magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Győrfi Dénes: Nagyenyed 330 éves constitutiója


„Enyed város nevét ma is különbözõképpen magyarázzák – írja Musnai László nagyenyedi teológiai tanár 1936-ban, majd folytatja: – Némelyek szerint Egyed, Aegidius nevû szerzetes nevét örökíti meg, aki 640 körül születve Athénban, korai árvaságában mindenét szétosztotta és Franciaországba ment, hol a Rhone mellett kolostort alapított a Benedek-rend szabályai szerint. Késõbb e Benedek-rend védõszentjéül tekintették, s ezt a magyarok lakta területen elsõnek elterjedett szerzetesrend hozta magával. Talán a Szent Egyed nevérõl elnevezett templom után ragadt a név a helységre is. Lehet, hogy ennek a rendnek itten férfi és nõi kolostora is volt, s az Egyed névbõl lett Enyed, amit a szászok Enyedinnek, a románok Aiudnak ejtettek ki.”

E mellett már a régi, 13. századbeli okmányokban Enyd, Enug, terra Enyud, Enid, Enig, sõt Nagenugd, Nogenyd változatokban fordul elõ. „Akármelyik megoldás mellé álljunk is, fontos az, hogy a név magyar eredetre vall, illetve azt igazolja, hogy a várost magyarok nevezték el” – állapítja meg Musnai. És Szabó T. Attilla is ezt igazolja: „Nagyenyed helyneveinek vizsgálata településtörténeti szempontból világosan mutat rá azokra a népelemekre melyeknek a mai város kialakulásában a középkor és újkor folyamán részük volt. E népelemek közül a magyar tekinthetõ ugyan városalapítónak, de a város fejlesztésének munkájában a germán (szász) elemnek is jelentõs szerep juthatott. Alig korábban, mint a XVIII. század végén csatlakozott a két néphez egy harmadik, a város fejlõdésében a legújabb idõkig jelentõs szerepet nem vivõ nép, a román.” S a napjainkig fennmaradt szász elnevezések is a város egykori szász jellegét bizonyítják, úm. a Herzsa–Herschau, Hellos–Herrlos, Frankut–Frauengut, Gerepen–Grintyen–Gründschen határnevek, valamint a Schwartze GasseVarcagás és Totengasse–Tót utca nevek. S Anton Kurz: Strassburg am Marosch címû Nagyszebenben 1866-ban kiadott s Enyednek szentelt német nyelvû munkája is a város középkori szász jellegét igazolja.

Történelmi szempontból az Enyedre vonatkozó elsõ írott oklevél 1293-ból származik, mely által III. András király hatvan román telepest az erdélyi káptalannak adományozott. 1301-ben Péter erdélyi püspök igazolja, hogy Enyeden régi idõktõl fogva a káptalan szedi a tizedet, 1390-ben Mária, Anjou királynõ az enyedi szõlõhegyek kilencedét a káptalannak adományozza, 1462-ben, tekintettel arra, hogy Enyed káptalani birtok, Mátyás király megtiltja a nemesi rendeknek, hogy e városban generális gyûlést tartsanak. 1544. október 1-jén az elsõ enyedi országgyûlésre kerül sor, melynek végzéseirõl viszont semmit sem tudunk, majd az 1560. március 15. napján lezajlott országgyûlésen bizonyos árucikkek ármegállapítására került sor, 1586. május 15-én „a gonosztevõk kikergetésérõl” hoznak végzést, az 1588. október 21-i gyûlésen a jezsuiták kiûzését követelik. 1595-ben Báthori Zsigmond nejének ajándékozza Enyedet, azonban Mária Krisztierna 1599. április 8-án Báthori Endrének, az újonnan választott fejedelemnek engedi át. 1612 májusában Báthori Gábor az enyedi uradalmat Vajdahunyaddal cserélve, Bethlen Gábornak adományozza, aki 1613 júniusában 13 pontban újítja föl az enyediek szabadságjogait: „A város négy malmának használatában, melyeknek jövedelmébõl a tanítóikat fizetik és a város közönséges szükségleteire költenek s melyek használatában sem a fejedelmek, sem patrónusaik nem zavarták õket, ezután sem fogja zavarni senki.

Azon szántókat, földeket, melyeket a szegények közt szoktak kiosztani, ezután is kioszthatják.

Az erdõkbõl akár köz-, akár magánépítkezésekre szabadon vághatnak.

Mint régen, szabadon költõzhetnek be és ki is minden javaikkal.

Mint eddig, ezután is minden felekezet saját prédikátort tarthat.

Mivel területük szûk, idegenek és patronusok barmokat nem tarthatnak az õ határukon.

Küldöncök és postások ellátására csak akkor tartoznak, ha az ország, vagy fejedelem dolgában utaznak az illetõk és írásuk van róla.

A földesúr Tinód rétjét (szénát) összegyûjteni és behordani ezután sem tartóznak.

Az örökös nélkül elhaltak javai, melyeket a fejedelmek eddig is a város szükségére fordítottak, ezután is a polgárok javára adassanak.

A kastély (a várterület és nem az épület), mely a polgárok számára épült s hatalmában állott, ezután is a város jurisdictiója alatt marad, õk igazgassák.

Idegen bor, akár dézsma, akár saját termés, semmi szín alatt nem hozható be a városba, sõt egy mérföldre sem a várostól.

A nemesek, kiknek háza és szõlõje van, engedelmeskedni tartoznak a város hivatalnokainak. Jobbágyot beköltöztetni és házat tartani számukra már régen tilos volt.

Hivatalnokaikat maguk választják.”

1614. szeptember 3-án kelt adománylevele által Bethlen Gábor Enyedet, a közeli Miriszlóval együtt, feleségének, Károlyi Zsuzsánnának, majd 1629. szeptember 2-án kelt adománylevelével az általa létesített kollégiumnak adományozza.

1658-ban az enyediek készséggel sietnek Rákóczi György táborába s vesznek részt a különben sikertelen lengyelországi hadjáratban. Ennek ellenére a fejedelem azzal hálálja meg az enyediek buzgóságát, hogy kiváltságlevele által valamennyiüket nemesi rangra emeli. Bosszúként a török basa hordái földulják a gyulafehérvári kollégiumot és könyvtárát, minek következtében Apafi Mihály 1662. október 6-án kelt rendeletével Enyedre helyezi át a kollégiumot.

„Vásárhelyi Péter kollégiumi rektornak 1663. augusztus 18-án kelt enyedi levelébõl látjuk – írja Musnai idézett mûvében –, hogy az enyediek semmiképpen sem akarják befogadni a kollégiumot, azt gondolva, hogy ha az ide nem jön, minden bajuk magától megszûnik. Az ellenállást a fejedelem erélyes fellépése tudta csak megtörni.” Musnai szerint Apafi „még azt is elrendeli a polgároknak, hogy a professzorokat illõ módon, kalaplevéve köszöntsék, s a sót szállító szekereket is eltiltja a Kollégium melletti miriszlói útról, hogy lármájukkal a tanítást ne zavarják.” A továbbiakban a város és kollégium közötti ellenszenvet az 1664-es megállapodás szüntette meg, mely által a kollégium lemond a város által fizetett évi 300 Ft. taksáról s e helyett örökváltságul elfogadja a Felenyedi patakon levõ ún. Cseremalmát.

Ilyen elõzmények után születik meg Enyed város könyve, illetve a címlap szerint: Város könyve, melyben a Város Constitutioi Tiszteknek és minden rendbéli Hivatalban levõknek esküvéseknek Formái és Conventioi Botskai István által leirattak. Sárdi János hazájához való indulattyából kötötte bé 1679.

A leltári bejegyzés szerint e becses kézirat 1940-ben Vita Zsigmond, néhai kollégiumi tanár és könyvtáros adományaként került a Bethlen Könyvtárba örök megõrzés végett.

A bõrrel bevont kartonborítók gyönyörû magyar írással telített, 27 számozatlan lapot tartalmaznak. A tulajdonképpeni kézirat elsõ fejezete 23 articulust, a második 18 edictumot tartalmaz, a harmadik a kihágásokért kirótt büntetések listáját, a végsõ pedig a felelõs beosztású személyek eskümintáját foglalja magába.

Az elsõ articulus kimondja, hogy mindazon személyek, akik Enyed városában szándékoztak letelepedni, azt mindaddig meg nem tehették, míg magukat a város hadnagyánál be nem jelentették, fogadást téve mindenekelõtt, hogy tiszteletben tartják a város Constitutióját s befizetik a megszabott befogadási díjat is, „mivel a nemesi szabadság sok pénzzel szereztetik s oltalmaztatik, a közönséges jóra menten egy Tallért conferáljanak.” A második articulus kimondta, hogy mindazon személy, aki a városban megtelepedni óhajt „és valamely gazdától szállást kérend”, a gazda köteles a város végzését – mely szerint minden érkezõ köteles 8 nap alatt magát a fõhadnagynál bejelenteni – az igénylõ tudomására hozni. Ennek elmulasztásáért 3 Ft. büntetés járt a befogadónak. A harmadik articulus a hadnagy és tisztjeinek megválasztási idejét és módját szabta meg. E szerint a hadnagy karácsony másodnapján köteles volt tisztjeitõl elbúcsúzni, harmadnapján kerülvén sor az új hadnagyválasztásra. A következõ articulusok a hadnagy és tisztek fontosabb teendõit, az elhunyt tiszti személyek utáni üres helyek betöltését, a feladatok kiosztását, a város jövedelmeinek biztosítását, minden szerdán szesszió megtartását s a folyó ügyek megoldását szabályozták.

A hatodik articulus szerint minden harcképes enyedi polgár lóval kellett rendelkezzen, s így valamennyien a nyári sokadalmak alkalmával lovat  voltak kötelesek maguknak vásárolni. Erre azért is szükség volt, mert a nemes polgárok a fejedelemtõl kapott jogaik értelmében személyesen kellett részt vegyenek a hadviselésben s saját jövedelmükbõl fedezni a lovat, hadi felszerelést s egyéb ehhez hasonló kellékeket. A hadnagynak pedig, mint a fegyveres polgárság vezetõ tisztjének, kötelessége volt szemlét tartani a fölött, hogy mi módon látta el magát lóval és egyéb harci eszközzel az enyedi  polgárság.

A következõ elõírás a város javainak megõrzési módját szabályozta: „Tisztek e felett az Borral való privilegiumnak bontógatói ellen messzünnen vigyázni és a város házait, épületeit, kastélyát, malmait, hídjait, mezõben bétöltött vízek menedékét, város bomladozott utait kövekkel meghányatva építgetni és minden városhoz tartozó jókat jó gondviselés alatt tartani.” A következõ elõírás az Enyedi Szék, azaz a városi elsõfokú bíróság által  a különbözõ kihágások, vétségek, törvényszegõk fölött meghozandó ítéletekre, jogorvoslatokra vonatkozott, majd a következõ szakasz egy nagyon bonyolult bírósági folyamat levezetését írja elõ.

A következõ fejezet: Szófogadatlanok, mást károsítók és helyes mentség nélkül valóknak büntetések címet tartalmazza.

Ennek elsõ edictuma a hadnagyra, tisztekre és asszeszorokra vonatkozik. Így például azon személy, aki visszautasítja hadnaggyá való megválasztását 50 Ft. büntetésben részesült. Ennek jogában állott a 12 asszeszor közül 4-et saját magának megválasztania „nyolcnak pedig a Nemes Tanáts szabadságában legyen és álljon”. Azon személyek pedig, akik asszeszori minõségüket elutasították 25 Ft. büntetésben részesültek. Továbbá „egyéb, minden névvel nevezendõ tisztviselõk is, um. Egyházfia, Malombiró, Vásárbirák, Szolgabirók és új béválasztandó atyánkfiai is, ha be nem akarnak eskünni a Tanátsba, a poenája 25 Ft.” A második edictum pedig további büntetéseket írt elõ. Így a tanács végzéseit nem teljesítõ tanácstag 12 Ft., a tanács titkainak nyilvánosságra hozataláért 12 Ft., a tanács végzéseinek megszegéséért 3 Ft.,  a közönséges gyûlést megvetõ asszeszor 25 dénár, a törvényes napot be nem tartó asszeszor 50 dénár, egy órát késõ asszeszor 12 dénár, a hadnagy és tanácsa végzését módosító vagy meg nem valósító 24 Ft. büntetésben részesült. S hasonló pénzbírságot szenvedtek a további edictumok szerint a zálog be nem hajtók, a szõlõkerítések rongálói, rendbe nem tartói, a szõlõkaróknak, gyepûknek, ökör s ló akloknak bontói, rontói, elhordói, ellopói is. Ugyanakkor becses dolognak minõsíthetõ azon  tény, hogy már akkor, a 17. században is kellõ gondot és figyelmet szenteltek a folyóvizek, esetünkben az enyedi patak tisztán tartására és jó karbantartására. Így a 8. edictum szerint: „Akik a patakszélre szemetet, ganajat letöltenek, vagy az utcák végén közel, úgy hogy a tûz róla a kertekre kaphatna, hogyha meggyújtanák, büntessenek 2 Ft. Akik pedig valami holt állatot, dögöt a patakba, patak szélére vinnék, vagy hogy árnyékszéket a patakba folyatnák, botsátanák, büntessenek 12 Ft.” S az állati bõröket feldolgozó mesteremberek részére is hasonló szabályokat állapítanak meg, melyek szerint „a bõrbõl mívelõ mesteremberek is, ha a rusnya bõröket vagy a patakba tennék, vagy belelocsolnák vagy kádból a bõr büdös vízét a patakba gyûjtenék, dûjtenék, vagy csatornán beléeresztenék, büntessenek 2 Ft. A szemetet, ganét az utcára kihányok, kivivõk és imitt-amott lehányok és megintésre is el nem tisztítok, büntessenek 1 Ft.” S hasonló utasítás gondoskodott a házkémények karbantartásáról, melyeknek tulajdonosai a rossz állapotú kéményért 1 dénárt, a kormos kéményért 50 dénárt, a kéménytûz s ebbõl kigyulladt házért félrevert harangért 12 Ft-ot kellett lepengetniök.

A háziállatok gondozása, legeltetési módja is edictumba foglaltatott. Mindazok, akik marhájukat, borjaikat, disznóikat, lovaikat az utcák végén, a gabonák szélén, a szõlõk közt legeltették 1 Ft. büntetésben részesültek, a kötelességüket gondatlanul végzõ mezõpásztorok 12 Ft. büntetést kaptak, s ugyanannyiban részesültek azok is, kik erõszakkal vették el a tilosban legelészõ s a pásztor által béhajtott marháikat, illetve szidalmazták, megverték a végrehajtókat. Továbbá pedig mindazok a földtulajdonosok, akik Szent György napig (április 23.) földjeiket be nem vetették, azokat mások minden feltétel nélkül saját maguk hasznára megszánthatták és bevethették.

A következõ fejezet a Formula Juramenti Ductor Oppidi N. Enyed, azaz a város elöljáróinak eskümintáját tartalmazza. Így szerzünk tudomást a kéziratból a hadnagy, az asszeszorok, a nótárius, a perceptor, a molnárok, az erdõ és mezõpásztorok,  a szõlõpásztorok s a vendégfogadó juramentumáról.

Ez alkalommal, itt és most, csupán a hadnagy és a szõlõpásztor eskütételének szövegét idézem:

„Én I. I. mostan Nagy Enyed Várossának Nemes Tanátsának és több becsületes embereknek közönséges voxokkal választott Hadnagya, esküszöm az élõ Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök igaz Isten engem úgy segéljen s úgy aggya lelkemnek idvességét, hogy én legelsõbben is az Istennek dicsõségét, tisztességét teljes erõm szerint igyekezem elõmozdítani s oltalmazni s az ellen tselekedõket Törvény szerint megbüntetni. Annakutána a Nemes Országnak Felséges Fejedelmének igaz és hív lészek s az Nemes Városnak mindkét Natiókból álló népét s lakosit személyválogatás nélkül egyarányú igazsággal igyekezem éltetni s oltalmazni. Senkit bosszúsággal terhelni, annál inkább megnyomorítani nem igyekezem, se nem cselekszem, hanem mindeneknek az mellettem lévõkkel az Decretum és Articulusok szerint amennyiben lehet igaz Törvényt és igaz executiot tészek és szolgáltatok értelmem s tehetségem szerint. Az Nemes Városnak régi királyoktól és Fejedelmektõl adatva s confirmáltatott Privilegiumainak, Donatioinak, Armalissinak, Prerogatioinak teljes erõm szerint megtartója, õrizõje s õriztetõje lészek, sõt azokat öregbíteni, azzal pedig ellenkezõknek ellene állani igyekezem. Az Nemes Városnak Nemesi Szabadságára és javára nézendõ minden dolgokban az Nemes Vármegyével s annak Tiszteivel egyetértek s tõllek nem külenezõk, annál inkább szakadást nem tészek. A Nemes Városnak semminémû örökségét, Erdejét, Mezeit, Malmait sem egyéb jövedelmeit semmi szín és praetextus alatt város akarattya nélkül senkinek, sem magamnak el nem idegenítem, sem másnak elfoglalni s idegeníteni nem engedem, sõt azokat öregbíteni igyekezem.

Isten engem úgy segéljen.”

A szõlõpásztor eskütétele pedig emígy szólt:

„Az igaz Isten ki Atya, Fiú, Szentlélek, tellyes Szentháromság egy igaz Örök Isten, engemet úgy segéllyen, úgy adja Lelkemnek üdvösségét, hogy én az Nemes Várostól hûségem gondviselésem alá bizatott Szöllö hegybe Gyümölcsös Kertekben tellyes erõm, tehetségem szerint igyekezem, azoknak termését mindenféle kártevõktõl, lopótól, madártól, mind éjjel, nappal a Szüretnek futtáig oltalmazni, azok Szöllöjével, gyümölcsével senkinek nem kedveskedem, Sem nem sáfárkodom nem osztogatom sem magam személlyében én haza vagy másuvá nem hordom dugatsalom sem házam népével haza nem hordatom. Mustat sem titkon sem nyilván senki szöllöjébõl nem tsinálok. S mássalis nem tsináltatok, az melly lopot más jámbornak ház tételiben meg foghatok az factumon sem fizetésért sem barátságért sem semminémü tekintetére Hadnagy Úr és elõttem járóim, úgy a házas gazdák hírek nélkül elnem bocsátom. Senki marháit szabad hellyrül, s szöllö gyepün kivülvaló hellyrül bé nem hajtom, a szüretnek vége szakadtáig sem házamnál sem másutt a szölö hegyen kivül nem hálok, Esztendeig pedig a Szöllö hegyet fel nem hagyom. Isten engemet ugy segéllyen.”

Befejezésül pedig, a szóban forgó kézirat iránti érdeklõdés bizonyságaképpen álljon itt – minden további kommentár nélkül – a dokumentumhoz mellékelt, írógéppel készült  átirat szövege a maga teljességében:

„A Bethlen Kollégium Elõljáróságától Nagyenyed. Sz. 1085/1947.

Dr. Vita Zsigmond koll. könyvtáros úrnak. Helyben.

Dr. Juhász István az Erdélyi Tudományos Intézet aligazgatója kéri a Kollégium kézirattárából Nagyenyed város 1679-iki constitutiojának egy hónapra való kiadását. A munka kiadását f. évi szeptember 20-tól október 20-ig terjedõ idõre engedélyezem. A munka a kézirattárban a 317. sz. alatt található.

Nagyenyed, 1947. IX. 18. Tisztelettel: Rektor h. Csefó. P. H.

Majd egy kéziratos bejegyzés: A kézirat átvételi elismervény ellenében kiadható. 1947. IX. 19. Vita Zsigmond könyvtáros.”



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008