magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Márton Attila: Nevelők a népfőiskolán Moldvai csángó oktatók. Lakiteleken


Lezsák Sándor, a Magyar Országgyûlés alelnöke meghívására április 5. és 11. között csapatépítõ képzésen vehettek részt a Lakiteleki Népfõiskola szervezésében a moldvai magyar oktatási programban dolgozó pedagógusok. A csángó népnevelõk 32 fõs csapata hajnali hat órakor indult neki a közel ezer kilométeres útnak, ahol éjszaka fél egykor meleg vacsorával várták õket. Mindenki nyugodtan pihenhette az utazás fáradalmait, még ha rövid is volt az éjszaka.

Reggel mindenki frissen és üdén jelent meg, hogy a megnyitó beszéd után bemutatkozzon, majd feltérképezze a Lakiteleki Népfõiskola környékét, Lezsák Sándor vezetésével. Az egyhetes képzés megnyitóján érdekes és tanulságos dolgokat tudhattunk meg Lezsák Sándortól, Lászlófy Pál Istvántól, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tiszteletbeli elnökétõl, valamint Pálinkó Gyulánétól, a kis településeken tanító pedagógusok egyesületének elnökétõl. Lezsák Sándor pályakezdésének élményeit osztotta meg a hallgatókkal, érdekesebbnél érdekesebb történeteket mesélt a gyermekekkel, kollégákkal, tanfelügyelõkkel megéltekbõl. Lászlófy Pál István egy Kányádi Sándor idézettel köszöntötte a moldvai oktatókat, ami magába foglalta mondanivalóját, tanácsát, bátorítását:

„Falak omolhatnak, / kövek is váshatnak, / magaslik, nem porlad / a megtartó példa”. (Kányádi Sándor: Kós Károly arcképe alá)

Borsos Annamária gyergyószentmiklósi pszichológus és Kiss Zsuzsanna gyergyóalfalusi iskolapszichológus vezetésével a tulajdonképpeni képzés a hatékony és erõszakmentes kommunikációról szólt. A foglalkozásvezetõk segítségével gyorsan sikerült az elvárások és szabályok megfogalmazása, este pedig egy teljesen testre szabott kulturális mûsorral kedveskedtek nekünk a szervezõk; a szebbnél szebb szavalatok hallatán a közelgõ frumószai szavalóverseny jutott eszébe mindenkinek.

Vasárnap reggel szentmisére igyekezett a kis csapat. Lászlófy Pál vállalta a kántor (ahogyan Moldvában mondják, a deák) szerepét, a moldvai magyar oktatási programban dolgozó pedagógusok pedig a kórust imitálták, több-kevesebb sikerrel. Ezután Lakitelek nevezetességeihez kalauzolt minket Lezsák Sándor, majd mindenki meleg fürdõvel és szaunával ellensúlyozta a reggeli megfázást. Délután újabb alkalom nyílt egymás megismerésére, mindenki mesélt magáról, miközben a többiek érdeklõdve hallgatták a lelkek megnyílását. Fantasztikus délutánunk volt, megismertük egymás apró titkait, kóstolót kaptunk egymás emberi vonásaiból, az este pedig szépen beteljesítette a vasárnapi örömünnepet: Budai Ilona énekeivel, a moldvai csángó népdalénekesek legszentebb dalaikkal kényeztették a hallgatóságot. Ilyen felemelõ élményekkel feltöltõdve tértünk nyugovóra.

Hétfõ reggel újabb feladatok, újabb kihívások és mindenki megelégedettségére tökéletes megoldások következtek. A fiúk kihasználták az ebédszünetet, és még egy focimeccset is lejátszottak evés elõtt. Olajos István iskolaigazgató elõadásában mély meggyõzõdéssel idézte Johann Wolfgang von Goethét: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hová tartoznak, de ugyanúgy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitõl és elõítéleteitõl szabadítják meg, a másiknak lehetõséget adnak új utakat bejárni, vagy inkább repülni.” Elõadása önbizalmat adott mindenkinek, és elgondolkodtunk: mi dolgunk a világban, mekkora a felelõsségünk, hogy a több nemzedéken át õseinktõl örökölt egyetlen eséllyel éljünk.

Kedden Ópusztaszerre, Kiskunfélegyházára, Budapestre látogatott csapatunk. Este Polyák Albert elõadását hallgathattuk a hungarikumokról, a hungarikum törvény gyakorlatba ültetésérõl. Az elõadó Böjte Csaba testvért idézte: „nem szeretem, amikor idejönnek, hogy meg akarják menteni a magyarságot, mert én csak ezt a gyereket akarom megmenteni, meg ezt, meg azt…”

Szerdán reggel nyolc órára iskolába siettünk, ahol az igazgató vendégszeretetét élvezve óralátogatáson vettünk részt. Innen a lakiteleki piacra siettünk helyi termékeket keresve. Este táncházat tartott számunkra Lezsák Sándorné Sütõ Gabriella és a Kösöntyû Néptánc-együttes.

Fantasztikus hangulatban zárult lakiteleki tartózkodásunk. A hely varázsa, kisugárzása, az emberek hozzáállása, a képzést vezetõk munkája mind-mind olyan érzelmeket mozgatott meg, amelyeket írás visszaadni nem képes. A meghatottságtól szemek könnyeztek, ajkak remegtek.

Lezsák Sándor irodájában fogadott bennünket. Miután beengedett minket a szeretet és a hazafiság szellemében létrehozott Lakiteleki Népfõiskolára, most még beljebb invitálta a moldvai magyarság szellemi értékfenntartóit. Énekkel kedveskedtünk neki, õ pedig a Parlament kiadványával és egy aranyozott golyóstollal ajándékozott meg minket. Itt volt szerencsénk nekünk is megköszönni az irántunk tanúsított jóságát, szeretetét. Olyan képzésen vehettünk részt, ahol a hely szelleme, hangulata, lelkülete megérintette a csapatot, hiszen nem csak ismereteket szereztünk, hanem fõképpen a szívünket és lelkünket töltöttük fel szeretettel, s az itt szerzett tudás mellett lelkiekben is csordultig telt szívünk. Köszönjük szépen, Isten fizesse!

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008