magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kiss Olivér: Túra, kultúra és számítástechnika: Kolozsvártól Sztánáig gyalog


Tavaly eltévedés, de elsõsorban felsértett talp és vízhólyagok miatt a VaKol (Vanda és Kolivér) csapatnak a magyargorbói úttól órányi gyaloglásra kapitulálnia kellett. Akkor képtelenek voltunk befejezni a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrát. Lebaktattunk az E60-as országútra, és Kiskapusra hívtuk Lenke unokatestvéremet, aki az Erdély Mentõcsoport tagjaként kisegített. A kocsiba viszont csak két hideg sör után ültünk be, ha már feladtuk, akkor adjuk meg a módját… Ugyanakkor fejünkbe vettük: 2013-ban mindenképpen megtesszük a távot. A hivatalos túra után egy héttel nekivágtunk az 50 kilométeres útnak. A számunkra létfontosságú természetjárás és a kulturális vonatkozás mellett a gyalogtúrát számítástechnikához és a globalizált világhoz közel álló szórakozással egészítettük ki: geodobozolással.

Kiselőadás a Kakasos

templomnál? Inkább nem...

 

A hivatalos Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrát (KKETT) feláldoztuk a Marosvásárhelyen zajló országos geodoboz-keresõ találkozó, a GeoQuest ötödik kiadásának oltárán. S korántsem bántuk meg, hiszen a geocaching során jártuk a természetet, s tudtuk, hogy – igaz, némi segítséggel – a KKETT-et is képesek vagyunk végigjárni. Így is lett. Bár gyakorló természetjáróknak és túrázóknak tartjuk magunkat (kétszer mentem végig a Jókai Emlék- és Teljesítménytúra 32 kilométeres szakaszán), néhány apró részletre azért nem számítottunk…

A Titán Erdélyi Túrázók (TETÚ) öttagú csapata (Vadas Vanda, a Popovics nõvérek, azaz Emma és Linda, továbbá Bíró Jocó barátom és jómagam) augusztus 24-én reggel hétkor a Törökvágás közvetlen közelében található falumúzeum bejáratánál találkozott. Õszintén: lusták voltunk felgyalogolni ide a Kakasos templomtól (a hivatalos KKETT mindig innen indul). Mindenki tudta, hogy a nemzeti szecessziós stílusú, 1914-ben felszentelt templom Kós Károly tervei alapján épült. Egyébként is reggel hétkor túratársaim meglincseltek volna, ha a kalotaszegi motívumokkal díszített, festett kazettás mennyezetû építészeti nevezetességrõl tartok nekik kiselõadást.

 






Mókás játék

Szabó Zsolttal, a Szentimrei Alapítvány elnökével több ízben egyeztettem telefonon, indulásunk mégis bizonytalan volt. Kissé aggódtam, ugyanis ilyen hosszú gyalogtúrán egyikünk sem volt még. Jocóval már részt vettünk ugyan az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) 32 kilométeres Szind–Torockó gyalogtúráján, volt tehát valamiféle gyakorlatunk, de a lányok még nem tettek meg ekkora távokat. Vicceket mondtunk, ugrattuk egymást, minden magas labdát azonnal leütöttünk. Biztonságban volt a csapat, ugyanis a tavalyi kísérletnek köszönhetõen Vandával a Medvepadig jól ismertük az útvonalat, ráadásul nemrég önkéntesként segédkeztünk a Mária-út jelzéseinek festésénél.

Még az elsõ geodoboz elhelyezése elõtt pihenõt tartottunk. „Bedagadt az ujjam, hihetetlen” – panaszkodott Linda. „Kezeket fel!” – parancsolta Jocó, a lányok pedig engedelmeskedtek, mert állítólag így lelohad az ujjuk. A taktika mindenképpen jót tett a morálnak, indultunk tovább. Az eddig megtett táv nemigen érdekelt senkit sem, a teljesítmény helyett a túra teljes idõtartama alatt az élményre összpontosítottunk. Az autópálya közelében rókalyukakra lettünk figyelmesek. Jó hely az elsõ geodoboz számára, mondtam, de mivel Vanda nem helyeselte az elképzelést, inkább egy rókalyuk közelében levõ vájatban rejtettem el a kis ládát. Három maradt még hátra, mindeniket a KKETT nyomvonalán szándékoztam elhelyezni.

Mirõl is szól ez a nálunk még gyerekcipõben járó új hobbi? Hasonlít a tájfutáshoz, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által évek során szervezett úgynevezett Éjjeli lepke versenyhez. Fejleszti a térlátást, a találékonyságot, a problémamegoldó készséget, leleményesebbé, talpraesettebbé, ötletesebbé, kreatívabbá tesz. Segíti a logikus gondolkozást, a társadalmi beilleszkedést, az emberek közötti kapcsolatot, a baráti társaság bõvítését. Az utazással, ismerkedéssel egybekötött valamennyi tevékenység gazdagít, életvidámabbá tesz, nincs unalom, semmittevés, inkább tartalmasabb élet, elõtérbe kerül a másokhoz való alkalmazkodás, az élettapasztalat-szerzés. Erdélyben is egyre nagyobb teret hódít a helymeghatározó rendszert (GPS – global positioning system) használó, a lakosság körében egyre elterjedtebb szerkentyûknek köszönhetõen kialakult játék és hobbi, a geocaching. A geocaching, azaz dobozvadászat nem más, mint a felfedezés varázsa. E „kincskeresõ” rendszer lényege, hogy a www.geocaching.com globális közösség egyik regisztrált felhasználója egy valamilyen szempontból (kulturális, földrajzi, történelmi stb.) érdekesnek tartott helyszínen vagy annak közelében elrejt egy vízhatlan dobozt. Megadja annak pontos GPS-koordinátáit, a hely leírását, illetve tippeket ad, amelyek alapján a játékostársak megtalálhatják a különbözõ méretû és típusú, illetve tartalmú kis ládát. A megtalálóknak be kell írniuk becenevüket a dobozban található naplóba és az internetes felületre, illetve kisebb tárgyakat (pl. mûanyag katicabogár, kereszt, bélyeg) is hagyhatnak benne. A játékban bárki részt vehet, aki a szabályzatban foglaltakat elfogadja. A játékból való kizárás egyetlen oka a szabályzat szándékos megsértése lehet. A ládába tilos élelmiszert, édességet stb. helyezni, mert ezek egyrészt hûtés nélkül idõvel tönkremennek, másrészt odavonzzák a közelben élõ állatokat, amelyek megrongálhatják a ládát vagy annak környékét.

A természetben elrejtett ládák megtalálása érdekes adaléka lehet a természetjárásnak. A geodobozok keresése ugyanis elkalauzolhat olyan helyekre, ahol még nem jártunk, s ha nem lenne a doboz megkeresése a cél, minden valószínûség szerint sohasem jutunk el oda. A láda megtalálásán kívül gyakorlott túrázóknak is elégtétel lehet egy új hely, új kilátó, netán kulturális létesítmény felfedezése. A Magyarvistában nemrég elhelyezett geodobozzal is az volt a célom, hogy a játéknak köszönhetõen ide csalt GPS-felhasználó megismerkedhessen az Erdélyi Magyar Írók Ligája fiatalon elhunyt elnöke, Jancsó Noémi irodalmi tevékenységével, megtekintse a róla elnevezett egyesület székházát, amely egyben a Jancsó Noémi Emlékház is.

A Medvepadnál, az erdõben helyeztük el a második geodobozt. A Gyerõffy-szöktetõhöz is kellene egy, a harmadikat a Riszeg-tetõre, a negyediket pedig a Szentimrei villa (Riszeg vendégház) bejáratához terveztük elhelyezni.

 




Sötétben, célban

Magyargyerõvásárhelyen felkerestük a kocsmát. E másfajta „kulturális” létesítmény felõl még a mezõn érdeklõdtünk, de amikor a több mint 80 éves néni meghallotta, hogy Kolozsvárról gyalog jöttünk, felsóhajtott. A másik asszony csak annyit mondott: „Én nem mennék semennyi pínzért”.

Ismét Nagy Zoltánt, az EKE ifjúsági frakciójának emberét hívtuk telefonon: hol kell lemenni a jegenyei menedékházhoz? Tanácsára kihagyjuk, irány tovább. A Sebes-Körös forrásánál álló rozzant motel feletti hegyen álló televíziós tornyot elhagyva, még az oláhnádasi út elérése elõtt feltûnt Körösfõ zsindelyes templomtornya, aztán megmásztuk az Ordományost, innen pedig már láthatóvá vált a Riszeg-tetõ. Tudtuk, hogy a hagyományos majálisozásra használt hegy után már csak ereszkedõ következik. Az utolsó geodobozt már szürkületben rejtettem el egy bokorban, aztán még az erdõbe való behatolás elõtt fel kellett tennünk a fejlámpákat. Szerencsére Jocó gyakran jár Sztánára lovagolni, így nagyon jól ismerte az erdõt. A sötétben ugyanis még a leírás alapján sem sikerült volna megtalálni az utat.

A Varjúvárat, Kós Károly hajdani rezidenciáját sötétben találtuk, így másnapra halasztottuk a megtekintését. Alig vártuk, hogy elérjük a Szentimrei villát, s hogy néhány sör mellett kipihenhessük a fáradalmakat. Szerencsénkre Török Béla gondnok és társa jóval érkeztünk elõtt hozzálátott a mics és a kolbász sütéséhez, alighanem tudták, hogy nekünk csak beszélni lesz erõnk. Tizennégy és fél órányi gyalogutat tettünk meg Kolozsvártól Sztánáig. Másnap nem csak a Varjúvárat, hanem De Martin Lajos lovardáját is meglátogattuk, és a mezõn megnéztük az ötnapos kiscsikót is.

Ihletõ táj, múzsákat varázsoló környezet és csend. Kós Károlynak és Szentimrei Jenõnek könnyû volt itt alkotni…

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008