magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Sas Péter: Kelemen Lajos és a Hun Szövetség


Elöljáróban csak megismételni tudom egy korábbi forrásközlés során leírt mondatomat: Kelemen Lajos megismerhetõ, közgyûjteményben õrzött hagyatéka feldolgozatlansága okán sok ismeretlen, becses adalékot nyújthat az erdélyi mûvelõdéstörténet kutatóinak, valamint a honi kultúra és mûvelõdés iránt érdeklõdõknek.

Kelemen Lajos pályaválasztásában s egész éle-tében meghatározóak voltak azok az esztendõk, melyeket szülõvárosa nevezetes Református Kollégiumában töltött. Kedves latintanára, nagysolymosi Koncz József – aki „mindenkori jóakarója” megszólítással fejezte be leveleit – még inkább elmélyítette benne a történelem iránti érdeklõdést. A múlt megismerésére olvasmányélményein kívül anyai nagyapja, albisi Csomoss Miklós volt 48-as honvéd visszaemlékezései – Kelemen Lajos sajátos, nyelvújítás kori szóhasználatában „éleményei” – tovább ösztönözték. A múlt iránti érdeklõdését elmélyítette Kõváry László egyik máig ható alapmûve, az Erdély régiségei címû munkája és Orbán Balázs szülõföld-bibliája, A Székelyföld leírása. Fiatalos hevületében a „legnagyobb székely” Marosvásárhelyen felállítandó szobrára gyûjtött adományokat.

A Kelemen Lajos kézírásában fennmaradt forrásközlés keletkezési ideje 1902. július hó. Életének és munkásságának ismeretében elmondható, hogy 1901-ben végezte el a Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem–földrajz szakát. 1902-ben Gidófalvy István királyi közjegyzõ ajánlására jutott be napidíjasként az Erdélyi Múzeum Könyv­tá­ra helyszíni katalógusa munkálataihoz. Idõben elhelyezve ekkor születhettek a rejtélyesnek tûnõ Hun Szövetséggel kapcsolatos szövegek: az eskü, a hitlevél, valamint a szervezeti és mûködési szabályzat. Sem naplójában, sem levelezésében nincs semmilyen nyoma, hogy kapcsolatban állt volna az egyes feltételezések szerint a magyarok õsének számítható népcsoport emlékét õrzõ szövetséggel, vagy annak tagjaival. A fennmaradt szövegek többféle feltételezésre adnak alkalmat. Kelemen Lajos lemásolta, vagy esetleg a szövetség titkáraként õrizte azokat. Az sem zárható ki, hogy szerzõjük, megfogalmazójuk volt, az egész Hun Szövetség eszméje az õ hamvába holt elmeszüleménye. A székelység õstörténetének, szellemi emlékeinek, a rovásírásnak – saját szóhasználatában a „hun-székely írás”-nak – kutatása során alakulhatott ki szûkebb környezete tagjaiban, vagy éppen benne igény egy ilyen jellegû szövetség megalapítására. A megfogalmazásban némi szabadkõmûves gondolatvilág, szimbólumrendszer-hatás is felfedezhetõ. Ennek eredõje Gidófalvy István közjegyzõvel való szoros kapcsolata lehetett (hasonnevû fiának volt a nevelõje), aki a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy tagjaként hatást gyakorolhatott akkori gondolkodásmódjára. Akárhogyan is van a dolog, a Hun Szövetség eszméje Kelemen Lajos életétõl immár elválaszthatatlan fogalom és munkássága egészébe beillesztendõ kuriozitás.

Az „állandó mûveltség” fejlesztése fontosságának kihangsúlyozása a kolozsvári Társadalom elnevezésû társaskör felvételi követelményeként 1900. március 9-én megírt önéletrajzában olvasható, világlátása és életcélja alaposabb megismeréséhez nyújt rendkívül becses adatokat. „Érintkezzünk a néppel, s a magyar fajt igyekezzünk míveltebbé tenni a többinél. Az érintkezés természetesen magánúton vagy csoportosan történhetik, s az utóbbinál leginkább az University Exstensiont és a kirándulásokat választhatjuk.” Az általa használt angol kifejezés olyan lelkes, eredetileg angol mozgalmat jelölt, amely az egyetemi tudományoknak olyan körökben való terjesztését tûzte ki célul, ahol korábban nem volt alkalom a fõiskolai tanulmányok elvégzésére.

A most közreadott kéziratos anyag különleges témája miatt méltán tarthat igényt szélesebb figyelemre. Közreadásával nem ér véget a történet, a kérdés iránt érdeklõdõknek még sok lehetõséget nyújt rejtélyesnek, feldolgozatlannak tûnõ témája hátterének teljességre törekvõ kikutatása, majd bemutatása.

(A közölt kéziratos anyagok lelõhelye Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága, Fond 593.)

 

 

 

 

 

Hun Szövetség

 

A Hun Szövetség esküje

 

Esküszöm a Mindenható és Mindent tudó Istenre, saját emberi értékem és becsületemre, a hunok becsülésére, hogy a Hun Szövetség céljait, törvényeit, melyekre nézve hun kezeseim kioktattak – s ezt aláírásommal elismerem – megtartom, ezeknek, valamint az ezek által rendelt fõnököknek engedelmeskedem, a szövetséghez, céljaihoz és hun testvéreimhez hû leszek, sem a szövetséget, sem annak szellemét, sem titkait, sem hun testvéreimet soha el nem árulom. Isten engem úgy segéljen, úgy legyen emberi jogom és hun becsületem.

 

Kelemen Lajos

Kolozsvár, 1902. július

 

 

Hitlevél

 

Mai napon a hunszövetségi esküt letettem és arról kiadom a jelen hitlevelemet, mely szerint elismerem, hogy a Hun Szövetség célját, szabályait, törvényeit, szervezetét s titkaiból azokat, melyeket az engem oktató hunok s egyúttal kezeseim velem közöltek – ismerem. Eskümön kívül becsületszavammal is kötelezem magam, hogy a Hun Szövetség szabályait, törvényeit, szervezetét, a szövetség nevét és titkait soha el nem árulom;

hogy szabályainak, törvényeinek, a szervezet által rendelt fõnökök rendeleteinek magamat mindenben és minden téren (kivéve az anyagiakat) ellentmondás nélkül alávetem, és bensõ buzgalommal engedelmeskedem;

hogy a szövetség céljait minden téren, minden alkalommal és minden hatáskörben teljes erõmmel szolgálom és elõmozdítom;

hogy a reám bízott feladatot vagy megbízást hûséges lelkiismeretességgel teljesítem, és ebben semmi akadályt el nem ismerek;

hogy hun testvéreimhez hû és odaadó leszek.

Mely hitlevelem nagyobb erõssége okából ezt saját kezûleg írtam, aláírtam és kiadtam azon hun testvérek elõtt, kik ezen hitlevelemet kezességi záradékkal is ellátták, s kiket ezennel felhatalmazok és általuk minden hunt (játot), hogy esküm, becsületszavam vagy hitlevelem megszegése esetén akár külön, akár a szövetség erejével engem megsemmisíthessenek.

Kelemen Lajos

Kolozsvár, 1902. július

 

 

 

A Hun Szövetség szervezeti

és működési szabályzata

 

Címe

1. §. Attila hunjai és Árpád magyarjainak leszármazói, a tiszta faj, vagyis „utódok”.

2. §. A késõbbi beolvadások által gyarapodott utódok a magyarok, vagyis az államot alkotó mai magyar nemzet.

3. §. Minden magyar, ki a jelen szabályok szerint a szövetségbe lép, egyúttal az „utódok” nemzetségének is tagja lesz.

4. §. A szövetség neve Hun Szövetség, a szövetségben levõ utódok a hunok.

 

Tartama

5. §. A Hun Szövetség, míg az elõdök által elfoglalt területen van magyar és lesz „hun”, örök és felbonthatatlan.

Székhelye

6. §. A Hun Szövetség székhelye ott van, ahol a szövetséget kormányzó legmagasabb és láthatatlan fõnök székel.

 

Pecsétje

7. §. A láthatatlan, legmagasabb kormányzó fõnök saját kormányzati idejére maga állapítja meg a nagy pecsétet, vagyis õ határozza meg azon pecsét alakját, rajzát, amely kormányzata idejére érvényes.

 

Célja

8. §. Az elõdök által elfoglalt földet az utódok számára igazán visszafoglalni és megtartani, a földön az utódok uralmát és szellemét kiterjeszteni, biztosítani, az e földön élõ idegen elemek beolvasztását elõmozdítani, az utódok politikai és társadalmi egységét létrehozni és szilárdítani, az utódok szellemi és anyagi erejét gyarapítani, a nemzeti tudományt, a nemzeti irodalmat, a nemzeti mûvészetet, a nemzeti közmûvelõdést, a nemzeti mezõgazdaságot, a nemzeti ipart és kereskedelmet ápolni, erõsíteni és fejleszteni, viszont minden téren nemzetivé tenni mindent és gyomlálni, üldözni mindent, ami idegen.

9. §. A Hun Szövetség pártoskodást nem ismer, azt nem is tûri.

10. §. A Hun Szövetség a Pragmatica Sanctio alapján áll, ennek megfelelõen a magyar alkotmányos állami szervezet keretén belül mûködik és annak oltalma alatt. Akár a Pragmatica Sanctiot, akár a nemzeti állam alkotmányos szervezetét érje bárhonnan jövõ támadás: a hunok tábora mindkettõt egyaránt védi. A Hun Szövetség meghallgatása és a nagy tanács javaslatára a legmagasabb láthatatlan fõnök mondja ki, mikor és melyik forog veszélyben.

 

Eszközei

11. §. Köz- és magánéletben, köz- és magánszolgálatban, a felekezetben és családban kimondott célok szerint élni és cselekedni, minden dologba ezen célok szellemét bevinni. A szövetség nevéhez kapott megbízást, utasítást, rendeletet ellentmondás nélkül, buzgón és híven teljesíteni.

12. §. Hûség, odaadás a szövetséghez, titkok megõrzése, kitartás és buzgó megjelenés a hunok táborában, amikor és ahová a nemzetség vagy törzsfõnöki meghívás arra felhív.

A hunok szellemében való állandó fegyelmezés és önmûvelés.

13. §. A hunok legtökéletesebb testvériessége egymás között és a legerõsebb együvé tartozandóság, vagyis egy valamennyiért és valamennyi az egyért mindenkor és mindenütt, valahol csak szükséges, helytállani tartozik.

 

Anyagiak

14. §. A hunok által önmagukon beszedendõ díjak, melyek sohasem terjedhetnek e szabályzaton túl, ezenkívül mindaz, amit adományok útján vagy más módon a Hunok Szövetsége szerez.

 

A szövetségbe lépés feltételei

15. §. A Hun Szövetségbe beléphet, s ezáltal utóddá lehet minden magyar, kinek jelleme kristálytiszta, erkölcse és tisztessége kifogástalan, fajszeretetéhez kétely nem fér, és valamely bevett keresztyéni felekezethez tartozik.

16. §. Két hunnak kezességét magának biztosította.

17. §. A szövetségbe történt felvétel pillanatától mindenki utód, s mint ilyen, származásra nézve egyenlõ minden más hunnal.

 

Kötelezettség

18. §. A Hun Szövetségbe történt felvételkor öt koronát fizet, ezentúl minden héten 20 f[orinto]t tartozik a szövetség céljaira adni haláláig, vagy amíg hun jellegétõl megfoszttatik.

19. §. A vagyon kezelése, hová fordítása, gyümölcsöztetése, a kezelés ellenõrzése, a szövetségbe való fölvétel, a hun jellegtõl való megfosztás, a jelleg felfüggesztése, a Hun Szövetség szervezete, kormányzata és annak rendszerérõl külön-külön törvények intézkednek, amelyek titkot képeznek.

 

Közölhetõ tartalom

20. §. Azzal, ki a Hun Szövetség kötelékébe felvétetni akar, illetve óhajt és arra méltó, saját felelõsségére a hun jelen szabályzatok 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 17. és 18. §-ait közölheti, de nem szó szerint, s nevezetesen nem úgy, hogy a szövetség, avagy a szövetségesek itt meghatározott neve: vagyis a hun név elõforduljon.

Jelen szabályzat kelt a Hun Szövetség vezéreinek tanácsában, megerõsítette a legmagasabb láthatatlan hun, a hunok fõnöke az alapítás évében.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008