Művelődés

Györfi Erzsébet. Az erdélyi magyar táncház-mozgalom Erzsikéje 1958. szeptember 23-án született abban a csíki faluban, ahol – amint az egykori verselõ mondja, s annak nyomán Erzsike is énekelte: „Ezerhétszázhatvannégy év január hó virradóra / De sok ártatlan székely vér Madéfalván hullt a hóba”. Abban a környezetben született, ahol Bartók Béla 1907-ben felfedezte, hogy a magyar népdal õsrétege pentaton jellegû, ahol eszmélésekor a folklór még az emberek mindennapjainak lételeme volt. Szüleinek csíkmadarasi lakodalmán, 1957-ben a lakodalmi menet élén hegedû-kontra-kávásgardon összetételû zenekar muzsikált a fennmaradt fénykép tanúsága szerint. Erzsike kisiskolás korától hegedülni tanult Szentes Szilvesztertõl, aki népdalokra is tanította. Különleges hangi adottságai már akkor kitûntek, hiszen a templomi kórusban 5-6. osztályos korában szólista (Passio-szolgáló) volt. 1974-tõl a ma Márton Áron nevét viselõ csíkszeredai gimnáziumba került óvónõképzõ szakra. A korabeli fiatalság akkori zenei irányzataitól megérintve beat-rock-pop együttesben énekelt, sikerrel adta elõ például Koncz Zsuzsa dalait. Ugyanakkor az Imets Dénes vezette madrigálkórusnak is tagja és szólistája volt, ahol Kodály Zoltán, Bartók Béla, Birtalan József népdalfeldolgozásain keresztül tovább szélesedett népzenei látóköre. Barbat Teréz tanár magyar irodalmi összeállításaihoz Bartók gyûjtésébõl énekelt népdalokat. Ugyancsak az õ óráin ismerte meg az akkor Magyarországon is teljesen új szemléletet hozó Sebõ-együttes elsõ hanglemezét, még az erdélyi táncházak és táncház-zenekarok megjelenése elõtti idõszakban Hajdú Zoltánnal táncházat szerveztek a gimnáziumban, ahol a Sebõ-lemez szolgáltatta a talpalávalót, a lemezrõl tanult népdalokat pedig gitárkísérettel adták elõ.

Az 1976 õszén alakult csíkszeredai Barozda-együttes a következõ év elején fedezte fel Erzsikét, akit örökös tagjává fogadott. A Barozdában ismerkedett meg a magyar népzene archaikusabb rétegeivel, a hagyományos elõadásmóddal, hangfelvételekkel és a helyszíni népzene- és néptánc-gyûjtés élményével. Részese lett az elsõ csíkszeredai táncház létrehozásának, több másik székelyföldi táncház beindításának. Gyakori szereplõje a televízió Kaláka mûsorainak, a székelyudvarhelyi és kolozsvári táncház-találkozóknak. A barozdás és kalákás gyûjtõutakon kívül Kallós Zoltánnal a mezõségi Székre és Visába is eljutott, Kristály Lajossal pedig Csíkszentdomokoson gyûjtött. A felcsíki táncokat a csíkkarcfalvi Ágoston István furulyástól és feleségétõl, a gyimesi táncokat gyimesi lakodalomban tanulta meg. A táncházakban akkoriban mindenhol elterjedt mezõségi és kalotaszegi táncokat is olyan kolozsvári táncházas fiataloktól tanulta, akik otthonról hozták magukkal: a mérai Tötszegi Andrástól, a mezõkeszüi Deák Mártontól és a magyarszováti származású Papp István Gázsától. Így a táncházakban nemcsak éneket, hanem táncot is tanított Hajdú Zoltánnal és Rangyák Józseffel.

Stílusos énekét több korabeli rádió- és tévéfelvétel, jó néhány hanglemez õrzi, nemcsak a Barozda-együttessel, hanem a Bodzafa és Ördögszekér táncház-zenekarokkal is. Késõbb, 1991-ben a felvidéki származású népdalénekes, Szvorák Katalin Jelenti magát Jézus címû nagylemezén is közremûködött.

E látványos tevékenység mögött a háttérben is fontos munkát végzett. 1978-ban a csíkszentmártoni iskola tanáraként táncházat szervezett a felsõ tagozatosok számára. A nyolcvanas években csíkszeredai óvodákban óvónõ, illetve óvodaigazgató volt, ahol nagy hangsúlyt fektetett a népi gyermekjátékok, a népdalok és a néptáncok elsajátítására. Különbözõ kézmûves és egyéb gyakorlati tevékenységek alatt a háttérben mindig népzene szólt, amely így szinte észrevétlenül vált a gyermekek kultúrájának részévé.

Tevékenységének egy másik vonulatát a régizene interpretációja képezi. 1978-ban egy Ex libris kiállítás alkalmából Miklóssy Vári Vilmos csíkszeredai muzeológus arra kérte a Barozda-együttest, hogy mûködjön közre a megnyitón, de ne népzenével, hanem a Kájoni kódex dallamaival. A következõ évben, Kájoni születésének 350. évfordulóján, Erzsike már a csíkszeredai Mikó-vár udvarán koncertezett a régizenét játszó Barozdával, s ebbõl pattant ki a Csíkszeredai Régizene Fesztivál ötlete, amelynek keretében 1980-tól a fesztiválsorozat 1986-os betiltásáig igen gazdag repertoárt énekelt végig a mûzenei párhuzamokkal rendelkezõ népdaloktól Balassi Bálint énekelt versein keresztül a Carmina Buranáig. 1982-ben az Esztergomi Históriások elnevezésû magyarországi fesztiválon és bíborosi rezidencián is hallhatták énekét. A Barozda-együttessel egy görögországi és egy törökországi turnén is részt vett.

1990 és 2007 között a bajorországi Landauban élt, ahol eleinte szintén óvónõként, tanítónõként, majd az utolsó öt évben az Ifjúsági Központ vezetõjeként tevékenykedett. A Barozda 1986-os betiltása után a Svédországba letelepedett zenésztársaival többször fellépett Nyugat-Európában, de idõszakosan itthon is, például 1994-ben a romániai magyar televíziózás 25. évfordulóján az Ördögszekér-együttessel. A kilencvenes években gyakori meghívottja volt a magyarországi Jánosi együttesnek, amellyel Norvégiában és Izlandon is vendégszerepelt. Ekkortól napjainkig az erdélyi táncház-mozgalom és a Barozda-együttes különbözõ évfordulós koncertjein mindig nagy sikerrel lépett fel, különösen Csíkszeredában, amelynek közönsége a távozás ellenére mindig a magáénak érezte a Barozdát és vele együtt Györfi Erzsikét. Így nem véletlen, hogy Erzsike 2008-ban családjával végleg visszatért Csíkszeredába, ahol azóta is többször szerepel a Barozdával, a nemzetközi rangúvá emelkedett Régizene Fesztiválon is, s amikor éppen nincs ilyen nagy rendezvény, Elekes Emõkével egy szál lant kíséretével szolgálja ugyanazt az ügyet, amelyért egykor Kájoni János és Domokos Pál Péter dolgozott ugyanazon a tájon.

Hangját, hangvételét, stílushû elõadásmódját messze földön számon tartják a szakemberek, nem véletlen, hogy 2011-ben a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Népzenei Tanszékére is meghívták tömbkurzust tartani a mai fiatal népdalénekesek számára. Ez alkalommal a Fonó Budai Zeneházban is nagy sikerrel koncertezett a Barozda-együttessel.

Kívánom, hogy még számos esztendõkig hallhassuk a messzi múltból a jövõbe hangzó dalait.