magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Takács Gábor: Cs. Erdős Tibor, a képzőművészet doyenje


Nemcsak eszközök által tesszük otthonossá világunkat. Ahhoz, hogy a természetet emberi célok szolgálatában derítsük fel, az érzékelt formák, a képzetek és a szimbólumok éppolyan lényegesek, mint maga a kézzelfogható valóság.” (Kepes György)

 

A közelmúltban meglátogattam a százéves Cs. Erdõs Tibor festõ- és grafikusmûvészt a kolozsvári, Jókai utcai otthonában. Elbeszélgettem vele pályakezdésrõl, életmûvérõl és általában a mûvészetrõl, ami most is betölti életét. Mûvészeti, mûvészettörténeti írásokban tallózgatva megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy a mûvésznek nincs életkora. Számos példa van arra, hogy magas korban születik értékes, maradandó alkotás a mûvészet bármely területén. Ezt az állítást igazolja Cs. Erdõs Tibor példája is, aki magas kora ellenére minden képzõmûvészeti tevékenység iránt nyitott és napjainkig alkot. A kolozsvári Mátyás király szoborcsoport 2010-2011. évi felújítása jó példa erre, amikor is az idõs mûvész a felújítás lépéseit követte és rajzban rögzítette minden mozzanatát. Esõben, hidegben, szélben rajzolt, dacolva az idõjárás viszontagságaival. (Ez az immár kordokumentum díszíti jelenleg a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság irodájának falait.)

Próbálom felvázolni Cs. Erdõs Tibor életútját, életmûvét. A bihari Berettyóújfaluban született 1914. február 27-én. Édesapja ügyvéd volt, de nem ellenezte, hogy fia érettségi után nem akart tovább tanulni és vasesztergályos lett. Édesapja orosz fogságba került, 8 év távollét után láthatta újra. Kisgyermekként kivitték a vasútállomásra, ahol miután elmondták neki, hogy innen vitték édesapját a háborúba, megrajzolta az állomást a vonattal. A rajz a késõbbiekben magángyûjteménybe került és napjainkig is féltõ gonddal õrzik.

A vasesztergályos mesterséget Nagyváradon tanulta, majd Brassóba került a repülõgépgyárba. Kora gyermekkorától rajzolt. Megrajzolta munkatársait a gyárban, saját magát az esztergapad mellett. Mindezt még a fõiskola elvégzése elõtt.

Életútja valójában öt koordináta között zajlott le: a bihari Berettyóújfalu, Nagyvárad, Brassó, Kolozsvár és Budapest. Amikor felkerült Budapestre, jelentkezett az Iparmûvészeti Fõiskolára. Itt felvették, de tíz nap elteltével tanára, Aba-Novák azt tanácsolta, hogy iratkozzon át a Képzõmûvészeti Fõiskolára. Végigvezette az intézetben, az osztályán és bemutatta diákjainak. Ekkor határozta el, hogy beiratkozik a Képzõmûvészeti Fõiskolára. Aba-Novák akkor már idõs volt, nem tanított, de ezután hetente felkereste otthonában. Sajnos nem élvezhette sokáig támogatását, mert a Mester néhány hónap múlva meghalt. Amikor a Váradon töltött szünidõ után visszatért Budapestre, már csak a temetésén vehetett részt. 1940 és 1945 között elvégezte Budapesten a Magyar Királyi Képzõmûvészeti Fõiskolát. Tanárai között találjuk Szõnyi Istvánt, Varga Nándor Lajost, Rippl-Rónai Józsefet, szellemiségük rányomta bélyegét késõbbi munkásságára. Ezt követõen néhány évig tanársegédként tanított a fõiskolán. Akkor Budapesten a grafika még nem volt külön tantárgy, de volt egy osztály, ahol külön grafikát oktattak, és ahova kérésre be lehetett iratkozni. Így lett a grafika osztály vezetõje, és Barcsay Jenõ mellett tanársegédként mintegy öt évig tanított. Az orosz bevonulás után visszatért Nagyváradra, ahol a város Képzõmûvészeti Iskolájában tanított Miklóssy Gáborral egyetemben. Kolozsvárra hívták tanárnak. Itt alapító tagja lett a Magyar Mûvészeti Intézetnek, ami 1948 és 1950 között önálló státussal rendelkezett, majd beolvadt a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskolába. Az intézet alapító tagjai között találjuk Abodi Nagy Bélát, Andrásy Zoltánt, Balaskó Nándort, Bene Józsefet, Miklóssy Gábort, Mohy Sándort – hogy csak néhányat említsünk – és Cs. Erdõs Tibort, aki most már itt folytatta mûvészpedagógiai és alkotói tevékenységét. A késõbbiekben a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezõjeként dolgozott közel tíz esztendeig.


Cs. Erdõs Tibor rendkívül sokoldalú mûvész: festõ, grafikus, iparmûvész, díszlettervezõ egy személyben. Festõi és grafikusi tevékenysége be egyetlen képzõmûvészeti irányzatba sem sorolható be. Valamennyi irányzat szellemiségébõl, karakterjegyeibõl használt fel elemeket, de a természettõl soha nem szakadt el. Munkásságát lelki alkatából eredendõen mélységes humanizmus, a világ és az ember szeretete jellemzi. A mûvészet erejével örökíti meg az õt körülvevõ világot és annak szépségeit, piedesztálra emelve a maradandó emberi értékeket. Elsõdlegesen kiegyensúlyozott formavilág, kompozíciós készség jellemzi alkotásait. Mûvei az esztétikai élménytõl eltekintve információt, történelmet közölnek. Magas fokú technikai igényesség jellemzõ munkáira.

Az 1940-es kiállításával lépett be a kortárs képzõmûvészeti életbe. Már kezdetben kerülte a harsány színeket, a színek egymásmellettisége, összhangja kellemes benyomást kelt a szemlélõben. Vörös és fekete, sok okker, agyagszín, dohányszín, a szürke gazdag színskálája jelenik meg tájképein és kompozícióin. A vörösek sokféle árnyalata és finomsága Kányádi Sándor fekete-piros címû versét idézi fel bennem.

Cs. Erdõs Tibor olajképeinek, portréinak, grafikáinak stílusa senkiével sem téveszthetõ össze. A képsíkról leolvasható a mûvész kiváló rajztudása, forma- és színérzéke. Képei egyértelmûen melegséget sugároznak, ily módon helyet követelnek maguknak otthonunk falán. A figurális ábrázolás elkötelezettje, amiben mindenekelõtt a portré izgatja a legjobban. Nagy gyakorlata van a lélekelemzõ arcképfestésben. Mintegy 150-160 portrét festett. Ennek a hatalmas anyagnak sok darabja található múzeumokban, magángyûjteményekben. Otthona elõszobájában a féltve õrzött kincsesládájában több kiváló portré rejtõzködik, arra várva, hogy múzeumok, emlékházak falain, magángyûjteményekben szerezzen örömet a szemlélõnek. Portréi többnyire egy ülésre készültek. Megfestette a Kolozsvári Állami Magyar Színház több színészének portréját, melyek mint kordokumentumok vonulnak be a mûvészettörténetbe.












A portré rendkívül igényes mûfaj. Az átlagember elsõsorban a hasonlatosságot igényli a portréfestõtõl. Az avatottabbak szeretnék, ha a róluk festett kép már karakteresebb lenne. Az a portré, amibõl hiányzik a lelkivilág megjelenítése, rendkívül silány. A jó portré esetében a mûvész saját lelkivilágát is kivetíti festés közben. Cs. Erdõs Tibor portréi a kiváló rajztudás, a látvány és a mögötte rejlõ valóság szerencsés ötvözete. Portréi közelebb visznek kultúránk kimagasló személyiségeihez. Ezekben a portrékban a mûvész arra vállalkozik, hogy elkerülje a történelmi arcképcsarnokokra jellemzõ ünnepélyességet. Az ábrázolt személyek tovább élnek közöttünk, közelebb kerülnek a szemlélõhöz. A magyar képzõmûvészet meglehetõsen gazdag olyan mûvészekben, akiknek életmûvében a portré jelentõs szerepet tölt be. Cs. Erdõs Tibor egyértelmûen portréfestõnek vallja magát, saját bevallása szerint mindig is ez a mûfaj foglalkoztatta a legjobban, bár a képzõmûvészet bármely ágában otthonosan mozgott.

Egy kiállításán feltûnt portréival, és megrendelést kapott Alexandru Todea bíboros érsek arcképének megfestésére. Egyike legsikerültebb portréinak, bár valójában minden portréja egyformán súlyos. A kép ma Rómában van, a Görög Katolikus Akadémián.

Otthonának falán többek között látható egy kiváló önarckép, édesanyja portréja, a kincsesládából elõkerül még jó néhány kép, köztük Guttman Mihály portréja,  bihari táj ihlette kép, csendélet, városképek, mûemlékek stb. Megfestette Tõkés László portréját, akivel közeli baráti kapcsolatba került. Tõkés László meghívta Váradra egy egyéni kiállításra, amelyet néhány berettyóújfalui polgár is megtekintett, és meghívták egy állandó kiállításra Berettyóújfaluba. Itt egy emlékszobában kap helyet az a 30 munka – tájkép, csendélet, portré, kompozíció –, amelyet a mûvész szülõfalujának ajándékozott. Az emlékszoba minden valószínûség szerint ez év tavaszára elkészül.

Grafikusként is rendkívül sokoldalú. Gazdag ismeretekkel rendelkezik a fekete-fehér foltok harmóniájáról és súlyáról. Grafikáin sajátos vonalvezetés követhetõ nyomon. Helyenként nagyvonalú, de van rendkívül finom vonalhálóval kidolgozott képsík is. Meggyõzõdése, hogy minden képzõmûvészeti alkotás alapja a jó rajz. Mint érdekességet említem: kevesen tudják, hogy Gy. Szabó Béla nagyon szépen rajzolt. A pályakezdés éveiben Homokvirág címû kötetében a tollrajz lehetõségeit követhetjük nyomon. Cs. Erdõs Tibor rajzaiban is találkozunk a nyugalmat érzékeltetõ vonallal, éppúgy mint a dinamikus vonalhálóval, a feszülõ erõket sugalmazó vonalvezetéssel, amelyet valójában többnyire alkalmaz. A grafika több ágazatában alkotott maradandót. Minden esetben keresi a mûvészi önkifejezés lehetõségeit. A látszólag egyszerû képei is továbbgondolkodásra késztetnek. A magasnyomású grafikai eljárások közül a linómetszetet, a mélynyomású eljárásoknál a rézkarcot mûvelte elõszeretettel. Köztudomású, hogy a mûvészi kifejezéshez nagymértékben hozzájárul az anyag amiben a mûvész közvetíti elképzeléseit, de mindenképpen a grafikai értékrõl a jó rajz kezeskedik. Tájképeinek, csendéleteinek mindig akad allegorikus mondanivalója. Már a görögöknél is találkozunk a csendélet mûfajával. Példa erre az Apellészrõl feljegyzett anekdota, mely szerint olyan élethû gyümölcsöket festett, hogy rászálltak a madarak.

Munkásságának külön fejezetét képezi díszlettervezõi tevékenysége. 10 évig dolgozott a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezõjeként. Általában egy évben három díszletet tervezett.

Jelentõsek festett, égetett kerámiaképei. Aránylag kisméretû festményeket készít és éget kerámiára, porcelánra. A keretet is saját maga készíti fából, ami kézügyességét bizonyítja.

Születésnapja alkalmából a mindannyiunk által tisztelt és szeretett Mesternek kívánunk jó egészséget, és hogy sokáig élvezze még a mûvészet nyújtotta örömöket!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008