magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Oláh-Gál Róbert: Ifj. báró Kemény Simon


Több írásomban is igyekeztem alaposan bemutatni Bolyai Farkas legnagyobb patrónusát és mentorát, ifj. báró Kemény Simont. Sajnos az összes Bolyai monográfia, a legkiválóbb Bolyai-kutatók és történészek is tévesen jelölték meg Kemény Simon születési dátumát. Természetesen így én is átvettem ezt a téves évszámot. (Ide illik az a kedves és humoros figyelmeztetés, melyet Kása Zoltán professzortól hallottam: ha egy könyvbõl vesszük az adatainkat, az plágium, ha több könyvbõl, az már monográfia!) Szóval, minden könyv, kivétel nélkül (az én néhány hónapja megjelent Bolyai-breviáriumom is) azt írja, hogy Kemény Simon négy évvel volt fiatalabb Bolyai Farkasnál. Sajnos, ez az adat hibás. Idén januárban újra eljutottam a Magyar Országos Levéltárba, ahol sikerült megnézni ifj. báró Kemény Simon gyászjelentõjét. A báró nagy államférfi volt, mint ahogy az apja, idõs báró Kemény Simon is. A gyászjelentõ nyelvezetéért is érdemes ezt elolvasni:

 

Szomorú jelentés

Szomoruán virrada-fel Nemes N. Enyed Várossában e’ folyó October’ 19-dik napjának reggele; mert Nemes Alsó Fejér Vármegyének boldog emlékezetû Administratora Magyar Gyerõ Monostori L. B. KEMÉNY SIMON Úr, egy reggeli álom után következett gutta-ütéssel, a’ nélkül, hogy a’ béállott napot Kedveseinek köszönthette volna, által-szóllíttatott az örökkévaló világosságnak Hazájában. – Csendes és szép vala halála, mint becses élete’ folyása, de az esztendõk’ mértéke szerént; mert csak az 52-diket tölti vala, reménytelen, ’s ideje elõtt való még-is, mindazoknak, a’ kik õtet becsülték, szerették, terhesen fájdalmas! A’ kik megtudják fontolni, hogy mekkora kincs a’ földi boldogságnak egy Házban a’ jó lelkû férj, ’s a’ Házanépe’ szeretetében egészben boldog Édes Atya, és a’ Hazában ’s emberi társaságban mely becses lántz-szem az igazságért buzgó és értelmes Hivatalbéli ember, azok jobban érezhetik a’ szomorúságnak ilyen forma Csapását, mintsem azt emberi szó kitehetné. – Több esztendõk’ lefolyása alatt, melyeket mint Tábla-Bíró a’ Méltóságos Királyi Tábla mellett töltött-el, minden nap csak nem, tanúja lehet annak, hogy õ a’ maga Hivatalát és az Istentõl vett ritka tálentumait az Igazságnak gyarapodására ’s az Emberiség’ becsületére használta. – Az Uralkodó Felség az õ munkás érdemeinek nagyobb Pályát nyitván-fel, az Erdélyi N. Fejedelemségbeli Kir. Fõ Kormányszék mellé Tanácsosnak nevezte vala-ki, de egéssége’ gyengélkedése miatt ezen Hivatalt nem vállalhatván, kisebb helyen-is magát boldognak érezte, csak, hogy a’ magáéinak boldogítására életét tovább fenn-tarthassa, és a’ köz-Jóra hosszasabban munkás lehessen. – A’ többi vonások-is az õ becses életének szomorú képébõl mind ehhez hasonlók!

Ó de mely bizonytalanok a’ szívnek legszebb reménységei-is! A’ 26 esztendõkig tartott Házi életnek boldogsága, mint egy reggel álom, eltûnt! A’ gyermeki szeretet’ Paradicsomát éjjel fedi, és a’ Barátoknak nem maradott egyéb a’ könnyhullatásnál! – Megmaradt velünk az õ ámbár szomorú, de még-is szép emlékezete, és midõn az õ becses földi részét Csombordon e’ Hónap 21-kén az örök nyugodalom’ helyére bé-tesszük, megmaradt velünk az a’ szent Hit, hogy valamint az õ érdemei e’ földön hasznosak voltak, úgy a’ jobbik Életben Koronát nyernek, és hogy egykor mi-is ott leszünk a’ hol Õ vagyon. – N. Enyed. October’ 19-kén 1826. –

Nos, ha 1826-ban ifj. báró Kemény Simon 52 éves volt, akkor 1774-ben született, tehát egy évvel volt idõsebb Bolyai Farkasnál!

Valószínû, hogy az ifjú báró több levelet is váltott Bolyai Farkassal, de eddig egy, Bolyai Farkashoz írt levelét sem sikerült megtalálnom. Szerencsére az MTA Könyvtár Kézirattárának Bolyai Gyûjteménye õriz egy Kemény Simon által írt levelet. Igaz, nem Bolyai Farkashoz írottat, hanem a Kolozsváron élt Bodor Pálhoz, az akkori Kincstár (Provinciális Kassza) fõnökéhez. Bodor Pál (1773–1828) is tagja volt annak a diákcsapatnak, amely Göttingában tanult az egyetemen: ifj. báró Kemény Simon, öccse, János, Bolyai Farkas, Bodor Pál és egy Illyés nevû szolga voltak a diákcsapat tagjai. A levél igen értékes és általános érdeklõdésre is számot tartó információkat tartalmaz, ezért a türelmes és a régi világ dolgait tisztelõ olvasók szíves figyelmébe ajánlom. Három tartalmi részre tagolható: az elsõ Bolyai Farkas anyósának a kolozsvári házuk eladásáról, a második a korabeli erdélyi borvizekrõl és Szotyori Józsefrõl, Marosvásárhely híres orvosáról tartalmaz néhány információt, a harmadik rész pedig egy fontos pénzromlást vetít elõre.

 

„1816. július 13-án, Marosvásárhely

Kedves Bodor

27-a Junii írott levelét maga idejében hiba nélkül vettem volt, minden hozzá tartózandókkal egyetemben, ez az a levele, amelyet a Kamarási számtartótól küldött volt ki. Benkõnének Contractust adtam effective, e tehát réám nézve sopiált [lecsöndesített] dolog. Egyéb aránt munkás lészek benne, hogy magáról Benkõnétõl, a kit ezen dolog directe illet, írást kapjon arról maga, hogy azon pénzét, amely magánál depositoriumba az háza árából volt, magától effective percipiált légyen; maga Benkõné írástudatlan e tehát csak regiusok [királyi megbízottak] által eshetik meg, a’ Conceptust [tervet] meg is írtam, által adtam Benkõnének, de minthogy nem vagyok biztos benne, hogy mikor fog Benkõné (minthogy semmi egyéb dolga ennél a’ világon nincs) érkezni ezen éktelen munka megtételire, tehát ezen levelem elindítását azon írás megbecsülésérõl felfüggeszteni nem fogom, hanem mikor megkészül azt is elküldöm, hogy ha igen sokáig késnék de tempore in tempus [idõrõl idõre] juttassa eszembe, mert felettébb rongyos a memóriám.

Ami a borvizet illeti, hogy sok felé ne írjak, ugyan azon egy levelemben parancsoltam az ajtoni D-lis Bírónak, a P.[uszta]Kamarási, a Kis Lekentzei, és az Apa Nagyfalusi tiszttartónak a’ maga borvízre való menetele iránt, e szerént használlya ezen rendelést ahhoz képest amint Korondra vagy Radnára akar menni, ha Radnára akar menni, ezen martura [tanúság] szerént egy nap elmehet, ha jókor meg indul Kolozsvárról P. Kamarásra, másnap Kamarásról Apanagyfaluba onnét nem tudom distincte milyen messze esik Radna, de két nap bizonyosan elmehet, akár milyen lassan is, ha pedig Korondra akarna menni, úgy Kamarásról egy nap igen könnyen eljöhet K. Lekentzére, e’ Vásárhelyhez egy mérföld a’ többit osztán tudja, ha pedig Gyergyóba akarna menni azt Anyám eõ Nagysága, minthogy ilyen formát is hallottam, most nem tudom melyik nap Jánostól és Lászlótól, akik itt mentek keresztül utazván Vécsre, tehát Kamarásról Vécsre; elmehet egy és fél nap; Vécsrõl ottan nagy lassan el movéállyák [költöznek] három Napok alatt a’ borvízre ceterum [egyébként] úgy hiszem, hogy maga Lilit is szándékozik a’ Borvízre vinni, sõt talán fõbb képen ezért menyen, erre nézve tehát ha viszi Lilit elõre ki kell csinálni, hogy hol vehesse ad percepta válaszoljon azért ezen levelemre járt és írja meg bestimmt [biztosan], hogy melyik Borvízre, és mikor indul, hogy jó módjával ki csinálhassam aztot, hogy Lilit ad perceptum vegye, azt gondolom talán legjobb plánum [terv]  a leszen, hogy valami illõ és jó bedeckung [fedezéssel] alatt arra a Napra circiter [körülbelül] mikor maga Kamarásra meg fog érkezni oda fogom küldeni, vagy ha úgy esik vinni, mi magunk a közelebbi szerdán indulunk Vécs-re, ott mennyit mulatunk nem tudhatom elõre, onnét a Stabamot [meghatalmazást] deponálom Csombordra, magam pedig osztán divigálni is fogok. Doctor Szotyorival beszéltem Lilirõl és kérdeztem, hogy melyik borvizet tartya Lilire nézve legjobbnak, õ azt mondá, hogy bõvebben is írt az iránt magának csak ugyan azt mondá, hogy a Radnait tartya legjobbnak, ezt is meg akarám írni, pro statu notitis [az állapotjára vonatkozó információt].”

A fenti szó szerinti levélrészlethez fûznék néhány magyarázatot. Az elsõ rész Benkõ Józsefné, született Bachman Julianna asszonyra vonatkozik, aki Bolyai János anyai nagyanyja volt. A levélrészlet megerõsíti e sorok írójának azon véleményét, hogy Benkõné írástudatlan volt, annak ellenére, hogy a Biblia egyes részleteit könyv nélkül tudta.

A második részben szereplõ Lili, Bodor Pál Julianna nevû, beteges, törékeny egészségû lánya. Bodor Pálnak még volt egy ugyancsak Pál nevû fia, aki Marosvásárhelyen élt. A lánya, Bodor Julianna Vajda Dánielnek lett a felesége. Vajda Dániel az elsõ magyar nyelven írt és Marosvásárhelyen kiadott borászati szakkönyv szerzõje, mindkét Bolyai közeli barátja volt. Vajda Dániel és Bodor Julianna Anikó nevû lányát pedig Mentovich Ferenc, a híres marosvásárhelyi költõ, irodalomszervezõ, materialista filozófus és természettudós vette feleségül.

Olvassuk tovább ifj. báró Kemény Simon levelét:

„Látom levelébõl, hogy a fiat illetõ Cassánkot [pénztárunkat] Balási Urnak fogja által adni, hanem azt is látom, hogy olyan forma vélekedésbe láttatik lenni, mintha a’ Karai Cassa már egészen elvégzõdött volna, és más többes nem percipiálna [érzékelne, pénz kivétel], se nem erogálna [venne elszámolásba], de ezen vélekedése nem helyes ugyan is az fog még percipiálni is, erogálni is, sõt meg lehet, hogy Farcáditól meg repercipiálni is fog, mely szerént Balási úgy instruálja, hogy tökéletesen tudja a Karai és a csak fiat illetõ Cassáink közt való különbséget nem, csak hanem továbbá a csak fiat illetõ Cassankra nézve tudni kell néki továbbá a depuráló és oszló[bevétel és a kiadás] Cassák közt való különbséget is, és mind ezeket rágja jól tökéletesen a fülibe, egy szóval úgy tanítsa meg az egész manipulátiókra, hogy mind a Karai mint a csak fiat illetõ Cassánkot tökéletesen éppen úgy administrálhassa, erogálhassa, percipiálhassa, rendeléseimet meg érthesse, mintha maga otthon volna, mert most éppen az az idõpont van, hogy Cassáink absolute meg nem állhat, hanem abban a pénznek szüntelen percipiálódni és erogolodni kell e végre szükséges lészen Balásit inkább több mint kevesebb álbákkal [aláírt, de kitöltetlen papírlap] fel fegyverkeztetni amelyeket számán nála, hogy van osztán mikor Kolozsvárra visszatér számba vehet s vegyen is.

Cassának állapotjáról ezen levelében tett tudósítását így értem azért írjon pedig még, hogy ha nem jól értem  világosítson meg benne.

27-a Junni dél elõtt János és László külön-külön mindenik ki vettek a Cassánkból 5400 Rft az az ötezer négyszáz német forintokat, és errõl a Vassár sub lodum dato quietalták is, ezen az õk ki vételek következésében nékem is kell tehát az említett közös Cassánkból percipiálnom 5400 Rftokot.

Hogy eztet hamarébb és jobb móddal megtehessem, és az én quietantiám [nyugtám] stílusa illõ Correlatioba légyen az övékével, tehát ezen két quietantiákat igen accurate copizállya szórul-szóra, egészen Copiákhoz most ami válaszába zárva külgye el nékem. Úgy értem továbbá levelét, hogy minekutána János és László ezen pénzt ki vették volna, ugyan az nap de késõbbre érkezett Kamarásról 10.000 Rft a Cassába, Rovásrúl pedig 300 Rft, és így in Summa 10.300 Rft. Ennek felének kell menni a depuralt, felének az oszló Cassába, és így lett volna az osztó Cassa 27-a Junii estve 5150 Rft. Azonban azt írja, hogy volna az osztó Cassa 5483 Rft 45 Xr. Ez magában ugyan kicsi különbség, mind az által még sem érteni mi szüli ezen különbséget is. És világosságnak okáért magyarázza meg, ha elég ideje lesz reá, hogy tisztán írhasson, ezen különbséget. Úgy értem továbbá levelét, hogy a kész pénzben álló depuráló Cassa állott 27-a Junii estve 19.968 Rft 41. Xr-ba. És így ez az a’ mit Aviticalis adósság fizetésre déponálhatok, hogy írásomot világosabban meg értse levelének azon darabját a’ melyekben ezen calculust írja ide zárva küldöm, hogy ha tehát valamit nem jól értenék világosítson meg benne, nehogy valamelyik dátum nem jól értésébõl incoherens vagy inexquibilis rendeléseket tegyek.

A Vajné interessei [kamatai] iránt nem érkeztem most papírosaimot megnézni, további dispositiomig azért ne fizessen Vajnénak interest, sõt közönségesen senkinek se is adjon, rendelésem nélkül csupa interest, mivel már most mind úgy akarok fizetni, hogy mikor a Capitalist ki fizetem, akkor ki fizetem a restans interest is.

Ferián a’ Creditorokat admoniálni [figyelmeztetni] lehet. Edgyet éktelen irka-firkával admonitio és seádmonitiokkal már el is igazítottam, kifizettem, tudni illik. Gróf Lázár Antalt vagy rectius [egyenesbe] a’ successorát Gróf Lázár Lajost Creditoraim nyaggatása lészen ezen hosszú feriánleg [veszélyeztetett] fõbb munkám, hanem, hogy ez akadály nélkül folyhasson szükség lészen a’ Cassát nem csak a’ pénzt, hanem az actákot is úgy transponálni [átadni] Balássinak, hogy a’ mi interes vagy Capitális [tõke] meg fizetésérõl szóló quietantia vagy szükség lészen a’ Cassát, nem csak a’ pénzt, hanem az actákot, vagy kifizetett Contractus lészen, azokhoz Balási minden idõben hozzá nyúlhasson, azoknak Copijáit, midõn szükség lészen, nékem elküldhesse ’s a többi ’s a’ többi …, hogy tudja azt meg is kapni.

Azt hiszem a patenst [parancsot] értem annyira a’ mennyire lehet; magam is úgy nézem, hogy adósságom fizetni jó, és jó véle sietni; nem prudens futuri temporis exitum Caligula nocta promit Deus [óvatos jövõbeni kérdés, amit Isten megígért egy éjszaka Caligulának], speculálni azt tartom most veszedelmes, mert azt ugyan nem látom, hogy a’ jó pénz azon az úton a’mit eddig tudunk Circulatioba [forgalomba] jöjjön mostanság, hanem azt látom, hogy rettenetesen meg fog szûkülni a papíros pénz, és ennél fogva rettenetesen meg fog holmi olcsódni, tanácslom is, hogy a’ mi eladója van, adja el, ha adós a pénzzel azt fizesse le, e fõ dolog, ha nem adós zárja el a’ pénzt, esztendõ múlva bizonyoson két annyit fog érni azon elzárt pénz miatt most útoljára osztán a’ pénzszûke is el éri a maga summát, akkor leszen a’ maga ideje speculálni.

Ami a’ 1-a Junii kiadott patensek a’ Réz pénzrõl írnak, azok teljességgel nem érdeklik azt a’ Correlatiot a’ melyben vagyon a’ Réz pénz azt Einlösung [pénzbeváltás] és Anticipatios Scheinokhoz [számlákhoz], hanem csupán csak azt a’ Correlatiot arany és ezüst pénzhez, és erre nézve van azon határozás, hogy az egy vörös réz darabokat fél Xrba [krajcárba] a’ most két Xrba kell elvenni, de ezeket is csak azzal a megszorítással, hogy ezüst helyett réz pénzben csak azt lehet kifizetni, a’mi kisebb summa három Xrnál, ugyan ezért a most hat Xrba járó réz pénzzel, éppen nem is lehet ezüst helyett fizetni, minthogy ez tenne ezen proportioban [arányban] három Xrt az ilyetén summát, pedig már nem lehet rézben, hanem ezüstben kell megfizetni, és azt gondolom, hogy csupán csak ez az oka annak, hogy az említett Jumityi patensekben a’ hat Xrosokról semmi szó sincs, igaz, hogy az ellipsis [tojás?] szörnyû nagy. E szerént tehát, azt hiszem, hogy a’ réz pénznek az Einlösung’a Antici-patios Scheinokhoz való Correlatioban ma is éppen úgy állanak mint állottak ante 1-a Junii ami Currentis. Hanem vagyon a réz pénznek egy más bibije, tudniillik a’ devalvatio után nem sokkal talán 812-be ki jött azon patensbe a’melyben az egy Xros réz pénznek ismét egész Xrokká tetettek, a vót, hogy ami egyszer egy német forint vagy annál több, azt nem tartozik senki Réz pénzben el venni, ezt láttatik ugyan oda mutatni, hogy ezen réz pénzeket elébb vagy hátrébb valamely speciális szerencsétlenség érhetné, csak ugyan még addig alkalmasint el veszték az emberek egymástól, bajos is volna eztet a’piacon gabona árulásba mibe observálni ugyan azért nem is írok, errõl a tiszttartóinknak semmit, nehogy Confuziót csináljak a’ fejekbe, annyival is inkább, nem írok pedig mivel nem is igen szokott sok réz pénz gyûlni be, csak ugyan ha nevezetes summának kezdenének Cassánkba réz pénzbe bégyûlni, arról tüstént tudósítson, és ezt Balásinak is hadja meg.

Választék e’ szerint, az említett 17-ik júniusi hosszú levelinek minden pontjára.

hûséges szolgája Báró Kemény Simon

Mvásárhely 13. Juli 1816 délelõtt.”

Szeretném közölni feleségének, ifj. báró Kemény Simonné gróf Teleki Anna gyászjelentõjét is:

„Özvegy M. Gy. Monostori B. Kemény Simonnõ született gróf Széki TELEKI ANNA, a szellemdús magyar hölgy, a gyermekei s unokái iránti szeretetben páratlan anya, a testvéri rokon érzelem magasztos példánya, az árvák és szenvedõk gyámolításában soha ki nem fáradt nemes keblû honleány, miután összerongált hajlékából s honából távozva, a testvérhon barátságos földén kerese bánatának menhelyet, két évi távollét után, néhány hetekkel ezelõtt vissza zarándokla, hogy e föld, mely hajdan ápolá, végre fedje is. A már másfél év óta lankadozó 69 éves fáradt tagok, a nagy lélek minden ébersége mellett is, e folyó hó 27-én egy tüdõ-szélhüdés következtében összeroskadának, s e nagyszerû rom körül: két leánya: Kata özv. b. Kemény Dezsõnõ, Judit Zeyk Károlynõ, három fia: Domokos, István és György, négy testvérek: gr. Teleki Polixéna özv. gr. Kemény Miklósnõ, Ráchel b. Kemény Pálnõ, gr. Teleki Elek és Kristina özv Zeyk Jánosnõ, két meny: b. Bánfi Kata Kemény Istvánnõ, gr. Bethlen Mária Kemény Györgynõ, egy võ: Zeyk Károly, 22 unokák, számos rokonok s ismerõsek keseregnek.

Az idvezült tetemei, folyó hó 29-én délutáni 4 órakor, külsõ-monostor utczai szállásáról, egy rövid ima után, a kolozsvári torda utczai sírkertbe fognak a résztvevõ emberbarátok kíséretében, végrendelete nyomán a legnagyobb csendességben, elhelyeztetni. Nyugodjanak porai csendesen!!!

Kolozsvártt, august. 28-án, 1851.”

Végezetül szeretném megkérni az Olvasókat, ha valaki tudná Szabó Jánosnak a mellékelt, gróf Teleki Annáról készült festményének hollétét, akkor szíveskedjék e tanulmány írójával vagy a szerkesztõséggel közölni.

 

 

 

 

IRODALOM

Magyar Országos Levéltár, 999/294.

MTA Könyvtár Kézirattára, Bolyai Gyûjtemény. K 25/73.

Eszmény és hasonlatosság. Szerk. Jánó Mihály. Pallas–Akadémia, Székely Nemzeti Múzeum, 2010. 73.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008