magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szabó Zsolt: Évforduló csemeteültetéssel. Húszéves a torockói Tóbiás Ház


Bensõséges, inkább családias ünnepségre gyûltünk össze a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban folyó oktatási és nevelési célokat támogató Brassais Véndiák Alapítvány torockói Ifjúsági és Szabadidõ Központja felavatásának huszadik évfordulóján. A központot a fõ támogató, az amerikai Berkeley Egyetem professzora, Tóbiás Károly óhaja szerint szülei emlékére Tóbiás Háznak kereszteltük. Annak idején emléktáblát is elhelyeztünk a fõépület falára, megörökítve az a tényt, hogy a nagyapa, Tóbiás Ferenc fia Márton, innen indult 1871-ben meghódítani a világot. Szegeden keresztül, ahol vasgyárat alapított a család, a világ minden tájára eljutottak, s az 1993-as gyorsmérleg szerint 18 leszármazott öregbítette a mûszaki tudományokban a nemzetség és a település jó hírét: mérnökök, kutatók, egyetemi tanárok szerepeltek a professzor családtörténetében. Tóbiás Károly betegsége miatt nem vett részt az avatáson, de a kedves felesége és a lánya képviselte.

1993 májusában, amikor sikerült megvásárolni a telket és az évek óta elhagyottan álló 18. századi egykori jobbágyházat, nemzetközi és nemzedékek közti összefogással – nyugodtan mondhatjuk – a maga nemében akkor még páratlan kezdeményezést sikerült tetõ alá hozni. Voltak azért elõképek, mert például az illyefalvi Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány székháza vagy az erdõcsinádi ifjúsági ház építõ-szervezõ tapasztalatait éppenséggel hasznosítani tudtuk, de mindkettõnél a helyi közösség jelentõs része támogatta az irányító lelkész munkáját. Torockón a sajátos helyi viszonyok, a település halmozottan hátrányos helyzete miatt is az együttmûködés nem volt felhõtlen.

 

Kis nosztalgiázás

Az ünnepi megemlékezésre a húsz év elõtti forgatókönyvet követve az unitárius templomban gyûltünk össze százon felül a határon innen és túlról, Csécs Márton lelkipásztor áhítata adta meg az alaphangot. Ezután a Kriza János Mûvelõdési Otthonban a visszaemlékezéseket, közös élmények felújítását a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló Néptáncegyüttese Erdély különbözõ tájegységeinek sajátosságait bemutató mûsora tette színesebbé. Egykori szervezõk, tanárok, diákok emlékeibõl állott össze az a színes mozaik, amelyben benne volt az iskola, névadója, a település története, ízelítõ a közelmúlt harcaiból és mindennapi kis elégtételeibõl. Kegyelettel emlékeztünk meg az idõközben közülünk eltávozottakról: Tóbiás Károly professzorról, Csöregi Endre építõmérnök véndiáktársunkról – az õ segítségét is külön emléktáblán örökítettük meg, lévén munkájával és pénzével kiemelkedõen járult hozzá a központ létrehozásához. És sajnos nincs már közöttünk Cs. Gyimesi Éva, aki húsz éve ünnepi szónoka volt a házavatásnak, Szövérdi László, aki másfél évtizeden át a gazdasági irányító volt, vagy Kovács Nemere aligazgató, aki honismereti vetélkedõkkel, országjáró kirándulásokkal szervezte a (vén-)diákokat.

A jelenlevõk azt is elmondták, hogy legalább három forrásból indult az ifjúsági központ létrehozásának ötlete: Hantzné Lám Irén földrajztanárnõ, a helyi hagyományok kiváló ismerõje, szenvedélyes természetjáró oroszlánrészt vállalt a diákok, a tanárok egy ré-szének mozgósításában, Bálint Kelemen Attila, akkori igazgató a nemzetközi testvériskolai kapcsolatait is sikerrel hasznosította, a Brassais Véndiák Alapítvány kapcsolati tõkéje szintén hozzájárult a sikerhez. Mert sikertörténet is a központ húszéves munkája: önálló és önfenntartó rendszerként fontos szerepet játszik iskolánk névadója, Brassai Sámuel szülõföldjén, hozzájárult Torockó hírnevének öregbítéséhez. Mûemlékvédelmi, falufejlesztési, közösségépítési programjaival – akár szervezõként, akár csupán helyszínként, táborok szervezõjeként, pusztán ötletgazdaként. Elég, ha az országos viszonylatban elsõnek elért Europa Nostra Emlékéremre gondolunk, amelyet a mûemlékek védelmében kifejtett tevékenységükért hozzánk köthetõ alapítványok, civil szervezetek, személyek közös munkájával nyertek el 1999-ben, vagy a végül tízesztendõs késéssel, de megvalósult falugondnoki szolgálatot említjük, amelybõl mindkét település lakóinak haszna van. Az iskolában folyó közgazdasági szakoktatás támogatására találtuk ki a MOL támogatásával immár 20. alkalommal sorra kerülõ közgazdász tábort, amely a magyar nyelvû egyetemi oktatást is segítette. De évekig sikeresen mûködött a rajztábor, voltak nyelvtáboraink, testvériskolák diákjai is sok-sok hetet töltöttek itt, hogy cserében a mieink látogathassanak el Hollandiába, Lengyelországba vagy csak a szomszédba, Magyarországra. Ma ezek közül legeredményesebbnek a honismereti tábor tevékenységét érezzük, õk kis kiállításon mutatták be most is ez évi tevékenységük eredményeit, dokumentumait.

 

Évente százötvenen

A legbüszkébb azért személy szerint a Bogáncs-mozgalomból a hazai magyar néptáncoktatás fellegvárának számító Brassai háttérintézményeként is szolgáló ifjúsági központ  eredményeire vagyok. Ha egy kicsit utánaszámolunk, az iskolás diákok Morzsa-, az Apró-, a Kis- és a Bogáncs, valamint a véndiákok Zurboló és Zurboló Utánpótlás együtteseiben tevékenykedõk körülbelül háromszáz fõnyi seregébõl mintegy százötvenen – elsõsorban a brassais diákok közül, de nem csak – edzenek a táborban, csiszolják tánctudományukat,  ismerkednek a magyar néphagyományokkal. Amint Könczei Csongor egykori diáktársunk, ma a néptánctudomány doktora, az együttes(ek) szakmai irányítója, a programok szíve-lelke a mûsoruk bevezetõjében is elmondta: az évi három hét edzõtábor és a különféle szakmai képzések húszéves mérlegeként (és családi események: lakodalmak, keresztelõk és más alkalmak helyszíneként) számítása szerint több mint két évet töltött a faluban, akár helybelinek is tekintheti magát. 

 

Kis közmunka

Harmadszorra futottunk neki az Iskola-erdõnek elkeresztelt terület fásításának. A Gál és a Péterffy családok támogatásaként az alapítványnak átadott mintegy másfél hektáros legelõre minden részvevõ két fát ültetett a Tilalmas határrészben. Reméljük szerint ez alkalommal nem válik a részeg pásztorok és lelketlen „természetjárók” romboló ösztöne áldozatává mint tíz és öt évvel korábbi telepítésünk, amibõl hírmondó is alig maradt. A biztonság kedvéért be is kerítettük a beültetett részt, s már jövõre tervezzük a foghíjak beültetését.

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008