magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Ábrám Zoltán: (Honismereti) Népfőiskola Erdélyben


A magyar népfõiskolatörténet egyik gyökere a Maros megyei Makfalvához kötõdik, az 1835-ben báró Wesselényi Miklós által alapított kollégiumhoz. A korabeli krónikás így írt a Wesselényi Kollégiumról: „Azért jött létre, hogy a magyar nyelven folytatandó tanítás tárgyai közelebb álljanak az élethez, mint a tudományossághoz. Az életre hasznos mesterségek értésének, gyakorlati tudásnak, vagyis magán segíteni, másoknak is szolgálni alkalmatos ügyességnek, életrevalóságnak iskolája.”

Bõ másfélszáz évvel késõbb, 1994. január 29-én Kolozsváron az EMKE tagszervezeteként megalakult az 1992 óta már mûködõ Romániai Magyar Népfõiskolai Társaság. Az alakuló ülésre fõleg azok sereglettek össze ErdélyA honismereti népfõiskolák kitartó szervezõibõl, valamint Bukarestbõl, akik már a letûnt diktatúra éveiben is tevékenykedtek a hatalom által ugyancsak szûk keretek közé szorított magyar közmûvelõdési életünkben, és különösen a szabadegyetemi elõadások szervezésével hívták fel magukra a hajdani éber cenzúra és a kékszemû (verõ)legények figyelmét.

Magam a Gînduri studenþeºti címû egyetemi lap magyar oldalának szerkesztõjeként három éven át harmadmagammal szerveztem a marosvásárhelyi orvostanhallgatók Communitas nevû önképzõkörét. 1986–1989-ig kéthetente találkoztak a Maros menti város egyetemistái, egy olyan rettegetett idõben, amikor nemcsak a magyar szó, a hús és a villanyszolgáltatás volt híján, hanem még az Igaz Szó c. irodalmi havi folyóirat körének mûködését is betiltotta a diktatúra.

A Romániai Magyar Népfõiskolai Társaság abból a célból alakult, hogy felmérje a lehetõségeket, támogassa a hivatalos oktatáson kívüli felnõttképzést, vagyis intézményesítse közmûvelõdési életünknek ezt a nagyon fontos területét. Az erdélyi népfõiskoláink célkitûzése ugyanaz, mint amit Móricz Zsigmond vallott: „Jobb polgárt, jobb hazafit s jobb embert nevelni, ez a népfõiskola célja”. Azonban itt, a Kárpátok ölelésében, más feladat is vár népfõiskoláinkra: meg kell tanítani magyar közösségeinket úgy cselekedni, hogy megmaradjanak.

A Társaság alapító elnöke Egyed Ákos történész, titkára Dáné Tibor Kálmán mûvelõdési fõelõadó.

A kilencvenes években a mi tájainkon is szerteágazó népfõiskolai jellegû tevékenység kezdett kibontakozni megyei, regionális vagy országos szinten. Bár a népi egyetem fogalmát ismerõ (universitate popularã) román hagyományok inkább fékezõ erõt jelentettek, és a támogatási rendszerben sem élvezett elõnyt a kultúra megõrzése, kiváltképpen az inkább ide sorolt népfõiskolai tevékenység, a népfõiskolai eszmeiség magja lassacskán mégis kicsírázott. (Az oktatási támogatásban részesülõ felnõttképzési tanfolyamok, fõleg az akkreditációt élvezõ és diplomát osztogató képzések már mindenképpen kifizetõdõnek bizonyultak.)

Szóval, az önfeláldozó odaállásból, fokozott lelkiségbõl fakadó népfõiskolai tevékenység elsõsorban elõadások, elõadássorozatok, tanfolyamok megtartására szorítkozott a megyei, illetve a helyi EMKE‑szervezetek égisze alatt. Erdélyben több helyen is léteztek olyan tevékeny csoportok, amelyek felvállalták a népfõiskola szellemét (Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Kolozsvár, Aranyosgyéres, Marosvásárhely stb.).

Szélesebb kitekintésû rendezvényekre is sor került. Például népfõiskolai börzére, csángó fiataloknak szervezett összejövetelekre, rangos nemzetközi egészségvédelmi rendezvényre, népfõiskola- és közösségszervezõk számára tartott képzésekre. A fentieken túl a legsikeresebbnek a hétszer lebonyolításra kerülõ honismereti népfõiskola megszervezése, az ottani közös szellemiség és lelkiség megteremtése és annak kisugárzása bizonyult.

Bár hivatalosan 1994-ben alakult meg a Romániai Magyar Népfõiskolai Társaság, gyakorlati mûködése korábbra tehetõ. A legelsõ szakmai-baráti megbeszélésre 1992 õszén Gyergyószentmiklóson került sor Garda Dezsõ tanár szervezésében, aki akkortájt már mezõgazdasági témájú népfõiskolai jellegû képzést szervezett gazdák számára. A találkozó alkalmat adott a Magyar Népfõiskolai Társaságot képviselõ Sz. Tóth János és az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület vezetõsége (Kötõ József, Dáné Tibor Kálmán) közötti hivatalos kapcsolatteremtésre.

Sokadmagammal lelkes résztvevõje voltam a gyergyói együttlétnek, az újdonságnak számító ismertetéseknek, az éjszakába nyúló beszélgetéseknek és tervezéseknek. Egyenes következményként, a már említett közösségszervezõi megszállottságnak köszönhetõen, a húsz esztendeje még természetesnek tekinthetõ értelmiségi tenniakarástól fûtve, társaimmal máris tervezgetni kezdtük a jövõt. Húsz év távlatában is jól emlékszem, hogy adományként kapott asztali írógépemen pötyögtettem a pályázatokat, és gombnyomós telefonunkon igyekeztem felvenni a kapcsolatot az érdekeltekkel. Társaim részérõl mindennemû támogatást megkaptam, és így érkezhetett el a nap, amikor néhai Laskai Sándor EMKE-sofõr és mindenes beállított hozzám egy köteg pénzzel. Több ezer márka, bankjegyek – akkor így mûködött a támogatás. (A pénzt mindannyiszor hatékonyan felhasználtuk és elszámoltunk vele.)

Az Illyés Közalapítvány támogatásának köszönhetõen 1993 júliusában Szovátafürdõn megszerveztük az I. Honismereti Népfõiskolát. Ebben az évben partnerünk volt Magyarországról a Magyar Népfõiskolai Társaság és a Honismereti Szövetség. Az esemény a kempingtáborban volt, ahol a faházakban együtt elfért a hét országból (Egyesült Államok, Norvégia, Kárpátalja, Délvidék, Szlovákia, Magyarország, Románia) érkezõ több mint nyolcvan résztvevõ.  Mester Zoltán és Mátyás Endre helyi szervezõkkel igyekeztünk megteremteni a lehetõségét annak, hogy öt egész napon át szellemi és lelki feltöltõdésünk megvalósuljon, miközben a koszt elsõrangúnak és a honismereti kirándulás terven felülinek sikerült. (A nemcsak lelkes szavalatával, hanem elsõ alkalommal ízes kalauzolásával kitûnõ Mester Zoltán azóta is leragadt a magyarországi csoportok idegenvezetõjének.) 

Húsz év telt el azóta, és mily sokat haladt a világ elõre! Ma már a technikai, elektronikai lehetõségek korlátlan világának örvendhetünk, vagy bosszankodhatunk. Akkoriban éjjelente táskaírógépen gépeltem a friss híreket, felhívásokat az étkezde-elõadóterem falára akasztott hirdetõtáblára, és jókat tudtunk nevetni a csacska szövegeken. Az elõadók nem használtak video–projektort, de kitûnõ elõadásokat tartottak, miközben Vofkori József diái és hangosítása egészen lebilincselte a hallgatóságot. A bort demizsonból töltöttük, vicceket társítottunk mellé (a Dáné–Matekovits páros kifogyhatatlannak bizonyult), miközben pattogott a tábortûz. Szóval, lelke volt az egésznek, valódi népfõiskolai lelkisége.

Hasonlóképpen feledhetetlen a második népfõiskolán szervezett kirándulás, amikor a bejárt székely táj minden szegletét és történelmi mozzanatát kitûnõen ismerõ két akadémikus, Imreh István és Egyed Ákos volt az idegenvezetõnk. Vagy a szentegyházi tábortüzek Haáz Sándor és Bodó Levente hegedülése mellett, a kiruccanás az ezeréves határhoz, Vofkori László sétálással egybekötött megismételhetetlen földrajzórája, a további helyszínt nyújtó Teleki Oktatási Központ vagy a Múzeum Szálló környékének felpezsdülése.

Országos szinten társaságunk legnagyobb eredményének tartjuk, hogy „a magyar népfõiskolaszervezõk Kárpát-medencei seregszemléjeként” összesen hét honismereti népfõiskolát sikerült megszerveznünk: négyet Szovátán (1993, 1995, 1997, 2004), kettõt Szentegyházán (1999, 2002) és egyet Marosvásárhelyen (2006). Ezek a rendezvények elérték a céljukat, erre bizonyíték az elõadások színvonala, a kiscsoportos tevékenységek módszertani felhasználhatósága, a kötelezõ tanulmányi kirándulás, az egységes magyar kultúrában való gondolkodás és kiemelten az esti foglalkozások közösségformáló ereje. A tábortûz körüli viccmondások, a közös énekléssel fûszerezett borozgatás, a kötetlen beszélgetések közösségformáló ereje mérhetetlennek bizonyult. Hiszen a népfõiskola olyan mûfaj, ahol nincsenek éles határvonalak az elõadó és a hallgató között; ahol a teleírt jegyzetfüzet és a résztvevõk címlistája kiegészítik egymást.

Változatos tematikát választva tartottuk meg a kétévente várva várt, határokon túlra is kiterjedõ összejöveteleinket. A különbözõ foglalkozású, közösségszervezõ tevékenységet folytató résztvevõkkel megismertettük a honismeret, népismeret, népfõiskola, felnõttoktatás, mûemlékvédelem és környezetvédelem, egészségnevelés, kommunikáció tudományát, és kiemelten foglalkoztunk a szórvány közmûvelõdési helyzetével és jövõképével. Mûemlékvédelem és környezetvédelem címmel könyvet adtunk ki a III. Honismereti Népfõiskola anyagából.

Szervezõi elégtételként szolgál, hogy évek, évtizedek távlatában is fel-felemlegetjük a közös együttléteket az egykori résztvevõkkel. Az immár történelminek mondható, megismételhetetlen pillanatokat.

Egyik rendszeres résztvevõnk, Vargyas Lajosné Emõke így fogalmazott beszámolójában: „Mi, a Honismereti Népfõiskola szovátai nemzetsége, Szent István kései leszármazottjai büszke öntudattal vállaljuk a múltban gyökerezõ jelenünket, õrizzük és ápoljuk történelmi, irodalmi, mûemléki értékeinket, valamint az egyetakarásból és közös élményforrásból fakadó barátságunkat.” 

A legutóbbi, VII. Honismereti Népfõiskola 2006. novemberé–ben zajlott A szórvány közmûvelõdési helyzete és jövõképe címmel. Az együttlét célja a szórványban élõ közösségek sajátos közmûvelõdési problémáinak a megvitatása, valamint kulturális téren a tömbmagyarsággal való együttmûködés kialakítása, közös képzési programok kidolgozása és mûvelõdésstratégiai célok felvázolása volt.

Utána fokozatosan kifulladtunk, belefáradtunk, nem tudtuk megszerezni a támogatást az egyre szûkösebb anyagi körülmények között. De leginkább: nem tudtuk, nem tudhattuk megismételni a megismételhetetlent.

Két évtized távlatában nagy szeretettel, lelkemet melengetõ érzéssel gondolok az egykori honismereti népfõiskolákra, amelyek fõszervezõjeként és mozgatójaként elmondhatom: nem volt hiábavaló a fáradozás. Nagyon sokan megfordultak itt a közmûvelõdési életünket irányító önzetlen közösségszervezõk közül, és mindannyian új ismeretekkel és ötletekkel, de mindenekelõtt megnevezhetetlen lelki táplálékkal távoztak.

Hosszú és mozgalmas éveket követõen én is táplálkozom még az akkor kialakított népfõiskolaiságból.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008