magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kerekes Hajnal: Valóra vált merész álom a nagyenyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház


Amikor felkértek, hogy mutassam be, elõször László István kollégámat kérdeztem meg, mit gondol õ a házról, amelynek a megvalósításában az ötlettõl a kulcsátadásig cselekvõ részese volt. Ezt válaszolta: „Álmodtunk egy merészet, ami utána csak egyre nõtt, mi utána nõttünk, és a merész álmot valóra váltottuk”. Ennél többet nem sikerült tõle kicsikarnom. Akkor határoztam el, hogy a legjobb lesz, ha nem a mi szemszögünkbõl, hanem inkább a „kívülállók” nézõpontjából próbálom bemutatni a Közösségi Házat. Ezért megkértem több olyan személyiséget, akinek valamilyen kapcsolata volt vagy van a Magyar Házzal, írja le pár mondatban, mit jelentett, illetve mit jelent ez a létesítmény.

Íme a beérkezett válaszok:

Madaras Ildikó, a ház egykori tulajdonosának leszármazottja, Elekes Viktor unokája, Marosvásárhely: Nem szorul külön bizonyításra, hogy a nagyenyedi Magyar Ház egy valódi mûvelõdési központ. Megállapítható ez abból a számos programból, rendezvénybõl, kiállításból, amelyeknek helyet ad. Én viszont egy más oldalról szeretném megközelíteni a témát. Az épület az Elekes Viktor tulajdona volt már a 19. század végén. Azóta élt itt családjával, ebben a házban nõttek fel gyermekei és több árván maradt rokon gyermek is. Elekes Viktor mint kollégiumi tanár, majd rektor professzor, jelentõs szerepet játszott a város kulturális életében. Nem volt ritka esemény, hogy ebédre vagy vacsorára olyan személyiségek voltak hivatalosak házukba, mint a régi tanári kar illusztris tagjai: Járai István, Csefó Sándor, Áprily Lajos, Juhász Albert, Vita Zsigmond, Pogány Albert, Vass Albert festõmûvész, Szabó T. Attila, Kós Károly, Tompa Miklós, de megfordult a házban maga Szász Pál és felesége is, mindnyájunk, de legalábbis sokunk, Ászia nénije. Gondolom, még sok nevet kihagytam, de sajnos, vendégkönyv nem volt, s én is csak az emlékezetemre és a családi szájhagyományra támaszkodhatom. 2002-ben, a ház megnyitóján még jelen volt édesanyám, Horváth Zoltánné Elekes Ida is, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a ház az RMDSZ tulajdonába került. Természetesen ez egy véletlen egybeesés, hisz bármely enyedi épületben megvalósulhatott volna ez a lelkes munka, amely a Szász Pál nevét viselõ magyar házat a város kultúraszervezõ központjává tette. De talán mégis a régi falak, a régi nevek átmentettek valamit a régi Enyed szellemébõl, és ez vonzza oda a tárlatokra, tudományos elõadásokra, Áprily-estekre az enyedi magyar embereket. További sikeres munkát, kitartást, a jó ügyben vetett hitet kívánok mindenkinek, aki ezekhez a szép sikerekhez hozzájárult.

Kilyén Ilka, Magyar Örökség-díjas  színmûvész, Marosvásárhely: Van egy hely, ahová mindig szívesen megyek. Ez a nagyenyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház.  Ott voltam a keresztelõjén, és azóta is vonz elmélyült lelkisége, értékeket sugárzó szellemisége, barátságos, otthonos környezete. A nyitott, érdeklõdõ nagyenyedi közönséggel való találkozás ünnep számomra. Figyelõ szeretete útravaló lelki táplálék.

Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár, Nagyenyed: Az Elekes Viktor rektorprofesszor egykori házában indult útjára egy évtizeddel ezelõtt a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház. Mindketten a két világháború közti nagyon nehéz helyzetben kemény harcot vívtak azért, hogy a mélyszórványba süllyedt, anyaországától elszakított dél-erdélyi magyarság megmaradjon. A politikai, gazdasági és mûvelõdési élet harcosai voltak õk! Az egyik megjárta Jilavát, nyugdíjazása után nem léphetett be iskolájába, a másik életével fizetett magyarságmentõ munkájáért. Ez a két név is kötelez bennünket, mai enyedieket és Fehér megyeieket arra, hogy nyomdokaikon járva, a hely szellemének parancsára, a magunk módján folytassuk a megkezdett, nemes munkát. Ezt a célt szolgálja közösségi házunk is, amelynek megalakulásával olyan politikai-mûvelõdési központ teremtõdött meg városunkban, amely összefogja a megye és a város magyarságát. Templomaink és kollégiumunk mellett ez az a hely, ahol igazán otthon lehetünk, ahol hagyományainkat õrizhetjük, anyanyelvünket szabadon használhatjuk, gondjainkat megoszthatjuk. Nehéz lenne felsorolni azt a sokféle, sokszínû rendezvényt, amelynek helyet adott és helyet adhat a jövõben is a tágas udvar és a korszerûen felszerelt ház. Az eltelt évtized bebizonyította, hogy miként lehet tartalommal megtölteni ezt a városunkban egyedi színteret, hogy mi mindent lehet itt szervezni. Csak kezdeményezés és egyéni hozzáállás kérdése, hogy a lehetõ legjobban kihasználhassuk ezt az eszményi lehetõséget! Ne csak tétlen szemlélõi, hanem tevékeny alakítói legyünk megmaradásunknak ott, ahol elõdeink hõsies munkát végeztek! Számomra a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház életteret jelent, mert más körülmények közt ugyan, de itt szolgálhatom igazán azt a nemes célt, amelyet egy életen át szolgáltam.

Jancsó Miklós és Rekita Rozália színmûvészek, Kolozsvár: Néhányszor és örömmel léptünk fel itt, de csupán mint vendégek. A fogadtatás azonban feledtette a vendég státust – mindig otthon éreztük magunkat nálatok. De talán még többet jelentett, hogy rendszeresen olvashattunk igényes rendezvényeitekrõl – és bizony jó volt tudni, hogy van egy hely, ahol gyakran megemlékeznek a mi kedvenc költõink egyikérõl, Áprily Lajosról; hogy van egy ház, ahol összegyûlnek az irodalomszeretõk és -pártolók és felidézik azokat a nagyenyedi személyiségeket, akik ott éltek, alkottak, akik nyomot hagytak az ottani magyarság lelkében. Jó tudni, hogy múltsiratás helyett jövõépítéssel foglalkoztok, mert az emlékek, értékek ápolása már egyfajta építés: fundamentum, amire a magyar jelen és magyar jövõ szellemi várai és emlékezõ házai épülnek. Munkátokhoz erõt és sikert kívánunk!

Komáromi Attila ügyvéd, az RMDSZ Fehér megyei választmányának elnöke, Gyulafehérvár: Mivel a Fehér megyei magyarság szórványban él, fontos, hogy legyen egy olyan helye, ahol kulturális és közösségi rendezvényeket szervezhet. A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház ezt a célt szolgálja. Természetesen, a különféle rendezvények megszervezését egy nagyon lelkes kicsi csapat végzi, akik a Dr. Szász Pál Egyesület tagjai és egyben a megyei RMDSZ alkalmazottjai. A Közösségi Ház és a sikeres rendezvények ennek a kis csapatnak a kitartó munkájával jöhettek létre. A szórvány sajátossága, hogy az emberek összetartóbbak, ez a ház is az összetartozást próbálja megerõsíteni az emberek tudatában. Ennek a Közösségi Háznak a haszonélvezõi nem csak a nagyenyedi magyarok, hanem a környezõ települések magyar lakosai is. A rendezvények által a megye magyar lakossága megismeri egymást, és közelebb kerülnek az emberek egymáshoz. Nagyon sok esetben a kis szórvány közösségek számára a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban folytatott tevékenység példaértékûvé vált, olyannyira, hogy az otthoni kis közösségükben is próbálják megrendezni az itt látottakat, és ehhez az enyediek sokszor nyújtanak segítséget. A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban folytatott tevékenység nagymértékben hozzájárul a Fehér megyei szórvány magyarság identitásának a megõrzéséhez és erõsítéséhez.

Kancz Márta, magyar szakos tanár és kislánya, Mónika, Nagyenyed: Aki szórványban él, tudja, milyen értékes az a kezdeményezés, amely maga köré gyûjti a magyarságot. De aki magyar többség által lakott területen él, az tudja, hogy milyen közösségformáló szerepe van egy ilyen háznak. Középiskolás koromban író–olvasó találkozón vettünk részt, amelyet megelõzött egy irodalmi pályázat Kimenni vagy itthon maradni? címmel. Emlékszem, ott volt egy újságíró is, aki interjút készített a diákokkal, és nekünk ez nagyon nagy szó volt, hiszen korábban nem kerültünk a sajtó érdeklõdési körébe… Akkoriban az internethasználat sem volt annyira elterjedt, mint ma, de mi használhattuk a számítógépeket és a világhálót a könyvtárteremben. Diákszemmel vonzó volt a sok könyvespolc is, olvasgatni lehetett, és a nagyteremben mindig volt képzõmûvészeti kiállítás. Az itt látható értékek felejthetetlen élményt jelentettek mindenki számára, egyben útmutatóul is szolgáltak a mûvészetek világában. Késõbb édesanyaként kerültem kapcsolatba a Közösségi Házzal. Nyáron játszóházat szerveztek a kisgyermekek számára, és ez nagyon jó lehetõség volt a kislányomnak, hogy óvodába járás elõtt úgymond beleszokjon egy közösségbe. Ez nem gyermekmegõrzõ program volt, ugyanis különbözõ tevékenységeket vezettek, foglalkoztak a gyerekekkel, és mindebbe bevonták a szülõket. A baba–mama klub, a kézmûves foglalkozások lehetõséget adtak szórakoztató és tartalmas idõtöltésre. Ez a ház nem egy hely a sok közül. Ide bármikor be lehet menni, mindig szívesen fogadnak. Ha tanácsra volt szükségünk, kalácsot is kaptunk mellé: bátorító szót, baráti kézfogást. Ez valóban közösségi ház, amely egybefog, összetart. Büszkék vagyunk rá!

Dvorácsek Ágoston, a Bethlen Gábor Kollégium tanára, Nagyenyed: Mindig érdeklõdéssel olvasom a kollégium nagykapujára kitûzött plakátot, amely az Áprily-estek legújabb rendezvényére hívja fel figyelmünket. Erre minden hónapban többször is sor kerül, néha még a nyári szünidõ alatt is akadt rendkívüli esemény, amely figyelmet érdemelt. Iskoláimat, az elemi kivételével románul végeztem, ezért a magyar irodalommal és kultúrával csak olvasmányaim, a színházi elõadások és a magyar televíziós adások során kerültem kapcsolatba, ezért is igyekeztem részt venni minden olyan rendezvényen, amely gazdagíthatja kultúrám magyar részét. Az Áprily-estek pedig ilyen szempontból sokat pótoltak, hála a szervezõ sokoldalú tudásának és elkötelezettségének. Sok apró részletet tudtam meg a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium múltjáról, híres professzorairól és nem kevésbé híres diákjairól is. Jólesett, amikor alkalmat kaptam, hogy én is megosszam a hallgatósággal az általam feltárt adatokat azokról a hírességekrõl, akik az önképzõkörünk diákjai dolgozataiban szerepeltek. Megtisztelõ volt az az alkalom is, amikor az önképzõkör diákjait hívták meg, és bemutathatták tanulmányaikat. Nemcsak az irodalom, a könyvbemutatók kötötték le figyelmemet, hanem a képzõmûvészeti tárlatok és a zenés rendezvények is. Izgalommal készültem a tárlatmegnyitókra és könyvbemutatókra, amelyekben szerepet vállaltam. Sokat tanultam felkészülés közben. Örömmel tapasztalom, hogy az Áprily-estek rendezvényeinek kialakult már a törzsközönsége, amelyhez alkalmanként mások, köztük a Bethlen-kollégium diákjai is csatlakoznak. Gyakran szót kérnek és kiegészítik az elhangzottakat, saját emlékeikkel, ez is egyik jellemzõje a rendezvénynek! Gyakran az az érzésem, hogy visszatérünk a múltba, azokba az idõkbe, amikor még Enyeden iparos önképzõkör, olvasókörök és színjátszó csoport is rendszerességgel mûködött. Ez a mai kis társaság remélhetõleg továbbviszi azokat a hagyományokat, amelyek a régi Nagyenyed pezsgõ kulturális életét kísérték! Illesse dicséret azokat, akik ezt létrehozták és fenntartják!

Brendus Gyula nagyenyedi sebész, a 2002. szeptember 28-i avatón mondta: Ez a ház a közösségi összefogás eredménye. Akkor sokan és sok szépet mondtak. Valaki arról is beszélt, hogy a ház áll, most már az a nagy feladat, hogy meg kell tölteni élettel, a hajlékot be kell lakni. Megpróbálunk az RMDSZ, a civil szervezetek, az egyházak közötti együttmûködés pozitív példája lenni. Úgy gondolom, ennek a feladatnak eleget teszünk. Reményik Sándort idézve: „Fogcsikorgató türelemmel, / Összeszorított szájjal – / Krisztus-követõ bús próbálkozással (...) / De azt aztán foggal, tíz körömmel. / Démoni dühvel és õrült örömmel – Ahogy lehet…



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008