magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Katona Gyöngyi: Anyaországi szemmel az erdélyi közművelődési szigetekről


2009 óta a magyarországi Sárospatakon, A Mûvelõdés Háza és Könyvtára intézményében mûködik az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület észak-magyarországi képviselete. Ez felvállalta az EMKE alapértékeinek az anyaországban történõ terjesztését, valamint kulturális kapcsolatok építését Erdély és Magyarország között. Ennek szellemében került sor Az erdélyi közmûvelõdés múltja és jelene címû akkreditált továbbképzési programra, melynek keretében magyarországi mûvelõdésszervezõk látogattak június 24-25-én közép-erdélyi magyar házakba és kolozsvári kulturális központokba. Errõl szól az alábbi rövid beszámoló.

 

Játszik velünk százszor

 megcsalatottan is a

hullámzó reménység.”

(Sütõ András)

 

Minden útnak, utazásnak célja van, legyen az néhány órás, egy-két napos vagy akár két-három hetes idõtartamú. Vallom: a kevésbé kellemes, kevésbé eredményes út sem fölösleges, sõt megkockáztatom, olykor szükség van negatív tapasztalatokra is, mert ez ad – szerintem – olyan hajtóerõt, mely hosszú távon az eredményességet szolgálhatja. Az a körút, amelyrõl gondolataimat meg szeretném osztani az olvasóval, az utak ama csoportjába tartozik, amelyre az emberek többsége szívesen vállalkozik. Nincs kockázat, de annál több az a kincs, amit az út során összegyûjthetünk. Az erdélyi közmûvelõdés múltja és jelene címû akkreditált továbbképzés keretén belül látogattunk el Erdélybe 2013. június 26-a és 29-e között. Legtöbben az Újpesti Kulturális Központból vettünk részt, de érkeztek még Kecskemétrõl és Dabasról is közmûvelõdési szakemberek.

Utunk során az erdélyi magyar szórvánnyal ismerkedtünk. Benyomásainkat, közvetlen tapasztalatainkat az 1991-ben újraindított EMKE segítségével is életre hívott Magyar Házakban, alapítványoknál és kulturális egyesületeknél tett látogatások során szereztük.

Idõrendben: a vajdahunyadi Magyar Házban a magyar közösség képviselõivel találkoztunk, megtekintettük a várat, Csernakeresztúron a Tájházat, a Hagyományõrzõ Egyesület munkájával ismerkedtünk, Medgyesen a Millenniumi Magyar Házban és a Kolping házban találkoztunk a medgyesi magyar közösség képviselõivel. Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Kulturális Egyesületben az enyedi magyar közösség hagyományos Áprily-estek sorozatban a Bálint Tibor emlékestjén vettünk részt, Kolozsvárt a Szabédi Emlékházat és irodalomtörténeti kutatóközpontot, a Kriza János Néprajzi Társaságot, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházát, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványt látogattuk meg. Válaszúton a Kallós Zoltán Alapítvány mûködtette kulturális központ tevékenységét ismertük meg, a múzeumot és a kollégiumot is megtekintettük. Szamosújváron a Téka Mûvelõdési Központ tevékenységével és a kollégium munkájával ismerkedtünk, Nagybányán a Teleki Magyar Házba látogattunk el.

A fentiekbõl egyértelmûen kiderül: a szervezõk arra törekedtek, hogy minél teljesebb képet kapjunk a szórványtelepüléseken élõ magyarok helyzetérõl a meglátogatott intézmények tevékenységének megismerése alapján. Remek keresztmetszet, mely nem szépít, hanem arra tö-rekszik, hogy a valóságot mutassa be. A valóság pedig nemcsak a tökéletesrõl szól, hanem a hibákat is megmutatja. Kívülállóként elsõsorban az értékes elképzeléseket, a jó elgondolásokat, ötleteket emelem ki abból, hogy miként tudnak a magyar házak, alapítványok, egyesületek a legtöbbet tenni azért, hogy Erdélyben a szórványtelepüléseken élõ magyar emberek közül minél többen tartsák fontosnak magyarságuk megõrzését még akkor is, ha ez a nehezebb út.

„Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon, és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetõségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdõbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél elõtt” – írja Márai Sándor: Ég és Föld – Az utak címû írásában.


Talán e sorokkal jól tudom érzékeltetni, a mûvelõdési intézmények még nem haladnak teljesen egy úton, van aki még csak lépdel rajta, van aki már egy lehetõséget lát benne, s van aki már tudatosan vállalja egyik vagy a másik utat.

A Medgyesen töltött néhány órában azt a fajta gondolkodást tapasztaltam, amellyel szerintem hosszú távon eredményt lehet elérni. Csöndes, de tudatos munka folyik. Nagy érték, ha nem vezetõként, hanem tevékeny, cselekvõ emberként törekszünk egy adott közösség életében a magyar nyelv megõrzésére, átörökítésére. A medgyesiek több úton indultak el, remélem, egyszer összeérnek ezek az utak.

Válaszút és Szamosújvár. A települések neve is beszédes, s az ott folyó munka önmagáért beszél. Az õ útválasztásuk nagyon fontos az erdélyi magyarság életben tartása érdekében.

A Kallós Zoltán Alapítvány 1992-ben jött létre. Az ott folyó munka olyan összetett célrendszerben nyilvánul meg, mely egyszerre karolja fel a magyar nyelvû oktatást, valamint a magyar kultúra megõrzését, illetve népszerûsítését. Ehhez szórványkollégiumot mûködtetnek, Kallós Zoltán tárgyi és szellemi néprajzi gyûjteményét gondozzák, táborokat szerveznek, és egyben a hátrányos helyzetû magyar családokat segítik. A Válaszúton kapott tájékoztatóból egyértelmûen kiderült: tudják, hogy mit miért tesznek, semmi sincs a véletlenre bízva. Az 1999-ben elkezdett munka gyümölcse érik, jelenleg közel száz öt-tízéves gyermek él a kollégiumban. Talán már nincs messze az idõ, amikor az alapítvány létrehozhatja magyar iskoláját.

Remek helyzetfelismerésrõl tanúskodik, hogy a Válaszúttól 15 kilométernyire elhelyezkedõ Szamosújváron a Téka Alapítvány gondoskodik a felsõ tagozatos és középiskolás magyar gyermekek kollégiumi elhelyezésérõl. Reméljük, egyre több szülõ ismeri fel ennek a lehetõségnek a fontosságát. A szamosújvári átgondolt munka nem most kezdõdött. A kollégium fenntartása mellett a Téka Mûvelõdési Központban komoly kulturális élet zajlik. A nem magyar gyermekek igényeit úgy igyekeznek kielégíteni, hogy a magyar gyermekeknek ebbõl ne származzon hátrányuk.


A Kallós Zoltán Alapítvány és a Téka Alapítvány valóban sokat tesz azért, hogy minél több gyermek tanuljon meg írni és olvasni anyanyelvén, és nagyobb, sõt, felnõtt korában is tartsa fontosnak a magyarságát. Ezek apró sikerek, de sikerek.

Kolozsváron a magyar civil kulturális élet intézményeivel ismerkedtünk. Olyan szakemberekkel találkoztunk, akik szívvel-lélekkel dolgoznak azért, hogy az Erdélyben élõ magyarság számára minél sokoldalúbban tudják biztosítani az igényes kultúrát.

Székely Géza kolozsvári grafikus szavait idézném: „Számomra annál is inkább az otthonosság képzetét sugallja az emlékház, mivel több alkalommal is részese lehettem az alkotás és szellemi melegség légkörét sugárzó hangulatának, amikor még itt élt és alkotott Györkös Mányi Albert. Teljes mértékben érthetõ, hogy miért testálta mûteremlakását a kolozsvári magyarságra, amely ily módon az itteni közösség egyik legjelentõsebb szellemi központjává válhatott.”

Utolsó állomáshelyünkön, Nagybányán a Teleki Magyar Házban nemcsak a vendéglátás volt remek, hanem a tájékoztató is. A magyar kulturális központként is mûködõ ház munkatársai mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél színvonalasabb programokat biztosítsanak gyermekeknek és felnõtteknek egyaránt.

Ezen az utazáson lelkes, elkötelezett emberekkel ismerkedtem meg, akik mindvégig igyekeztek minél teljesebb képet nyújtani a szórványtelepüléseken végzett munkájukról, erõfeszítéseikrõl, nehézségeikrõl és eredményeikrõl egyaránt.

Az úton tovább kell haladni, ha lehet egyre hozzáértõbb emberekkel, egyre több közmûvelõdési szakemberrel. Hiszen „játszik velünk százszor megcsalatottan is a hullámzó reménység”.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008