magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Maxim Orsolya: Bod Péter térképei


   Egy napon a kezembe került a Cartographica Hungarica című folyóirat, amelyben egy Angliában élő magyar tudós, Gróf László arról írt, hogy Bod Péter által készített térképekre bukkant egy ottani múzeumban. Tudva, hogy Bod Péter a nagyenyedi kollégium diákja volt, gondoltam utánanézek, vajon nincsenek-e a mi könyvtárunkban is ilyen térképek.

 

Bod Péter életrajza

   Bod Péter (1712–1769)Bod Péternek sok mindent köszönhet a magyar nemzet. Református lelkész, egyházi író, irodalomtörténész volt, megírta az első magyar nyelvű írói lexikont, a Magyar Athenast, megrajzoltatta az első magyar nyelvű világrész-térképeket.

   Önéletírás című művéből sokat megtudhatunk élete mozzanatairól. Én is ehhez a könyvhöz fordultam, hiszen ez bizonyult a legmegbízhatóbb forrásnak. Bod Péter 1712. február 22-én született a kézdiszéki Felsőcsernátonban. Édesanyja Feltorjai Sólyom Euphrosina, édesapja Bod Márton „tisztes és iparkodó” férfiú volt, nemesi családból származott, és részt vett a Rákóczi szabadságharcban. Nem volt művelt ember, éppen ezért fiát biztatta mindig a tanulásra:

   „Atyám nem volt tudományosan képezve, hanem minden tanulság híjával lévén, gyakran panaszolta szerencsétlen sorsát és neveltetését. Ezért annál nagyobb szenvedelemmel szánt engem arra, hogy jártasságot nyerjek a finomabb tudományokban.”

   1718 vége felé az iskolamesterre bízta a kis Pétert, hogy megkezdje tanulmányait, de szomorú események következtek be. Ebben az évben szinte semmi termés nem volt, így rengeteg ember éhen halt. 1719-ben szörnyű pestisjárvány tört ki, melynek Bod Márton és két fia is áldozata lett. Péter ugyan megbetegedett, de túlélte ezt a vészt, így testvéreivel, Zsófiával és Judittal édesanyjukra maradt, aki hamarosan feleségül ment Vég Jánoshoz, „egy nemes és becsületes férfiúhoz”. Nevelőapja tanulmányaiban támogatta a fiút. Péter Alsócsernátonban járt iskolába, ahol „lerakta a tudomány első alapjait”.

   Régi vágya teljesült, amikor édesanyja beíratta a nagyenyedi kollégiumba, ahol Ördög Gábor diák mellett rögtön bele is vetette magát a tudományokba: „Ott Ördög Gábor diák oldala mellett a tanulásra alkalmat szerezvén, nekifeküdtem a tanulmányoknak, de az ő fösvénysége miatt gyakran kellett az éhséggel küszködnöm. Ezt a nyomorúságot mégsem éreztem oly nagynak, mint amekkora volt, minthogy a tanulmányok édessége, amelyek iránt a legnagyobb szeretettel viseltettem, valahogyan könnyűvé tette a bajokat”.

   Miután befejezte alaptanulmányait, három évig Felsőbányán tanított, ott szabadidejét olvasással töltötte. Miután elegendő pénzösszeget szerzett, visszatért Nagyenyedre, ahol 1732. május 8-án ismét beiratkozott a kollégiumba. Ezúttal bölcseleti és teológiai tudományokat tanult, tanár hiányában a nyelveket önerőből sajátította el. 1733-ban az is megoldódott, hogy hogyan tarthatná el magát. Tűri Mihály, a kollégium gazdatisztje fia, Sámuel mellé szerződtette nevelőnek, majd ösztöndíjat szerzett neki gróf Bethlen Katától: havonta harminc forintot. Később, 1736-ban a kollégiumi könyvtár igazgatásával bízták meg. Mivel háborús időszak volt, neki kellett biztonságba helyezni a könyveket. 1739-ben meghívást kapott a szászvárosi iskolától, ám ő nem fogadta el, egyházi szószékre készült, ennek érdekében hároméves külföldi tanulmányútra indult.

   1743. november 29-én tért vissza Nagyenyedre. Bethlen Kata udvari hitszónoka, majd Olthévízen lelkész lett. 1748. február 29-én eljegyezte Enyedi Máriát, akit március 19-én feleségül is vett: „Ő jámbor, okos, szemérmetes volt, felékesítve mindazon erényekkel, amelyek nemének részéül eshetnek, kiváló nevelést kapott a szentírásból, és azonkívül nemcsak a magyar, hanem a román irodalomban is nagyon jártas volt, élénk szellemű, erős emlékezőtehetségű, modorának kedvességével mindenki előtt szemreméltó”.

   Boldogságuk nem tartott sokáig, Mária az első szülésnél annyira legyengült, hogy pár hónap múlva meg is halt. A kislányt Katalinnak keresztelték. Őt Kata grófnő vette gondjaiba és neveltette odaadóan.

1749-ben élete nagy fordulatot vett, meghívást kapott a magyarigeni lelkészi állásra. Úrnőjét nem akarta elhagyni, végül mégis elfogadta az ajánlatot. Hamarosan újranősült, Bányai Zsuzsannát vette el. Ebből a házasságból számos gyerek született, de közülük sokan korán elhunytak. Magyarigeni évei során alkalma nyílt elmélyülni a tudományok világában, és írásra is jutott ideje.

   Bod Péter sok művet hagyott ránk: Kősziklán épült ház ostroma (fordítás Kocsi Csergő Bálint után, 1738), Szent irás értelmére vezérlő magyar leksikon (1746), Szent Biblia Históriája (1748), Ekklesiai História (1760), Szent Heortokrátes (1761), Szent Hilárius (1762) Tiszta fényes Bíbor (1762) stb. Írásait hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni.

Legjelentősebb munkája a Magyar Athenas (1767), avagy az  Erdélyben és Magyarországon élt tudós embereknek, nevezetesebben, akik valami világ eleibe bocsátott írások által esméretesekké lettek, s jó emlékezeteket fennhagyták Históriájok, melyet sok esztendők alatt nem kevés  szorgalmatossággal egybeszedegetett és a mostan élőknek s ezután következőknek tanúságokra s jóra való felserkentésekre közönségessé tett F. TS. BOD PÉTER, a m. Igeni ekklésiában a Kristus szolgája.

   Bod Péter, bár „magas termetű, hasas, tiszteletet parancsoló tekintetű” férfi volt, nem volt teljesen egészséges. Testét kelések borították, amelyet forralt birsalma levének oldatával, fürdőkkel igyekezett gyógyítani. 1768 tele, amely rendkívül kemény volt, nagyon megviselte, szem-, fej-, és mellfájások kínozták, ezért eret vágatott, így majdnem életét vesztette. 1769. márc. 2-án, 57 évesen, mellvízkórban halt meg a magyarigeni parókián.

 

A Bod Péter-féle térképek

   Bod Péter munkássága alig az utóbbi évtizedben keltette fel igazán a kutatók érdeklődését. Az 1760-ban megjelent térképei nem voltak ismeretlenek a tudósok számára, ám mostanában az antikváriumok is nagy lelkesedést mutatnak e művek iránt.

   Bod felháborodott azon, hogy a legtöbb Erdély-térképen hibás megnevezések szerepelnek. Ezeket a hibákat igyekezett korrigálni. Térképészeti célja világossá vált a műveiben is, amelyekben a földrajz egyre fontosabb szerepet töltött be. Székelyföld bemutatása, a szászok, magyarok és románok által lakott települések leírása, a folyók és különböző földrajzi helyek feltüntetése, a felvilágosodás eszméinek megjelenését jelzi Erdélyben.

   Az előbb említett Gróf László felfigyelt arra, hogy a Bod Péter térképeken az égtájak magyarul voltak feltüntetve. Ezért széleskörű kutatásba kezdett. Tanulmánya szerint Bod Péter Az Isten vitézkedő Anyaszentegyháza... históriája (Bázel, 1760) című műve, amely a négy világrész-térképet is tartalmazta (Európa, Ázsia, Amerika, Afrika), már 1753 novemberében elkészült, de a térképek megjelentetésénél felmerült problémák miatt csak hét évvel később, külföldön került nyomdába. Bodnak már több tanulmánya megjelent Erdélyben, ezért más utat kellett választania. Kapóra jött, hogy 1759-ben Bethlen Kata unokaöccse, Bod Péter volt tanítványa, Teleki József külföldi tanulmányútra indult, így Bázelben körülnézett, hogy hátha talál metszőt a térképekhez és nyomdát a könyv megjelentetéséhez. Így végül 500 példányban megjelent a mű, igaz a térképek metszete elég kezdetleges volt. Gróf László megállapítása szerint Bod Péter George Mattheus Seutter Atlas Novusának egyik kiadásából merített ihletet. Bod minden bizonnyal jól ismerte a régi térképeket, ám a Duna átlós ábrázolása, valamint az Amerika-térképen Kalifornia szigetként való feltüntetése arra utal, hogy ő nem használta fel Marsigli és Müller korszerűsített munkáit. Ezt az is bizonyítja, hogy az Afrika-térképen a felfegyverzett bennszülött mellett mérges kígyó és egy szelíd tigris van, háttérben pálmafák és piramisok. A térképészeti naivitás Amerika esetében is megjelenik, ahol a tollakkal díszített indián mögött egy cukornádköteg áll. A Bod-térképek mérete 345x390 milliméter, ezeket négyszer háromrét összehajtogatva fűzték a könyv hátlapja és az utolsó lap közé.

   A megjelent kötetekből meglepő módon nem Erdélyben, hanem Magyarországon maradt fenn a legtöbb példány, szám szerint 65 kötet. Ezután Erdély következik 21 kötettel. A részletes kimutatás szerint Nagyenyeden két kötet talált otthonra. Ebből az adatból kiindulva már szinte biztos voltam benne, hogy valószínűleg a Bethlen Gábor dokumentációs könyvtárban vannak a térképek. A kötetek körülbelül fele tartalmazza mind a négy térképet, nyolc csak hármat, egy két térképet, három egyet, a többi pedig egy térképet sem, habár némi csonkok, maradványok azért fellelhetők. A nagyenyedi példányokban, amelyeket Bázelben adtak ki 1760-ban, és amelyeket Gróf Mikó Imre adományozott egykori iskolájának, illetve 1777-ben, mind a négy térkép megtalálható. A korábbi kiadásban – amelynek magassága hozzávetőleg egy centiméterrel nagyobb – a térképek a könyv végére vannak befűzve, a későbbiben a könyv első részében találhatók, ezek megegyeznek, de a használt papír az egyikben sokkal vékonyabb.

   Az Amerika-térképeket összehasonlítottuk egy mai térképpel. Itt észrevehető, hogy egyes helyeken Bod eltér a valóságtól, hiszen akkor még nem mérték fel teljesen Amerikát. Ilyen eltérések láthatók például a Nagy Tavak vidékének ábrázolásánál, vagy a Yucatan-félszigetnél.

   A Gróf László által felkutatott 210 térképből 52 darab Európát, 53 Ázsiát, 54 Amerikát, 51 pedig Afrikát ábrázolja. A térképek minősége meglepően jó, ez talán annak is köszönhető, hogy nagy részük közgyűjteményekben szakszerű tárolásban és gondozásban részesül, habár még mindig vannak sanyarú sorsú példányok.

   Örvendek, hogy a mieink jó állapotban vannak, és megőrizhetjük őket a következő nemzedékek számára. Ők is nagy hasznát vehetik majd, ha újabb dolgozat megírásakor elmélyülnek az egykori diákok munkásságának kutatásában. Talán egyszer majd alkotunk mi is olyan maradandót, mint Bod Péter, aki abban az időben nehezen tudott a tudományok közelébe férkőzni, kitartása mégis nagy eredményekhez vezette.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008