|
|||||||||
Pávai István:
Györfi Erzsébet
Az 1976 õszén alakult csíkszeredai Barozda-együttes a következõ év elején fedezte fel Erzsikét, akit örökös tagjává fogadott. A Barozdában ismerkedett meg a magyar népzene archaikusabb rétegeivel, a hagyományos elõadásmóddal, hangfelvételekkel és a helyszíni népzene- és néptánc-gyûjtés élményével. Részese lett az elsõ csíkszeredai táncház létrehozásának, több másik székelyföldi táncház beindításának. Gyakori szereplõje a televízió Kaláka mûsorainak, a székelyudvarhelyi és kolozsvári táncház-találkozóknak. A barozdás és kalákás gyûjtõutakon kívül Kallós Zoltánnal a mezõségi Székre és Visába is eljutott, Kristály Lajossal pedig Csíkszentdomokoson gyûjtött. A felcsíki táncokat a csíkkarcfalvi Ágoston István furulyástól és feleségétõl, a gyimesi táncokat gyimesi lakodalomban tanulta meg. A táncházakban akkoriban mindenhol elterjedt mezõségi és kalotaszegi táncokat is olyan kolozsvári táncházas fiataloktól tanulta, akik otthonról hozták magukkal: a mérai Tötszegi Andrástól, a mezõkeszüi Deák Mártontól és a magyarszováti származású Papp István Gázsától. Így a táncházakban nemcsak éneket, hanem táncot is tanított Hajdú Zoltánnal és Rangyák Józseffel. Stílusos énekét több korabeli rádió- és tévéfelvétel, jó néhány hanglemez õrzi, nemcsak a Barozda-együttessel, hanem a Bodzafa és Ördögszekér táncház-zenekarokkal is. Késõbb, 1991-ben a felvidéki származású népdalénekes, Szvorák Katalin Jelenti magát Jézus címû nagylemezén is közremûködött. E látványos tevékenység mögött a háttérben is fontos munkát végzett. 1978-ban a csíkszentmártoni iskola tanáraként táncházat szervezett a felsõ tagozatosok számára. A nyolcvanas években csíkszeredai óvodákban óvónõ, illetve óvodaigazgató volt, ahol nagy hangsúlyt fektetett a népi gyermekjátékok, a népdalok és a néptáncok elsajátítására. Különbözõ kézmûves és egyéb gyakorlati tevékenységek alatt a háttérben mindig népzene szólt, amely így szinte észrevétlenül vált a gyermekek kultúrájának részévé. Tevékenységének egy másik vonulatát a régizene interpretációja képezi. 1978-ban egy Ex libris kiállítás alkalmából Miklóssy Vári Vilmos csíkszeredai muzeológus arra kérte a Barozda-együttest, hogy mûködjön közre a megnyitón, de ne népzenével, hanem a Kájoni kódex dallamaival. A következõ évben, Kájoni születésének 350. évfordulóján, Erzsike már a csíkszeredai Mikó-vár udvarán koncertezett a régizenét játszó Barozdával, s ebbõl pattant ki a Csíkszeredai Régizene Fesztivál ötlete, amelynek keretében 1980-tól a fesztiválsorozat 1986-os betiltásáig igen gazdag repertoárt énekelt végig a mûzenei párhuzamokkal rendelkezõ népdaloktól Balassi Bálint énekelt versein keresztül a Carmina Buranáig. 1982-ben az Esztergomi Históriások elnevezésû magyarországi fesztiválon és bíborosi rezidencián is hallhatták énekét. A Barozda-együttessel egy görögországi és egy törökországi turnén is részt vett. 1990 és 2007 között a bajorországi Landauban élt, ahol eleinte szintén óvónõként, tanítónõként, majd az utolsó öt évben az Ifjúsági Központ vezetõjeként tevékenykedett. A Barozda 1986-os betiltása után a Svédországba letelepedett zenésztársaival többször fellépett Nyugat-Európában, de idõszakosan itthon is, például 1994-ben a romániai magyar televíziózás 25. évfordulóján az Ördögszekér-együttessel. A kilencvenes években gyakori meghívottja volt a magyarországi Jánosi együttesnek, amellyel Norvégiában és Izlandon is vendégszerepelt. Ekkortól napjainkig az erdélyi táncház-mozgalom és a Barozda-együttes különbözõ évfordulós koncertjein mindig nagy sikerrel lépett fel, különösen Csíkszeredában, amelynek közönsége a távozás ellenére mindig a magáénak érezte a Barozdát és vele együtt Györfi Erzsikét. Így nem véletlen, hogy Erzsike 2008-ban családjával végleg visszatért Csíkszeredába, ahol azóta is többször szerepel a Barozdával, a nemzetközi rangúvá emelkedett Régizene Fesztiválon is, s amikor éppen nincs ilyen nagy rendezvény, Elekes Emõkével egy szál lant kíséretével szolgálja ugyanazt az ügyet, amelyért egykor Kájoni János és Domokos Pál Péter dolgozott ugyanazon a tájon. Hangját, hangvételét, stílushû elõadásmódját messze földön számon tartják a szakemberek, nem véletlen, hogy 2011-ben a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Népzenei Tanszékére is meghívták tömbkurzust tartani a mai fiatal népdalénekesek számára. Ez alkalommal a Fonó Budai Zeneházban is nagy sikerrel koncertezett a Barozda-együttessel. Kívánom, hogy még számos esztendõkig hallhassuk a messzi múltból a jövõbe hangzó dalait. vissza a kiadáshoz minden cikke EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke |
|||||||||
|