magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Rácz Levente: Gondolatok a Magyar Közösségi Házról


A nagyenyedi létesítmény építése 1996-ban kezdõdött és 2002-ben fejezõdött be. Ma a tetõtér kialakítása, kiépítése zajlik, a munka a vége felé tart. Az építkezést nagy gonddal követtük, szerveztük, hogy a költségeket a lehetõ legalacsonyabb szintre csökkentsük.

Nomen est omen – a név intõ vagy figyelmeztetõ jel, állítja a latin mondás. Mint köztudott, ezt általában akkor szokták használni, ha valakivel olyan rossz történik, amelyre már a neve céloz. A mi esetünkben olyan nevet akartunk adni e háznak, amely utaljon szerepére és az általa követett célokra. Ezért kis rugalmassággal magyarázhatjuk úgy is e latin mondást, hogy a név összefoglalja mindazt, amit tulajdonosa elérni kíván és neki szán. Így próbálom kicsit más, pozitív értelemben használni a nomen est omen mondást, éppen azért, hogy névadó elképzeléseinket érzékeltetni tudjam.

A ház névadóját illetõen több elképzelésünk volt. Viselhette volna Szász Károly reformkori politikus, jogtudós, nagyenyedi tanár, valamint 1848-as vallás- és közoktatásügyi államtitkár nevét, aki jelentõs szerepet vállalt Erdély politikai életében és reformküzdelmeiben. Hordozhatta volna a Pápai Páriz Ferencét, aki nagyenyedi tudós rektorprofesszorként nehéz idõkben volt a kollégium támasza, megszervezvén a labancdúlást követõ újjáépítését; a Nemes János kollégiumi aligazgatóét, aki az elnemzetlenítõ szocializmus éveiben ifjú szívekben csiholta reménységünk tüzét, és a mindennapi teendõk szorgos elvégzésével mutatott diákjainak kiemelkedõ példát. Neve még ma is fogalom Nagyenyeden. Õrizhette volna a Vita Zsigmond nevét, közmûvelõdésünk nagy egyéniségéét, aki könyvtárosként és irodalomtörténészként egyértelmûen a Bethlen Kollégiumhoz és a Bethlen Könyvtárhoz kötõdött. Semmiképpen sem állt szándékunkban rangsorolni a fent megnevezett személyiségeket. Mindössze kerestük, hogy a névadó munkássága minél inkább illeszkedjen az új intézmény hivatásához.

Választmányunk egyhangúlag úgy döntött, hogy az új házat Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Háznak nevezzük el. Indokok: Szász Pál munkássága Alsó-Fehér vármegyéhez és annak legfontosabb magyar intézményéhez, a Bethlen Kollégiumhoz kötõdik. Itt született Nagyenyeden. 1933-tól az államosításig a Bethlen Kollégium fõgondnoka volt. Fõgondnoksága alatt, 1935-ben avatták a csombordi Téli Gazdasági Iskolát, helyet biztosítva ezáltal a kollégiumban mûködõ gimnázium és tanítóképzõ mellett mezõgazdasági és szõlészeti iskolának is. Szász Pál kiváló szervezõi talentummal rendelkezett. Miután 1936-ban átvette az Erdélyi Gazdasági Egylet elnöki tisztét, új alapokra helyezte mûködését, s mintegy negyvenezer taggal a magyarság legvirágzóbb népszervezetévé tette. 1940 után Dél-Erdélyben az egyházak mellett az EMGÉ-re vártak a legterhesebb közéleti feladatok. Ezekben az években fejlõdött barátsággá a szoros együttmûködés Márton Áron és Szász Pál között, akikben a dél-erdélyi magyarok hiteles vezetõiket tisztelték. Szász Pál a közösségi érdekek kijárója volt. Kiváló kapcsolatai folytán otthonosan mozgott a bukaresti politikai és gazdasági elit köreiben. 1939-ben a király kinevezte szenátornak. Bánffy Miklós elnök mellett õ lett a Magyar Népközösség alelnöke. Gazdasági téren Szász Pál sokáig a Petrozsényi Szénbánya Rt. igazgatósági tagja volt. Ezáltal vált lehetõvé, hogy amikor a háborús körülmények közepette az Erdélyi Gazda folyóirat kiadását vagy éppen az EMGE mûködését kérdõjelezte meg az akkor sem túl magyarbarát hatalom, kijárta az akadályok elhárítását. Szász Pál életmûve nemcsak helyi és megyei, hanem országos fontosságú magyar közösségünk számára. Munkásságát, amellyel a magyar közösséget szolgálta egész életében, a kommunista hatalom letartóztatással, koncepciós perrel és súlyos börtönbüntetéssel honorálta. Elõrehaladott korára nem voltak tekintettel, az embertelen bánásmód miatt 1954-ben, 73 éves korában hunyt el az ocnele mari-i börtönben. A felsoroltak nyomós érveknek bizonyultak döntésünk meghozatalában. Szász Pál életútja, kitartása, leleményessége, szervezõi tehetsége, helytállása nehéz idõkben, szolgálata és céltudatossága példakép lehet számunkra.

A Magyar Ház megépítése lehetõséget teremtett arra, hogy a városban és a környéken egyaránt rendszeres és intézményes keretben megszervezze a magyar kulturális életet, befogadja a magyar közösség különféle kulturális, szórakoztató rendezvényeit. Tulajdonképpen amolyan kultúrház hivatását tölti be, hiszen a város kultúrháza ezt a szerepet nem tudta és nem is akarta betölteni.

Emlékeztetek rá, hogy a nagyenyedi kultúrházat a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzõkör építette és mûködtette 1928-tól az államosításig. Abban az idõszakban számtalan kultúrmûsor, szabadegyetemi elõadás színhelye volt az iparos székház.

A Bethlen Kollégium is többször rendezett különféle író–olvasó találkozókat, helyet adott táncegyüttesek fellépésének, hangversenyeknek, melyekre a város magyarsága is bejárhatott, ám hiányzott a szervezett és rendszeres jelleg.

A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban kialakított programok közül a rendszerességet az Áprily-estek elnevezésû irodalmi kávéház biztosította a legnagyobb mértékben, hiszen havonta mûködik Józsa Miklós ny. irodalomtanár igyekezete, ügybuzgalma folytán. De rendszeresek voltak a bálok (szüreti, farsangi), megemlékezések, nemzeti ünnepeink megünneplése, kiállítások és játszóház is.

2004-tõl szerveztük a gulyásfesztivált, mely kezdetben a Bethlen Kollégium tornakertjében indult, de aztán átkerült a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház gondosan ápolt, kertszerû udvarába.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, ha nem is a világ közepe lett, de mindenképpen a nagyenyedi magyar kulturális és közösségi élet centrumává vált. Az a hely, amelyrõl már máshol is tudnak, és számon tartják. Ebben szerepe volt az Aradon megjelenõ Nyugati Jelen c. napilapban, majd késõbb a Szabadságban közölt cikkeknek, illetve a Kolozsvári Rádióban elhangzott, ismertetõknek, tudósításoknak. Ha valaki Enyeden akar tartani valamilyen elõadást, könyvbemutatót, kiállítást, tudja, hogy hova kell forduljon.

Intézményszervezés, vezetés szempontjából azt követtük, hogy a költségvetési lehetõségeink szerint Nagyenyedre is elhozhassunk olyan rendezvényeket, melyekrõl tudomást szereztünk.

Kialakítottuk a pályázatíró rendszerünket, mellyel forrást, támogatást tudtunk bevonni és megszerezni. Ebben nagy szerepe lett a 2006-ban alapított Dr. Szász Pál Egyesületnek, mely a Magyar Közösségi Házban mûködik.

A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház programjainak megjelenítése a 2009-ben létrehozott www.nagyenyed.ro saját honlap révén vált lényegesen könnyebbé.

Fontos rendezvénnyé nõtte ki magát a 2009-ben elsõ alkalommal megtartott Nagyenyedi Magyar Napok is, mely késõbb más helyszíneken is zajlott.

Lényeges, hogy a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház nem az egyetlen helyszíne a magyar kulturális életnek Nagyenyeden. Több olyan programot indítottunk be, melyek ugyan máshol zajlottak, mégis a Magyar Házhoz kötõdtek. Ilyen volt például a Honvédemlékmû kivitelezése és avatása, a régi tanári sírok restaurálása (a református sírkertben), a Diákemlékmû (a sétatéren) és az 1849-es vértanúk emlékmûvének (a vár külsõ falán) restaurálása és avatása, vagy az alkenyéri Kinizsi Pál-emlékmûnél tartott megemlékezés. Helyszín szerint szintén máshol zajlanak az augusztus 20-i ünnepségek a Fehér megyei végeken, egy-egy elhagyott magyar templomban.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008