magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Füzesi Magda: Újságírás határok nélkül. „A közös fészek melege”


Írásom alcímét Mécs László költõtõl kölcsönöztem. Arról szeretném meggyõzni az olvasót, mennyire fontos napjainkban a kisebbségben munkálkodó újságírók számára az anyanyelv és a magyar kultúra, azaz „a közös fészek melege”.

A globalizáció térnyerésével a szétszakított nemzet egyben tartása az írástudók lelkiismeretére van bízva. Örömmel tapasztaljuk, hogy a közmûvelõdési folyóiratok a végsõkig kitartanak, hála az õket életben tartó tollforgatóknak és olvasóknak.

Az alábbi gondolatokat a Mûvelõdés, az erdélyi magyarság egyik legolvasottabb lapja születésnapjának apropóján vetettem papírra (Isten éltesse sokáig!), amely immár hat és fél évtizede áll a vártán, a nehéz idõkben sokszor hiánypótlóként, napjainkban hagyományõrzõként és hagyományteremtõként.

A Kárpátaljai Hírmondó szerkesztõségét 2011 februárjában érte az a megtiszteltetés, hogy felvehette a kapcsolatot e patinás fórummal. Pomogáts Béla irodalomtörténész, szerkesztõbizottságunk tagja javaslatára történt a kapcsolatfelvétel, mégpedig azért, hogy tapasztalatcserével érdekesebbé tegyük folyóiratunkat. Mondanom sem kell, hogy az együttmûködés elsõsorban a még csak IX. évfolyamába lépett lapunk számára fontos.

Idõközben alkalmunk volt megismerni a Mûvelõdés „életrajzát”: megtudtuk, hogy 1948-ban jött létre. A szerkesztõség 1991-ben, a romániai rendszerváltás után Bukarestbõl Kolozsvárra, Erdély fõvárosába költözött. Ez a lépés közelebb hozta a folyóiratot az olvasókhoz. Publikációiban tájékoztat, közmûvelõdési feladatokat vállal, néprajzi, népzenei, az épített örökséggel kapcsolatos tanulmányok közlésével értékmentésre rendezkedik be, ugyanakkor olvasmányos, szórakoztatva nevelõ. Kiadói tevékenységet is folytatnak. Másfél évtized könyvtermését éppen a 4. Kolozsvári Magyar Napok keretében mutatták be az érdeklõdõknek. Kiadványaik tematikája sokszínû, érdemes odafigyelni azokra a könyvekre, amelyekhez a folyóirat a nevét adta.

A Mûvelõdés olvasóinak kedvéért álljon itt a Kárpátaljai Hírmondó rövid története. Lapunk 2005 nyarán jött létre, a budapesti székhelyû, mintegy ezer tagot számláló Kárpátaljai Szövetség negyedévente, 40 oldalon megjelenõ fóruma. Szerkesztési elveit tekintve politikamentes és pártsemleges. A folyóirat hidat képez a Magyarországra áttelepült, illetve a szülõföldön maradt kárpátaljaiak között. A lapban beszámolókat közlünk a szervezeti élet eseményeirõl, hitélettel, néprajzzal, mûvelõdéstörténettel, képzõmûvészettel kapcsolatos cikkeket találnak az érdeklõdõk. Bátran merítünk a magyar kultúrából, „a nagy közös tálból”, hiszen a kárpátaljai magyarság elszigeteltsége miatt hosszú ideig nem ismerhette meg a jelenkori, elsõsorban a határon túl született magyar irodalom értékeket.

Szerzõink között vannak újságírók, néprajzkutatók, történészek, orvosok, írók, költõk, jogászok, fotográfusok, építészek, lelkipásztorok és még sorolhatnám. Közös bennük, hogy a nehéz gazdasági helyzetben tiszteletdíjukat felajánlották a lapkiadás költségeire, írnak hát „szerelembõl és ingyen…”. Bizonyára így van ez Erdélyben is, hiszen ilyen idõket élünk. Bethlen Gábor fejedelem szavaival élve: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!”.

A múlt év szeptemberében a Kárpátaljai Szövetség hagyományos balatonföldvári találkozóján a Kárpátaljai Hírmondó megszervezte a Kárpát-medencei Lapok I. Együttmûködési Fórumát, amelynek keretében lehetõség nyílt arra, hogy a Magyarország határain túl megjelenõ magyar nyelvû közmûvelõdési folyóiratok szerkesztõségeinek képviselõi kicseréljék gondolataikat. Jelen volt a fórumon Szabó Zsolt, a Mûvelõdés fõszerkesztõje is, aki tájékoztatta az egybegyûlteket az Erdélyben élõ nemzettársaink helyzetérõl. A Mûvelõdés 2012. októberi számában terjedelmes fényképes beszámolót adott közre az említett rendezvényrõl.




Az együttmûködési fórumon szó esett arról is, hogy kölcsönösen közreadunk olyan írásokat, amelyek számot tarthatnak a másik lap olvasótáborának érdeklõdésére. E megállapodás keretében szemezgetünk alkalmanként a Mûvelõdésbõl. A Kárpátaljai Hírmondó három publikációt közölt eddig a folyóirat hasábjairól. Az elsõt mindjárt a kapcsolatfelvétel után Krajnik-Nagy Károly tollából, aki Sziklarepesztõk a Vaskapunál címû írásában Széchenyi Istvánnal foglalkozott. A cikket annak kapcsán közöltük, hogy Kárpátalján Beregszászban és Csetfalván is emléktábla õrzi Széchenyi István, a legnagyobb magyar emlékét, aki éppen árvízmentesítõ tevékenységével köthetõ szûkebb pátriánkhoz.

Nagyon tanulságosnak találtuk laptársunknak az Emlékek a szovjet lágerbõl címû publikációját, ugyanis a kárpátaljai olvasók körében nem annyira köztudott, hogy erdélyi foglyok is voltak szovjet lágerekben. A cikket azért választottuk, mert arról szól, hogy a megpróbáltatások ellenére is meg lehet õrizni az emberi méltóságot.

Csávossy György Édes iskola címû borászati tanulmánya azért volt érdekes a Kárpátaljai Hírmondó olvasói számára, mert szülõföldünk, a Beregvidék évszázadokig méltán volt híres borairól. A szájhagyomány szerint a beregszászi szõlõhegyek nedûi vetekedtek a tokaji borokkal. Ám az 1980-as évek alkoholellenes rendelkezései értelmében kipusztították a szõlõültetvényeket, végig sem gondolva, hogy ezzel nemigen vethetnek gátat a káros szenvedélyek térhódításának. Örvendetes, hogy a rendszerváltozás után Kárpátalján ismét becsülete van a jó bornak: fesztiválokon mérettetnek meg a borospincék kincsei. A Kárpátaljai Hírmondó szerkesztõsége a Mûvelõdés hasábjain napvilágot látott Csávossy-publikáció közlésével ezt a pozitív gondolkodást kívánta elõsegíteni.

Szabó Zsolt, a Mûvelõdés nemrég leköszönt fõszerkesztõje egy alkalommal arról beszélt, hogy nemcsak a balladai Kõmûves Kelemenné volt befalazva ama magos Déva várába, hanem ki-ki magát is befalazza oda, ahová a sors megszületni engedte. Ezért fontos, hogy próbáljuk meg jól érezni magunkat abban a közegben, amelyben létezünk, amelyben feladatot vállaltunk. Jómagam az erdélyi közmûvelõdési lap hûséges olvasója vagyok, ezért bátran állíthatom, hogy a Mûvelõdés alkotótábora feladatának magaslatán áll, példát mutatva a hasonló profilú fórumok szerkesztõbizottságainak.

Bízom benne, hogy a 65 esztendõs Mûvelõdés szerkesztésének jövõképébe a testvérlapi kapcsolatok folytatása nemcsak belefér, de tovább erõsödik, gyarapodik, épül-szépül. Mirajtunk nem fog múlni ezután sem.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008