magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


László Bakk Anikó: És a cselló életre kelt


Az unitárius püspökség kolozsvári levéltárának eldugott sarkában egy nagy, szúette faláda feküdt.

2006 tavaszán szemet szúrt nekem. Megtudtam, hogy egy évszázados hangszer alussza benne csipkerózsika-álmát. Nem is akármilyen hangszer ám, hanem kegytárgy: Brassai Sámuel csellója, mely a püspökség tulajdonát képezi s a majdani múzeumban lesz  – valamikor a távoli jövõben – kiállítva.

Éreztem, hogy a hangszer nem kegytárgyként kell(ene) várja sorsát. Fel kell(ene) ébresztenünk, életre kell(ene)  keltenünk, hogy megszólaljon, s zengõ hangjával hirdesse az utókor kegyeletét… Felkértem Molnár B. Lehel levéltárost, a kegytárgy õrzõjét, hogy legyen társam a felújítási terv, az „életre keltés” megvalósításában. Tájékoztattam a Amaryllis Társaság vezetõségét, akikkel Mátyás király szellemi öröksége jegyében meghonosítottuk Erdélyben a reneszánsz táncörökséget, valamint 1993 óta  évrõl évre megrendeztük a Kolozsvári Mátyás Napokat, mintegy spirituális védõgyûrûként mindazon érték körül, melyet Fadrusz János fõtéri szobra képvisel.

 A restaurálási terv által azonban az eddigiektõl eltérõ, új Amaryllis-projekt született „historia viva – élõ történelem” címszó alatt.

A szerencse kedvezett nekünk. Márkus Barbarossa János Bécsben tevékenykedõ híres restaurátor, európai rangú szakember városunkban is nyitott egy hangszerjavító mûhelyt. 2006 õszén elvittük hozzá csipkerózsika-álmát alvó kincsünket. A mester alaposan áttanulmányozta és megvizsgálta s a következõképpen szakvéleményezte: „egy mai viszonylatban is teljes értékû és hivatásos zenész számára készült hangszerrõl beszélünk, minden jel és minden nyom – értem ez alatt a kopási nyomokat – kizárólag profi használatra vall… Azon ritka esettel állunk szemben, amikor eredeti címkéjébõl pontosan tudjuk, hogy ezen hangszert Christian Neubauer, magyarosított nevén Neubauer Kerestély készítette Budán, 1835-ben… ezt a becsületére váló és minden szempontból tökéletes hangszert  (nincs tudomásunk több mint hat-hét csellóról, ami 1800 és 1850 között minden kétséget kizáróan magyar vidéken készült volna).”

Nagy örömöt szerzett nekünk, amikor Márkus Barbarossa Jánostól megtudtuk, hogy „a magyar hangszerkészítés történetének ritkán tapasztalható, korai mesterpéldánya ez a cselló. Semmiképp nem beszélhetünk egy átlagos zeneszerszámról. Különösen értékelendõ zeneeszközrõl van szó, amilyenhez viszonyíthatót ebbõl a korból magyar hangszergyûjteményeink nem tudhatnak magukénak… egy alapos korszerûsítõ restaurálás után… ezzel a hangszerrel a világ rangos zenepódiumain egyetlen szólista sem vallana szégyent.”

Aztán eltelt két esztendõ.

A restaurátor mester a néma hangszert ízekre szétszedte, gyógyítgatta, újjá varázsolta.

A XVII. Mátyás Napok keretében, 2009. március 1-jén ünnepélyes koncert során adta át Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspöknek.

 A hangszer használatára 2010 márciusában a tulajdonos unitárius püspökség  és a felújító projektet lebonyolító Amaryllis Társaság pályázatot írt ki, melyet Kostyák Elõd fiatal kolozsvári mûvész nyert meg.

Azóta szól zengõ hangon mindnyájunk gyönyörûségére a Brassai Sámuel emlékét is magán viselõ, rendkívüli kultúrérték – az életre kelt cselló.

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008