magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Balázs Imre József: A megszelídített sárkány


A sárkányok tüzet okádnak és veszélyesek, ezt tudjuk a mesékbõl. A sárkányok néha mégis barátságosak és szelídek, ezt tudjuk a Süsü-filmekbõl. A sárkányok ellenállhatatlanul vonzódnak a beszélõ szamarakhoz, ezt tudjuk a Shrekbõl. De mi újat tudunk meg róluk a válaszúti szórványkollégium negyedik osztályosainak történeteibõl és rajzaiból?

Elõször is azt, hogy egy sárkány képes összefogni és megteremteni egy közösséget. Elsõsorban azzal, hogy a kisközösség történeteket mesél róla, ismerõsül választva õt. Ha többen próbáljuk meg ugyanazt elképzelni, az mindig izgalmas feladat – kiderül, milyenek is vagyunk valójában, egyénként és közösségként is.

Természetesen jó, ha a közös képzeletjátékhoz vannak fogódzók: a válaszúti kisiskolások például pontosan tudják, hol is lakik Sárki, a közösen képzelt sárkányuk (a „Rebeka kriptájában”), és azt is, hogy a sárkány rokonsága nem messze, a Sárkányok kertjében él (egyesek szerint kõvé váltan, más mesékben valódivá visszaváltoztatva).

A sárkánytól több okból sem kell félni – elsõsorban azért nem, mert barátságos lény, még ha olykor kicsit önfejû és hiú is, például amikor nem akarja bevallani, hogy még nem tud olvasni. Nos, mivel nem tud jó néhány olyan dolgot, amire a gyerekek viszont megtaníthatják õt, máris kialakul egy olyan együttmûködési hangulat gyerek és sárkány között, amelyben nem kell tartani a sárkányi méretektõl.

A sárkánytól azért sem kell félni, mert a gyerekek sokkal többet tudnak róla, mint a felnõttek. Hiába rémüldöznek apukák, anyukák, ismerõsök, ha néha találkoznak vele, a gyerekek mindig elmagyarázhatják, hogy igazából a sárkány nem félelmetes, hanem kedves és segítõkész barát. Így válik lehetségessé, hogy Sárki a gyerekeknek olyan életgyakorlatai közé (matektanulásba, írni tanulásba, kirándulásba) épüljön be, amelyben biztonságban, otthonosan érezhetik magukat. Néha éppen azáltal lesz otthonossá a helyzet, hogy közben megszelídítenek egy látszólag félelmetes lényt. A Sárkival való barátkozás éppen olyan, mint bármi ismeretlennel, bármi ijesztõvel való találkozás, amibõl aztán megszokott, kellemes, ismerõs tapasztalat lesz, ha elég jól figyel az ember, ha elég jól figyel a közösség.

A kiadvány hátterében ott érezzük a gondos, szeretettel irányítgató pedagógus munkáját, Major Melindáét, aki az ötvenkét oldalas kiadvány bevezetõjét is jegyzi, Tani néven pedig számos történet szereplõje. Szempontokat, ötleteket, fogódzókat nyújt a történetekhez (ezt az ismétlõdõ motívumokból, helyzetekbõl, szófordulatokból is sejthetjük), és izgalmas látni, ahogy a hasonló kiindulópontok felõl más-más történetekké formálódik, más-más konfliktusok köré szövõdik a Sárki-kaland.

A világgal történeteken keresztül ismerkedünk, egymással és önmagunkkal is történeteinken keresztül tartjuk a kapcsolatot: ezt a tapasztalatot nyújtja olvasói számára a válaszúti Sárki-kiadvány, amely minden formálódó kisközösség számára mintát mutathat abban, ahogy egy csoport közös nyelve, közös tapasztalatvilága kirajzolódik. Sárki életre kelt a válaszúti gyermekek történeteiben, s ha elolvassuk a kiadványt, talán elhihetjük nekik: nem kell megijednünk Sárkitól, ha szembejön velünk saját településünk fõutcáján.

 

 

(Sárki, a válaszúti sárkány csodálatos kalandjai. Kallós Zoltán Alapítvány, Válaszút, 2013)



vissza a kiadáshoz
minden cikke
KÖNYVTÁR rovat összes cikke

© Művelődés 2008