magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Bodó Barna: Szekernyés János


Szekernyés János. A hely tudósa, habár úgy is mondhatnám: a vidék tudósa.

Vidék. Perem. Végvár. Valahol a végeken.

Van abban némi fintor, ha valaki a végek, a perem, a végvárak mellett kötelezi el magát. Ezt a tételt akár mostani kitüntetettünk, Szekernyés János életmûvével is illusztrálhatnám.

Ha valaki a központban, az elsõk között, az események sûrûjében él és tevékenykedik, akkor kikerülhetetlen. Ha valaki annyit tud egy térségrõl, egy világról, amennyit Szekernyés János írásai és tucatnyi megjelent könyve alapján Temesvárról és térségérõl bizonyítottan tud – akkor nem most kerül a díjazók figyelmének elõterébe.

Nincs olyan helytörténeti munka, nincs olyan helytörténész széles e Bánságban, aki/amely Szekernyés Jánossal ne számolna. Mindenki, román, német, szerb kutatók is tudják: õ az, akit meg lehet kérdezni, akinek a véleményét figyelembe kell venni. Persze jön a kérdés: és honnan, miként lett mai kitüntetettünk a helyismeret elsõ embere a párhuzamos világokat jelentõ Bánságban? Mert Szekernyés János a magyarok között mindenképpen az.

Kolozsvár mellett ringatták bölcsõjét, iskolái is ide kötik, majd friss bölcsész diplomával kerül újságot írni Temesvárra. És felfedezni azt az izgalmas világot, amelyet azóta is folyamatosan kutat szellemi mindenevõként.

Szinte bizonyos vagyok abban, hogy azokban a hatvanas-hetvenes években, amikor Temesvárott meggyökeresedett, nem ismerte Ernst Schumacher Small is beautiful címû (1973) könyvét. Mert ha olvashatta volna, akkor kézenfekvõ magyarázatot is lelnénk arra, hogy miért a vidék. Schumacher könyve, amely rövid idõ alatt az akkori világ száz legolvasottabb munkája közé került, egy olyan kor látlelete, amikor a gazdaságban rá kellett ébredni, hogy a nagyok, a gigantikus méretûek mennyire kiszolgáltatottak, merevek, képtelenek a változásra. Schumacher fordítja a mennyiségek mögött megbúvó minõségekre a figyelmet, jelzi, hogy vannak olyan értékek az emberi társadalomban, amelyeket nem lehet mennyiségben mérni. Az európai szellemhez hozzátartozik a monumentalitás, a végtelen felé való törekvés, nem szabad ezt kiölni a nyugati emberbõl. Schumacher nem akarja teljesen megszüntetni a nagy méreteket a modern gazdaságban, hanem úgy akarja megvalósítani kis méretek gazda(g)ságát, hogy a nagy multinacionális cégeket egymástól elkülönülõ kisebb vállalkozásokra ajánlja felosztani.

Oda kell tehát figyelni a helyire, az esetire, az egyedire. Ezekbõl kell építkeznünk.

Amikor Szekernyés helytörténettel kezdett foglalkozni „az vég Temesvárban”, akkor tájainkon a történelmet a nagypolitika írta: visszamenõleg is. Akkor tanultuk meg egy ma talán kevésbé érvényes mondásnak az igazságtartalmát: soha nem tudjuk, mit hoz a múlt. A múltat a politika tartotta közvetlen és drákói kontrollja alatt. És amikor írni a helyi múltról nem, vagy csak sokszoros áttét beépítésével lehetett, Szekernyés régi újságokat jegyzetelt, öreg emberek meséit és történeteit gyûjtötte egybe, poros könyvtárak mélyén kutakodott. Megérezte, rádöbbent arra az alapigazságra, hogy minden az egyes embertõl indul el. Végre eljött nálunk is az az idõ, amikor ezt nyíltan vallani és vállalni lehet, de aki ma kezd Temesvár és vidéke helytörténeti anyagainak az összegyûjtésébe – az valamit végleg lekésett. Az utóbbi évek politikai huzata elsöpört embercsoportokat, de az emlékek nagy részét is.

Pedig roppant izgalmas világ a temesi, egy sor máig érvényes tanulsággal, tele végletekkel és pozitív etnikai rivalizációval. Ezt ma sokan másként szeretnék láttatni, de a lényeg az, hogy tájegységenként nem ismertük, nem engedték ismerni helyi történelmünket. A székelység történetét bemutató friss, 2013-as kötet többségi fogadtatása jelzés és figyelmeztetés egyszerre: mennyire félnek még ma is egyesek attól, hogy aki szûkebb világának a történetét ismeri, annak identitása, közösségi kötõdése erõs lesz, üres jelszavak nem ingatják meg, biztosan fog állani a lábán.

Az ilyen ember otthon lesz. Ezt az otthonlétet, ezt a természetes biztonságtudatot nyújtja számunkra a helytörténet. Ez az a helyzet, amikor a kicsi, a helyi – elsõrendû értékké válik.

Ezt köszönjük Szekernyés Jánosnak: segít azzá válnunk, akik õseink okán lehetünk.

Kívánjuk neki, hogy sokáig szolgáljon még minket tudásával, szorgalmával, módszerességével.

Igen: önzõ vagyok.

Aki nem vette volna észre: Schumacher is az – a maga módján.

Gratulálok János, Isten éltessen sokáig, erõben és egészségben!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008