civilizációk bölcsõje. A térség elsõsorban adottságai miatt kedvelt turista célpont. Kedvezõ éghajlati adottságok, gazdag kulturális kínálat, jelentõs történelmi háttér, magas színvonalú kiépített infrastruktúra jellemzi. A térség országainak – Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Törökország, Egyiptom, Líbia, Algéria, Marokkó – finomhomokos partjait a Földközi-tenger hullámai mossák.

Földünk legnagyobb beltengerének, a Földközi-tengernek térsége rendkívül sokszínû. Bár a térség országaiban élõ lakosság szokásai, hagyományai és életformája különbözõ, mégis sok bennük a közös vonás. Ezek a gondolatok egy spanyolországi utazás kapcsán ötlöttek fel bennem, melynek célja a katalán fõváros, Barcelona, a napjainkban oly sokat emlegetett, sokszínû világváros volt. Ezt a státusát mindenekelõtt fekvésével, kultúrájával, építészeti sajátosságaival nyerte el. Spanyolország az Ibériai félszigeten független állam Dél-Európában, illetve Észak- és Nyugat-Afrikában, alkotmányos monarchia. A város arculatára rányomta bélyegét Antoni Gaudí építész, Santiago Calatrava, Francesc Mitjans, Rafael Moneo szellemisége. Munkásságuk annyira formálta Barcelona városképét, mint Francesco Borromini, Giovanni Lorenzo Bernini, Buanarotti Michelangelo munkássága Róma, vagy a Nicodemus Tessini dinasztia Stockholm városképét. Egy nép kultúráját legkönnyebben irodalmán, mûvészetén, mûemlékein, temetõin keresztül közelíthetjük meg. Jelen esetben a spanyol, közelebbrõl Barcelona kultúráját néhány mûemlék bemutatásával próbáljuk megközelíteni.

Városnézõ sétánk során elsõként a Sagrada Familia, A Szent Család engesztelõ temploma nevet viselõ grandiózus épületét látogatjuk meg. Ez a csodálatos építmény rövid idõ alatt Barcelona egyik szimbólumává vált (akárcsak a Colosseum Rómának, a Westminster apátság Londonnak, a Polgármesteri Hivatal Stockholmnak, vagy a Mátyás király-szoborcsoport Kolozsvárnak). A templomot Gaudí fõ életmûvének tekintette.  Halálának bekövetkeztéig az utolsó 15 évet kizárólag az épületnek szentelte, vagyonát is teljes egészében az építkezésbe fektette. Irányításával az eredetileg neogótikus templom egészen más irányzatot vett fel. 1926-ban, amikor a templom munkálataiból hazafelé igyekezett a Güell-parkban lévõ otthonába, egy villamos elgázolta. Gondozatlan öltözéke miatt egyenesen a szegények kórházába szállították, ahol a barátja talált rá. Azonnal Barcelona legjobb kórházába akarta átszállíttatni, de Gaudí ellenállt mondván, hogy: „Az Úr akarta így, legyen meg az Õ akarata”. Három nap múlva meghalt, és külön pápai engedéllyel a Sagrada Familia kriptájában temették el.

A templom az organikus építészet iskolapéldája, de sorolják a szecesszióhoz is. Gaudí megszabadította az építészeket a megmerevedett szabályoktól, kötöttségektõl. Kortársai nem értették meg, ezért hangoztatta: „Az anyag tisztán a maga asztrális görbületeiben tárulkozik majd ki, s akkor a világ végre megsejtheti a paradicsom alakzatait”. A templom minden valószínûség szerint a jövõ temploma lesz. A Születés kapuja fölötti homlokzatot az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. A római katolikus bazilika jelenleg is épül, befejezésére tervek szerint 2026-ban, Gaudí halálának századik évfordulója alkalmával kerül sor. A még befejezetlen épület a kontinens legkülönlegesebb egyházi építménye. Elsõ pillantásra olyannak tûnik, mintha a játékba belefeledkezett gyermek színes virágokkal és indákkal díszítette volna az általa épített homokvárat, vagy a cukrász szabadon engedte volna burjánzó fantáziáját, és a játék kedvéért mesebeli megoldásokat alkalmazott mestermûvén.

A templom építését egy gazdag könyvkereskedõ kezdeményezte: Jose Mariay Bocabella. Álma egy olyan bazilika építése volt, ahol gazdagok és szegények egyaránt imádkozhatnak. A város egyik szegény negyedében vásárolt egy telket, itt épült a Sagrada Familia  impozáns temploma. Az épület alapjait Francesc Paula de Villar tervezte, majd a munkálatokat Joan Martorell, Barcelona egyházmegye fõépítésze folytatta. Gaudí 1883-ban vette át a templom  építésének irányítását. 27 évig élt egy kis kunyhóban az általa vezetett építkezésen. A mélységesen vallásos, lokálpatrióta mûvész meghökkentõ képzelõerõvel álmodta meg és vezette 1926-ban bekövetkezett haláláig az építkezést. Ekkorra csak a Krisztus születését ábrázoló homlokzat, a tervezett 18 toronyból mindössze egy, az apszis és a kripta készült el.

Gaudí 1910-ben egy gipsz modellt készített a Sagrada Familia épületérõl a Párizsi Nemzetközi Kiállításra. Haláláig csak a Krisztus születése nevet viselõ homlokzat készült el 1904-ben a keleti oldalon. Ez a rész tele van szimbólumokkal. A bejárat három kapun keresztül történik: a Hit, Remény és Szeretet nevet viselõ kapukon.  Ezen a homlokzaton Krisztus születését akarta megjeleníteni. Láthatjuk Szûz Máriát a kis Jézussal a kezében, háttérben a szamár, a jászol, a betlehemi születés jelképe. Baloldalt kaptak helyet a pásztorok. A kapu rendkívül gazdagon díszített, közel 80 növényt és állatfajtát faragtak kõbe. A kapu fölött kapott helyet Szûz Mária megkoronázása, az élet fájának jelképe. Gaudí ezen a homlokzaton azt akarta megfogalmazni, hogy nem számít, kik vagyunk, honnan jövünk, valamennyiünket Isten hozott az Úr Házába. Itt látható Szûz Mária szamárháton a kis Jézussal a kezében, az ellenkezõ oldalon a Jeruzsálemben lezajlott gyermekgyilkosság kõbe faragott mozzanata látható, a kétségbeesett anya, amint a római katona lábainál hever könyörületért esedezve. A katona egyik kezében tartja a gyermeket, másikban magasba emeli a kardot. Valamivel fentebb látható a hódolat, amit Gaudí a Monserat kolostornak szánt. Tudnunk kell, hogy ez a kolostor Katalóniában fontos szerepet játszik: a katalán kultúra szimbóluma. Ez a legrégibb rész kõbõl készült, amit a Monserat-hegységbõl szállítottak ide, ahol a legnagyobb kõbányák találhatók.

A templom új részét 1992-ben kezdték el építeni. Ez már a modern technika segítségével épült, vasbetonból. Szembetûnõ a stíluskülönbség. Erre a szárnyra jellemzõ az ablakok nagy száma. Gaudí azt akarta, hogy a templom természetes fénnyel legyen megvilágítva, sok-sok napfény legyen – fény, ami valójában a hit szimbóluma. Nagyon gazdag a gyümölcs motívum. A falak díszítése egy különleges kerámiával készült, melyet Olaszországban gyártanak, és aminek az a tulajdonsága, hogy amikor rávetõdik a fény, szétszórja azt az egész belsõ térben. A következõ homlokzat Krisztus halálát ábrázolja, a keresztre feszítés mozzanatát. Itt nagyon gyakori motívum a búzakalász, ami egy sajátos szimbólum: búzából lesz a kenyér, ami jelképezi Krisztus testét.

Az emberek egykoron nem tudtak olvasni, így hát az üzenet közvetítése jelképek által történt. A templom minden homlokzata egy-egy üzenetet hivatott közvetíteni a hívõk felé. Az elsõ homlokzat Krisztus születésének glóriáját hivatott közvetíteni gazdag szimbólumokkal. A másik homlokzat mondhatni puritán egyszerûséggel kimondottan történelmi momentumokat ábrázol, nincs rajta díszítõ elem. A mûvészi megjelenítés ezen a homlokzaton kimondottan más. Például Az utolsó vacsora jelenete is egészen másképpen van megfogalmazva. Itt a tanítványok Krisztus alakja köré gyûlnek, alatta katalán nyelven olvasható egy felirat: „Amit meg akartok tenni, tegyétek meg most” – Júdás árulására utalva. Látható az áruló csók jelenete. Megjelenik a kakas motívuma, ami Krisztus szavait juttatja eszünkbe: „Míg a kakas énekelni fog, Te háromszor fogsz elárulni”.  Látható Krisztus alakja a katonák között amint a keresztet viszi a hátán, majd térdre esik a nehéz súly alatt. Elérkezünk a keresztre feszítés motívumáig. A keresztre feszítés ábrázolásának egyedi módját látjuk itt. A mûvész meztelenül ábrázolja Krisztust a kereszten. Annak idején, 1998-ban ez óriási botrányt kavart, ami eljutott a Vatikánig. A kardinálisok felháborodásuknak adtak hangot. A mûvész a Bibliával védekezett.

A templom építése több ízben megszakadt. A polgárháború idején a tervek egy része megsemmisült. Gaudí haláláig a tizennyolc toronyból mindössze egy készült el. A keleti szárny 1881 és 1900 között épült. A Krisztus szenvedéseit ábrázoló homlokzat 1954 és 1985 között készült el. 1976-ig a latin keresztet és a négy tornyot fejezték be a nyugati szárnyon. A latin kereszt portáljának szobrait Jose M. Subtrachs szobrász készítette, aki 1987-ben kapcsolódott be a munkálatokba. A templom tornyai napjainkban is épülnek. Eredeti tervek szerint a legmagasabb torony, a Krisztus-torony 170 méter magas lesz, és a munkálatok 2026-ban fejezõdnek be.

Barcelona egy másik látványossága szintén Gaudí nevéhez fûzõdik: a Güell-park. Kezdeményezõje Eusebi Güell iparmágnás, aki egyben Gaudí egyik legfontosabb megrendelõje és pártfogója is volt. Gaudí valóságos mesevilágot varázsolt lépcsõkbõl, falakból és viaduktokból. A parknak hét kapuja van, és teljes egészében fal veszi körül. Fõkapuja a Carmen nevet kapta. A park kialakításában Gaudí korlátlan lehetõséget kapott szellemiségének kifejezésére. Nem kötötték meg a kezét, megvalósíthatott mindent, amit megálmodott. A parkot úgy is fel lehet fogni, mint egy óriási tanulmányi mûhelyt, ahol Gaudí tanulmányozta az anyag tûrõképességét terhelés alatt, kiképezte a munkásokat, akikkel aztán megvalósította a Sagrada Familia impozáns épületét. A park iskolapéldája az organikus mûépítészetnek. Egy rendezetlen területre tervezték, amit minden más mûépítész elõször egyengetett volna, mielõtt az építkezést megkezdi. Gaudí viszont meg akarta õrizni a természetes formákat, beavatkozása minimális. Ahol szintkülönbségeket kellett megoldania, Gaudí különbözõ megoldásokat alkalmazott: falak, lépcsõk és viaduktok segítségével dolgozott. Tanulmányozta az oszlopok teherbíró képességét, formáját, amelyet aztán a Sagrada Familia építésénél alkalmazott. Az abban az idõben alkalmazott oszlopok, formák nem voltak megfelelõek a Sagrada Familia építéséhez, ezért Gaudí a római, a gótikus és a modern oszlopokból ihletõdött, így alakítva ki a Sagrada Familia belsõ térben alkalmazott, csavart oszlopait. A Güell-park legszebb része a kétszintes plaza. Alsó része, a Sala Hipostila pavilonja, befele hajló oszlopokon nyugszik. A kilátás a felsõ teraszról lenyûgözõ. Hullámzó, mozaikkal díszített padjait Josep Jujol kerámiái díszítik. A parkot 1984-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

A bemutatott objektumok csak egy nagyon szerény rálátást nyújtanak Gaudí sokrétû munkásságára. A teljesség igénye nélkül mutattunk be két érdekességet, Barcelona városképét próbálva felidézni, amennyire ezt egy rövid utazás adta alkalom lehetõvé tette.

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008