magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szabó Zsolt: Obsit


Januárban még reménykedtem, hogy sorsom fonalát kezükben tartó párkák döntése értelmében  a Mûvelõdés 65. születésnapjára, júliusra nem kell majd nyugdíjba mennem. Nos, remélhetõleg csak lazulni fog majd jövõ hónaptól a lappal való kapcsolatom, nyugdíjba igen, de nyugalomba azért tán még nem kényszerülök.

Azt is mondhatnám, hogy megkaptam az obsitot, de ez csak részigazság lenne. Sietek leszögezni: semmit sem kaptam. Manapság tájainkon senkinek sem jut eszébe valahogyan lezárni egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszt a közszolgák megbízásának lejártával. Egykor a legalább 12 esztendõt leszolgált, a tiszti állományba nem tartozó katonáknak adtak elbocsájtó levelet. Közel kétennyi szolgálat után a Kis-Szamos partján ennyi sem dukál. Még van egy aprócska különbség: pártunk és kormányunk bizalmából a Mûvelõdésügyi Minisztériumban Horváth Andor államtitkár 1991 júniusában mielõtt rám bízta volna a Mûvelõdés lélekvesztõjét, hogy Bukarestbõl az éltetõ közegébe, Erdélybe hazatelepítve a gazdaságilag feje tetejére állott világ szküllái és a változásokhoz – ma már tudjuk – túlzó reményeket fûzõ társadalom karübdiszei között elvezessem, nos elõbb szóbaállt az érintettekkel, a szerkesztõség tagjaival, kíváncsi volt a véleményünkre. Ez valahogy 22 év múlva elmaradt...

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a menyasszonyt a körülményekhez képest elég tisztességesen kistafírozták annak idején: a Mûvelõdés és melléklete, a Könyvesház 12 munkatársnak adott kenyeret (a bukaresti és a csíkszeredai fiókszerkesztõségében akkor 3-3 szerkesztõ dolgozott).

Kezdetben még nagyon reménykedtünk, hogy a civil társadalom újjászervezõdése jegyében a hazai magyar lapok kaleidoszkópjában elõbb-utóbb az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület lapjaként találja majd meg a helyét a Mûvelõdés és melléklete, ám hamarosan kiderült, hogy ingatlanai és egyéb bevételi források híján, állami támogatás nélkül az EMKE bizony szegényebb a(z erdélyi magyar) templom egerénél, hát még mi támogattuk rendezvényekkel, kiállításokkal, ahol és ahogy tudtuk.

Aztán jöttek a megszorítások. 1997-ben lapunk önálló jogi személyiséget kapott, önálló gazdálkodású közintézményként jelenhetett meg meghatározott terjedelemben, 4 fõre csökkentett személyzettel. Egyelõre még a Mûvelõdésügyi Minisztérium költségvetésébe ennyi belefért. Kerestünk reklámokat, egyéb támogatásokat. Hirdetni senki nem akart a lapban, az RMDSZ elnöke, amikor meghallgatáson jelentkeztünk nála, közölte, hogy az RMDSZ-nek nincs sajtópolitikája, rájuk ne számítsunk akkor sem, amikor érdekvédelmi szervezetünk kormánytényezõ. (Fura módon akkor is amnéziában szenvedett, amikor mi adtuk a minisztert, és hat kulturális-irodalmi lapnak volt lehetõsége költségvetés-kiegészítés címén egy kis apanázst adni.) A lét–nemlét határán álltunk, de szerencsére beindultak a pályázati lehetõségek. Idehaza csak a jászvásári Soros-fióknak esett meg rajtunk a szíve egyik évben. Magyarországról az Illyés Közalapítvány, majd a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetõen borotvaélen táncolva, de folyamatosan megjelentünk. A hazai Országos Kulturális Alapkezelõ létrehozása évekig húzódott, s egy esztendõt leszámítva nem is sikerült támogatást kapni tõlük, hogy végül 2004-tõl teljesen megszûntünk szerepelni a költségvetésben, mindössze statisztikai tényezõ volt a lap. Két állandó alkalmazottal vészeltük át a hét szûk esztendõt (Murad Betty és Sütõ Ferenc), egy továbbszolgáló nyugdíjas (Gábor Dénes) és az 1998 elejétõl egyetemi vizekre áthajózott alulírott próbálta meg a lehetetlent: egy fontosnak vélt közmûvelõdési fórumot tovább éltetni. Hogy ne jusson arra a sorsra, amire a húsos fazékhoz közel állók ilyen-olyan módon rátették a kezüket: a Családi Tükör, az Erdélyi Figyelõ, a Fiatal Fórum, a Romániai Magyar Szó, a Valóság jut hirtelen eszembe. Abban is reménykedem, hogy a Mûvelõdés nem osztozik majd a hasonlatosan RMDSZ-segédlettel révbe juttatott A Hét sorsában.

A másik két kolozsvári, egykor szintén minisztériumi lapból a Korunk ügyesebben forgolódott, több lábon állt, a román Tribuna pedig egyszerûen szüneteltette a megjelenést, amíg a megyei önkormányzat a hóna alá nem nyúlt. Az õ sikerükön felbuzdulva és Kerekes Sándor akkori megyei alelnök hathatós támogatásának köszönhetõen már 2008-ban megszületett a megyei tanács határozata: a Mûvelõdést is átveszik. Aztán következett a másfél éves hercehurca, lévén a minisztérium nyilvántartásában már nem szerepeltünk, de államtitkárunk és miniszterünk lazasága is oka lehetett, hogy az átadás-átvétel annyit késlekedett. Közben jött a gazdasági válság, az állásokat befagyasztották, de  választások után az új alelnök, Fekete Emõke talált kiskaput: egy évig a Tribuna folyósította a Mûvelõdés Egyesületen keresztül az elõbb negyedére megnyírbált, majd 2010 júliusától háromnegyedére visszaigazított költségvetési támogatást.   

A mandátumom lejárta elõtt valahol valakik úgy döntöttek, hogy külsõ embert állítanak a szerkesztõség élére anélkül, hogy elõzõleg tájékozódtak volna, hogy legalább a pályázót érdemben tájékoztathatták volna a tényleges helyzetrõl. A hírek szerint az EMKE elnökére esett a választás, ami még akár hasznára is válhat a Mûvelõdésnek, hátha kapcsolatai révén lobbierejével a Fényes Porta orcáját a (köz)mûvelõdés és lapja felé fordíthatja. Ebben bízva természetesen szívesen mûködünk együtt a közös célért, ennél jobban már csak önzetlen pártfogóink, hûséges munkatársaink, olvasóink ragaszkodásában, megértésében és további támogatásában bízunk. Nélkülük eddig sem bírtuk  volna. Hálás szívvel köszönjük!

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008