magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Bocsárdi László: Pálffy Tibor


Pálffy Tibor. A Pálffy Tiborral (Hobóval) való megismerkedésem egybeesik a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház létrejöttével. 1990-ben állami támogatással lehetõségem adódott egy profi színházi intézmény létrehozására, az õsfigurás társulat kibõvítésére. Versenyvizsgát hirdettünk, amelyre Pálffy is jelentkezett. Rendkívül hosszú haja, igazi rocker megjelenése elsõ pillanattól megragadta a figyelmemet. Reménykedtem, hogy tehetséges is… Rögtön kiderült, hogy hihetetlenül jól bánik a testével, és átlagon felül képes figyelni a megoldandó feladatra. Kíváncsiságának, alázatának köszönhetõen pár év alatt kimagasló mozgáskultúrával és expresszivitással rendelkezõ színésszé vált. A kritika tanácstalanul állt vele szemben, mert eszközei, sõt egész lénye nem illett bele az akkori, a marosvásárhelyi fõiskola által hitelesített színészképletbe. Mai szóhasználattal élve a többi figurás színészhez hasonlóan alternatívnak számított. Annak ellenére, hogy alakítása, felizzó színpadi jelenléte nagyon korán, már a Kazimir és Karoline, az Alkésztisz, vagy Don Juan fõszereplõjeként zavarba ejtette a nézõket, több évnek is el kellett telnie ahhoz, hogy Pálffy Tibor színészi zsenialitását a színházi szakma tudomásul vegye.

A határon túli magyar színházak kisvárdai seregszemléjét hosszú ideig négy megfejthetetlen jelenség uralta: Bogdán Zsolt, Trill Zsolt, Nagy Pál és Pálffy Tibor. Folyamatosan dacolva az értetlenséggel és sokszor az elutasítással is, rendkívüli kitartásának, elhivatottságának köszönhetõen végül megtört a jég, és a számos fesztiváldíj után megkapta a Jászai Mari-díjat is. Jelen pillanatban az összmagyar színjátszás egyik kiemelkedõ, összetéveszthetetlen figurájának számít.

Kiváló mozgás-, beszéd- és improvizációs készsége mellett sajátos humorérzékét szeretném különösképpen kiemelni. Az õ humora ugyanis nem anekdotikus. A groteszkhez való érzékének köszönhetõen, a helyzeteket és karaktereket a legváratlanabb pillanatban feje tetejére állítva, a közönséget ellenállhatatlan nevetésre készteti. Egészen eredeti módon, leggyakrabban a gesztusokból, testtartásokból kiindulva képes felfedezni az adott szerep mélységét. Zavarba ejtõ könnyedséggel tudja elegyíteni a tragikumot a komikummal, olyan összetett színészi jelenlétet hozva létre, amellyel csak a legnagyobbak rendelkeznek.

Nagyon sok kimagasló alakítását lehetne felsorolni: a Kazimir és Karoline Kazimir szerepe, a Don Juan címszerepe, az Alkésztiszbõl Admétosz szerepe, vagy a Háromszék Táncegyüttessel közös produkcióként létrehozott Vérnász címû elõadásban Leonardo szerepe az elsõ idõszakból. Azután az Otelló címszerepe, a Nõk iskolája Amolphe szerepe, az Ilja próféta címszerepe, a Csoda címû elõadásunk Bakk Lukács szerepe, az Yvonne, burgundi hercegnõ Kamarás-alakítása, A nyugati világ bajnokának fõszerepe vagy a Mizantróp fõszerepe mind-mind rendkívül izgalmas, kiváló alakítás. Legutóbb A fösvény címszerepében sikerült újra meglepnie mindenkit.

Pálffy Tiborral 23 éve dolgozom együtt. Valamikor Gyergyószentmiklóson kezdtük, és jó ideje Sepsiszentgyörgyön folytatjuk. Közös történetünkben felbukkantak más helyszínek is, mint például Szabadka, Budapest vagy Ploieºti, de bátran állíthatom, hogy mindketten hûséges, hazatérõ típusok vagyunk. Színpadon legutóbb tegnap este a Tamási Áron Színházban, a Hamlet próbáján találkoztunk. Claudius szerepét osztottam rá. Egy ideje számunkra új, kitaposatlan ösvény nyomára bukkantunk. Pont úgy, mint annak idején az elsõ találkozásainkkor, rendkívüli kíváncsisággal, éhséggel tapadok rá minden hangszínére, mozdulatára, nehogy elszalasszam azokat a számára is váratlan színeket, amelyekkel mindannyiunkat folyamatosan meglep, és amelyek a darab mai megértéséhez számomra a kulcsot jelenthetik.

Hobo, Pálffy Tibor kimagasló színész, igazi nagy mûvészember. Örülök, hogy méltónak találták az EMKE Kovács György-díjára, és annak is, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy bemutathassam õt a díjátadó ünnepségen.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008