magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Guttman Mihály: Ájraalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a Romániai Magyar Dalosszövetség


   1921. november 13-án, Brassóban 30 énekkar küldöttje kimondta a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulását. Az elnök Szemlér Ferenc, a brassói római katolikus főgimnázium igazgatója lett. A szövetség célkitűzéseiben, terveiben, az alapszabályok megszövegezésében hasznosnak bizonyultak az 1867-ben Aradon alakult országos Daláregyesület tapasztalatai. 1922-ben a szervezet székhelye Kolozsvárra került, az élére Inczédi Joksman Ödön, továbbá Kiss Béla ügyvezető elnök, Tárcza Bertalan, a Református Kollégium zenetanára, főtitkár, Csákány Béla titkár.

   A II. világháború után döntő fordulat állott be a Dalosszövetség életébe. 1946 decemberében körlevéllel hívták össze a még működő kórusok vezetőit. 36 kórus képviseltette magát a közgyűlésen. Új vezetőséget választottak: elnök Nagy István karnagy (a Zene- és Színművészeti Főiskola igazgatója), alelnök Jagamas János népdalkutató, főiskolai tanár, főtitkár Kostyák Imre zenetanár, titkárok: Benkő András és Lokodi Marcella.

   Az újjáalakult szövetség Bartók Béla Dalosszövetség nevet vett fel. Rövid életű volt. 1948-ban elkezdődött a Magyar Népi Szövetség és a magyar intézetek felszámolása. 1949. augusztus 1-i keltezéssel levélben tudatták Nagy Istvánnal a szövetség megszüntetését. 45 év kényszerhallgatás után 1994. szeptember 17-én a Báthory István Gimnázium dísztermében újjáalakult a RMD Vezetősége: László Attila elnök, Kelemen Antal és Fejér Kálmán alelnökök, Gáspár Attila és Major László titkárok, Kovács András és Székely Árpád elnökségi tagok, Guttman Mihály tiszteletbeli elnök. 1998-ban László Attila lemondott elnökségi tisztségéről, helyébe Major László került, 2002-ben lemondott Major László helyébe elnöknek Tóth Guttman Emese karnagy zongora tanárnőt választották. 2001. december 21-én sok huzavona után sikerült bejegyeztetni a szövetséget Kolozsvárra Kötő József, Dáné Tibor Kálmán EMKE vezetőinek támogatásával és Máté András ügyvéd segítségével. Helyet kapott a Györkös Mányi Albert Emlékházban a Majális utca 5/1 szám alatt.

   Ilyen történelmi visszaemlékezés után sor került az elért eredmények beszámolójára, felidézve az elmúlt 15 év legkiemelkedőbb eseményeit. (Bartók Béla erdélyi hangversenyeinek színterére látogattunk Bartók művekkel, halálának 50. évfordulóján. Megemlékeztünk Nagy István 100. születése napján Vásárhelyen és Kolozsváron, Jagamas János halálának 10. évfordulóján szimpózium keretében emlékeztünk munkásságáról. Szebenben Kodály–Bartók szellemében hangversenyt, Kolozsváron és Temesváron ifjúsági énekkari hangversenyt, Nagyenyeden október 6-ra irányítottuk a figyelmet a kivégzettek 160. évfordulója alkalmából Aradi Golgota címen.

   Díjazottainknak névsorát kifüggesztettük, méltatásukra külön kitért Tóth Guttman Emese elnök. Kelemen Antal a fúvószenekarok szakosztály vezetője beszámolt a zenekarok működéséről, elért sikerekről; Jakabffy Tamás Gregorián Scholák működéséről írt beszámolóját olvasta fel Guttman Mihály.

   A gyűlésen Dáné Tibor Kálmán, EMKE elnöke, üdvözletében kitért arra is, hogy értékelje a Dalosszövetség munkáját, mint az EMKE társintézményei közül a legaktívabb szövetségét.

   Szőke Zoltánné, a tordaszentlászlói énekkar volt elnökasszonya átadta Tamás Gebe András tordaszentlászlói polgármester ajándékát: a Dalosszövetség címerének fába íródott domborművét; Sándor János nyugalmazott hármasfalusi tanító művészi alkotását.

   Befejezésül átadták az idei RMD díjakat:

   Zsizsmann Rezső-díjban részesült Rózsa Imre kántor, a székelyudvarhelyi Szent Miklós templom karnagya, laudációt Mátyás Károly plébános főesperes mondott.

   Jagamas János-díjban részesült Fekete Miklós, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanársegédje, karnagy; laudációt Halmos Katalin tanárnő mondott.

   Márkos Albert-díjat kapott Csíky Csatba marosvásárhelyi főiskolai tanár, laudációt Kovács András mondott.

   Seprődi János-díjat kapott Bazsó Dombi Ferenc, a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium zenetanára, laudációt az iskola aligazgatója, Iszlai Enikő mondott.

   Rónai Antal-díjat kaptak: Gyergyai Barna karmester és Kiss Katalin tornatanár, a Kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának fúvószenekara karnagya, valamint a mazsorett csoport koreográfusa, laudációt Kelemen Antal igazgató-karnagy mondott, értékelve kettőjük munkásságát.

 

Guttman Mihály

 

                                     Rózsa Imre laudációja

 Rózsa Imre és Mátyás Sándor    Valahol egyszer azt olvastam, hogy a zene irodalmának, az ének szépségének egyetlen ajtaja van, és aki ezen az ajtón be akar lépni, egyedül nem lépheti át annak küszöbét. Aki az énekművészet ajtajába érkezik és bebocsátást kér, attól megkérdezik: Ki van ott kint? S ha valaki így szól: én, egyedül én! – azt nem engedik be. Ebben az ajtóban így kell vallani: mi vagyunk!

    Az igazi zene és ének többes számú. A kórusban, a zenekarban megszűnik az én, mindenki a nagy karvezetőre figyel, és odaadja a hitét, érzését, akaratát, tudását, és amikor egyszerre ezek az értékek megszólalnak, énekre hangolódnak, akkor érezzük meg: ez már nem a föld, hanem átléptünk egy olyan küszöbön, ahol a Teremtő előtt állunk és dalolunk. Aki Isten közelében él, az énekel és dalol. Aki be tudja fogadni az érkező Urat, az zsoltárt és himnuszt énekel.

    Laudációra jöttünk. Köszöntöm a megjelenteket, akik megelégedéssel nyugtázzák Rózsa Imre kántor úr sikerekben gazdag szereplését, az egyházi zene terén elért eredményes munkáját, akinek működése kiterjed a liturgia minden területére, mind az egyházi énekek éneklésére, mind a művészi dalok előadására.

    Rózsa Imre a Maros megyei Székelyszálláson született, 1966. november 12-én. Már 1983-ban, középiskolás korában kántori diplomát szerez Marosvásárhelyen. 17 éven át, 1990-től a Sepsiszentgyörgyi Szent József templom kántora, ugyanettől az évtől a Laudate kamarakórus alapítója és vezetője. Neves tanárai között említhetjük Szilágyi Zsoltot, de együtt dolgozott Sípos Zoltán karnaggyal, Marin Constantinnal, a Bukaresti Madrigál kórussal és Bács Lajos karnaggyal. Közben befejezi Gyulafehérváron megkezdett teológia tanulmányait, és a letűnt több mint másféltucatnyi éves munkáját négy értékes album koronázza. 2007-től a székelyudvarhelyi Szent Miklós templom kántora és a Musica Sacra kamarakórus vezetője. Egy éve a Spes kamarakórus elindítója.

    Ma, amikor változnak az idők és változnak az emberek, manapság sokféle változásnak vagyunk tanúi. Ma, amikor a ritmikus zene és ének használata sok esetben meleg használatra talál a hívek körében, akkor a bajor kultúrfilozófus, neves orgonaművész, Reinhard Raffalt szavai jutnak eszembe, aki részletesen foglalkozik Musica Eterna című könyvében a zenei kultúra jövőbeli fejlődésével: „A tudományos, művészi és részben a zenei világ elhagyja a hagyomány által megőrzött örökséget. Mindinkább a tapasztalat szabja meg az emberi és zenei alkotások szellemi irányzatát, és egyre kevésbé a hagyomány tiszteletreméltó múltja”.

    S mert Rózsa Imre kántor úr is élesen látja mindezt, ezért arra törekszik, hogy dalaiban, szerepléseiben megtartsa és átadja övéinek a hagyomány által megőrzött örökséget. És mi ennek örülünk. Örömünknek oka éppen a mai nap, ez az összejövetel, az ő kitüntetése. Kívánjuk, hogy a jövőben is éneklése és munkája révén, az egyházi ének és egyházi zene a hívekben fokozza a Krisztus iránti szeretet és hűséget.

 

Mátyás Károly

                                Gyergyai Barna laudációja

Gyergyai Barna, Kelemen Antal és Kiss Katalin     Nem minden város tudhat maga mögött 121 éves fúvószenekari hagyományt, mint Kézdivásárhely. A méltó utódok rangos rendezvényt szerveztek a hagyománynak ez év október 10–11-én. Az a megtiszteltetés ért, hogy részese lehettem a rendezvény egy részének, mely nemcsak a hagyományaihoz híven, hanem a ma eredményeinek szellemében igen magas szintű ünnepe volt az erdélyi magyar fúvószenének.

    De nézzük, ki is az a fiatal zenetanár-karnagy, aki ma páratlan sikerrel neveli a fúvóshangszeresek nemzedékeit és zenekarával 15 év alatt rangos elismerést vívott ki a magyar fúvószenei mozgalom világában.

    Az ifjú karnagy Gyergyai Barna, akit gyerekkorától ismerek, mivel ugyanabban a felsőháromszéki kis faluban láttuk meg a napvilágot.

    Középiskolai tanulmányait a Sepsiszentgyörgyi Művészeti Középiskola trombita szakán végezte, és innen az a kötődés, mely egész életében a trombita és a fúvós hangszerek világában tartja. Kolozsváron a Gheorghe Dima Zeneakadémián diplomázik, és nem csalódtam, amikor elsőnek kérték föl a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános iskolában létrehozott zenetagozat rézfúvós tagozatának a vezetésére.

    A Tanulók Klubja, ahol zenekart indít 1993-ban, a fúvósmuzsika fellegvára lett, és a másfél évtized alatt a fúvósok legjobbjai kapnak helyet zenekarában.

    Már a kezdetekkor fölfigyeltem igényességére, és büszke voltam és vagyok arra, hogy szülőföldemen Felsőháromszéken ilyen kezekben van a műfaj. Fontos szempont a munkájában, hogy az anyaországi kapcsolatokat kiépítse. Ha csak az ez évi említett októberi rendezvényre gondolok, Magyarország legjobb zenekarát hívta meg, mellyel igen jó kapcsolatban áll zenekaruk. A Pécsi Vasutasok Koncert Fúvósai Neumayer Károly vezetésével a legrangosabb európai és világ fesztiváljainak díjnyertesei. Ittlétük megtiszteltetés volt számunkra. Gondolom, Gyergyai Barna álmatlan éjszakái a közös föllépés előtt nem voltak hiábavalók annak ellenére, hogy igazgatónője a klubnál hónapokkal azelőtt már szervezte a nem mindennapi találkozót.

    Személyisége és a tanulók iránt tanúsított szeretete a gyerekeket valósággal vonzza a próbákra, szakértelme lenyűgözi őket és próbáról próbára lendíti előre a hangszeres és zeneelméleti ismeretekben.

    A kettősség, amely a menettáncos (mazsorett) csoportok zenei anyagának előkészítését jelenti a hangversenyek anyaga mellett, úgy tűnik, jól megfér egymás mellett. A koreográfus szakértelme nem egy esetben a klasszikus zene világából merít példát, melyet a fúvósok ifjú csapata könnyedén és magas szinten old meg.

    Amióta az említett kézdivásárhelyi iskola zenetagozatán tanít, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Középiskola rézfúvós katedrájának nincs gondja. A tagozat közel fele kézdivásárhelyi. Azt mindig is tudtam, mint ebben a világban működő pedagógus, hogy a tanár egyénisége határozza meg az illető iskola oktatási szintjét. Ez Gyergyai Barna fiatalsága ellenére már bizonyította. Nem csodálom, hogy a város és környéke köztiszteletben álló pedagógusainak egyike. Népszerűségüket Felsőháromszék falvaiban tett színvonalas zenei és táncművészeti szolgálatuk csak növeli. Több díj és elismerés fémjelzi a 15 év sikereit. A belföldi és külföldi díjak közül a 2009-es marosvásárhelyi Ifjúsági Fúvószenekari verseny első díját emelem ki, mely igazolja mindazt, amit Gyergyai Barna zenetanár-karnagyról köszöntőmben elmondtam.

    Ezekben az ünnepi percekben is úgy érzem, hogy Gyergyai Barna osztozik azzal, amit én mindig is éreztem, de nem mondtam ki. Ezért választottam Csontos Vilmost, hogy ő mondja el:

„Kérdezzétek, most már tudom,

Nem mehettem másik úton,

A sorsomat dalba írták,

Mezők fölött a pacsirták.”

    Ha vannak és lesznek Gyergyai Barnák, akkor mi, akik akartunk tenni ezért a műfajért és túl azon népünk, nemzetünk kultúrájáért, nyugodtan adjuk át a stafétát, mely a szülőföldünkön való boldogulásunk és megmaradásunk érdekében végzünk. Ezért javasolom Rónai-díjra és további sikeres életet kívánok.

 

 

Kiss Katalin laudációja

     Vannak pedagógusok, akiknek a sorsa úgy alakul, hogy ott folytathatja a munkát, ahol született, azért a közösségért dolgozik, amelyből vétetett. Ez a sors jutott Kiss Katalin tanárnőnek, aki kis kitérő után Kézdivásárhely tanára, és 1990-től a Tanulók Klubjának az igazgatója. Ő a rendszerváltással indult, úgymond tiszta lappal. Két évtizedes munkája három területen egy célért bontakozott ki: koreográfus, modern tánc oktató, intézmény vezető-építő, részalkotója a kézdivásárhelyi fúvószenekari hagyomány újjászervezésének. Művészi munkája, mely a Kárpát-medencében ismerté tette, nem a kötelező oktatási program része egy intézményben, hanem iskolán kívül délutáni, hétvégi tevékenység, melyet a Tanulók Klubjának megnyert gyerekekkel végez. Ez az a képesség, amellyel sok pedagógus nem dicsekedhet. Sajátos varázsa a szempont és nem a kötelezettség. Talán ez a titka annak a képességnek, mellyel a város tehetséges gyerekeit babonázta meg a modern tánc bűvöletének. Tehetséges kis iskolások állnak sorba Kati tanárnő irodájának ajtaja előtt, hogy bekerülhessenek az általa nevezett mazsik nagy családjába. Ma mindenki tudja, hogy csodálatos ruháikban jól kidolgozott koreográfiájukat nagyszerű zenekaruk dallamaira, mint a legrangosabb rendezvények részvevői, a közönség kedvenceiként tartják számon.  Színes  koreográfiái ma modellként állnak a modern táncoktatók előtt.

    Bár vidékünkön ismeretlen volt a menettáncművészet, Kiss Katalin két évtizedes kitartó önzetlen munkájával hagyományt teremtett.

    Ha meg akarjuk ismerni ennek a kedves fiatal tanárnőnek a sokszínű egyéniségét, akkor azt is kell tudni, hogy képes volt az utóbbi pár évben új modern székházat teremteni, azt megtölteni élettel és változatos programokkal. Ő az a kézdivásárhelyi pedagógus, aki intézménye érdekében nem ismer lehetetlent.

    Céljai eléréséért képes bármilyen szinten képviselni a Kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának érdekeit egy magas színtű képzés megteremtése feltételeként.

    A sors úgy rendelte, hogy a klubhoz egy tehetséges fiatal muzsikus került Gyergyai Barna személyében, akinek zenekari szervező munkájában az igazgatónő oroszlánrészt vállalt. Sok esetben megvívta harcát a zenekar zökkenőmentes fejlődéséért és a közös föllépések sikeréért.

    Ma már együtt álmodják meg ennek a nagyszerű tevékenységnek a jövőjét, együtt teremtik meg a fennmaradás lehetőségei, Kézdivásárhely és nemzetközösségünk magas színtű művészeti értékeinek ápolása és továbbadása céljából. Ez Kiss Katalin tanárnő életfilozófiája, amelyért keményen küzd a hétköznapok meglódult világában. Ezért javasolom az RMD Rónai-díjára 2009-ben.

 

Kelemen Antal

 

                               Csíky Csaba laudációja

     Csíky Csaba és Kovács AndrásNincs könnyű dolgom, mikor kollegám, Csíky Csaba zenetanár, karnagy, orgonaművész, zeneszerző, munkásságát akarom röviden értékelni. Már a felsorolásból is kitűnik, hogy egy nagyon gazdag művészi életpálya birtokosát köszönthetem.

    Zenész családban született, édesapja zenetanár, karnagy, orgonaművész. Nem csoda hát, hogy már gyerekkorában eljegyzi magát a zenével. Vásárhelyi, majd kolozsvári tanuló évek után, mint diplomás zenetanár a máramarosszigeti zeneiskolában tanít, majd a színház vonzáskörébe kerülve huszonkét évig a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház zenei vezetője.

    A változások után haza, Vásárhelyre költözik, ahol hat évig a református Vártemplom karnagya – orgonistája, és ezennel bekapcsolódik Erdély újjászülető kórusmozgalmába. Férfikart alapít, majd felkérik a Vártemplom Musica Humana női kamarakórusának vezetésére, melynek a mai napig karnagya. Sepsiszentgyörgyi zenés színpadi tapasztalatait kamatoztatja Marosvásárhelyen is, hiszen 1998 és 2002 között a Nemzeti Színház zenei vezetője. Közben sikerrel felvételizik a Gh. Dima zeneakadémia doktorátusi képzésére, ahol 2005-ben megvédi az Orgonaépítészet a mai Románia területén a 19. században. Kolonics István (1826–1892) című dolgozatát. 2002-től a Színművészeti Egyetem adjunktusa, ahol zenei ismereteket, éneket tanít, majd 2005-től az egyetem zenetanári tagozatán előadótanár, ellenpontot, kamarazenét és zeneesztétikát tanít

    Zeneszerzőként főleg színpadi zenét, filmzenéket, kórusműveket és kísérőzenét alkotott. Mint orgonaművész a hazai fellépések mellett hangversenyezett Svájcban, Olaszországban, Ausztriában, Lichtensteinban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon.

    A Musica Humana női kamarakórussal 1999-ben Rómában Palestrina fesztiváldíjat nyert, majd 2008-ban ezüstdiplomát a bécsi Franz Schubert  kórusfesztiválon. A III. Református Világtalálkozón aranyéremmel és oklevéllel, 2007-ben Kodály Zoltán-emlékdíjjal jutalmazták.

    Külön kell említenem zenei tárgyú írásait, kritikáit, esszéit,  melyeket erdélyi lapokban közölt. Ezeknek egy része könyv formájában is megjelent Opus 100 címmel. 1997-től szerkeszti a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség szakmai és hírközlő folyóiratát, Erdélyi Kórus, majd Kórus a Kárpát-medencében címmel.

    Több mint tíz éve, a mai napig nagy érdeklődésre számot tartó kamarazenei hangversenysorozatot indított fiatal muzsikusok számára Zenés esték a Vártemplomban címmel. Itt a hangszeres fiatal előadók mellett a Musica Humana női kamarakórus és a Nagy István Ifjúsági Vegyeskar is fellépett.

    Csíky Csaba zenepedagógiai munkássága  kórusmozgalmunk szempontjából igen jelentős. 2000-től a magyarországi Károli Gáspár Református Egyetem Marosvásárhelyen működő Kántor-tanítóképző Főiskolájának zenei tanszékvezetője és karvezetés tanára, így a karnagyképzés egyik erdélyi mestere. Örömünkre az itt végzett, már dolgozó kántorok, tanítók közül többen vezetnek egyházi, falusi és iskolai kórust.

    A felsorolt szakmai sikerek sokoldalúságról, nagy munkabírásról és ügyszeretetről tanúskodnak. Ezekhez a tulajdonságokhoz társul, ezeket erősíti megnyerő szerény emberi magatartása, mindig segítőkész jóindulata, megbízhatósága. Úgy gondolom, ilyen egyéniségekre van és lesz a jövőben is szüksége erdélyi kulturális életünknek, példamutatókra ifjúságunk számára. Örömmel gratulálok kedves kollegámnak az idei Márkos Albert-díj elnyeréséhez.

 Kovács András

 

                             Fekete Miklós laudációja

   Fekete Miklós Kézdivásárhelyen született 1980. május 31-én. Ahhoz képest, hogy milyen fiatal, szinte hihetetlen, mennyire mélyen gondolkodik és érez, milyen sokat tud. 2000-ben otthon, Kézdivásárhelyen a Bod Péter Tanítóképzőben tanítói bizonyítványt szerzett az érettségivel egyszerre. Már itt megjegyezném, mennyire kevés az olyan fiatalember, aki manapság hivatásaként a tanítóságot választja.

    Útja Kolozsvárra vezetett, ahol 2005-ben kitűnő eredménnyel végzett a Gheorghe Dima Zeneakadémia zenetanári szakán, zongora mellékszakkal. Határtalan tudásvágya  továbbtanulásra sarkallta, s miután 2007-ben 10-es általánossal államvizsgázott mesteri fokon, azóta már nappali tagozaton doktorandusz. Közben 2007 nyarán Tanügyi Véglegesítő Bizonyítványt szerzett. Számtalan ösztöndíj birtokosa.

    Fekete Miklóst 2005 őszén ismertem meg, mikor amellett, hogy az Augustin Bena Zeneiskola magyar tagozatán zeneelméletet és zongorát kezdett tanítani, pár ének-zene órát vállalt a Báthory Gimnáziumban. Született pedagógustehetséggel találkoztam, akinek egyéniségéből sugárzik az ügyszeretet, pillanatok alatt ráhangolódik minden korosztályra, szavak nélkül, a zene hullámhosszán. Nagyon könnyű vele együtt dolgozni, olyan munkatárs, aki a gyermek, az ifjúság fejlődésének szent ügyéért bármennyit hajlandó áldozni már amúgy sem létező szabad idejéből. Személyes varázsa tükröződik a vele muzsikáló gyermekek csillogó szemében, önmagán keresztül megszeretteti kicsikkel, nagyokkal a zenét egy életre. Ő maga óriási felkészültsége ellenére örökre elégedetlen marad saját személyével szemben, igényessége, szerénysége, a művészet és a pedagógiai munka iránti mély alázata csodálatra méltóak. Mindent elkövet azért, hogy jól megismerje tanítványait, hite, tudása, szeretete mind őket szolgálja.

    Osztályban, illetve iskolánk kórusának társkarnagyaként többször volt alkalmam közelről megfigyelni Miklóst, hogyan dolgozik. A Kodály-módszer jó ismeretében kiválóan oktatja tanítványait zenei anyanyelvünk elsajátítására. Az énekkart tiszta intonációra, pontos ritmikára, szép, kifejező szövegmondásra, a szöveg helyes, pontos értelmezésére, mély érzelmek szép zenei kifejezésére tanítja. Kitartóan, nagy türelemmel csiszolja ki a részleteket, fáradhatatlanul javítja, szépíti a kórus éneklési módját, nem elégszik meg csak nagyon magas szintű előadással.Mindezt oly kedvesen, játékosan, színesen , annyi szeretettel, odafigyeléssel, körültekintéssel műveli, hogy soha senkit meg nem bánt, mégis mindig eléri célját. Az előadáson minden a maga helyére kerül, az együtténeklés öröme feledhetetlen élmény marad tanitványai lelkében.

    Közös munkánkról szólva nem feledkezhetek meg a két remekül sikerült nyári kórustáborról, Kiskapuson 2008 nyarán, majd Torockón, 2009 szeptemberében. A kórustáborok elmélyült, de mégis mindig vidám próba-hangulata nagy mértékben múlt Fekete Miklós kollegám lelkes közreműködésén. A vegyeskarban éneklő fiúk férfikari műveket is megtanultak segítségével, annyira megszerettette a fiúkkal az éneklést. Bartók Négy szlovák népdalának kiemelkedő előadása a Báthory vegyeskar 30 éves évfordulói hangversenyén 2009 áprilisában az ő nevéhez fűződik, az ő vezényletével szólalt meg ezen a koncerten, komoly sikerrel. Ennyi komolyság ellenére mindig tudott természetesen, kedvesen együtt szórakozni a táborozó diáksereggel, mégis sikerült megőriznie szaktudásának segítségével tanári tekintélyét, ami a mai ifjúságot ismerve nem kis érdem.

    Külön említést érdemel a 2009. május 31-i zeneiskolai tanévzáró. A rádió termében megtartott gyermeknapi hangverseny, melyről CD és DVD felvétel is készült, ékes példája annak, hogyan tud Fekete Miklós mindenkit magával ragadva ünnepélyt szervezni. Ebből az alkalomból összefogta egy előadás keretében úgy a kicsiket, mint a ballagó VIII. osztályosokat, akiket el is búcsúztatott.

    Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Szőnyi Erzsébet, J. Haydn valamint reneszánsz madrigálok eléneklése közt megtalálta a hangszeres diákok, népdalénekesek, szavaló diákok számára is a helyet. Kánonokat énekeltetett a kicsik többszólamú hallásának fejlesztésére, megírta az összekötő szöveget, bemondott ha kellett. Hetekig szponzorok után járt városszerte, hogy szeretett növendékeinek munkájuk jutalmául édességgel tudjon kedveskedni az ünnepély végén. Egyszóval fantáziájának, tehetségének, tudásának minden erejét mindig a tanítványai szolgálatába állította az önzetlenségnek manapság szokatlan mértékében.

    Vissza is jártak hozzá volt tanítványai a zeneiskolából, karácsonyi vagy évzáró ünnepségeken újra együtt énekelni.

    2009 februárjától Fekete Miklós a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának Zenepedagógiai tanszékén tanársegéd. Öt tantárgyat oktat, mindemellett a Kolozsvári Magyar Egyetemista kórus karnagya, melyet ő inditott el idén ősszel, a Lyceum Vegyeskar társkarnagya, ugyanakkor a Szent Mihály templom kórusának állandó tagja. 

    Nagy öröm számunkra, hogy idén Fekete Miklósra esett a választás, hogy ilyen fiatalon megkaphatja a Jagamas János-díjat. Ilyen áldozatkész, megszállottan önfeláldozó karnagyokkal nem vész el zenei anyanyelvünk, magyar ajkú gyermekeink zenei nevelése biztosított a jövőben is, az éneklés, a zene értő szeretete jegyében.

    Isten áldása kísérje munkádat továbbra is, kedves Miklós!

 Halmos Katalin

 

                        Bazsó Dombi Ferenc laudációja

     A 17. században sok magyar diák ment külföldi egyetemekre tanulni. Történt egyszer, hogy elmentek a püspökhöz, megkérdezni, hogy hol szállhatnának meg útközben. A püspök azt válaszolta, hogy ahol énekelnek, ott kérjenek szállást, mert a gonosz emberek nem énekelnek.

    A Brassai Sámuel Gimnáziumban énekelnek. Énekelnek Bazsó Dombi Ferenc zenetanárnak köszönhetően, akinek méltatása megtisztelő feladat számomra.

    Bazsó Dombi Ferenc 1975-ben végezte Marosvásárhelyen a 3 éves Zenepedagógiát, s ettől kezdve dolgozott a tanügyben. 1978-ban tanulmányai folytatásaként elvégezte a Gh. Dima Zenekonzervatóriumot, ahol komoly szakmai felkészültséget szerzett. Németh Lászlóval vallotta, hogy a műveltség nem ünneplőruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás segédeszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete. S a műveltséget átadni a gyermekeknek, nemes feladat. Ezt a feladatot teljesítette Mezőszopor, Fráta és Berkenyes falvakban. Közben, abból a meggondolásból, hogy  mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja, szülőfalujában, Magyarfenesen 1976-tól vezette a vegyeskórust, s 3 éven át ingáznia is kellett.

    11 év után először kapott áthelyezést, és 4 éven át ismét különböző iskolákban tanít: Bánffyhunyadon, Bácsban, Kolozsváron pedig az O. Ghibu, a 22-es, a 16-os és a 14-es iskolákban. 1989-ben kap végleges kinevezést a Brassai Sámuel Gimnáziumba, ahol azóta is lelkiismeretesen végzi a zenei nevelést.

    A 20 év alatt gimnáziumi kórust, vegyes kórust és leánykórust vezetett, hisz az emberi hang – ahogy Kodály mondta – a mindenkinek hozzáférhető, igyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.

    Iskolánk életében igen jelentős esemény a Brassai-hét, ennek 40 éves hagyománya van, amikor diákok és tanárok lehetőséget kapnak arra, hogy csokorba gyűjtsék mindazt, ami tevékenységükből a legjobb. Tíz éve Bazsó Dombi Ferenc szervezi a Brassai-héten a népdalversenyt, amely igen népszerű diákjaink körében, s nyilván a tanár úr biztatása és szakmai segítsége nélkül nem jöhetne létre.

    Egy iskolának több ünnepe is van. Ezeken az ünnepeken lép fel a kórus, karácsonykor, március 15-én, a Brassai-héten, emelve a rendezvények színvonalát. Az utóbbi években a kórus a Katolikus Nőszövetség március 15-i rendezvényén is fellépett, igen színvonalas műsorral.

    A 2009-es temesvári fellépés is  emlékezetes, jó élményekkel gazdagon tértek haza diákjaink. Kórusával közöséggé formálta a diákokat, megtapasztaltatta velük az éneklés örömét, a közös munka élményét.

    Bazsó Dombi Ferenc négy éve diákokat készít fel a Szatmárnémetiben megszervezett Hajnal akar lenni országos népdalversenyre. Kilenc éve tagja a magyarfenesi vegyeskarnak, amellyel állandó fellépéseik vannak különböző rendezvényeken, ünnepeken, az országban és külföldön egyaránt. Két éve a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusában is énekel.

   Gratulálok Bazsó Dombi Ferencnek ehhez a hosszú, eredményes pályához, és iskolánk számára is megtisztelőnek tartom, hogy munkája elismeréseként a Romániai Magyar Dalosszövetség Seprődi János-díjjal jutalmazza.

 Iszlai Enikő

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008