|
|||||||||
Orbán István:
Portrévázlat Suba László tordai szobrászművészről
Suba Lászlóról, a most 72. életévét taposó szobrászról, keramikusról, mûvészeti íróról, néprajzosról, tanárról sokan írtak már méltató sorokat. A Mûvelõdés olvasói számára is megpróbálom összefoglalni eddigi élet- és alkotói pályáját. 1941. november 15-én született Makfalván, a Kis-Küküllõ menti egykori fazekasfaluban, mely ugyanakkor Kusztos Endre grafikusmûvész és Vass Áron állatszobrász szülõfaluja is. A marosvásárhelyi Képzõmûvészeti Szakközépiskolában Izsák Márton diákja volt, majd 1961-ben került a kolozsvári Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskolára Mohi Sándor, Szervátiusz Jenõ, Kósa-Huba Ferenc, Lövith Egon, Balaskó Nándor, Vetró Artúr, Romulus Ladea neves mûvészprofesszorok keze alá. 1965-ben keramikusdiplomával került Tordára, Nagy Albert, Étienne Hajdu, Darkó László, Gross Arnold szülõvárosába. Itt 35 évet tanárkodott, 30 éven át vezette a tordai Pionírház, a majdani Gyermekklub kerámiakörét, végül a tordai Mihai Viteazul Gimnázium rajzkatedrájáról ment nyugdíjba. A hosszú évtizedek pedagógusi munkájával párhuzamosan folyamatosan, elmélyülten alkot. A nyári vakációkban alkotótáborokban munkálkodott, például a makfalvi Nagy Pál Alkotótáborban, Gyergyószárhegyen, Kõteleken, Olaszfalun, Zsobokon és másutt.
Legbüszkébb köztéri szobraira. Ebben szülõfaluja emberei, a makfalviak is bátorították, így ma már nyolc mûemlék-adományát õrzik itt: az 1999-ben mûkõbõl felállított Dózsáját, a 2007-ben kõbõl faragott Wesselényijét, de említhetjük a Leány gyümölccsel címû kompozícióját, vagy a református templomkertben felszentelt szobrát, A tékozló fiú hazatérését. Torda város is õrzi néhány alkotását: a 2009-ben mûkõbõl készült Petõfi-szoboregyüttest, a 2007-ben bronzba öntött Eminescu-portréját a városi könyvtárban, de köztéri szobra van a tordai városi kórháznál vagy az Izomac vállalatnál. A kifejezési módok, stílusok, megoldások igen széles skáláját végigkísérletezte, a naiv, groteszk, népi ihletõdéstõl a modern formabontó absztraktig. Rendszeresen készít falra szánt rusztikus, kazettás, keretes megoldású ötletes plaketteket. Szeretem munkáin a nemesen egyszerû, tiszta, õskori tenyeres-talpas formákat, azt a szinte barbár, matriarchális légkört, mely belengi ezeket. Alkotásaiból kiolvasható a természet iránti õszinte tisztelete, ugyanakkor a használt anyaghoz fûzõdõ alázata. Munkáiban formát bont és újjáépít, leegyszerûsít, tömören fogalmaz, harmóniát, összhangot teremt a részek és az egész között. Szerényebb méretû szobrai is monumentalitást sugallnak, igényességérõl árulkodnak.
S akkor még nem említettem mûvészeti, képzõmûvészeti, közmûvelõdési, néprajzos írásait. Íme nyomtatásban megjelent kötetei: Torda és környéke fazekassága (Kolozsvár, 2005), Régi tordai kancsók (Torda, 2008), Makfalvától Tordáig (Torda, 2010). Rendszeresen találkozom Lacival a kolozsvári megyei tárlatok megnyitóján, ahol õ is kiállító mûvészként szerepel, úgyszintén a kovásznai Csoma-kiállításokra is behozza munkáit a gyûjtõközpontba, a kolozsvári Szabédi Házba. Tagja a Romániai Képzõmûvészek Szövetségének, valamint a Barabás Miklós Céhnek, számos egyéni kiállítása volt, például a kolozsvári Korunk Galériában, a Barabás Miklós Céh kolozsvári galériájában, a marosvásárhelyi Bernády Házban, a tordai városi könyvtárban, úgyszintén Nagyváradon, Bukarestben, Gyergyószentmiklóson, Szovátán, Szolnokon stb. Rendszeres részvevõje számos megyei tárlatnak, országos biennálénak, nemzetközi közös tárlatnak. Nem is olyan régen a tordaiak megünnepelték Suba Laci 70. születésnapját. Ismerõsök, barátok, mûvésztársak, mûvészetkedvelõk, magyarok, románok, mindannyian szóltak néhány baráti szót, milyennek ismerték meg, hogyan látják az embert, az alkotót. Képzõmûvész pályatársa, Agneta Labancz-Ciºmaºiu emlékezett közös munkaéveikre: Suba nagy szeretettel dolgozott, a mûhelye mindig tele volt diákokkal, látogatókkal, mindig alapos felkészültség jellemezte. Tordai barátai mondták: kivételes mûvész és ember, munkájával hozzájárult az emberi kapcsolatok megszépítéséhez, elmélyítéséhez, környezete nemesebbé tételéhez. Torda képzõmûvészeti életének egyik irányítója, alapembere. Emlékszem az évente meghirdetett gyermekrajz-pályázatokra, melyeket a Tordai Petõfi Társaság szervezett, Suba Laci bonyolított le, s amelyeken mi a kolozsvári Báthory Gimnázium tanulóival gyakran nyertünk díjakat. Aztán meghívott a tordai IKE Galériába, rendezzek egyéni kiállítást, amelyet õ nyitott meg. Egy tordai ismerõse az örökmozgó néptanítóhoz hasonlította. Alacsony, mozgékony alakja hamar megjelenik, és ugyanolyan hamar tûnik el. Suba Laci mondta: „Nem tudok egy helyben ülni és idõt fecsérelni, talán ez van a véremben is. Még most a 70-en túl is próbálok dolgozni, erõm szerint”. Kívánjuk, hogy ez még sokáig így legyen.
vissza a kiadáshoz minden cikke GALÉRIA rovat összes cikke |
|||||||||
|