magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Visky András: Panek Kati


Panek Kati. Amikor színészek munkájáról beszélve az emlékezetes alakítás köznapi fordulatával élünk, talán föl sem tûnik elõttünk, hogy bizony a színházi lényeget érintjük. Emlékezetes alakítás: mi más volna ez, mint a valóságossá válás pillanatának kitörölhetetlen lenyomata a nézõ emlékezetében, az a villanás, amikor a színház a maga teljes valójában föltárta elõttünk elképesztõ, semmihez nem hasonlító erejét. De talán még ennél is többrõl van szó, hiszen nem egyszerûen a tudatunkkal emlékezünk azokra a nagy valóság-pillanatokra, hanem egész testünkkel, olykor tehát egészen váratlanul megjelenik elõttünk egy jelenet, fölhangzik egy replika, fölragyog egy színpadi kép – és máris jobban értjük azt a mindennapi szituációt, amibe éppen belecsöppentünk. Mi másért volna fontos – amikor fontos! – a színészet, mint ezekért a valóság-föltáró momentumokért, ezekért az erõs realitás-dózisokért, amivel, ha szerencsések vagyunk, szembetalálhatjuk magunkat, és attól kezdve mindegyre csak erre az ismeretre vágyunk...!

Panek Kati személyében olyan színésszel van dolgunk, aki nagyon sokféle hangon tud megszólalni, miközben talán a legmagasabb pontra az a jellegzetesen kelet-európai abszurd fíling színészi megformálása juttatta, amely a kolozsvári társulatot ismertté tette egész Európában. A kopasz énekesnõ (1992) címû, Tompa Gábor rendezte elõadásban nyújtott alakítására gondolunk, Mrs. Martinként ugyanis arra a figurára talált rá, amely a lehetõ legteljesebben fejezte ki és tulajdonképpen összegezte mindazt, ami velünk történt a 89-es politikai fordulatig és utána még sokáig. Panek Kati Mrs. Martinjét a szenvedélyes semmitmondás, a végletes kiüresedettség, valamint a saját gondolat teljes hiánya formálta mindannyiunk számára felismerhetõ figurává, ez az emberkép ugyanis nem valaki másra mutatott rá, aki tõlünk idegen volna, hanem éppenhogy ránk, a nézõkre, akiket a szabadsághiány megfosztott a helyes önismerettõl és az alkotó cselekvésbe vetett hittõl. A kolozsvári Mrs. Martin kivételes színházi pillanat, és két évtized távlatából egyre jobban látszik, hogy színháztörténeti toposz is egyszersmind. Nem a semmibõl jött persze, Panek Kati Harag György iskoláját is kijárta, és bizony szerencsésnek mondhatja magát az, aki Harag önelemzõ, költõi-realista színházában vált alkotómûvésszé. A Mrs. Martin-figura mellett emlékeztetnünk kell még két, hasonló regiszterben fölépített szerepre, amelyek Panek Kati portréját teszik teljessé: Jacques mama és Tache Farfuridi. Mindkét szerep különleges ritmusérzékrõl, a figura-alkotás mély szakmai ismeretérõl és nem utolsósorban a Panek Katira olyannyira jellegzetes humorról szól.

Van viszont még egy alakítás, amely nézetünk szerint a legjelentõsebbek mellett áll, és a szó fentebbi értelmében emlékezetes számunkra: Sárbogárdi Jolánra gondolunk, erre a magát operettekbe álmodó vasúti jegypénztárosra. Parti Nagy Lajos Ibusárjában (1996) Panek Kati jóval túllép egy vígjátéki figura könnyû kézzel történõ fölrakásánál, ez az egyszerre szánalmas és szeretni való fõszereplõ az õ értelmezésében az operettbe menekülés hazug hagyományát is fölmutatja elõttünk, az önmagunkkal való szembenézés állandó és heroikus elodázását tudniillik addig a pontig, amíg maga az operett-giccs válik életünk egyetlen valóságává.   

Panek Kati színészi pályájáról szólva viszont nem elegendõ az „emlékezetes alakítások” szóbahozása, beszélnünk kell a nagyon jelentõs próbafolyamatokról is, azokról az idõszakokról, amikor valóban elmélyült keresés vezetett el a szerep és az elõadás végsõ formájáig. Panek Kati ugyanis kiváló alkotótárs, humora és intelligenciája a próbákat mindig komollyá és téttel bíróvá tudja varázsolni, ami nélkül jelentõs elõadás aligha születhet. A közös munka öröme az élõ színház lelke valójában, és ha valaki, akkor Panek Kati a lehetõ legmélyebben tudja ezt. Sokféle forrása lehet ennek a tudásnak, mi magunk viszont az autentikus népi kultúra iránti kivételes érzékenységébõl eredeztetjük, hiszen amikor Panek Kati énekel, akkor az egész valójával teszi, ugyanúgy ahogyan a színházat is mûveli, sokunk örömére.

Az európai abszurd színésznõje mikor máskor vehetné át a Poór Lili-díjat, mint az abszurd színház legnagyobbja, Samuel Beckett születésnapján?

Kedves Kati, a magam és a Kolozsvári Magyar Színház társulata nevében szívbõl gratulálok a díjhoz!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008