magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Keszeg Vilmos: Szőcs Levente


Szőcs Levente. Szaktudást a Kolozsvári Tudományegyetemen 1898–1919 között szerzett elsõ nemzedék (Györffy István, Viski Károly, Szendrey Zsigmond, Solymossy Sándor, Romulus Vuia) alapvetõen meghatározta a magyar néprajztudomány intézményesítését (múzeumok, tanszékek, akadémiai szintézisek). A második, 1940 és 1948 között felnõtt korosztálynak (Faragó József, Nagy Olga) jelentõs szerepe volt a romániai néprajzi intézetek szakmai kereteinek kitöltésében, a néprajzi kutatások folytonosságának a kommunizmus mostoha körülményei közötti biztosításában.

1990-ben Kolozsvárt harmadszor indult újra a néprajzoktatás, elõbb kétszakos, majd egyszakos képzési formában. 2013-ig mintegy 250-en szereztek néprajz (vagy nyelv és irodalom és néprajz) szakos oklevelet, mintegy félszázan mesteri oklevelet, több mint 15-en doktori címet. Ez a nemzedék beépült a romániai magyar társadalomba, szaktudás és szakmai elhivatottság birtokában lépett az elõzõ generáció eltûnt képviselõinek helyébe. Jelen van az oktatásban, a médiában, valamint olyan szakmai intézetekben, mint az akadémiai és a minisztériumi kutatóintézetek, a megyei és a helyi néprajzi és honismereti múzeumok. Néhányan közülük külföldön álltak szakmai pályára.

Ennek a fiatal szakember gárdának tagja az a Szõcs Levente, akinek szakmai pályájáról szólnak az alábbi elismerõ szavak.

1980-ban született Gyergyócsomafalván. 1999-ben jelentkezett a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének magyar–néprajz szakára, ahol 2003-ban szerzett alapképesítést, 2004-ben mesteri címet. Tanulmányi ideje egybeesett a Kriza János Néprajzi Társaság és a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék által közösen kiadott – Lenyomatok. Fiatalok a népi kultúráról – tanulmánykötet-sorozat megjelenésével, amely sorozatban, s az ezzel egyidõben zajlott konferenciákon a tanulás és a kutatási terep, a tanári irányítás és az önmagát keresés mezsgyéjén álló korosztály lépett a szakmai nyilvánosság elé.

Szakmai felkészülését megszakítatlanul folytatva iratkozott be a Hungarológiai Tudományok Doktori Iskolájába. Kutatási témája a tanszék írásantropológiai és élettörténet-kutatásainak keretébe illeszkedett. A disszertációt 20. századi gyergyói népi önéletrajzok. A népi önéletírás funkciói címmel írta és védte meg 2009-ben. Az öt gyergyói emlékirat-író életmûvét elemzõ monográfia 2012-ben látott napvilágot a Kriza Könyvek 37. köteteként. A kritika Szõcs Levente munkájának szakszerûségét, az európai kortárs kutatásokhoz való felzárkózását, átfogó voltát és modellértékét hangsúlyozta. Én magam is, aki irányítóként közelrõl követhettem elkészültét, ez alkalommal is elismeréssel nyilatkozom róla.

2003-ban Szõcs Levente visszatért szülõföldjére, 2007-ig a gyergyószentmiklósi Salamon Ernõ Gimnázium magyartanáraként dolgozott. 2004-tõl a tanári munkával párhuzamosan, majd kizárólagosan a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum néprajzos muzeológusa. A múzeum névadójának örökébe lépve végzi legjobb tudása és meggyõzõdése szerint azt, amit munkaköre elvár tõle: a múzeum- és a rendezvényszervezést, a tudománynépszerûsítést, a terepmunkát és a feldolgozást. Muzeológusi ténykedésének elsõ jelentõs eredménye a Gyergyó ünneplõben címû néprajzi alapkiállítás elkészítése volt, amit hasonló vállalkozások követtek. Szõcs Levente és kortársai szakmai pályán való jelenléte remélhetõleg megújítja, korszerûsíti azt a képet, amely a köztudatban él a népi kultúráról és a népi kultúra kutatásának szemléletérõl, s remélhetõleg biztos támpontot képez abban a nem problémátlan örökségesítési folyamatban, amely Európában és tájainkon a népi kultúra újraértelmezését, revitalizálódását indította el.

A Bányai János nevét viselõ díj átadásakor eredményeiért, felelõsségvállalásáért, megfontolt kutatói habitusáért illesse ma elismerés Szõcs Leventét.  Üdvözlöm azt a szûkebb gyergyói munkaközösséget és tágabb székelyföldi és erdélyi szakmai közeget, amely befogadta õt, követi és támogatja munkáját. És köszöntöm az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületet, amely 2013-ban a tudós  geológus és muzeológus nevét viselõ díjat Szõcs Leventének ítélte oda.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008