magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kónya-Hamar Sándor: Adalékok és feljegyzések a Nyírő-ügyhöz


Még a Nyírõ József temetés-botránya elõtt került a birtokomba Szerb Antal, az Erdélyi Helikon pályázatát megnyerõ – és 1934-ben kötetben kiadott – Magyar irodalomtörténetének hasonmása. Birtokomban volt ugyan egy 1945 után kiadott változat, csakhogy abból eleve hiányzott A mai irodalom c. fejezet 3. alfejezete, Az utódállamok magyar irodalma címû és abban Tamási Áron és Nyírõ József méltatása is. Volt alkalmam tehát összehasonlítani az eredeti és megcenzúrázott változatot. És végképp elvetni a Hegedûs Géza- és Ungvári Tamás-féle „Nyírõ-minõsítéseket”, melyek lényegében még az 1945-ben Brassóban megjelenõ Népi Egység (a Magyar Népi Szövetség lapja) június 15-i számában és Szász István (késõbbi Utunk-szerkesztõ) tollából, Isten igájától Hitler igájáig (Nyírõ József népáruló író politikai pályájáról) címen megjelent tendenciózus írásra alapoztak. A korabeli elismerés és méltatás tehát nagyon jókor jött!

Mert a Bárdi Nándor Az Erdélyi Párt és a regionális politika, Egry Gábor Az „erdélyiség” színeváltozása és Horváth Szabolcs Ferenc Népcsoportpolitika, szociális kompenzáció és gazdasági jóvátétel – A holokauszt Észak-Erdélyben, valamint Elutasítás és alkalmazkodás között címû könyvekben leírt vagy manipulált igazságok ugyancsak felkeltették érdeklõdésemet, mivel éppen akkor Albrecht Dezsõ és Vita Sándor, a második, a „nagy” Hitel szerkesztõinek, késõbb országgyûlési képviselõknek és az Erdélyi Párt prominenseinek életét és életmûvét kutattam. Látókörömbe így került bele idõnként Nyírõ József is. Az erdélyi, kolozsvári holokauszt-ügyet viszont nem lehetett nem figyelemmel tanulmányozni, hiszen említetteket amiatt sikerült a legjobban besározni.

Kezdjük Albrecht Dezsõvel. Az említett szerzõ-hármas nem kisebb dolgot állít, mint azt, hogy Albrecht Dezsõ (1907–1976) radikális antiszemita volt, és a harmadik magyar zsidótörvényt (1941. évi XV. tc. „a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. kiegészítésérõl, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi intézkedésekrõl”) erõteljesen támogatta, a törvényvitában szerepet vállalt, érvelésében pedig kimutathatóak antiszemitizmusának gazdasági, politikai, demográfiai és ideológiai összetevõi. És zsidógyûlöletét az is világosan kifejezi, ahogyan a sárga csillag viselése ellen tiltakozott.

Albrecht Dezsõ nem vett részt a törvény vitájában. Az 1941 tavaszán-nyarán folyó parlamenti szópárbajban az országgyûlési jegyzõkönyvek szerint a vezérszónok Paál Árpád volt. Érvelésével még jelen volt László Dezsõ, Bánffy Dániel és Braunecher Antal. Vita Sándor emlékirata szerint pedig, azokban a napokban Albrecht Dezsõ Kövér Gusztáv képviselõtársával próbálta megértetni, hogy amennyiben nem változtat éles véleményén (ellenezte a zsidótörvény erdélyiek szerinti, külön kiegészítését), úgy Teleki Pál miniszterelnök kérésére ki kell zárni az Erdélyi Pártból (ami késõbb meg is történt).

Nyírõ József nem vehetett részt a vitában, hiszen õt (miután 1941-ben Kolozsvárott megszervezte az EP tagozatát és annak elnöke lett) csak 1942. február 14-én hívja be öt társával együtt Bárdossy László miniszterelnök, a behívott román képviselõk üresen maradt helyére. Az 1942-ben megvitatott és elfogadott negyedik zsidótörvény (1942. évi XV. tc) vitájában viszont már szót kért. A vezérszónok  Bánffy Dániel, a törvény pedig a zsidóság mezõgazdasági ingatlanjairól és földterületeirõl szólt. Nyírõ József az országgyûlés 1942. november 20-i ülésén nemzetnevelésrõl szónokolt, s a „levitézlett liberális zsidó felfogást” bírálta, aminek nyilván semmi köze nem volt a törvényvita tárgyához.

Szónoki fogás és szereplés? Feleletként idézhetjük az Országgyûlés jegyzõkönyvébõl az inkriminált részletet: „Félre az útból a magyar lelkiségtõl idegenkedõkkel. Azokkal, akik az úgynevezett humánum álorcájában a sajtó, az irodalom, a mûvészet, a lélek és a szellem területén olyan hosszú ideig büntetlenül pusztítottak bennünket a saját hazánkban. Ennek a felfogásnak, ennek a levitézlett liberális zsidó hagyatéknak, ami sok jóhiszemû magyart is megfertõzött köztünk, ennek a burkolt propagandának a magyar életbõl el kell tûnnie.”

Nyírõ József 1943. november 24-én felszólalt a honvédelmi költségvetés plenáris vitáján is, és a leventemozgalom hasznosságáról és fontosságáról szónokolt, minden antiszemita utalás vagy felhang nélkül. Ilyesmit azelõtti és azutáni 3-4 felszólalásában sem találni.

De térjünk vissza Albrecht Dezsõ kimagyarázott tiltakozásához. Jóval a törvény zárószavazása után, egy „türelmetlen sárgacsillagos” napirendi pont kapcsán kért szót és mondta el a következõket 1941. december 2-án: „Nem akarom és nem kívánom a sárga folt (Dávid-csillag) kötelezõ viselésének bevezetését, egyfelõl azért, mert ezt túlságosan látszat megoldásnak tartom, de másfelõl azért sem, mert e nélkül még elhihetem például, hogy Budapesten itthon vagyok. Goethének egy mondása jut eszembe: »Lasst mich scheinen, bist ich verde.« Legalább látszódj kereszténynek és magyarnak, Budapest, míg tényleg azzá válhatsz. Aki pedig keresztény, az soha nem lehet antiszemita! Tehát nincs keresztény antiszemitizmus. Ne tagadjuk így a kereszténység zsidó eredetét!”

Nem ezt idézte késõbb Esterházy János a pozsonyi zsidótörvény vitájában?

Albrecht Dezsõ ezt petíció formájában is benyújtotta, több EP-képviselõ támogató aláírásával, így legelsõnek a Kövér Gusztávéval stb. De Nyírõ József ezt még nem írhatta alá. Amit õ aláírt¸ az az 1944. április 5-e (a sárga csillag kötelezõ viselésének premiernapja) után Albrecht Dezsõ és Mikó Imre által fogalmazott memorandum, melyet a pártelnök gr. Teleki Béla adott át Sztójay Döme miniszterelnöknek. Vita Sándor emlékiratában erre így emlékezik: 1944. március 19-e után az országgyûlésnek már semmi jelentõsége nem volt, a jobboldali pártok demagógiája uralkodott itt is és a sajtóban is. Láttuk, hogy ez a helyzet (s a terjedõ gettósítás-hír) Erdélyre nézve mennyi veszedelmet rejt magában, ezért Albrecht Dezsõ, a párt ügyvezetõ alelnöke és Mikó Imre, a párt parlamenti csoportjának fõtitkára, április 5-ke után egy nagy emlékiratot szerkesztettek a miniszterelnökhöz, s ebben szóvá tették, hogy az új kormány teljesen tehetetlen a féktelen demagógiával szemben, az erdélyi problémákkal egyáltalán nem foglalkozik, érveléseinket senki meg nem hallgatja, a zsidókérdést brutálisan kezelik, közéleti férfiakat (zsidók és nem zsidók), köztük képviselõket is, letartóztattak, elhurcoltak, a belpolitikában áldatlan kötélhúzás folyik a pártok között,  és uralkodóvá igyekeznek tenni a nemzetiszocialista gondolatot. Ezt az emlékiratot (melyet az EP minden képviselõje aláírt) május elsõ napjaiban Teleki Béla adta át Sztójay miniszterelnöknek.” (Vita Sándor önéletírása, kiadatlan kézirat, 118. l.) Az emlékiratot az EP minden képviselõje aláírta tehát, így gondolom, Nyírõ József is.

Nyírõ József életének 1942 elõtti mozzanataira is szeretném felhívni a figyelmet. Az elsõ az Uz Bence c. regényében a zsidó Róth Sámi alakjának igencsak rokonszenves megrajzolása. A könyv megjelenése után, még 1940 elõtt, a nagyváradi Új Kelet címû cionista lapban Benamy Sándor szólaltatja meg egy interjú keretében õt és feleségét is, melyben világosan kiáll a zsidóság mellett. Ezt a szöveget meg kellene találni (az Országgyûlés legteljesebb sajtógyûjteményében például) és újra közzétenni. Úgyszintén a Kádár Imre emlékiratát, melyben, akárcsak korábban Ligeti Ernõ, mint az egykori Erdélyi Szépmûves Céh alapító tagtársára emlékezik, és nem is akárhogyan. Nem hallgathatom el, hogy Kádár Imre rendkívül gyalázatos módon viselkedett például Vita Sándorral 1945 után (aki pedig kiállította számára az életmentõ mentesítõ levelet Kolozsváron).

Nyírõ József életében bizonyára nagy élmény volt az 1941-42-es weimari író- és költõtalálkozó, melynek házigazdája maga Goebbels propagandaminiszter, s melynek Szabó Lõrinccel együtt volt meghívottja.

Radnóti Miklós naplóbejegyzését szokás rosszindulatúan idézgetni, ám Nyírõ József Keleti Újságban közölt háromkolumnás beszámolóját már nem. Pedig érdemes volna. Még akkor is, ha Medvigy Endre irodalomkutató és az újabb Nyírõ-összkiadás szerkesztõje szerint, ami abban található, az „a házigazda iránti udvariasság szerencsétlen lenyomata”.

És most elérkeztünk Ligeti Ernõ ügyéhez, melyben Mester Miklóssal és Albrecht Dezsõvel együtt, Nyírõ Józsefnek is szerepe volt.

Rugonfalvi Mester Miklósnak a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában lévõ hagyatékában (MX5462. jelzettel õrzött), a Bokor Péternek adott interjújából (Végjáték a Duna-mentén) idézve, a következõket tudjuk meg: 1944. április 30-án nevezik ki államtitkárnak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. Elmondása szerint erre Albrecht Dezsõ, az Erdélyi Párt ügyvezetõ elnöke, a Hitel c. folyóirat szerkesztõje kérte fel képviselõtársát, Mester Miklóst, mondván, hogy „üresen áll a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a politikai államtitkári állás és az Erdélyi Pártnak van felajánlva. Mi nem fogjuk betölteni, benned megbízunk, vállald el!” (Megjegyzem: az 1989-ben elhunyt Mester Miklós 1945 elõtt az imrédysta párt képviselõje volt. És csak 2012-ben jelenhetett meg az 1971-ben befejezett emlékirata a Tarsoly kiadónál 816 oldalon Arcképek – két tragikus kor árnyékában címen.)

A müncheni Új Látóhatár 1985. októberi számában megjelent Zsidókérdés Magyarországon 1944 c. tanulmány igazolja e felkérés elõrelátó voltát. „Mester Miklós teljes erõvel védelmébe vette a zsidó származású mûvészeket és írókat. Mindenki, aki beadta kérését a kultuszminisztérium útján megkapta a kormányzói mentesítést.”

A Bokor Péternek adott interjújában mondja el Mester Miklós: „Április 2-án hozzám jött Ligeti Ernõ erdélyi írónak a felesége. Letartóztatták a férjét és segítséget kért tõlem. Ligeti Ernõt jól ismertem mint kiváló erdélyi írót, publicistát. Megígértem a feleségének, hogy segíteni fogok. Ugyanakkor érkezett hozzám dr. Gyöngyössy István, aki akkor az Egyesült Izzó jogtanácsosa volt, és kérte, hogy újságíró barátját, Arató András publicistát vegyem pártfogásba. A kettõt együtt vettem védelembe. Azonnal táviratszöveget diktáltam Baky Lászlóhoz, hogy engedje ki a letartóztatásból Ligeti Ernõt és Arató Andrást. Megkértem Ligetinét, hogy a távirat szövegét vigye le az Erdélyi Pártba. Õt ismerték ott, és tudták, hogy a férje milyen nagy szolgálatot tett az erdélyi magyar kultúrának, és kértem, szerezzen az enyém mellé még egynéhány aláírást. Visszajött délután két aláírással, Albrecht Dezsõ és Gaál Alajos írták alá, (…)  közben Nyírõ is utána küldte aláírását, tehát hárman. Ligetiné megmondta õszintén, voltak még az irodában, akik féltek és nem merték aláírni.(…) Óvatosságból Ligetiné távirat helyett levelet adott fel Baky László címére. Elõzõleg lefényképezték a szöveget s az aláírásokat. Talán két nap múlva felhív Baky s megfenyegetett, hogyan merek ilyen levelet feladni a címére. Ekkor megmondtam, hogy az Erdélyi Párt támogatja ezt az ügyet. Két erdélyi íróról, újságíróról van szó. Én is erdélyi vagyok és szolidaritást vállaltam velük. Dühösen lecsapta a telefonkagylót. De az akció tovább folytatódott, mert közben államtitkár lettem és Ambrózynál is közbeléptem. Mind a kettõ kikerült az internálásból, és meg is menekültek egészen 1944. október 15-ig.”

Idõközben Vita Sándort május közepén Jaross Andor belügyminiszter kinevezte kormánybiztosnak, aki Kolozsváron június végéig állíthatta ki a mentesítõ leveleket (igazolványokat). Emlékirata szerint, mert Ligeti Ernõ nem kérte, Nyírõ József levélben kérte Vita Sándortól a Ligeti Ernõ, felesége és 13 éves fia, Bíró József mûvészettörténész és Tamási Áron (második felesége szüleinek) apósáék számára a mentesítõ levelet. Vita Sándor Ligeti Ernõéknek és Bíró Józsefnek ki is állíttatta azt – Ligeti Ernõ mentesítõ igazolványát, 1945 januárjában még a nyilas kormány is tiszteletben tartotta, csak a suhancokból álló nyilas csõcselék nem, ahogyan a Bíró Józsefét sem –, Tamási apósáékat pedig (Endre László tanácsára) beutaltatta Haynal Imre klinikájára, és így menekülnek meg.

Amit még a Mester Miklós esetében meg kell említeni, 1982. június 19-i keltezéssel feljegyzést fogalmazott Nyírõ József emberi és írói érdemeirõl, valamint arról, hogy mi is volt a Magyar Erõ címû kiadvány. Az MTA kézirattára az MX5462/54 jelzettel õrzi ezt Feljegyzés címmel. Ezt közli teljes egészében Marosi Ildikó az  Uz Bence esetei címû könyvének elõszavában a 8. oldalon: „Ma Nyírõ József írói érdemeit elhallgatják, sõt mi több, fasiszta írónak minõsítik teljesen igazságtalanul. Nyírõ József az elsõ és második világháború közt az Erdélyi Helikon munkaközösségéhez tartozott. Könyveit az Erdélyi Szépmíves Céh Kolozsváron és a Révai Cég Budapesten adta ki. Mûveiben egyetlen antiszemita vagy politikai diktatúrát dicsõítõ mondatot le nem írt. 1940-ben Észak-Erdély visszatérésekor országgyûlési képviselõ lett [csak 1942-ben! – K-H. S.], de soha a parlamentben és sehol másutt politikai beszédet nem tartott. Mint az Erdélyi Párt alelnöke mérsékelt politikai irányzatot képviselt.

A második világháború alatt a Magyar Erõ címû folyóiratot szerkesztette. Ezt a folyóiratot a hivatalos körök a nagyon szélsõséges antiszemita és náci németbarát Rajniss-féle lappal, a Magyar Futárral szemben hozták létre. Igaz, 1944 végén Nyírõ József Nyugatra menekült és többé nem tért vissza. De az is igaz – minden ellenkezõ híreszteléssel szemben –, hogy Nyírõ Józsefet 1945-ben Magyarországon nem nyilvánították háborús és népellenes bûnösnek.

Ma is mint a legsikeresebb filmet tartják nyilván Nyírõ Józsefnek Emberek a havason címû filmjét (Szõts István rendezésében, s a Velencei Biennálé kitüntetésével), amely a második világháború alatt készült és többször szerepel jelenleg is a Film Múzeum mûsorán Budapesten.

Dr. Mester Miklós

Budapest, 1982. VI. 19.”

Amit pedig a Nyírõ József 1944. október 15-e utáni életérõl és tevékenységérõl tudni lehet: a nyilas puccs után, azok az erdélyi EP-képviselõk, akik nem követték Nyugat-Magyarországra az Országgyûlést, Albrecht Dezsõtõl, Pál Gáborig mind katonai behívót kaptak. Akik bevonultak, mint például Pál Gábor, elestek, vagy fogságba kerültek, más pedig fütyölt a behívóra, mint Albrecht Dezsõ, aki felvonult a Mátrába fát kitermelni. De az Erdélyi Párt képviselõi közül többen nem mertek lemondani, féltek a katonai behívótól és Sopronig meg sem álltak, mint Nyírõ József is, ám nem léptek be a nyilas pártba, hanem a nemzeti frakciók töredékébõl létrehozták a Nemzeti Szövetség nevû ellenzéki parlamenti csoportjukat. Ennek a csoportnak lett sajtófelelõse Nyírõ József. Az Eleven Újság címû propagandamûsor, amely elsõsorban az erdélyi és felvidéki menekülteknek szólt, hetente háromszor, hangos bemondóval közölte hír- és tájékoztató anyagát. Az országgyûlési dokumentumok között, és az Országos Levéltárban nem egy eredeti dokumentum található, melyben Nyírõ József arról tesz panaszt, hogy a tájékoztató akcióban a nyilasok nemegyszer megelõzték õket korszerûbb rádiótechnikájukkal. Ezért technikai segítséget kér, és hiába.

A többi már az emigrációs lét és sors tartozéka.

Utóirat: az egyeseknek botrányt jelentõ Nyírõ-temetésen jelen volt és emlékbeszédet mondott Kövér László, a Magyar Országgyûlés elnöke. Emiatt tiltakozásul Elie Wiesel holokauszt-túlélõ visszaadta a Magyar Állam kitüntetését, amire Kövér László azonnal nyílt levélben reagált, és kijelentette, hogy sajnálja, de Nyírõ József sem fasiszta, sem antiszemita nem volt, legfeljebb politikába tévedt írója-krónikása az erdélyi székely népnek. S ezt Elie Wieselnek is tudnia kellene, hogy mit jelent, hiszen maga is erdélyi volna.

Az erdélyi és „igazi” Elie (Elizier vagy Lázár) Wiesel pedig, ha élne, idén, 2013-ban töltené a 100. életévét. Hiszen nemcsak Grüner Miklós, az auschwitzi és buchenwaldi fogoly- és túlélõtárs – aki több mint 20 éve próbálja bizonyítani, hogy a Máramarosszigeten született zsidó rabtársa 1944-ben 31 éves volt –, hanem Carlo Mattogno olasz újságíró szerint is, a hiteles auschwitzi dokumentumokban, Lázár Wiesel születési adata 1913. 09. 04. Tetoválási száma A-7713. S azt is megállapítja, hogy Elie Wiesel nevû fogoly nem volt Auschwitzban, Elizier Wiesel viszont igen. Ki lehet a „világhírû” Elie Wiesel (sz. 1928. 10., vagy 09. hó 4-én vagy 30-án?), aki a tetovált sorszámot sohasem tudta bal alkarján felmutatni, de holokauszt-túlélõként és íróként Nuit címû dokumentumkötetéért 1986-ban Nobel-díjat kapott? Aki a stockholmi díjátadáskor szembesült Grüner Miklóssal, és az nem ismerte fel benne egykori rabtársát, és egy ideig ágytársát a fogolytáborban. Aki magyarul sem tudott (de románul sem), angolul is csak gyengén és francia hangsúllyal, ám igencsak feszélyezték Grüner kérdései, s emiatt azóta is kerüli a vele való találkozást. Grüner viszont könyvet írt az ellopott identitásról: A Nobel-díjazott lopott személyazonosság-története, auschwitzi szám A-7713 címen. Szerinte a 115 oldalas Nuit címû könyv, amelyet François Mauriac elõszavazott és állítólag stilizált is, nem más, mint Lázár Wiesel És a világ hallgat címû, Buenos Airesben 1955-ben megjelent jiddis nyelvû, eltulajdonított  könyve, ami eredetiben még 224 oldalas volt.

Grüner Miklós ma 85 éves, és jelenleg Svédországban, Malmöben él. Sem Izrael kormányánál, sem az USA illetékeseinél, sem az FBI-nál nem talált meghallgatásra. De a Magyar Országgyûlés vezetõségénél sem, amikor 2010 elején Elie Wiesel Köves Slomó meghívására Magyarországra érkezett, és az ország-gyûlésben is szót kapott. Az ülésvezetõ elnök akkor Balog Zoltán mostani miniszter volt. Akkor Grüner Miklós is leutazott Budapestre, de meghallgatásra nem talált, s mi több, Köves Slomó rabbi hazug antiszemitának és történelemhamisítónak nevezte, amiért a megrágalmazott a Budapesti Bírósághoz fordult, nem elégtételért, de azért, hogy végre kiderüljön: ki rejtõzik az Elie Wiesel név mögött. S ebben, 2012. január 24-én, az elõször ülésezõ Fõvárosi Bíróság sem segített. Pedig az igazságot megelõlegezve a Wiesel-kérdésben, Grüner ügyvédje, Bõsze Ferenc is nyílt levelet intézett Köves Slomóhoz a Magyar Hírlapban, és ugyanott Tarnóczky Anita is foglalkozott ezzel a „furcsasággal” S akkor ez így hogy van? címmel. Arról írt tulajdonképpen, hogy miért is hallgatnak a magyar hatóságok?! Még a kegyeletsértõ, tiltakozó gesztus s a magyar állami érdemrend visszaküldése után is!

Ki fog-e derülni valaha, hogy mi lett az igazi, erdélyi Elizier (Lázár) Wiesel sorsa, aki idén lenne 100 éves? S hogy hány éves is a névbitorló, egykori izraeli újságíró? Mert, hogy nem a századikat tapossa, az biztos! És az is biztos: ma még nem tudjuk, kicsoda is valójában Elie Wiesel, és õ sem tudja, hogy ki volt Nyírõ József! De hogy ki volt Nyírõ József, azt ma már Madridtól Székelyudvarhelyig mi, magyarul írók és gondolkodók, olvasók és beszélõk, biztosan és nagyon jól tudjuk!

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008